Összes oldalmegjelenítés

2012. december 28., péntek

Élménybeszámoló

Nagyon szuperül és élménydúsan telt az idei karácsonyom.
24-én, amikor felkeltem, egy csodaszép karácsonyfa fogadott a nappaliban. Először nem tudtam mire vélni a dolgot. Nézegettem jobbról, nézegettem balról, majd anya és apa mondta, hogy a Jézuska hozta az ajándékokkal együtt. Nagy vehemenciával bontogattam és nagyon élveztem, hogy legálisan téphetem a papírt a dobozokról. Kaptam egy kis konyhát felszereléssel, egy pici pónit, egy xilofont, amit jól ki is próbáltam. Anya parfümöt kapott, apa szintén pizsamával kiegészítve. Majd anya felöltöztetett csini ruhába és elmentünk a győri nagyszülőkhöz, ahol ettünk, ittunk és oda is megérkezett a Jézuska. Elénekeltük közösen a Mennyből az angyalt, anya kamerázott, így volt alibije az ének kihagyására. Játékokat, ruhát - kimonót Thaiföldről - és könyveket kaptam. Apa okos telefont, ruhákat, anya szintén, bár ő nem tudott a telóról és nagy fenntartással fogadta, aztán lassan-lassan belerázódik a használatába. Katitól benti cipőt, mesekönyvet és egy 15 ezer forint értékű Mülleres utalványt kaptunk.
Másnap a somlói nagyiékhoz mentünk. Rengeteg ajándékkal vártak. Porszívóval, konyhai felszereléssel, ruhákkal és még felsorolni is hosszú lenne ... nagyon finomat főzött mama, a sütik is szuperek voltak, papával sétáltunk, Sárival játszottunk, majd megjött keresztapám a táncoló pingvinnel, Angyalék a játék telefonnal, Zsófiák a vasalóval ... így gyorsan lettünk 15-en vagy hányan.
Aztán elment mindenki, lassan mi is indultunk. Az úton nem aludtam se oda, se vissza, de nagyon ügyesen elvoltam. Elbeszélgettem az ablakkal, a lábammal, apával táncoltunk út közben.
26-án a dédszülőkhöz mentünk. Nagyon nem éreztem jól magam ... hisztiztem, anyát egy percre sem engedtem el, nem tudom mi volt a bajom igazán, de szerencsére gyorsan eljöttünk.
Az elmúlt 2 napban itthon voltunk és olyan szuper volt az új játékaimmal ismerkedni, játszani.
Anya mesélte, hogy 25-én este apával filmnézés közben elpityeregték magukat, miközben arra gondoltak, mennyire jó, hogy azokkal ünnepelhetünk, akiket szeretünk. Anya nagyija hiányzott, de odafentről figyel minket és vigyáz ránk.
Mivel, mint minden évben, most sem maradt a sütikből semmi, így az elmúlt 2 napban anya sütött újabb adagokat, ám kibírta és ígéretéhez híven az ünnepek alatt nem csinált semmit és tényleg csak a teás és kakaós bögréket mosogatta el.
Holnap meglátogatjuk Julcsiékat, majd úgy néz ki, hogy a somlói nagyszülőknél szilveszterezek, miközben anyáé Győrben lesznek.
Szép karácsony volt, köszönöm Jézuska!
Apa szüleivel és Bogival, apa tesójával

Somlói mamáéknál is szaloncukrot csenek

Rozi mamival

Az állandóan berregő porszívóm

Szüleimmel

Apa, Bogi és a szüleik

Éppen olvasok

Anyával

Szüleim egyik ajándéka

Dance

Táncoló pingvinnel

Altatok ... és a porszívó persze elmaradhatatlan

Én és anya

Én ... ismét teli szájjal

2012. december 23., vasárnap

Karácsonyelő

Az van, hogy végeztem. Méghozzá az előkészületekkel és holnap csak a kakaós bögrét vagyok hajlandó elmosogatni a teás ibrikekkel egyetemben.
Kedden nekiálltam egy helyiség kitakarításának amíg Dorka aludt, majd annyira belemelegedtem a dologba, hogy végeztem az egész lakással 2 óra alatt. Szerencsére Dorka nagyon partner volt. Persze másnapra már semmi sem látszódott az egészből, a lényeg, hogy tisztaság volt. Majd pénteken nekiálltam sütni, amibe sikerült szintén nagyon belekapnom és 150 darab linzerkarikával lettünk gazdagabbak éjfélre. Szombaton megcsináltam a zserbót, a bejgliket, ma a krémest és az ajándékokat - ezt már közös erővel -, mivel idén, mint tavaly is saját készítésűt adunk mindenkinek. Majd becsomagoltam az ajándékokat, a lakást díszbe raktuk és újra vállalható állapotba. Kimostam, kivasaltam, a ruhák élre állítva a szekrényben, a sütik leszállítva - mivel anyósoméknak is én sütöttem, mint minden ünnepen 6 éve már - és pont.
Persze a gyors munkához és a bevásárláshoz kellett az, hogy anyám itt volt a héten, így időben végeztünk, még a nagy roham előtt a beszerző körúttal, ma Dorka anyósoméknál volt 10-től 2-ig, ahol megejtette élete első szánkózását tűzvörös orral és pofival. Nagyon élvezte!!!
Bejgli: nálam az a kategória, ami ronda, de finom. Nagymamám receptje alapján és jó tanácsaival ellátva készül, mégis kireped, a mostani inkább egy robbantott ábrához hasonlít, de megfordítva elmegy. Az íze viszont verhetetlen. Hiába kelesztem hidegen, melegen, hiába rakok kevés cukrot a töltelékbe, hiába kenegetem, hiába csinálok bármit, szétreped. De legalább eljutottam odáig, hogy ehető. Életem első bejglije Krisszel együtt töltött karácsonyára datálódik, amikor is nekiálltam nagy hévvel bejglit sütni. Összeállítottam: akkor még az 50 deka liszt nálam 1 kiló volt, az élesztő langyos vízbe futtatása nálam egyet jelentett a forralással. Nem értettem, miért szar, kőkemény, ehetetlen. Aztán újra sütöttem és újra és újra, mire a nyolcadik rudat készítettem ugyanazokkal a hibákkal, feladtam. Elvittem a szar bejglit, hogy mindenki bassza meg ... apósom rendes volt, azt mondta, hogy tejjel elmegy ... és odaadta a kutyának.
Azóta persze rájöttem, hogy az 50 deka, csak fél kiló és hogy a langyos az nem forró.
A forma még kritikus, de egyébként tökéletes.
A krémes krémjét Dorkával közösen készítettük ma reggel, olyan édesen és ügyesen csinálta, nagyon büszke voltam rá. Igaz, hogy a 3 tojáshoz 6-ot használtunk fel innen-onnan összekanalazva, de ő törte fel és rakta bele kézzel-lábbal, miközben minden után megtapsolta magát, így a konyha csempéjén már meg sem látszik a nagytakarítás. Nem baj, újra letisztítottam.
Mikor délután pihent, mert alvásnak nem lehet nevezni a dolgot, becsomagoltam az ajándékokat.
Ez az a művelet, amit nem tudok, de szeretek csinálni. Anya ... na ő művész ebben. Ünnepek alkalmával sajnálom kibontani a meglepiket, mert annyira ízlésesen és élére csomagol. Én tekerem, csavarom, celluxozom, gyakorlatilag a tixó tartja össze a csomagokat és papír alig van rajta, de szívvel csinálom. Régebben átszoktam az ajándéktáskára, de annyi lett belőle itthon, hogy nagykert nyithatnánk rá, akkor is évekig elélnénk belőle. 
Fát megvettük csütörtökön, ma beékelték, holnap Jézuska hozza, amíg Dorka alszik és mi feldíszítjük. 
A szomszédéktól szerda óta nem alszunk, mert buliznak, ám ebben az is benne van, hogy annyira, de annyira izgulok már, hogy egy kezemen meg tudom számolni az alvással töltött órák számát.
Annyira várom az első találkozását a fával, az ajándékokkal, hogy mit fog szólni hozzá, hogy a szenteste hogy fog telni ... jobban várom, mint bármikor gyerekkoromban.
Ja ... és az is van, hogy Jézuska Dorkának előkarácsonyi ajándékként 2 fogacskát hozott :)
Megbeszéltük Dorkával, hogy a következő bejegyzést ő fogja írni az első igazi karácsonyáról. 
Áldott, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!
Dorka, anya, apa

