Összes oldalmegjelenítés

2012. december 28., péntek

Élménybeszámoló

Nagyon szuperül és élménydúsan telt az idei karácsonyom.
24-én, amikor felkeltem, egy csodaszép karácsonyfa fogadott a nappaliban. Először nem tudtam mire vélni a dolgot. Nézegettem jobbról, nézegettem balról, majd anya és apa mondta, hogy a Jézuska hozta az ajándékokkal együtt. Nagy vehemenciával bontogattam és nagyon élveztem, hogy legálisan téphetem a papírt a dobozokról. Kaptam egy kis konyhát felszereléssel, egy pici pónit, egy xilofont, amit jól ki is próbáltam. Anya parfümöt kapott, apa szintén pizsamával kiegészítve. Majd anya felöltöztetett csini ruhába és elmentünk a győri nagyszülőkhöz, ahol ettünk, ittunk és oda is megérkezett a Jézuska. Elénekeltük közösen a Mennyből az angyalt, anya kamerázott, így volt alibije az ének kihagyására. Játékokat, ruhát - kimonót Thaiföldről - és könyveket kaptam. Apa okos telefont, ruhákat, anya szintén, bár ő nem tudott a telóról és nagy fenntartással fogadta, aztán lassan-lassan belerázódik a használatába. Katitól benti cipőt, mesekönyvet és egy 15 ezer forint értékű Mülleres utalványt kaptunk.
Másnap a somlói nagyiékhoz mentünk. Rengeteg ajándékkal vártak. Porszívóval, konyhai felszereléssel, ruhákkal és még felsorolni is hosszú lenne ... nagyon finomat főzött mama, a sütik is szuperek voltak, papával sétáltunk, Sárival játszottunk, majd megjött keresztapám a táncoló pingvinnel, Angyalék a játék telefonnal, Zsófiák a vasalóval ... így gyorsan lettünk 15-en vagy hányan.
Aztán elment mindenki, lassan mi is indultunk. Az úton nem aludtam se oda, se vissza, de nagyon ügyesen elvoltam. Elbeszélgettem az ablakkal, a lábammal, apával táncoltunk út közben.
26-án a dédszülőkhöz mentünk. Nagyon nem éreztem jól magam ... hisztiztem, anyát egy percre sem engedtem el, nem tudom mi volt a bajom igazán, de szerencsére gyorsan eljöttünk.
Az elmúlt 2 napban itthon voltunk és olyan szuper volt az új játékaimmal ismerkedni, játszani.
Anya mesélte, hogy 25-én este apával filmnézés közben elpityeregték magukat, miközben arra gondoltak, mennyire jó, hogy azokkal ünnepelhetünk, akiket szeretünk. Anya nagyija hiányzott, de odafentről figyel minket és vigyáz ránk.
Mivel, mint minden évben, most sem maradt a sütikből semmi, így az elmúlt 2 napban anya sütött újabb adagokat, ám kibírta és ígéretéhez híven az ünnepek alatt nem csinált semmit és tényleg csak a teás és kakaós bögréket mosogatta el.
Holnap meglátogatjuk Julcsiékat, majd úgy néz ki, hogy a somlói nagyszülőknél szilveszterezek, miközben anyáé Győrben lesznek.
Szép karácsony volt, köszönöm Jézuska!
Apa szüleivel és Bogival, apa tesójával

