Összes oldalmegjelenítés

2017. április 27., csütörtök

Jogosítvány

Képtalálat a következőre: „pipa jel”
2016 szeptemberében kezdtem KRESZ tanfolyam. Sikeresen levizsgáztam elsőre. Jött az egészségügyi novemberben, a Vöröskereszt szervezésében ... elsőre meglett. Ehhez tegyük hozzá, hogy ész sem kell, Dorka is meg tudta volna tanulni, be tudta volna mutatni ... 
December 27-én indult a vezetés. Külön rutinpályás oktatás nincs. A parkolásokat, megfordulásokat a városban, forgalomban lehet/kell gyakorolni. Március nemtudomhányadikán megbuktam városi vezetésből. A városi vezetésbe van beépítve a rutinvizsga is. Tehát, ha megbuksz a vizsgaútvonalon, akkor a következő vizsgán a rutint is újra be kell mutatnod.
Március nemtudomhányadikán megbuktam vezetésből. Mivel az oktató is megvétózta, ezért teljesen egyértelmű volt, hogy 2 utcára a Közlekedési Felügyelettől miért rántottak meg. Mindegy, túltettem magam, vettem 7 órát még pluszban, majd április 19-én újra nekifutottam.
Olyan alizosan indult a dolog:
Húsvét utáni hétről lévén szó, ahol gyakorlatban és elméletben is keddel indult a hét mindenkinek rajtam kívül. 
Április 19-én reggel komótosan kikászálódok az ágyból, összekapom magam, elindulok vezetni. Találkozom az oktatóval a szokásos helyen, beülök, kimegyünk a Közlekedési Felügyeletre - mindig így megyünk -, majd megállunk. 
- Mire várunk? 
- Hát a vizsgabiztosra.
- Én szerdán vizsgázom, holnap!
- Ma van szerda, keddel kezdtük a hetet.
- Azt a kurva.
Mire felfogtam, hogy mibe is keveredtem, már izgulni sem volt időm. Elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam vezetés közben, sikerült a vizsgám. :D 
A héten beballagtam az okmányirodába, ahol készítettek egy orbitálisan ronda fotót a fejemről. Egy negyvenes évei végén járó lepukkant alkoholista-drogos-tokás-elhízott fejű nőt képzelj el ... ezt fogom nézegetni 2025-ig. Majd közölték, hogy 10 munkanap múlva kiküldik postán a jogosítványom. 
Nem igazán értem a logikáját a dolognak: 3,5 hét telik el onnantól számolva, hogy kiszálltál az oktatóautóból a vizsgabiztossal együtt odáig, hogy kézhez kapod az okmányt. Ergo azt a minimális tudást is, amit nagy nehezen összesöpörsz magadnak vagy az oktatód beléd ver, azt is elfelejted. Értem én, hogy a rutint magadnak kell megszerezni, legfőképp amellett, aki beül melléd fél éven keresztül vagy aki annyira bátor hülye, hogy odaadja az autóját gyakorolni és még melléd is ül ... na de nem az lenne a cél, hogy pörögjenek a dolgok?
Az oktatómnak örök hálával tartozom. A türelméért, a jófejségért, a bátorításért, a kurvaanyázásért, amiért feladta a 40. sikertelen hátratolatásnál és azt mondta ez veszett fejsze nyele, nézzem meg youtubon. És onnan valóban megtanultam padkával párhuzamosan tolatva beparkolni, mint ahogy az Árkád többsávos körgeometriás csomópontot is onnan nyomattam. Mentünk jégen, mentünk vízátfolyáson, olyan technikai dolgokat mutatott meg, amiket más nem. 2-szer fejeltem le a kormányt. Mindkétszer belelépett a fékbe akkorát ... ha nem lép bele belénk jönnek. Ezzel örök életre megtanultam hol kell elsőbbséget adni és hol van egyenrangú útkereszteződés.
Imádtam, élveztem a tizedik óra után minden másodpercét ... és igaz, hogy előre képtelen vagyok leparkolni, de a legkisebb helyre is berakom az autót tolatva!!!!! :D 