2012. december 16., vasárnap

Karácsonyi készülődés n/hevében

A nagy karácsonyi hangulat hevében nekiálltunk készülődni. A héten, amíg Rozi mama Dorkázott, addig bevásároltunk mindent. Ilyen még nem volt, hogy egy héttel a nagy ünnep előtt meglett volna mindenünk. Általában még 24-én este szokott eszembe jutni, hogy ennek meg annak nem vettünk semmit, ám most megelőzve a pironkodást ismét saját készítésű ajándékokkal fogunk kedveskedni mindenkinek ... persze Dorkát kivéve. Neki a Jézuska már készült előre.
Azt, hogy ki mit kap, majd Dorka leírja a saját levelébe, amit karácsony után készülünk közösen megírni, magáról az ünnepről.
Elkezdtem a lakás "szentsarkait" kilejmolni. Mert hát persze, hogy van ilyen. Ezek azok a helyek, ahova anya dolgos/lusta keze évente egyszer jut csak el vagy egyszer sem, ám mivel ősszel több változás is történt, így nincs is olyan sok dolgom. A szentsarkok: szekrények ... de legfőképp azok legfelső polcai. Pipa, tiszta és rendben van. Fürdő rattanos polca "ámblokk" letisztítva, kiszanálva, ami nem kell szomszédoknak odaadva. Kazán melletti polcok, na ez a legutálatosabb szarság a lakásban. Itt vannak azok a dolgok, amik majd jövőre hátha jók lesznek ... mondjuk ezt 5 éve és galád módon kihasználva apa 11-ig alvását kirámoltam innen mindent és nagy, ártatlan szemekkel levitettem vele a kukába azzal a felkiáltással, hogy egy vasárnapi ebéd mennyi szeméttel jár. Délután leszigeteltük a bukóablakokat és Dorka szobájának ajtaját, már ez is érett egy ideje, de most végre kész. Emellett elkészült a vasárnapi húsleveses, rántott húsos, krumplis ebéd, így anya is kap egy nagy-nagy piros pontot, na meg Dorka és apa is, amiért 'segítettek'.
Fát csütörtökön veszünk és végre eljutok fodrászhoz is.
A menetrendünk előre láthatólag:
Szenteste Krisz szüleinél leszünk, aztán jövünk haza hármasban ünnepelni.
25-én anyámékhoz megyünk egész napra.
26-án itthon leszünk, ilyenkor szoktak hozzánk jönni a vendégek. Általában átjáróház van, majd pihi szilveszterig.
Az idén nem viszem túlzásba a sütést. Ehhez is megvettünk mindent.
Lesz: 2 adag linzer, egy adag vaníliás kifli, rontott krémes, mákos és diós bejgli, illetve zserbó. Ennyi.
Az sk ajándékokat szombaton tervezzük elkészíteni éjjel.
Ahogy tavaly, úgy az idén is beosztok magamnak egy-egy helyiséget a lakásban keddtől kezdve. Amikor Dorka alszik délután, addig kényelmesen ki tudok takarítani. Hétfőn még masszíroztatni megyek, utoljára az idén, úgyhogy aznap még pihi lesz. Pénteken már nem megyünk dolgozni és megjön Krisz húga is Szingapúrból az ünnepekre, úgyhogy aznap lesz egy rövid rokonlátogatás. 
Szerencsére anyám itt lesz szerdától péntekig, úgyhogy tudok még pár apróságot vásárolni Krisznek, a leltárt és az év végi zárást meg tudom csinálni a cégnél. Úgy terveztük Krisszel, hogy hétfő délután, amikor Dorka alszik meghozza a Jézuska a fát, szépen felöltöztetve s amikor felkel ... húúúú, nagyon kíváncsi vagyok az arcára. Tavaly ilyenkor semmit sem értett belőle, bár egy nagyon édes emlék van. A tavalyi ünnepekhez kötődik Dorka fél órás első, igazi stand upja, ami annyira édes volt! A zene cd már előkutatva, úgyhogy lesz muzsika is. A múlt héten voltunk kisvasutazni a belvárosban. Dorka volt a legkisebb, de ő üvöltötte teli torokból a leghangosabban, hogy "menni, menni", de aztán a második kör után a hányinger mellett a fenekem már annyira fázott, hogy inkább elcsábítottam a feldíszített fa irányába, ami hatásosnak bizonyult, csak százszor nézett vissza és mutatott a vasút felé. Odaérve nézte a fát, majd az árus által kínált fákat. Látszott az arcán, hogy ez most mi?! Az egyik fel van díszítve, szép meg minden, a másik meg dísz nélkül ott áll és mégis azt nézik többen ... úgyhogy gondolkoztam, ezt most hogy magyarázom meg s mivel nem tudtam, vettem neki elterelés képen egy villogó varázspálcát. Jó fej voltam ... majd jövőre valami okosat kitalálok. Ennyit a következetességről.
Újdonság:
"ta-ka"=takaró - ami nélkül lélegezni sem tudunk ...
"kérem"
"fiú" az utóbbi kettőt totál tisztán, érthetően.

2012. december 14., péntek

Levél a Jézuskának

Kedves Jézuska!
Dorka vagyok, 14 és fél hónapos kislány.
Most írok neked először levelet.
Anya és a mamák sokat meséltek rólad.
Nem is olyan régen még én is olyan pici voltam, mint Te!
Szeretnék szép, nagy karácsonyfát.
Megígérem cserében, hogy jó leszek és sok-sok mosolyt csalok családom arcára.
Szeretnék egy babakonyhát.
Megígérem, hogy ügyes, okos leszek. Kiviszem a pelusom ezután is, ha anya végzett a pelenkázással.
Szeretném, ha boldogság, szeretet, egészség venne körül.
Megígérem, hogy segítek otthon a házimunkában.
Képzeld nagyon szeretek sütni-főzni, a konyhában sertepelni.
Tudok habot verni és ételt szagolni, kóstolni.
Szeretek mesét olvasni, de még jobban kedvelem, ha nekem mondanak, miközben anya, mama ölébe kuporodhatok.
Szeretek szeretni, édesen bújni.
Nagyon szeretem a szüleimet, nagyszüleimet, Sárit, Erzsit és persze Maját.
Nagyon várlak!
Dorka

Kedves Jézuska, összes égiek!
Már rövid az idő, hát sietek.
Tudjátok, néha csintalan vagyok,
s Anya azt mondta, semmit sem kapok.
Segítsetek nekem! Kérlek Benneteket!
Karácsonyig még jó is lehetek.
Egy kislánybabát már régen kinéztem,
hogy anyukája leszek, -megígértem.
Hiába mondom, hogy megváltozok,
Szüleim arcára mosolyt hozok.
Igyekezetemben a szívem majd megszakad,
Segíts Jézusom! Talán az Ünnep alatt!
Nem csak talán! Biztosan tudom,
ha a copfos babát megkaphatom!
Vagy ha szeretnéd cserébe Jézuskám,
Neked adom a kis
piros csizmám!

