Ma ... és a végére egy tegnapi

Apa bejön dohányzóból, áll a bejárati ajtóban nagy kabátban.

Dorka ráparancsol kis Hitler stílusban - mivel nem beszél, mutogatva, saját nyelvén - azonnal vegye le a cipőjét. 

Apa leveszi, majd megkérdezi: "így jó lesz Dorka?"

Dorka a fejét rázza és méltatlankodik tovább: "neeeem-neeeeem-neeeeem", mutogatja és hadovál tovább, hogy ez így nem oké, rakja be a cipőjét apa a helyére. Apa eleget téve Kincse kérésének, elteszi a cipőt a szekrénybe, majd elindul a nappali felé. 

Dorka rákiált: "Nééééni hééééj!" - és mutatja, hogy a rongyszőnyeg szélét menet közben felgyűrte, majd nagy 'lebaszás' közepette megigazítja azt (csütörtök óta, ha a szőnyeg széle felkunkorodik, visszaigazítja szépen a helyére).

Az edzőcipőm a cipős szekrény alatt henyél.

Délelőtt lent voltunk Dorkával, nem tettem el, abban a hitben, hogy hamarosan újra séta következik.

Dorka kelés után észrevette a kondim és egyből nekiállt fel-alá futni a lakásban, miközben hangosan ujjongott: "mammma - mammma". Mondjuk neki, hogy nincs itt most Rozi mama, de jövő héten jön majd ... tovább rohan és kiabál: "mammma - mammma". Közben benéz az ágy alá, kiles a konyhába, anyámat keresi.

Ismét felvilágosítjuk, hogy nincs mama, de alszunk párat és itt lesz.

Majd odarohan a cipős szekrényhez és mutogatja, hogy ott a kék edzőcipő és akkor mama is itt van ... 

Eltelt egy kis idő, mire rájöttünk, hogy anya, amikor itt van, az én cipőmet veszi fel, abba viszi le Dorkát sétálni ... így Dorka ismét levonta a saját kis konzekvenciáját. 

Ha van kék kondicipő, van mama is.

Postás kopog tegnap. Ajánlott levél, átveszem. Dorka rohan és a vállam felett csak a lila kabát egy részét, a kötőt, a csukját és egy szőke fej haj részét látja. Nagy örömujjongás közepette sikogat örömében és kiáltja, hogy "mammma-mammma". Kinéz a postás csaj, mondja, hogy bocs, de nem vagyok a mamád.

Dorka lebiggyesztett szájjal, totál szomorú szemekkel: "mammma nem mammma".