2017. április 19., szerda

2017 húsvét

Szombat-vasárnap délelőtt Vásárhely. Vasárnap délután Győr, Kismegyer, otthon.
Hétfőn locsolkodás.
Kipihentük magunkat? Nem! De szuper volt!
Annyi csokink van, hogy egy évig elegendő lesz!
Karcsi papa verset írt, Dorka verset mondott a locsolásért - Köszönöm, hogy köszöntöttél, rózsavízzel megöntöztél. Én is köszöntelek téged, tojás lesz a fizetséged! - és piros tojást osztogatott a fiúknak.
Kifejezetten örültem, hogy senki sem fogadott el pénzt a locsolásért és végre újra a hagyományról, a közös együttlétről szólt az ünnep!

2017. április 12., szerda

Család

Május másodikától újra egy család leszünk! Persze minden akkor biztos már, ha megtörtént ... na és aludtunk rá plusz kettőt ... de a reményeink, a hivatali része, a beadott papírok, megvitatott tényállások és döntések jelen állapotban 2017.05.02-át mondták ki az egyesítés napjának.
Dorka striguláz, centit vág, kérdez, tervez, szervez, félrerak, takarít, ágyneműt húz, a babás játékait szortírozza, szép ruhát készít, magát csinosítja, rajzol, színez üdvözlős dolgokat, a legókat válogatja, a füzetekkel összepárosítva, miből mit lehet készíteni természetesen apával. Rendre utasít, hogy Maját is meg kell fürdetni és kozmetikába kell vinni, mert így nem várhatja apát haza, hogy néz már ki ...  stb stb stb ... én ezzel egy időben ülök egy helyben a kanapén. Igyekszem felfogni az információt, a dátum jelentését és következményeit.
Dorkának amúgy fogalma sincs arról, hogy egy héttel későbbi dátumot mondtam és a meglepetés erejével fogja az apja sokkolni, aminek én személy szerint nem örülök, de ez van.

2017. március 13., hétfő

Gyermeki megállapítások-egysoros

Dorka:
Anya, én beszélgettem a Benivel -6 éves- komoly dolgokról és tudod mit állapítottunk meg?
Azt, hogy a szülők azért játszanak a gyerekekkel, hogy boldoggá tegyék őket!

2017. március 1., szerda

"Féltelek, az életemnél is jobban ... de eljön az idő, amikor el kell engednem a kezed!"

Tegnap Dorkával sétálunk a Pláza oldalbejáratánál található gyalogos úton. Az aszfalt mellett óriási átmérőjű csövek futnak, körbekerítve szögesdróttal.
Dorka érdeklődik miért vannak rajta azok a bökős valamik?
Azért, mert a fiatalok ezeken a csöveken 'csöveznek': randalíroznak, ezeken hallgatnak zenét, napoznak, graffitiznek rá stb ... 
Ezek a csövek fontos célt szolgálnak. Gázt, vizet, hőt szállítanak és nagyon kell vigyázni rájuk. A bökős valamik megvédik a csöveket attól, hogy sérüljenek.
Dorka: "hol vannak ezeknek a buta gyerekeknek a szülei ilyenkor? Miért nem tanítják meg őket normálisan viselkedni és miért nem szólnak rájuk? Milyen szülők az ilyenek? - kérdezi őszinte felháborodással Dorka.
Eljátszottam neki -: tudod kis Dorka, eljön az idő, amikor felcsengetnek a kaputelefonon - berregtem, ahogy valóban szól a csengő -, belekiabál egy bakfis vékony hang: "csókolom, kis Dorka itthon van? - és elkészültél-e? Mentek sétálni, beszélgetni, mozizni, lányos programokat csinálni a barátnőddel. Elengedlek, mert tudom, hogy helyén van a szíved és az eszed annyira, hogy megbízhatok benned. Elengedlek, mert tudom tudsz normálisan viselkedni, nem rongálsz és bízom benned, hogy a megbeszélt időre hazaérsz!