2012. december 11., kedd

Táncoló talpacskák

Hozzáteszem, hogy ez nagyon kis light-os dance Dorkától, de két kimaradt alvás után még ez is szép teljesítmény.
Az előző táncolós történethez még annyi hozzátartozik a poén kedvéért, hogy lement a nagy show, fotó, tapsi és örömujjongás - hatásszünet, hogy mindenki jól el tudja képzelni - erre anyámnak eszébe jutott, hogy ezt akár fel is vehette volna az okos telefonjával.
Anya, én így szeretlek!!!!
Íme egy kis ízelítő: Madagaszkár-pingvinek és a karácsonyi küldetés-sel az élen, mert hogy most ez a No.1-es az életünkben. Ahogy már írtam, ha rongyosra lehetne nézni Bogyó és Babóca mellett valamit, akkor ezzel a karácsonyi feelingű kis mesével megtesszük nap, mint nap. Másrészt szuperanyu módjára ajánlom minden olyan másik szuperanyunak, aki akar magának napi 12 perc nyugtot és addig megcsinálni az egész napi dolgokat, mert ez leköti a gyereket.
Produkcióóóóóó:

2012. december 9., vasárnap

Dance

... és a NO COMMENT kategória, hiszen a képek önmagukért beszélnek.
Anya fotózta, a képminőség nem a legjobb ...
Tiszta anyja lánya ez a gyerek ... vagy mi fene:









Dorka saját bejáratú Mikulása

Most, hogy már mindenki túllépett a Mikuláson, stílszerű, hogy én is beálljak a sorba nagy-nagy örömmel, kicsit megkésve.
Szóval Dorkának volt Mikulása ... na de ez így nem teljesen igaz, hiszen Áron Mikulásáról is szó van.
Meghívtuk Zsuzsiékat, hogy jön hozzánk a Télapó, jöjjenek ők is. Összegyűjtöttük az ajándékokat, odaadtuk Zsuzsa mama krampusznak és a Mikulással együtt kiosztották őket a gyerekek és szüleik legnagyobb örömére.
Akkor a mostani rész tizennyolcas karikával olvasandó:
Apa lefoglalózta, kifizette az ötezer forintos jelmezt, anya lehozta. Megcsináltam az sk csomagokat, Rozi mama megcsinálta a kaját, Dorka és én megsütöttük a sütiket, mivel még énekelni és verset mondani nem tudunk, jobb híján szép díszdobozba ezt adtuk a Télapónak, hiszen jó kislányok voltunk.
Íme a képek:













2012. december 3., hétfő

Amikor a karácsonyi feeling beüt

... hát nekem ez a karácsonyi mizériás feeling valahogy most nincs meg. Jobban mondva egészen délelőttig nem volt meg ... valahogy nem adta magát. Pedig voltunk karácsonyi vásárban a Baross úton, ettünk Mikulás csomagból kilejmolt csokit meg cukrot, elővettem az ezer éves díszeimet, rakosgattam őket jobbra-balra, gondoltam hétvégén majd a húslevessel megjön a varázs, de nem. Aztán elolvastam Virág blogját ... és beütött. Olyan szeretettel írt, olyan szívből jövő volt és engem annyira magával vitt a Grincs emléke, az, hogy ő igyekszik minden nap valami ünnepi hangulatot belevinni ebbe a mocskos világba ... nagyon tetszett.
Innen is köszönöm neked!!! Igazából valami okosat akartam írni a bejegyzéséhez, de nem jöttek a szavak, csak egy jutott eszembe: "szép!" és igazából az érzésre és a gesztusra értettem, amit tragédiák közepette végigcsinál a gyerekekért, a családért.
Aztán eszembe jutott, hogy igaz, hogy Dorkának már volt egy karácsonya, amit végig stand upolt a Madagaszkarácsony mese kapcsán ... de akkor még értelmét éppen csak ki nem nyitó alig átforduló Dorkánk volt és vajmi keveset értett abból az érdekes illatú akármiből, ami a fél szobát elfoglalta és rajta valami villogó izéből. A tavalyi karácsony volt az első, amit nem otthon töltöttem, így az félig pityergéssel telt a családom hiánya miatt. Na, az idei is ilyen lesz; Krisz megkért, hogy az idén a szüleinél szeretne lenni szenteste, én pedig eleget tettem a kérésnek. Tavaly Dorkának a Mikulás oltást hozott, így azt nem is ünnepeltük, mert alapból utáltuk a Télapót a fenti eset okán.
Aztán napközben annyi melóm volt, hogy ráértem nézegetni Facen és Dóri pocakos képe előtt álltam meg, amint áll a karácsonyfa mellett ... és olyan melegség öntötte el a szívem a mosolygó arca láttán, amúgy is nagyon jólelkű csaj, de ott a fa mellett még drágább volt.
Szóval újra ütött a feeling, majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy mégis csak Dorka első olyan karácsonya lesz, amit még ha nem is ért, de érzékel már és tetszeni fog neki a felhajtás, ami érte és körülötte lesz. Nyilván soha nem fogom annyiszor mondani, hogy "nem", "nem lehet" "nem szabad" "mit csinálsz" "mondtam, hogy nem" ... és a többi hasonló emelt hangon, magyarán ordítva a karácsonyi békesség jegyében ... a díszek törhetőségéről, a fa leveleinek hullásáról, ezzel egyenes arányosságban Dorka tűlevélevővé fogja kinevezni magát. 
Szóval valahogy mégiscsak hangulatba jöttem és nem erősen idegállapotba - ahogy Sacc húgom nevezi - mert hogy őszintén szólva a Baross úti séta mínusz húszban jó móka volt Dorkának, de engem kicsit húzott a mindenki mosolyog, miközben suttogva azt hallom, hogy "te, van még erre pénzünk ... " szóval nagy képmutatásnak tartottam bizonyos részeket és helyzeteket, bár a kisvasút, amire nem kerültünk fel, jó móka volt. A lézer showról nem is beszélve, ami teljesen elkápráztatta Dorkát és Kriszt, nekem hányingert okozva. 
Mégis készülődősben vagyok. Elkezdtem készülődni fejben ... és a pénzkidobós ajándékozásról nem is beszélek direkt, mert ezt tartom a legnagyobb hülyeségnek. Szóltam mindenkinek, hogy csak a gyereknek ... és tőlünk sem kap senki ajándékot, csak Dorka. Sok az anyagiasságból. Nem akarom, hogy erről szóljon! Mi már tavaly is sk ajándékokat készítettünk és olyan jó volt. Bár akkor Dorka még többnyire aludt, evett és aludt egy kicsit még. Idén is megoldjuk, hiszen már tud ő is segíteni. 
Mindenki ugyanazt kapja szépen csomagolva, örök emlékül.
Írtam már, hogy elkezdem elővenni a díszeket, ma átnéztem őket ... kuka. Az égősor rossz, a girland elszakadva stb ... úgyhogy az anyagiasság jegyében szépen körbenézek holnap. Ja ... adventi koszorú helyett tűzhely rózsát gyújtottunk, mert még koszorúnk sem volt, de holnapra lesz!
Teszefoszanyu ismét befigyel, de hát ha eddig nem volt hangulat ... én sajnos nem tudok alakoskodni és nem tudok úgy tenni, mintha ...
Készülünk a Mikulásra ... de ez egy következő poszt lesz.
Addig is egy kis ízelítő ... és ha a laptopot rongyosra lehetne nézni, mi Dorkával már megtettük volna:

http://www.youtube.com/watch?annotation_id=channel%3Af06df6-3b8f-2109-91f8-20cf30223ee7&feature=iv&src_vid=w5dRMEn2scQ&v=MBWK1l04vEE