Somlói mamáéknál is szaloncukrot csenek

Rozi mamival

Az állandóan berregő porszívóm

Szüleimmel

Apa, Bogi és a szüleik

Éppen olvasok

Anyával

Szüleim egyik ajándéka

Dance

Táncoló pingvinnel

Altatok ... és a porszívó persze elmaradhatatlan

Én és anya

Én ... ismét teli szájjal

2012. december 23., vasárnap

Karácsonyelő

Az van, hogy végeztem. Méghozzá az előkészületekkel és holnap csak a kakaós bögrét vagyok hajlandó elmosogatni a teás ibrikekkel egyetemben.
Kedden nekiálltam egy helyiség kitakarításának amíg Dorka aludt, majd annyira belemelegedtem a dologba, hogy végeztem az egész lakással 2 óra alatt. Szerencsére Dorka nagyon partner volt. Persze másnapra már semmi sem látszódott az egészből, a lényeg, hogy tisztaság volt. Majd pénteken nekiálltam sütni, amibe sikerült szintén nagyon belekapnom és 150 darab linzerkarikával lettünk gazdagabbak éjfélre. Szombaton megcsináltam a zserbót, a bejgliket, ma a krémest és az ajándékokat - ezt már közös erővel -, mivel idén, mint tavaly is saját készítésűt adunk mindenkinek. Majd becsomagoltam az ajándékokat, a lakást díszbe raktuk és újra vállalható állapotba. Kimostam, kivasaltam, a ruhák élre állítva a szekrényben, a sütik leszállítva - mivel anyósoméknak is én sütöttem, mint minden ünnepen 6 éve már - és pont.
Persze a gyors munkához és a bevásárláshoz kellett az, hogy anyám itt volt a héten, így időben végeztünk, még a nagy roham előtt a beszerző körúttal, ma Dorka anyósoméknál volt 10-től 2-ig, ahol megejtette élete első szánkózását tűzvörös orral és pofival. Nagyon élvezte!!!
Bejgli: nálam az a kategória, ami ronda, de finom. Nagymamám receptje alapján és jó tanácsaival ellátva készül, mégis kireped, a mostani inkább egy robbantott ábrához hasonlít, de megfordítva elmegy. Az íze viszont verhetetlen. Hiába kelesztem hidegen, melegen, hiába rakok kevés cukrot a töltelékbe, hiába kenegetem, hiába csinálok bármit, szétreped. De legalább eljutottam odáig, hogy ehető. Életem első bejglije Krisszel együtt töltött karácsonyára datálódik, amikor is nekiálltam nagy hévvel bejglit sütni. Összeállítottam: akkor még az 50 deka liszt nálam 1 kiló volt, az élesztő langyos vízbe futtatása nálam egyet jelentett a forralással. Nem értettem, miért szar, kőkemény, ehetetlen. Aztán újra sütöttem és újra és újra, mire a nyolcadik rudat készítettem ugyanazokkal a hibákkal, feladtam. Elvittem a szar bejglit, hogy mindenki bassza meg ... apósom rendes volt, azt mondta, hogy tejjel elmegy ... és odaadta a kutyának.
Azóta persze rájöttem, hogy az 50 deka, csak fél kiló és hogy a langyos az nem forró.
A forma még kritikus, de egyébként tökéletes.
A krémes krémjét Dorkával közösen készítettük ma reggel, olyan édesen és ügyesen csinálta, nagyon büszke voltam rá. Igaz, hogy a 3 tojáshoz 6-ot használtunk fel innen-onnan összekanalazva, de ő törte fel és rakta bele kézzel-lábbal, miközben minden után megtapsolta magát, így a konyha csempéjén már meg sem látszik a nagytakarítás. Nem baj, újra letisztítottam.
Mikor délután pihent, mert alvásnak nem lehet nevezni a dolgot, becsomagoltam az ajándékokat.
Ez az a művelet, amit nem tudok, de szeretek csinálni. Anya ... na ő művész ebben. Ünnepek alkalmával sajnálom kibontani a meglepiket, mert annyira ízlésesen és élére csomagol. Én tekerem, csavarom, celluxozom, gyakorlatilag a tixó tartja össze a csomagokat és papír alig van rajta, de szívvel csinálom. Régebben átszoktam az ajándéktáskára, de annyi lett belőle itthon, hogy nagykert nyithatnánk rá, akkor is évekig elélnénk belőle. 
Fát megvettük csütörtökön, ma beékelték, holnap Jézuska hozza, amíg Dorka alszik és mi feldíszítjük. 
A szomszédéktól szerda óta nem alszunk, mert buliznak, ám ebben az is benne van, hogy annyira, de annyira izgulok már, hogy egy kezemen meg tudom számolni az alvással töltött órák számát.
Annyira várom az első találkozását a fával, az ajándékokkal, hogy mit fog szólni hozzá, hogy a szenteste hogy fog telni ... jobban várom, mint bármikor gyerekkoromban.
Ja ... és az is van, hogy Jézuska Dorkának előkarácsonyi ajándékként 2 fogacskát hozott :)
Megbeszéltük Dorkával, hogy a következő bejegyzést ő fogja írni az első igazi karácsonyáról. 
Áldott, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!
Dorka, anya, apa