"Féltelek, az életemnél is jobban ... de eljön az idő, amikor el kell engednem a kezed!"

Dorka: "Egyedül a városban sétálni? Nélküled sétálni? Nem fogni a kezed? Ilyet LEHET??????????" - látszott rajta a teljes döbbenet, hogy eljátszott a gondolattal és végigfuttatta az agyában a szitut, majd teljesen komolyan közölte velem:
"Anya, én szeretek veled sétálni, sosem foglak cikinek tartani! De azért jó lesz majd úgy is sétálni, hogy össze-vissza futkározhatok az úton, mehetek becsukott szemmel és senki sem csesztet érte!" - nem törtem le a szarvát, hogy jobb esetben, mire ő egyedül sétálgathat az utcán, addigra már tré lesz neki cikk-cakkban futkározni becsukott szemmel :) :) 
Annyira édes, ahogy elképzeli az életét, és jól eső érzéssel tölt el, hogy minden eseménynél benne vagyok az apjával együtt :)

2017. február 28., kedd

A sokhetes betegségről

Február van ... ma még. Holnap március. Új hónap, új remény. 
Nem tudom mit gondoltam?! Talán most megússzuk! Nem sikerült!
Minden év február hónapját végeláthatatlan betegszabadsággá alakítja számunkra az élet, hetente 3 nap felcsillanó reménysugárral, ami persze csak remény marad ... majd jön a hardcor.
Kezdődött egy sima hányással. Igaz, az 3 napig masszívan tartott. Ebből következően 4 éjszakát nem aludtam ... Dorka velem szemben a wct ölelve is képes volt bóbiskolni, vagy a szőnyeg közepén, kezében hányós tállal törökülésben elaludni és 40,5 fokos lázat produkálni. 
Az elmúlt egy évben, ha Dorka haja szála görbébben állt a megszokottnál, hányt. Ha lázas volt, hányt. Hasmenése volt, hányt. Fájt a torka, hányt. 
Minél többet űzi ezt tevékenységet, annál ügyesebb: egyszer sem hányt le semmit és nagyon ügyesen hányt a kanapéról, sugárban, fröccsmentesen az asztalon lévő tálba. 
A lázas hányást torokfájás követte. Reggel elvittem orvoshoz, ahol annyira rendesek voltak, hogy mindenki maga elé engedett ... jó ... Dorka végighányta a rendelőt, zacskóba.
Streptococcusos torokgyulladás, antibiotikum, lázcsillapítás, egy hét szünet. 
Természetesen 3 nap múlva semmi baja nem volt a gyereknek, az ABt szedte 7 napig, majd szerdán már mehetett volna oviba, ám anyám bevállalta a gyerekfelvigyázást onnantól, mikor a gyerek jobban lett, így maradtak otthon. Vasárnap készülök össze a hétfőre, teszek-veszek, miközben Dorka 5-kor le akar feküdni aludni. Megnézem, tűzforró a gyerek ismét. Hétfőn újra doki, újabb hét szünet: valami vírus, 3 nap után gyerek toppon van, már kurvára unja magát otthon.
Vasárnap reggel jön át Dorka 4:40-kor. Mondom neki, menjen vissza a szobájába aludni, nagyon korán van. 6-kor újra jön, hogy az előbb nem merte mondani, de nagyon fáj a hasa. Ahogy hozzáértem, éreztem, hogy meleg, automatikusan hoztam a hányós tálat, törölközőt. A tököm kivolt az egésszel ekkor már ... gondolom Dorkának még jobban.
Vasárnap este hív anyósom, hogy ők is lebetegedtek.
Hétfő reggel újra doktor néni, valami vírus, egy hét pihi, 41 fokos láz, ne adjak semmit a lázcsillapítón kívül, mert nem piros a torka, tiszta a tüdeje, a pocakja is rendben.
Hazaértünk, Dorka annyira vacogott, kopogtak a fogai, nem tudta elmondani mit szeretne, a kis ujjait nem tudta behajlítani, így nem tudta betakarni magát, potyogtak a könnyei, nem tudtam adni neki lázcsillapítót, mert képtelen voltam beletalálni a szájába, csak összegörnyedve vacogott a kanapén.
Ezt jó lehetőségnek láttam hűtőfürdőre. Ellenkezni úgy sem tud. Ruhástól, ahogy volt beletettem a vízbe, amivel pár perc alatt megszűnt a remegés és 20 perc múlva lement a láza. Ezt követően 2 napig volt lázas, aztán nagyon csúnyán elkezdett köhögni, folyt az orra. Erre adtam bogyókat neki, és csütörtökre semmi gondja nem volt. 