2012. december 2., vasárnap

Ma ... és a végére egy tegnapi

Apa bejön dohányzóból, áll a bejárati ajtóban nagy kabátban.
Dorka ráparancsol kis Hitler stílusban - mivel nem beszél, mutogatva, saját nyelvén - azonnal vegye le a cipőjét. 
Apa leveszi, majd megkérdezi: "így jó lesz Dorka?"
Dorka a fejét rázza és méltatlankodik tovább: "neeeem-neeeeem-neeeeem", mutogatja és hadovál tovább, hogy ez így nem oké, rakja be a cipőjét apa a helyére. Apa eleget téve Kincse kérésének, elteszi a cipőt a szekrénybe, majd elindul a nappali felé. 
Dorka rákiált: "Nééééni hééééj!" - és mutatja, hogy a rongyszőnyeg szélét menet közben felgyűrte, majd nagy 'lebaszás' közepette megigazítja azt (csütörtök óta, ha a szőnyeg széle felkunkorodik, visszaigazítja szépen a helyére).

Az edzőcipőm a cipős szekrény alatt henyél.
Délelőtt lent voltunk Dorkával, nem tettem el, abban a hitben, hogy hamarosan újra séta következik.
Dorka kelés után észrevette a kondim és egyből nekiállt fel-alá futni a lakásban, miközben hangosan ujjongott: "mammma - mammma". Mondjuk neki, hogy nincs itt most Rozi mama, de jövő héten jön majd ... tovább rohan és kiabál: "mammma - mammma". Közben benéz az ágy alá, kiles a konyhába, anyámat keresi.
Ismét felvilágosítjuk, hogy nincs mama, de alszunk párat és itt lesz.
Majd odarohan a cipős szekrényhez és mutogatja, hogy ott a kék edzőcipő és akkor mama is itt van ... 
Eltelt egy kis idő, mire rájöttünk, hogy anya, amikor itt van, az én cipőmet veszi fel, abba viszi le Dorkát sétálni ... így Dorka ismét levonta a saját kis konzekvenciáját. 
Ha van kék kondicipő, van mama is.

Postás kopog tegnap. Ajánlott levél, átveszem. Dorka rohan és a vállam felett csak a lila kabát egy részét, a kötőt, a csukját és egy szőke fej haj részét látja. Nagy örömujjongás közepette sikogat örömében és kiáltja, hogy "mammma-mammma". Kinéz a postás csaj, mondja, hogy bocs, de nem vagyok a mamád.
Dorka lebiggyesztett szájjal, totál szomorú szemekkel: "mammma nem mammma". 

2012. november 30., péntek

Ígéret teljesítve :)



Zsófinak - Margit tündérkéjének

Kedves Zsófi!
Köszöntünk itt e nagy világban!
Sokmindent még nem tudunk rólad, de reméljük anya gyorsan közli a paramétereket!
Legyél nagyon boldog kislány, fogadj szót a szüleidnek és aranyozd be a napjaikat!
Már nagyon vártak, nagyon készültek rád; a lehető legjobb anyukát, apukát választottad magadnak!

Anya Faces kiírása:
"Csajok jol vok, bar remegek! 2 kor ketdottek a fajasok, 3tol volt durva, fel 6 korul mar kint volt a mi tunderkenk! Holnap leszek neten majd! Olyan eros hangja van, cicak menekulni fognak ;) koszi es puszi nektek"

2012. november 28., szerda

"Párbeszédek" Dorka módra plusz kiegészítés

Két nap alatt a következővel bővült a szókincse vagy valami olyasmilye Dorkának:
"Egyet", "aggyál", "nenni vagy nenne" =étel .
Az "aggyál" - nem tudom honnan hallott, hiszen itthon kérek van és köszönöm ...
"Tessz" = tessék, ha ad valamit a kezembe és ha valaki jön, akkor rá mutat és mondja, hogy "Te".
Régebben volt a "tejis" - te is, ez most elmaradni látszik.

"Párbeszéd" Dorkával:
Anya: - Dorka, hol van a takaród?
Dorka: felemeli két kezét a levegőben és mutatja a tipikus nem tudom hol van mozdulatot és közben csavar egyet a tenyerén, amitől annyira egyedi és édes lesz.
Anya: Ki a hibás, hogy eltűnt a takaród?
Dorka: Majára mutat és mondja "Mamu" ...

Ugyanez a "párbeszéd" lezajlik Dorka és apa között, csak Krisz a sapkáját keresi nagy elánnal. 
Apa: Dorka, hova tetted a sapkád?
Dorka ismét Majára mutat és saját nyelvén erélyesen felszólítja a kuytát, hogy amennyiben tudomása van az elveszett kiegészítőről azonnal adja elő, hiszen a tárgyi bűnpártolás is büntetendő. Ellenben jogában áll hallgatni ...

Kiegészítendő Dorka majdnem 14 hónapos mivolta:
Bevásárlás után elpakol a hűtőbe kisebb túlzással. Hozza a frigóba való élelmiszereket. Kiválogatja a táskából. Ami a konyhába marad - nem hűtendő -, azt benne hagyja a szatyorba. A buksza a világ legérdekesebb és legtermészetfelettibb cucc a világon. Olyan ámulattal tudja nézegetni, forgatni és kipakolni a legkisebb fecniig, hogy örörm utána kártalanítani.
Írtam ezelőtt, hogy az étvágya nagyon jó ... csak jó lenne, ha a  könyvfalásról leszokna ... az összes keményfedeles és nem fedeles olvasni valója meg van rágva, állandóan papírdarabokat szedek ki galacsin formájában a szájából. Még az a szerencse, hogy nyállal és vízzel találkozva könnyen emészthetővé válik.
Imád földön fetrengeni, bohóckodni, pörögni-forogni ... és amikor lefekszem mellé és mondom neki, hogy "jajjjj, de elfáradtam", odabújik hozzám, PUSZIT ad és megszeretget. Van, amikor a nagy szeretgetésnek az egyik lábujjam is áldozatul esik ... szó szerint. Ez egész csöpp kora óta - 4 hó - megvan és képtelenség róla leszoktatni: amikor bejön hozzánk valaki és elhelyezkedik kényelmesen, Dorka odasomfordál és 10 esetből 8-szor megharapja az illető lábujját. ondtam én, hogy őrült csajom van.
Szeretgetés: annyira, de annyira szeret, annyira, hogy már sokszor fáj. Annyi puszit kapok tőle napjában és annyira édesen morog ilyenkor hozzá.
Minden állathangot képes utánozni: mosta a nagy kedvenc a kakas, akit "ku-ku"-nak nevez, hiszen kukorékol.
Az iciri-piciri mese a favorit, tudjátok Móricz Zsigmondtól ...
"Ajaja, hol volt, hol nem ...
volt egyszer egy iciri-piciri házacska
ott lakott az iciri-piciri kis macska ... "
... a folytatást mesekönyv formájáan ajánlom nektek, nagyon szerethető:

... és amikor ott tartunk, hogy "nem látja", "nem leli" ... édesen nem-et int a fejével vagy dalolja, hogy "neeeem-neeeeem-neeeeem". Nagyon csípem ilyenkor.
Egyre jobb vele, egyre értelmesebben el lehet tölteni vele az időt.
Az értelmességről és a sok-sok értelmes dologról, amit összekapcsol és megtanul.
Anyával minden főzésnél szagolnak ... mindent ... és milliószor ... most már nálam is szagol ... mindent ... sütit, krémet ... mindent ... a buszon tegnap valami büdöset érzett és mutogatta, hogy a mellettünk ülő néninek büdös a lába, szagoljuk csak meg, miközben a nő fejébe tolta a saját lábát, hogy bizony nem az a szagos ... azt hittem beszarok a röhögéstől.
Mindenesetre a sütés nagyon szuper vele. Adok neki egy darab tésztát, elgyúrja, néha Maja is kap belőle, formálja a kis kezeivel, majd megsütjük azt is, amit ő készített. Segít a piskóta tésztát felverni habverővel, nagyon ügyes, emelett bármilyen krémmel elboldogul. Mind elkészítésben segítkezik, mind az elfogyasztásában. Olyan helyes, hiszen tudja már, hogy amikor forog a robotgép, nem szabad a tálba nyúlni, ám mihelyst leáll a gépezet egyből tartja a mutatóujját és várja az engedélyt, hogy nyalakodhasson. Olyan jó kettesben ülni a tál felett ... a gyerekkorom jut ilyenkor eszembe és hallom azt a bűvös mondatot a fejemben, amit mindig megkaptam, hogy "ne nyalakodj annyit ... nem marad a tepsibe, mit eszünk akkor?" ... és ilyenkor én is Dorkának mindig ezt mondom, de úgy vagyok vele, hogy leszarom, ha az egész piskóta alapot megesszük, csinálok újat ...  :)))
Most már vannak közös élményeink ... valóban ÉLMÉNYEK, valós tevékenységek, amiket együtt élünk át/meg.




2012. november 23., péntek

Dorka

... lassan 14 hónapos lesz. El sem hiszem, nemrég született és kész csajszi.
Okos, ügyes, szexi és még millió jobbnál jobb jelzőket tudnék rá ragasztani, na de nézzük sorban hátulról:
Szexi: édesen krémezi még mindig magát zenére. A pasikat imádja. Épp tegnap ölelkezett össze egy édes, mint mára kiderült, bárányhimlős gyerekkel. Várjuk a fejleményeket ... remélem engem örököl, így ő is immunis lesz a kiütésekkel szemben.
Ügyes: egyre jobb az egyensúlyérzéke. Ágyon kiválóan ugrál, fut és különféle akrobatikus mutatványokra képes, amitől a hajam az égnek áll. A kanapé karfáján lóg, még egy centi és át is bukik rajta, aminek a következményeibe bele sem merek gondolni. Fut. Megy hátra fele, oldalaz, ha zenét hall jár ritmusra a lába, ha eltéveszti a taktust, megáll és elgondolkozik rajta, majd nagy elánnal veti bele magát újra a tánca, ilyenkor annyira édes. A kezeivel is táncol. Szeretünk zsírkrétázni. Általában hétvégén, nagytakarítás után - mikor máskor - szoktam kirakni a nagy lapot, ami a fél nappalit elfoglalja és természetesen mindenhova rajzol, csak a lapra nem. Absztrakt csiga-bigában perfekt a csaj. Mágnestáblát is használjuk, ha kivételesen megtaláljuk a tollat vagy a nyomdát hozzá. Ha beleillesztős játékkal játszik, nem belepróbálgatja a formákat a lehetséges alakzatokba, hanem leteszi a dob/tábla mellé, megnézegeti a formát, hova tudná beleilleszteni és ha kigondolta, belerakja. Egyedül iszik, ha van kedve egyedül eszik. Főzni nagyon szeret. Sőt anyám megtanította, hogy kell megszagolni az ételt és minden percben meg is teszi, ha engedélyezett. 
Imád pakolni. Sőt anyám szerint el is pakol maga után ... nekem szólni kell érte és közösen megy csak, úgy látszik engem szívat. A rendszerben lévő dolgok nagyon zavarják, szereti a káoszt maga körül. 
Ha mondjuk neki, hogy hozzon egy mesét, kiválogatja szó szerint a könyvei közül, amelyiket hallani akarja és azt hozza oda olvasásra. Addig keresi a tárolóban a kigondolt könyvet, amíg nem találja, na ilyenkor szokta az egész lakást két másodperc alatt szétkapni. Mesélés közben az ölünkben ül, szépen meghallgatja, közbe mutatja az állatokat, hangoztatja is őket. Imádja a könyveket. Ha egyik kezemben könyv van, a másikban lehet bármi, tuti az előbbit választja. Ja és a legfontosabb: múlt héten, amikor ép buliztunk, anyám mondta telefonban, hogy Dorka odavitte neki a könyvét és mondta, hogy "mese".
Szereti, ha nyitva marad a konyhaszekrény ajtaja és az összes csokiba beleharapdál, elmorzsolgatja, majd amikor anya enné a Balaton szeletet, nagy megdöbbenéssel tapasztalja, hogy az egy szeletből lett millió-egy darab. A múltkor Toblerónét vásároltam védőzáras csomagban. Gyerek visít a kocsiban, odaadtam neki, had játsszon, gondoltam dupla csomagolással nem lehet gond. Lett: lerágta a védőtasakot, majd a csoki papírját is megbontotta és mire a munkahelyre értünk, kiszopogatta belőle az édességet. Ezért volt a nagy csönd és a hatalmas vigyor. 
Beszéd: igazából mint olyan szó szerint nincs még. A maga nyelvén beszélget, igaz, azt folyamatosan és megállás nélkül. A nyelvével nagyon sokat játszik, élvezi, hogy hangokat tud produkálni és sokszor olyan pörölésben van saját magával, hogy hangosan tudnék visítani a röhögéstől, annyira édes. Közben mutogat, osztja az észt. Telefonálni is szeret, amíg a másik oldalon nem szólal meg valaki. Olyankor csak fülel, bólogat, mosolyog és ha a mami hív, bújik a telefonba, szeretgeti a készüléket. Amikor elcsórja a telóm, a füléhez tartja vagy épp a tarkójához, mikor hova sikerül és nagy beszédben van, totál magamat vagy Kriszt látom. A gesztusok, a mutogatások, a hanglejtés. Utánoz ... és most már mindent. Egyszer megmutatunk neki valamit és csinálja. Ma épp a hűtőmágnest próbáltam kiapplikálni a hűtő alól, anya adott egy fakanalat, hátha sikerrel járok ... nem jártam; majd Dorka kivette a kezemből és ő is bepróbálkozott annyi sikerrel, mint én. Pár szónak mondja az elejét, de ez még ritka számba megy. A "neeeeem-neeeeeem-neeeeeem"-et tökélyre fejlesztette. Papa, mama, aja, az áphú apa lett. Menni, el, le, jó, memme, baba. Kábé ennyi ... irigykedve olvasom a blogokat, ahol azt írják, hogy teljes szavakat használ a gyerek, nálunk ez még várat magára. Rengeteget beszélünk hozzá, még többet olvasunk. Mindent magyarázunk, a tiltást is.
Bármit elmutogat. A múltkor apósomnak 'szólt', hogy kiment a macska a spájzba és hívja vissza vissza, mert megeszi a parizerjét. Teljesen érthetően és egyértelműen. Dalol magában vagy épp hangosan, olvas magának vagy épp nekünk. Délelőtt elvan magában, eljátszik egyedül.
Amire ugrok: a nyekegése, amikor nyűgös és nem akarja abbahagyni, ilyenkor elrikkantom magam, hogy "nenyekegjélbazdmeg!" - millió felkiáltójellel értve, abbahagyja ... pár másodpercre és folytatja. Azt hiszem ez nekem szól csak, mert anyósom és anya is mondja Krisszel egyetemben, hogy csak akkor csinálja, ha én is jelen vagyok.
A másik: amikor elmondom neki milliószor, hogy nem szabad, mert ez és az lesz, de még tízszer bepróbálkozik. A virágrázásért és a konnektorhoz nyúlkálásért második felszólítás után kézreverés jár rend szerint. Nem nagy, félreértés ne essék, nem bántalmazom a gyereket és látleletet sem vetetett még, jelzésértékű ... de ez a kettő tilos. Sosem ütöttem meg sem az arcán, sem a fenekén, ennyire nem aláznám - meg most azt mondom - sosem és remélem ez így is marad.
Érdekes, mert sokan mondják, ha elmegyünk a lakáson kívül bárhova, ottmarad Dorka nélkülem, első tiltásra megért mindent és nem próbálkozik újra.
Imád enni. Gyakorlatilag nincs olyan, amit ne enne meg a banántól a vadpörköltig mindenevő. Elég jó húsban is van, kis köpcös, imádom a hurkáit. Ha szomjas, csak vizet fogad el, tízóraira kap teát, gyümölcslével próbálkozom néha, hol töménytelen mennyiségben issza, hol egyáltalán nem kell neki. Ha evésről van szó, hozza a kis székét az asztalhoz, ha nagyon éhes húzza maga után, úgy siet. Ha szomjas, mutatja a poharat.
Anyám, jó nagymami lévén megtanította neki egy Facebookos kiírás kapcsán, hogy mit mond Pocak? - "Böööee" - és innentől mindenkinek a saját fantáziájára van bízva a történet. Okos fejét mutatja, a testrészeit nagyjából tudja, most a pocakos részekkel van gond. A hajával mostanában nagyon el van foglalva, kiszedegeti belőle csatokat, közben igazgatja, cirógatja magát. Már az sem mindegy, milyen ruha van rajta, saját véleményt alkot. Tudja melyik ruhadarabot hova kell rakni. Felhúzza bármelyik cipőjét, papucsát a lábunkra és közben nagyokat vihog. 
Zsuzsi baba nélkül nincs alvás és lassan élet sem. Minden ébredésnél kihozza magával és megbeszéljük mit álmodott Zsuzsi. Szeretgeti, bohóckodik neki. Rettenetesen ragaszkodik a dolgaihoz, ezzel szemben senkivel szemben sem irigy. A takaróját is hurcolja magával, amiből csavarni lehet a nyálat általában. Kihozza, ráfekszik vagy épp a fejére tekeri és úgy jár-kel a lakásban. Épp Dórinak írtam és igaz szó szerint, megy mint a világtalan ... nagyon szeret lent lenni, a szabadban. A kányákat kergeti, utánozza a hangjukat, integet mindenkinek és mindennek továbbra is. Szeret bújócskázni és fogócskázni is, egyedül hintázik a játszótéren a nagy hintában, a csúszda elengedhetetlen kelléke a lent eltöltött időnek. Megismeri az embereket, az állatokat. Tudja kapcsolni pl. Ági szomszédunkhoz Marci kutyát és ha néha kutya nélkül látja a szomszédot vagy nem érti vagy reklamál.
Segít a háztartásban ... nagyon ... minden dupla, inkább tripla időbe telik, de nagy elánnal csinálja. 
Azt látom rajta, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyerek ... már nem is baba ... tudnék még millió dolgot írni, most röviden ennyi, de jön a folyt köv.

