Összes oldalmegjelenítés

2017. május 30., kedd

Évzáró

Múlt héten szerdán volt Dorkáék csoportjában az évzáró.
Nagyon színvonalas műsort adtak elő, le a kalappal a gyerekek és az óvón nénik előtt!
Nagyon sok a pici a cica csoportban, ezzel együtt ooooolyan ügyesek voltak!!!

Dorka mondott szólóban verset (altatót):
https://www.youtube.com/watch?v=OWvZVZZ0B70

Sári néniként annyira tündéri volt ... saját magamat láttam "Nagyanyóka" képében 30 évvel ezelőtt:
https://www.youtube.com/watch?v=582PaG442kI

Gergővel, az épp ügyeletes szerelemmel, majd egy kis pasival, akinek elfelejtett puszit adni Dorka, de pótolta a hiányosságát! :D
https://www.youtube.com/watch?v=YHqjNPs1pyU&t=4s

Jövőre Dorka is búcsúzik az óvodától, ketten-hárman ballagnak a csoportból, ha jól számolom.
Csütörtökön ovis kirándulásra megyünk, már nagyon várjuk!


2017. május 24., szerda

Úszás, Dorka nyaka aranylik

Dorka tavaly november közepe óta jár úszásoktatásra külön órában, heti egyszer, vasárnap 1-1,5 órát attól függően mennyit maradnak játszani a végén.
Kezdetben, amíg a tanmedencébe alapoztak, gyakoroltak, eklevekléztek, semmi probléma nem volt, nagyon szerette.
Aztán átkerültek a versenymedencébe. Hossza 50 méter, mélysége 2,20. 
5 héten keresztül fosással indítottuk, sírással, félelemmel folytattuk, végül mosollyal zártuk az úszásoktatást. Az ötödik héten jött az áttörés. Dorka visított a medence szélén. Akkor úgy voltam vele, hogy befejeztük, ez az én lelkivilágomnak nem hiányzik ... igen, nekem és nem a gyerek habos-babos rózsaszín álomvilágát féltettem, mert annak ellenére, hogy remegett a versenymedencétől és patakokban folyt a könnye végigcsinálta, leúszta becsülettel a kötelező hosszokat és úszásnemeket, majd minden alkalommal telivigyorral jött ki az uszodából, mivel a kisvizes oktatás, a játék stb ... jó élményként maradtak meg órák végén.
Szóval ötödik vasárnap. Dorka visított a medence szélén, remeg, totyorog. Mondtam neki, hogy olyan nincs, hogy meg sem próbálja. Meg kell próbálni csak egyszer sírás nélkül végigúszni, ha nem megy, mert a hiszti most is erősebb, mint ő, akkor hazamegyünk, mert nem fogom engedni, hogy tőle zengjen az egész uszoda minden vasárnap délután .... úgyhogy ezt most megpróbálja. Vita nincs! Dorka azt kiabálta, hogy ő aztán magától bele nem megy!
Oké ...  és belelöktem a medencébe egy határozott mozdulattal. (had ne mondjam miket gondoltam, szaranya, szaranya, szaranya … miközben azon aggódtam, hogy volt-e ideje levegőt venni és fel tud-e jönni a víz fölé)
Nem tudom, hogy a meglepetés sokk erejétől vagy a beígért ajándékokért … bár előtte is ígértem fűt-fát mégis sírt úszás közben, DE Dorka 5 hét után először végigúszta gyors háton nemhogy sírás nélkül, hanem MOSOLLYAL a hosszt.
Azt az örömöt - nyilván részemről - és azt a boldogságot, amikor láttam a gyereken, hogy azt a kurva ezt így is lehet csinálni.
Mi szakadt át ott, akkor, abban a másodpercben Dorkában, nem tudom, de mosolyog a szeme azóta is!! Azt mondta nemrég, "anya, nekem az úszás mindig csak ad!" 
Nem titkolt szándékom, hogy rendszeres sporttá váljon és ezzel az ovis úszás is kiváltásra kerüljön télvíz idején.
Az edző szerint Dorkát vinni kell, nagyon tehetséges. Szeptembertől megpróbáljuk az egyesületet. Dorka hallani sem akar róla, mert akkor a mostani edzőtől meg kell válni, aki Dorka szemében istencsászárság és a minta, de menni kell és ezt a lendületet vinni tovább.