2012. december 16., vasárnap

Karácsonyi készülődés n/hevében

A nagy karácsonyi hangulat hevében nekiálltunk készülődni. A héten, amíg Rozi mama Dorkázott, addig bevásároltunk mindent. Ilyen még nem volt, hogy egy héttel a nagy ünnep előtt meglett volna mindenünk. Általában még 24-én este szokott eszembe jutni, hogy ennek meg annak nem vettünk semmit, ám most megelőzve a pironkodást ismét saját készítésű ajándékokkal fogunk kedveskedni mindenkinek ... persze Dorkát kivéve. Neki a Jézuska már készült előre.
Azt, hogy ki mit kap, majd Dorka leírja a saját levelébe, amit karácsony után készülünk közösen megírni, magáról az ünnepről.
Elkezdtem a lakás "szentsarkait" kilejmolni. Mert hát persze, hogy van ilyen. Ezek azok a helyek, ahova anya dolgos/lusta keze évente egyszer jut csak el vagy egyszer sem, ám mivel ősszel több változás is történt, így nincs is olyan sok dolgom. A szentsarkok: szekrények ... de legfőképp azok legfelső polcai. Pipa, tiszta és rendben van. Fürdő rattanos polca "ámblokk" letisztítva, kiszanálva, ami nem kell szomszédoknak odaadva. Kazán melletti polcok, na ez a legutálatosabb szarság a lakásban. Itt vannak azok a dolgok, amik majd jövőre hátha jók lesznek ... mondjuk ezt 5 éve és galád módon kihasználva apa 11-ig alvását kirámoltam innen mindent és nagy, ártatlan szemekkel levitettem vele a kukába azzal a felkiáltással, hogy egy vasárnapi ebéd mennyi szeméttel jár. Délután leszigeteltük a bukóablakokat és Dorka szobájának ajtaját, már ez is érett egy ideje, de most végre kész. Emellett elkészült a vasárnapi húsleveses, rántott húsos, krumplis ebéd, így anya is kap egy nagy-nagy piros pontot, na meg Dorka és apa is, amiért 'segítettek'.
Fát csütörtökön veszünk és végre eljutok fodrászhoz is.
A menetrendünk előre láthatólag:
Szenteste Krisz szüleinél leszünk, aztán jövünk haza hármasban ünnepelni.
25-én anyámékhoz megyünk egész napra.
26-án itthon leszünk, ilyenkor szoktak hozzánk jönni a vendégek. Általában átjáróház van, majd pihi szilveszterig.
Az idén nem viszem túlzásba a sütést. Ehhez is megvettünk mindent.
Lesz: 2 adag linzer, egy adag vaníliás kifli, rontott krémes, mákos és diós bejgli, illetve zserbó. Ennyi.
Az sk ajándékokat szombaton tervezzük elkészíteni éjjel.
Ahogy tavaly, úgy az idén is beosztok magamnak egy-egy helyiséget a lakásban keddtől kezdve. Amikor Dorka alszik délután, addig kényelmesen ki tudok takarítani. Hétfőn még masszíroztatni megyek, utoljára az idén, úgyhogy aznap még pihi lesz. Pénteken már nem megyünk dolgozni és megjön Krisz húga is Szingapúrból az ünnepekre, úgyhogy aznap lesz egy rövid rokonlátogatás. 
Szerencsére anyám itt lesz szerdától péntekig, úgyhogy tudok még pár apróságot vásárolni Krisznek, a leltárt és az év végi zárást meg tudom csinálni a cégnél. Úgy terveztük Krisszel, hogy hétfő délután, amikor Dorka alszik meghozza a Jézuska a fát, szépen felöltöztetve s amikor felkel ... húúúú, nagyon kíváncsi vagyok az arcára. Tavaly ilyenkor semmit sem értett belőle, bár egy nagyon édes emlék van. A tavalyi ünnepekhez kötődik Dorka fél órás első, igazi stand upja, ami annyira édes volt! A zene cd már előkutatva, úgyhogy lesz muzsika is. A múlt héten voltunk kisvasutazni a belvárosban. Dorka volt a legkisebb, de ő üvöltötte teli torokból a leghangosabban, hogy "menni, menni", de aztán a második kör után a hányinger mellett a fenekem már annyira fázott, hogy inkább elcsábítottam a feldíszített fa irányába, ami hatásosnak bizonyult, csak százszor nézett vissza és mutatott a vasút felé. Odaérve nézte a fát, majd az árus által kínált fákat. Látszott az arcán, hogy ez most mi?! Az egyik fel van díszítve, szép meg minden, a másik meg dísz nélkül ott áll és mégis azt nézik többen ... úgyhogy gondolkoztam, ezt most hogy magyarázom meg s mivel nem tudtam, vettem neki elterelés képen egy villogó varázspálcát. Jó fej voltam ... majd jövőre valami okosat kitalálok. Ennyit a következetességről.
Újdonság:
"ta-ka"=takaró - ami nélkül lélegezni sem tudunk ...
"kérem"
"fiú" az utóbbi kettőt totál tisztán, érthetően.