2012. november 21., szerda

Ünneplős

Anyáméknak köszönhetően először a névnapom, majd rá 4 napra a szülinapom is megünnepelhetem, így egybe, túinvan. Régebben haragudtam az elmaradt nyári kerti partyért, aztán beletörődtem a téli napsütéses kinti mókába, aminek mindig vagy 20 centi hó lett a vége. Nem is emlékszem olyan évre, amikor november tizennyolcadikán ne esett volna ... anya nagy segítség volt ismét. Feljött pénteken délután, addigra kilejmoltam a lakást, rendbe hagytam mindent, hogy tényleg csak Dorkára kelljen vigyáznia, még a meg sem száradt ruhákat is leszedtem, nehogy nekiálljon vasalni, mert képes rá, annyira segít, tényleg nem akartam túlterhelni, lesz most a héten dolga bőven. Szóval ha nem lenne, nem is tudom mit csinálnék ...
Péntek éjjel indultunk Pestre, ahol annyira meglepi buli volt, hogy még maga a szervező is meglepődött, amikor az ajtajából felhívtam, hogy bocs, mégsem megyünk, épp hazafele gyalogolok a tatabányai leágazónál, mert Krisz kirakott az autópályán. Na persze csak vicceltem. Szóval megérkeztünk, meglepi vendégek, meglepikkel. Nagyon aranyosak voltak, mindenki készült. Reggelig tartott a buli/őrület, ahol az elmúlt 2 évben nem táncoltam annyit, mint ott, akkor. Majd 9 körül elindultunk egy hostelsbe, ahol rendbehoztuk magunkat, jacuzziztunk, pihentünk, majd elmentünk várost nézni, sétálni és tudtunk egy kicsit romantikázni is KETTESBEN! Nem az a jó, hogy kettesben lehettünk, helyesebben: úgy lehettünk kettesben, hogy nem kellett Dorka miatt aggódni, hogy mit csinál, hogy minden oké-e vele, hanem teljes nyugalomban, a lányomat biztonságban érezve tudtunk kikapcsolódni. Persze rátelefonáltam anyámra, hogy mi van, alszik-e, evett-e stb ... de tudtam, hogy nincs gond. Telefon letesz, és vissza oda, ahol épp tartottunk. Krisz egy olyan fullos kis szobát bérelt ki ... csak lestem. Kandallóval, mindennel, eleinte azt hittem valami filmforgatásra jöttünk, aztán szólt a recepciós, hogy pár órát maradhatunk, mert jönnek forgatni a Barátok köztösök és így az exlusíve szoba csak korlátoltan vehető igénybe ... legalábbis időben. Krisztől kaptam egy kristályokkal kirakott lemérhetetlen sarkú cipellőt, aminek a sarokméretén még én is meglepődtem, ám felpróbálva baromi kényelmes volt. Aztán 7-kor átmentünk Laciékhoz, akik szintén társasággal vártak minket és itt ismét elkezdődött a party time. Komolyan mondom, hogy light kólát ittam és egy pohár forró teát, tehát attól sem berúgni, sem betépni nem lehet, de részletek kiestek, visítva röhögtünk és buliztunk ... vagy olyan sokat táncoltam, hogy megint órák mentek el e tevékenységgel vagy nem tudom. Éjfélkor haza akartam indulni, mondván, akkor még tudok aludni, meg apámék is jönnek, anyóslátogatás is betervezve vasárnapra ... mindenesetre nagy nehezen 4-re hazaértünk.
Zsongott a fejem és alig tudtam elaludni, annyira pörögtem ... és bennem az események ... olyan jó volt felhőtlenül lazulni. Tegnapra sikeredett kipihennem magam. Vasárnap és hétfőn, amikor csak tehettem aludtam. Krisz bevállalta az esti fürdetést, kakaózást, altatást, úgyhogy én 7-fél 8-kor már ágyban voltam és aludtam.
Volt egy jó történet:
utazótáskával mentünk, hiszen vittük a fél házat ketten is. Julcsi barátosnőmnél a táska bent volt a fürdőben, hiszen abban voltak bent a piperecuccok is - ja ... műszempillám is volt ám - szóval reggel, a buli végeztével pakolok össze, bele sem néztem a táskába, úgy elhoztam, ami itt marad majd Julcsi lehozza Győrbe felkiáltással ... majd a hostelsbe nyitom ki újra a bőröndöt és millió-egy apró általam csetresznek nevezett cuccal volt tele. Mindenkitől kaptam egy kis emlékeztetőt. A legjobb egy faládából kiugró nagyon ijesztő bohóc volt, amitől épp a jacuzziba való lazulósba, alfába lemenős pillanatban sikeredett kinyitnom és háromnegyed infarktust sikeredett kapnom és csak azért nem egy egészet, mert Krisz hangos röhögése és vízbe csobbanása visszahozott az életbe. 
... és Julcsitól a fényképezőgép eltüntetésért elnézést kérek ... megkövetlek aranyom ... annyira elraktam a gépet, hogy itthon hagytam!!!!
Szóval nagyon szuper 29 volt, innentől nem ünneplem és csak visszafele számolunk!
Hozzáteszem, hogy baromi jól esett a több száz köszöntés ... anya csodaszép tortája, hogy ennyien megemlékeztetek!
... és a legfontosabb: megszületett Bass Patrik 57 centivel és 3700 grammal 17.-én. Úgyhogy Krisz koszorús fiújának, mindig mosolygós Ádámfiúnak is jól megünnepeltünk a gyerekét!!!

