Összes oldalmegjelenítés

2015. augusztus 25., kedd

Lovaglás

Lovaglás. Dorka legnagyobb szerelme kerek e világon! Minden héten csütörtökön fél 4-kor Dorka felül Milady hátára és kezdetét veszi a fél óra kábulat. 
Neki ez olyan lehet, mint a drogosoknak a napi első szippantás ... ahogy megüt, totális kábulat. Dorka így van a lóval. Felül és vége van. Onnantól egy más dimenzióba kerül, még az arca is megváltozik, nagyon koncentrál - vagy épp be nem áll a szája, ezért Tibi bácsi harap -, na de kezdjük az elejétől:
Június óta járunk. Győrújfalura készültünk - fél óra oda, fél vissza csak a ki- és hazamenetel -, majd az utcánk végén kötöttünk ki a szomszédasszonyomnak köszönhetően. Ő ajánlotta: Gyepszél utca, ovival szemben, Tibi bácsi magánlovardája. Lovas volt ő is, a két lánya is az, nagyon tapasztalt, türelmes oktató. Kiválasztotta magának Dorkát, azóta ő foglalkozik vele. Fél óra heti egyszer, alkalmanként 1.000,- Ft. Valószínűleg átállunk heti kettőre jövőre.
Először Tündin kezdte, aki egy öreg, nyugodt póni, majd átnyergelt Milady-re, aki igazi nagy paci - Dorka szerint.
Minden alkalommal viszünk répát, almát a lovaknak, megetetjük őket.
Tibi bácsi egy nagyon következetes, sokszor katonás oktató, ami Dorkának kifejezetten jót tesz. Nagy tiszteletben tartja az öreget, lesi minden szavát ... kivéve mikor szófosása van, de ezt még csírájában igyekszik Tibi bácsi elfojtani.
Sokat gondolkoztam, hogy mi lenne Dorkának a legjobb sport ... merthogy muszáj valamit csinálni. A Backer-ciszta miatt, ami azóta is hol tombol, hol nyugalmi állapotban a térdhajlatában kiestek olyan sportok, ahol folyamatos, egyenletes megterhelés alatt vannak az ízületek, mint a futás - pedig imád, de hosszú távon nem tud -.
Sportot nem akartam neki én választani, max. lehetőséget kínálni. Próbáltuk az úszást, ami szintén bejött Dorkának a medencében, ám nyílt vízen annyi dolga akad, hogy nem ér rá holmi úszásoktatással foglalkozni. Én eleve elvetettem az 40 fokba uszodába-járást, ezért maradt a strand kikapcsolódásnak, a lovaglás sportnak.
Ő szerette volna, rajongott érte, valahogy utólag visszagondolva evidens is volt.
Egy dologban megegyeztünk: elképzelhetetlennek tartom, lehet lesz olyan, amikor nem lesz kedve menni, de akkor is csinálni kell! Bármit választhatott volna, viszont aminek nekiálltunk, azt csinálni kell. Olyan nincs, hogy járunk egy hónapig és kifogásokat kezd gyártani a következőre. Igyekszem ebben is következetes lenni vele, mert van körülöttem olyan, aki a nyolcszázadik tevékenységet csinálja és pár alkalom után többnyire a havi befizetéseket követően előáll a miért nem akarok menni kezdetű mondatokkal. Ilyen nincs. Mentünk akkor is, mikor 40 fok volt, amikor 19 fok és csöpögött az eső ... és nem, nem kell sajnálni, mert csinálja szívvel-lélekkel.
Meglátjuk mi lesz belőle, egyenlőre azt látom kívülről, hogy van érzéke hozzá, ha harmadik alkalomra átették nagy lóra, kirakták futószárra és ügetést gyakorolnak.
Biztosra veszem, hogy a biciklizés is azért ment 2 lökés után, mert az egyensúlyérzékét ez a sport jól fejleszti.
Dorka függő lett!
Itt még Tündin ... az első lovaglás :)

2015. augusztus 19., szerda

Dorka biciklizik

A 7. házassági évfordulónk napján 2015.08.16-án fél 5-kor Edvy Dorka megtanult biciklizni!
Kétszer meglöktem és azóta egyedül hasít. 

Nézzétek csak:

Elterveztem, hogy majd napokat járunk le, órákat gyakorlunk, futhatok mellette kilométereket, miközben magyarázhatom, hogy előre nézz, tekerj stb...
Ezzel szemben meglöktem egyszer, egyből éreztem, hogy totál egyensúlyba tartja a bicajt, akkor még mentem mellette, majd másodszori belökésnél egyedül eltekert a parkoló végéig.
Természetesen örömujjongás, tapsvihar, konfettizápor, diplomaosztós kalap égbe dobás, ősi sámántánc, 1,5 méteres magasba ugrálás és minden, amit el tudtok képzelni. Egyszer csak 4-5 család megjelent az ablakokban, ebből az egyik megkérdezte - jóban vagyunk - hogy amúgy normális vagyok-e, mert hogy visítok, mint az újévi malac. Persze, mikor meglátták, hogy miért a nagy örömtánc, egyből tapsoltak ők is és persze agyon dicsérték Dorkát - kiabáltak, füttyögettek az ablakból -, így már nem csak én örömködtem, hanem a fél társasház. 
Nagyon jóleső érzés volt látni Dorka mennyire büszke magára - könnyes volt a szeme - és a többiek mennyire jó arcok, hogy ezzel az aprósággal ennyire nagyon tudtak velünk örülni az ablakokból.

7. házassági évfordulónkra

7 évvel ezelőtt

"“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet."


Goethe 

7 évvel ezelőtt


2015. augusztus 4., kedd

activity


Dorka: Anya, gondolj a sünire, jó?
Én: Jó.
Dorka: Ló?
Én: Nem.
Dorka: Akkor a süni! - mondja, mintha most szarta volna a spanyol viaszt!
Én: ...