Két aranyérem boldog viselője az a gyerek, aki nem is olyan régen még sírva toporzékolt a medence szélén ... 



2017. május 16., kedd

A királynő birodalmának összeomlása

Tizennegyedik napja van Krisz velünk. 
Megszoktuk? Nem! 
Igyekszünk? Igen!
Nagyon nehéz ... nekem nagyon. 
Egy ideje mindenki megmondóember lett körülöttem és kényszert éreznek arra, hogy megosszák a véleményüket, majd belém is sulykolják, hogy így türelem meg úgy idő, meg majd mindent elrendeződik blablabla ... 
Na most az a helyzet, hogy engem eddig sem nagyon érdekelt mások véleménye. Nem csak azért, mert bunkó vagyok sokszor indokolatlanul, hanem mert az elmúlt 3,5 év arra tanított meg, hogy bármit meg tudok oldani.
Nekem a jó Isten mindenből bőséggel mért. Gondolom a türelem maradt a legvégére és addigra kifogyott. 
Abban sem hiszek, hogy az idő majd elrendez mindent: persze halad az idő, de ha csak karba tett kézzel ülök és néha megvakarom a seggem, attól nekem még nem lesz jó, ebből kifolyólag nekünk sem lesz jó.
Nálunk tipikusan a következő az alaphelyzet: ha a királynő nem érzi jól magát, akkor az alattvalók feje porba hull. Ha a királynő boldog, az egész birodalomban boldogság van.

A királynő nem tud felhőtlenül boldog lenni. Az eddig irányított királysága május másodikával összeomlott. A meglévő, jól működő rendszere megszűnt létezni. 
A hercegnője a királyi kutyával együtt nagy ívben szarik a koronás fejére. 
Őméltósága jobb ötlet híján (tehetetlenségében amit ugye sosem ismerne be őtökéletessége) igyekezett külső szemlélőként figyelni az eseményeket; kivárni a végét a dolgoknak. 
Az első rózsaszín lepel lehullását is bőrpáholyából nézte végig, ami először kárörvendéssel, majd lelkiismeret-furdalással töltötte el. Rájött, hogy a szülői szerepek nem versenyhelyzetben érvényesülnek és nem is kell az egyik akaratát a másikra erőszakolni.
Igyekszik elfogadni, hogy a király az engedékenyebb, a királynő a geci következetes, szigorú uralkodó, természetesen a kis hercegnő szerint. 
Gyakorolni kell a közös uralkodást; ami megalkuvással, vitahelyzetekkel, sok-sok kezelendő dolgokkal jár, ami mellé a király elmúlt 3,5 éves sárkányokkal való harcolása is nagy mértékben közrejátszik.
Keveset éltünk királyságban ... sokkal kevesebbet, mint amennyit nem.

2017. május 11., csütörtök

Fánk kérdés

Krisz: „Mikor csinálsz fánkot?”
Én: „Nem csinálok, nem tudok!”
Krisz: „Ne viccelj már, régen is csináltál! Pénteken csinálsz fánkot?”
Én: „Nem tudok!”
Krisz: „Anyucid tud fánkot csinálni, telefonod van, akkor te is tudsz … vagy tudni fogsz!”


2017. május 10., szerda

Apa itthon

Kriszt kedden hoztuk haza. Fél 11 helyett fél 2-kor ölelhettem hosszú idő után először. A délután nem tudom hogy telt el... egy üveg whisky, egy üveg Asti Martini társaságában csigalassúsággal múltak a percek ... 18 éve nem ittam egy korty alkoholt se, most az egyik üveget én végeztem ki ... eztán sem fogok. Meséltünk volna egymásnak, de olyan hallgatag volt mindkettőnk, csak ültünk egymás mellett és igyekeztünk felfogni a felfoghatatlant
Szerdán nagy volt az öröm, a lentebbi videón láthatjátok:

https://www.youtube.com/watch?v=d23rTR3__p8

... és ők azóta is egymáson csüngnek.
Egész eddig fel sem tűnt mennyire hasonlít Dorka az apjára.