2012. november 12., hétfő

Tanulságul minden szülőnek

"Az nagy szó, ha egy gyereket nevel valaki.
A gyerek elkezdi figyelni azt a felnőttet, apróra szétszedni a jellemét, próbára tesz, mennyire lehet neki hinni, bízhatik-e benne, igaz ember-e vajon?
S ha olyan, amilyennek remélte, egyszeriben úgy érzi, megtalált valakit, akit már régen keresett."
(Szabó Magda)
"Az nagy szó, ha egy gyereket nevel valaki. A gyerek elkezdi figyelni azt a felnőttet, apróra szétszedni a jellemét, próbára tesz, mennyire lehet neki hinni, bízhatik-e benne, igaz ember-e vajon? S ha olyan, amilyennek remélte, egyszeriben úgy érzi, megtalált valakit, akit már régen keresett." (Szabó Magda)

2012. november 11., vasárnap

Copfos Pankalinka

Az első, igazi két copfos, nagyon álmos Pankalinkánk:



2012. november 10., szombat

Ugripark - avagy van miről írni

Ma délután Ugriparkban jártunk a Duna-Centerben. Haláli jó volt! Nem tudom igazából ki élvezte jobban mi, vagy Dorka, de úgy elfáradtunk, hogy hazajövetelkor Dorka és én is bealudtunk kakaózás közben.
Hétköznap 1.500,-, hétvégén 2.500,- Ft a belépő. Csak gyerekeknek kell fizetni, ám látva apa lelkesedését, simán 3 jegyet is vehettünk volna. Ám a szerencsének és a jó indulatnak köszönhetően egyre sem költöttünk. Odaérkezéskor egy család jött ki s mivel látták, hogy negyed órája várunk a belépésre - eltűnt a csajszi, aki a  jegyet osztogatta - suttyomban átadták a napi jegyüket, így ingyen egy óránk volt. 
Ezúton is köszönjük szépen!!!
Cipő, kabát le mindenkiről, majd mint az őrültek akik először látnak ilyet vetettük bele magunkat a tömegbe. Dorka volt a legkisebb - plusz egy fiúcska, aki pár nappal volt idősebb Dorkánál - de a csajunknak volt a legnagyobb hangja. Annyira élvezte a gyerekek társaságát, hogy velünk csak akkor foglalkozott, amikor csúszdázni volt kedve - egymás után milliószor és egyedül - minden csúszás végén sikogatott örömében és kiabálta, hogy "menni-menni" - ismételni akart -. Amikor közösen csúsztunk ... hát mit mondjak ... cikisnek tartotta, hogy anya mögötte trónol? Igen ... egyedül sokkal jobb volt. Nekiindult Életke a 4 méter magas vulkánnak is, kábé a negyedéig jutott és visszacsúszott vagy visszaesett vagy lezuhant, de abszolút veszélytelen a "küzdőtér". Ez az a hely, ahol kisebb túlzással élve berakod a gyereket a faajtón, aztán légy ami akarsz, mert az sem számít, ha leesel, vagy elesel, vagy legurulsz, mert képtelenség kárt tenni a gyerekben ... és igazából nagyon pihentető is lett volna a történet számunkra, ha nem lett volna annyi szuper játék, ami számunkra - Liz&Krisz - is szórakozást nyújtott.
Ami a túlzást illette az előbbiekben: mivel nem 13 hónaposokra tervezték a parkot, hanem mondjuk 2-3 fölött és többségében 5-10 éves gyerekek voltak, azért féltettem csak, hogy a nagy fetrengés közepette át ne hajtsanak rajta a nagyobbak biciklivel vagy ne csússzon rá egy másik gyerek, amikor Dorka épp landol, mert a szülők többsége baromi figyelmetlen volt. 
Dorka csúszott az óriás csúszdán egyedül. Apa fent felrakta - nekem az már tériszony feeling volt - én elkaptam lent, jobban mondva a levegőben rántottam félre a csúszda és az érkezőpuff között, ugyanis egy apuka mihelyst Krisz elengedte Dorkát fent, elengedte ő is a lányát. Utána persze rohant le apuka, hogy lebassza a gyereket, mert utolérte csúszásban Dorkát ... kérdeztem apukától, hogy azért baszarintja le a gyerekét, mert ő volt a hülye? Hát könyörgöm, ki lökte a gyereket le föntről ... nem ő???!!!
Persze semmi affér nem volt belőle. 
A játékok és környezetük brutál biztonságos, a nagy gyerekek eszetlenek és szófogadatlanok - a nagy játék miatt -, így csak erre kellett figyelni. Na meg arra, hogy a játszós-labdás labirintusból kikeveredjek negyed óra után, ugyanis eltévedtem. Még jó, hogy egy pár éves gyereket elkaptam és szóltam neki, ha most nem segít kikeveredni 50 év múlva itt fogják megtalálni a csontvázam és ki leszek nevezve a bújócska győztesének. Ennyit a tájékozódó képességemről.
Volt mini labda medence. Dorka ezt élvezte a legjobban a csúszda után. Millió apró labda millió színben egy helyen, ebbe beleraktuk a gyereket, mászott benne, felállni nem tudott és gyakorlatilag a saját kis szerencsétlenségén kacagott ... nagyon élvezte.
Majd a vele egy idős kisfiútól - aki a medence széléről figyelte Dorkát folyamatosan - elvette két, ostoba 5-6 év körüli gyerek a mini labdákat. A srác nekiállt sírni. Dorka édesen odakúszott hozzá és vitt neki 2 lasztit, majd mint aki jól végezte dolgát megsimogatta a fejét és ment tovább játszani. Annyira, de annyira büszkék voltunk rá!!!
Valóban egy angyal.