2012. december 14., péntek

Levél a Jézuskának

Kedves Jézuska!
Dorka vagyok, 14 és fél hónapos kislány.
Most írok neked először levelet.
Anya és a mamák sokat meséltek rólad.
Nem is olyan régen még én is olyan pici voltam, mint Te!
Szeretnék szép, nagy karácsonyfát.
Megígérem cserében, hogy jó leszek és sok-sok mosolyt csalok családom arcára.
Szeretnék egy babakonyhát.
Megígérem, hogy ügyes, okos leszek. Kiviszem a pelusom ezután is, ha anya végzett a pelenkázással.
Szeretném, ha boldogság, szeretet, egészség venne körül.
Megígérem, hogy segítek otthon a házimunkában.
Képzeld nagyon szeretek sütni-főzni, a konyhában sertepelni.
Tudok habot verni és ételt szagolni, kóstolni.
Szeretek mesét olvasni, de még jobban kedvelem, ha nekem mondanak, miközben anya, mama ölébe kuporodhatok.
Szeretek szeretni, édesen bújni.
Nagyon szeretem a szüleimet, nagyszüleimet, Sárit, Erzsit és persze Maját.
Nagyon várlak!
Dorka

Kedves Jézuska, összes égiek!
Már rövid az idő, hát sietek.
Tudjátok, néha csintalan vagyok,
s Anya azt mondta, semmit sem kapok.
Segítsetek nekem! Kérlek Benneteket!
Karácsonyig még jó is lehetek.
Egy kislánybabát már régen kinéztem,
hogy anyukája leszek, -megígértem.
Hiába mondom, hogy megváltozok,
Szüleim arcára mosolyt hozok.
Igyekezetemben a szívem majd megszakad,
Segíts Jézusom! Talán az Ünnep alatt!
Nem csak talán! Biztosan tudom,
ha a copfos babát megkaphatom!
Vagy ha szeretnéd cserébe Jézuskám,
Neked adom a kis
piros csizmám!

2012. december 11., kedd

Táncoló talpacskák

Hozzáteszem, hogy ez nagyon kis light-os dance Dorkától, de két kimaradt alvás után még ez is szép teljesítmény.
Az előző táncolós történethez még annyi hozzátartozik a poén kedvéért, hogy lement a nagy show, fotó, tapsi és örömujjongás - hatásszünet, hogy mindenki jól el tudja képzelni - erre anyámnak eszébe jutott, hogy ezt akár fel is vehette volna az okos telefonjával.
Anya, én így szeretlek!!!!
Íme egy kis ízelítő: Madagaszkár-pingvinek és a karácsonyi küldetés-sel az élen, mert hogy most ez a No.1-es az életünkben. Ahogy már írtam, ha rongyosra lehetne nézni Bogyó és Babóca mellett valamit, akkor ezzel a karácsonyi feelingű kis mesével megtesszük nap, mint nap. Másrészt szuperanyu módjára ajánlom minden olyan másik szuperanyunak, aki akar magának napi 12 perc nyugtot és addig megcsinálni az egész napi dolgokat, mert ez leköti a gyereket.
Produkcióóóóóó:

2012. december 9., vasárnap

Dance

... és a NO COMMENT kategória, hiszen a képek önmagukért beszélnek.
Anya fotózta, a képminőség nem a legjobb ...
Tiszta anyja lánya ez a gyerek ... vagy mi fene:









Dorka saját bejáratú Mikulása

Most, hogy már mindenki túllépett a Mikuláson, stílszerű, hogy én is beálljak a sorba nagy-nagy örömmel, kicsit megkésve.
Szóval Dorkának volt Mikulása ... na de ez így nem teljesen igaz, hiszen Áron Mikulásáról is szó van.
Meghívtuk Zsuzsiékat, hogy jön hozzánk a Télapó, jöjjenek ők is. Összegyűjtöttük az ajándékokat, odaadtuk Zsuzsa mama krampusznak és a Mikulással együtt kiosztották őket a gyerekek és szüleik legnagyobb örömére.
Akkor a mostani rész tizennyolcas karikával olvasandó:
Apa lefoglalózta, kifizette az ötezer forintos jelmezt, anya lehozta. Megcsináltam az sk csomagokat, Rozi mama megcsinálta a kaját, Dorka és én megsütöttük a sütiket, mivel még énekelni és verset mondani nem tudunk, jobb híján szép díszdobozba ezt adtuk a Télapónak, hiszen jó kislányok voltunk.
Íme a képek:













2012. december 3., hétfő

Amikor a karácsonyi feeling beüt

... hát nekem ez a karácsonyi mizériás feeling valahogy most nincs meg. Jobban mondva egészen délelőttig nem volt meg ... valahogy nem adta magát. Pedig voltunk karácsonyi vásárban a Baross úton, ettünk Mikulás csomagból kilejmolt csokit meg cukrot, elővettem az ezer éves díszeimet, rakosgattam őket jobbra-balra, gondoltam hétvégén majd a húslevessel megjön a varázs, de nem. Aztán elolvastam Virág blogját ... és beütött. Olyan szeretettel írt, olyan szívből jövő volt és engem annyira magával vitt a Grincs emléke, az, hogy ő igyekszik minden nap valami ünnepi hangulatot belevinni ebbe a mocskos világba ... nagyon tetszett.
Innen is köszönöm neked!!! Igazából valami okosat akartam írni a bejegyzéséhez, de nem jöttek a szavak, csak egy jutott eszembe: "szép!" és igazából az érzésre és a gesztusra értettem, amit tragédiák közepette végigcsinál a gyerekekért, a családért.
Aztán eszembe jutott, hogy igaz, hogy Dorkának már volt egy karácsonya, amit végig stand upolt a Madagaszkarácsony mese kapcsán ... de akkor még értelmét éppen csak ki nem nyitó alig átforduló Dorkánk volt és vajmi keveset értett abból az érdekes illatú akármiből, ami a fél szobát elfoglalta és rajta valami villogó izéből. A tavalyi karácsony volt az első, amit nem otthon töltöttem, így az félig pityergéssel telt a családom hiánya miatt. Na, az idei is ilyen lesz; Krisz megkért, hogy az idén a szüleinél szeretne lenni szenteste, én pedig eleget tettem a kérésnek. Tavaly Dorkának a Mikulás oltást hozott, így azt nem is ünnepeltük, mert alapból utáltuk a Télapót a fenti eset okán.
Aztán napközben annyi melóm volt, hogy ráértem nézegetni Facen és Dóri pocakos képe előtt álltam meg, amint áll a karácsonyfa mellett ... és olyan melegség öntötte el a szívem a mosolygó arca láttán, amúgy is nagyon jólelkű csaj, de ott a fa mellett még drágább volt.
Szóval újra ütött a feeling, majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy mégis csak Dorka első olyan karácsonya lesz, amit még ha nem is ért, de érzékel már és tetszeni fog neki a felhajtás, ami érte és körülötte lesz. Nyilván soha nem fogom annyiszor mondani, hogy "nem", "nem lehet" "nem szabad" "mit csinálsz" "mondtam, hogy nem" ... és a többi hasonló emelt hangon, magyarán ordítva a karácsonyi békesség jegyében ... a díszek törhetőségéről, a fa leveleinek hullásáról, ezzel egyenes arányosságban Dorka tűlevélevővé fogja kinevezni magát. 
Szóval valahogy mégiscsak hangulatba jöttem és nem erősen idegállapotba - ahogy Sacc húgom nevezi - mert hogy őszintén szólva a Baross úti séta mínusz húszban jó móka volt Dorkának, de engem kicsit húzott a mindenki mosolyog, miközben suttogva azt hallom, hogy "te, van még erre pénzünk ... " szóval nagy képmutatásnak tartottam bizonyos részeket és helyzeteket, bár a kisvasút, amire nem kerültünk fel, jó móka volt. A lézer showról nem is beszélve, ami teljesen elkápráztatta Dorkát és Kriszt, nekem hányingert okozva. 
Mégis készülődősben vagyok. Elkezdtem készülődni fejben ... és a pénzkidobós ajándékozásról nem is beszélek direkt, mert ezt tartom a legnagyobb hülyeségnek. Szóltam mindenkinek, hogy csak a gyereknek ... és tőlünk sem kap senki ajándékot, csak Dorka. Sok az anyagiasságból. Nem akarom, hogy erről szóljon! Mi már tavaly is sk ajándékokat készítettünk és olyan jó volt. Bár akkor Dorka még többnyire aludt, evett és aludt egy kicsit még. Idén is megoldjuk, hiszen már tud ő is segíteni. 
Mindenki ugyanazt kapja szépen csomagolva, örök emlékül.
Írtam már, hogy elkezdem elővenni a díszeket, ma átnéztem őket ... kuka. Az égősor rossz, a girland elszakadva stb ... úgyhogy az anyagiasság jegyében szépen körbenézek holnap. Ja ... adventi koszorú helyett tűzhely rózsát gyújtottunk, mert még koszorúnk sem volt, de holnapra lesz!
Teszefoszanyu ismét befigyel, de hát ha eddig nem volt hangulat ... én sajnos nem tudok alakoskodni és nem tudok úgy tenni, mintha ...
Készülünk a Mikulásra ... de ez egy következő poszt lesz.
Addig is egy kis ízelítő ... és ha a laptopot rongyosra lehetne nézni, mi Dorkával már megtettük volna:

http://www.youtube.com/watch?annotation_id=channel%3Af06df6-3b8f-2109-91f8-20cf30223ee7&feature=iv&src_vid=w5dRMEn2scQ&v=MBWK1l04vEE

2012. december 2., vasárnap

Ma ... és a végére egy tegnapi

Apa bejön dohányzóból, áll a bejárati ajtóban nagy kabátban.
Dorka ráparancsol kis Hitler stílusban - mivel nem beszél, mutogatva, saját nyelvén - azonnal vegye le a cipőjét. 
Apa leveszi, majd megkérdezi: "így jó lesz Dorka?"
Dorka a fejét rázza és méltatlankodik tovább: "neeeem-neeeeem-neeeeem", mutogatja és hadovál tovább, hogy ez így nem oké, rakja be a cipőjét apa a helyére. Apa eleget téve Kincse kérésének, elteszi a cipőt a szekrénybe, majd elindul a nappali felé. 
Dorka rákiált: "Nééééni hééééj!" - és mutatja, hogy a rongyszőnyeg szélét menet közben felgyűrte, majd nagy 'lebaszás' közepette megigazítja azt (csütörtök óta, ha a szőnyeg széle felkunkorodik, visszaigazítja szépen a helyére).

Az edzőcipőm a cipős szekrény alatt henyél.
Délelőtt lent voltunk Dorkával, nem tettem el, abban a hitben, hogy hamarosan újra séta következik.
Dorka kelés után észrevette a kondim és egyből nekiállt fel-alá futni a lakásban, miközben hangosan ujjongott: "mammma - mammma". Mondjuk neki, hogy nincs itt most Rozi mama, de jövő héten jön majd ... tovább rohan és kiabál: "mammma - mammma". Közben benéz az ágy alá, kiles a konyhába, anyámat keresi.
Ismét felvilágosítjuk, hogy nincs mama, de alszunk párat és itt lesz.
Majd odarohan a cipős szekrényhez és mutogatja, hogy ott a kék edzőcipő és akkor mama is itt van ... 
Eltelt egy kis idő, mire rájöttünk, hogy anya, amikor itt van, az én cipőmet veszi fel, abba viszi le Dorkát sétálni ... így Dorka ismét levonta a saját kis konzekvenciáját. 
Ha van kék kondicipő, van mama is.

Postás kopog tegnap. Ajánlott levél, átveszem. Dorka rohan és a vállam felett csak a lila kabát egy részét, a kötőt, a csukját és egy szőke fej haj részét látja. Nagy örömujjongás közepette sikogat örömében és kiáltja, hogy "mammma-mammma". Kinéz a postás csaj, mondja, hogy bocs, de nem vagyok a mamád.
Dorka lebiggyesztett szájjal, totál szomorú szemekkel: "mammma nem mammma".