Mától Dorka újra óvodás 5 hetes kihagyás után (mert a betegség előtt 1 hetet Vásárhelyen volt, elkerülvén az influenzás időszakot ha-ha-haaaaahhha)

2017. február 16., csütörtök

2017. február 15., szerda

2017 farsang

Kitalálta Dorka: sellő szeretne lenni az ovis farsangon.
Anya megvalósította és holnap teljes pompájában tündökölhet a gyerekem.
SOHA többet nem lehet sellő sem farsangon, sem más alkalommal!!
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon élveztem a jelmezkészítés minden pillanatát:
a millió-egy 3x3 centis pikkely kivágását, az anyagboltba futkosást, a 348 darab égési sérülést (ragasztópisztollyal tettem a cicanadrágra a pikkelyeket)
Íme az eredmény:
A melltartó részre - merthogy Dorka ragaszkodott hozzá - ilyen kagyló alakú díszek kerültek. Ezeket én hajtogattam és ragasztópisztollyal tettem fel a ruhára

 Egy kartonból uszonyt szabtam, majd középen kettévágtam
3x3 centis pikkelyeket vágtam ki és elkezdtem szépen sorban, egymást fedve ragasztópisztollyal felvinni az elemeket.


Aztán fogtam egy cicanadrágot, felragasztottam rá 6,5 óra alatt az uszonyhoz hasonlóan a pikkelyeket.
Arra nagyon kellett vigyáznom, hogy Dorkára nehogy szűk legyen, mert ha egyszer megragasztottam, az úgy maradt.
Zihereis tűt ragasztottam kagylókra nyitott állapotban, ezek Dorka begöndörített hajába fognak kerülni.


A jelmez.
Lehet benne lépni, mert az uszonyokat zihereis tűk segítségével rögzítettem egy szandihoz.





2017. február 8., szerda

Anyámon háborgok

Két hete Dorka Vásárhelyen telelt egy hetet - aztán egy hetet itthon volt, mivel az ovi 3/4 része kidőlt, én meg úgy döntöttem óvó nénikkel egyeztetve, hogy nem viszem közösségbe, ellesz itthon/munkahelyen/győri nagyszülőknél, ezzel elkerülve az influenzás megbetegedést -.
A lényeg:
Indulok Dorkáért anyámékhoz. Kérdezi Rozi mama, mikor érek le? Mennie kellene postára, boltba, ügyintézni stb. nincs otthon senki, Dorka nem maradhat egyedül.
Azonnal átfutott az agyamon: anyám hogy mer rám bízni egy 5 éves gyereket? Hát nem ismer? - háborogtam
Aztán azonnal kapcsoltam, hogy basszus, ez az én gyerekem!
Naná, hogy rohantam! Miközben mosolyogva szégyelltem magam, hogy lehetnek ilyen gondolataim.

































Egy mondat, mely jelzi mennyire forognak a gondolataim a vezetés körül

Szombati verőfényes napsütésben, mikor a gyerekem sétáltatja pórázon előttem a kutyát, az alábbi mondat hagyta el a számat arra a kérdésre, hogy anya, merre megyünk tovább? :
"A következő lehetőségnél fordulj jobbra!"