... és a végére a köszönet:
Köszönöm a jó kívánságokat, a tanácsokat, a biztatást és hogy vagytok!!!
Nem akartam befejezni a blogot, ahogy írtam, eszemben sem volt, csak át kellett gondolnom, hogyan tovább ... és így ... :)

2012. november 6., kedd

Válság ...

Most eljutottam oda, ahova nem akartam sosem, mégis válaszút előtt állok.
"Hogyan tovább?"
Nem fogom kiírni, hogy vége, megszűnik a blog, ez az utolsó bejegyzés ... aztán persze folytatom tovább ... nem ez lesz és nem csinálok segget sem a számból ... csak valahogy nincs miről írni.
Annyi minden történik velünk, mégis gondolkozóba estem, hogy érdemes-e leírni, hogy pl. Dorka tudja utánozni a boci hangját valahogy úgy: "hábűűűű" ... Van-e értelme annak, hogy tudja a kánya hangját is utánozni és két hete minden szombat és vasárnap reggel fél 8, maximum 8-kor már felöltözve puccba vágva magunkat állunk a lépcsőház előtti nagy placcon és nézzük a repülő állatokat és sikogatva örvendünk.
Van-e értelme annak, hogy Dorka gyakorlatilag minden állatot megmutat a mesekönyvebn és a TV-ben is. Simán elmagyarázza apósomnak, hogy a macska kiment a kamrába, vissza kellene hívni, mert a parizert megeszi ... és amikor ezt láttam azt hittem lehidalok.
Van-e értelme külön fejezetet szentelni annak, hogy Árkádba voltunk és a gyerekem vagy tízzel kergetőzött a szökőkút közelében és amikor épp Dorka volt a fogó és nem futottak a többiek teli torokból kiabálta a lányom úgy, hogy majd' megszakadt a röhögéstől: "Menni!" - és futott mindenki, amerre látott ... és valami olyan tiszta kommunikáció volt közöttük, amit próbáltunk Krisszel megfejteni, de nem sikerült. Dorka volt a legkisebb, de neki volt a legnagyobb hangja.
Van-e értelme leírni, hogy amióta meg van Dorka, először vacsoráztunk úgy külső helyen együtt, hármasban, hogy Dorka két másodperc alatt bevágta a garnéla rákokat szósszal és hasábbal, majd ment játszani s mi nyugodtan tudtunk enni felugrálás, rászólás és lecseszések nélkül. Gyakorlatilag nem kellett figyelni a gyerekre - kis túlzással - és olyan jó volt.
Van-e értelme leírni, hogy Dorka mindekinek, tényleg mindennek - busznak, autónak, embernek, állatnak, próbababának, csokispapírnak - köszön okosan, inti a pá-pát és sajnos bunkó módon nem tudok elmenni csendben amellett az ember mellett, aki ilyenkor fintorogva néz a gyerekre és hangosan elküldöm a kurva nénikéjébe, hogy bazd meg, örülj öregem, hogy megtisztel ez a csipszar azzal, hogy rád emeli a tekintetét és köszön. Dorkának pedig mindig elmondom, hogy nem baj, csak köszönjön okosan, a buta bácsinak/néninek buta szülei voltak, mert nem tanították meg visszailletni az embert. S addig nem hagyok továbbmenni senkit sem, amíg végig nem mondtam.
Szóval gondolkozóban vagyok, hogy legyen tovább és milyen tematikát kellene követni az írással kapcsolatban, illetve mik azok a momentumok, amiket meg kell örökíteni és melyek, amiket nem. Mert lehet írni arról, hogy telt egy nap és mit csináltunk úgy általánosságban ... de amíg érdemleges, említésre méltó dolog nem történik, nem érdekes a történet ... legalábbis számomra biztosan nem, hiszen nem azt akarom majd, amikor Dorkának olvasom vissza a bejegyzéseket, hogy egy újabb unalmas nappal vagyunk beljebb, amikor elmentünk egy bevásárló központba, igazából semmi nem történt, de leírom, csak hogy nyoma legyen ... meg különben is ... és itt ezt meg azt vettem, mert abszolút nem fogja érdekelni, hírértéke sem lesz és egyáltalán nem róla fog szólni a dolog.

... és a végére egy megoldatlan vita:
Apával vérre menő harcot vívtunk, hogy az a kibaszott boci mit mond?
Ad1.: MMMúúúúú?
Ad2.: BBBúúúúúúú?
Szerintem Bével beszél, mert Boci és mert Búböcce és különben is.
Apa szerint hülye anya, mert látott-e már valaki 'b' hangra formálóni tehénajkat? És tuti Múúút mond a boci!
Nos, akkor mit mondd a boci, tehén?
dorka szerint "hábűűűűű"

2012. november 5., hétfő

E-mailben kaptam, hátha hasznos lesz alapon, bár vannak benne túlzások

Nagyon fontos. Ha tudjátok nyomtassátok ki és vigyétek magatokkal, ha
vásárolni mentek. Küldjétek tovább minél több embernek!
Hogy tudjuk felismerni a gén-kezelt növényeket a címkéről?

Egy amerikai blogon jelent meg egy cikk arról, hogyan lehet
felismerni, hogy a szuper-hiper-marketekben árult gyümölcs, zöldség
rendes-, bio- vagy génkezelt-e?
Úgy, hogy megnézzük azt a címkét, amit
ráragasztunk a megmérés után, amelyen egy 4-5 számból álló kód van.

- Ha ez a kód 4-jegy? (pl. 4021), akkor normális- körülmények között
termelt növénnyel van dolgunk.
- Ha 5-jegy? és 9-essel kezdődik a számsor (pl. 96584), akkor bio-termék.
- Ha viszont 5-jegy? és 8-assal kezdődik(pl. 86584), akkor sajnos gén-
módosított az illető "termék".

A vonalkódot FIGYELD!!!

Küldjétek tovább akinek csak lehet!! A vonalkódokkal is lehet , SŐT
KELL az árucikkek között VÁLOGATNI !!! A magyar termékek támogatása
pedig kötelességünk is lehet(ne)!!

1. Ne vegyetek semmilyen tejport, krém vagy tejterméket, ami Kína-i (Hong
Kong) és Taiwan-i eredet?, mert MELAMINE-t tartalmaz.
Ez egy ipari vegyszer, amiből el?állítják a műanyag tányérokat, vagy
deszkalapokat.

A MELAMINE, ha bekerül a szervezetbe, leblokkolja a májat,
vesét (a vese nem tudja feldolgozni és vesekövet csinál) és olyan kárt
tesz benne, hogy visszafordíthatatlan, és nagyon sok esetben halálos.

Aki pedig átvészeli (nem hal bele) annak 3 naponként vérszűrés alá kell
vesse magát, hogy életben maradjon, és örök életen keresztül vesebeteg lesz,
amit nem lehet egyáltalán gyógyítani.

Ma már olyan betyár világot élünk, hogy a kínai üzletemberek nem teszik rá
a nevüket a termékre hogy "Made inChina" = "Kínában készített",mert tudják,
hogy a világ nem veszi meg a termékeiket, és ezért ?k mindent megtesznek,
hogy elrejtsék a származás eredetét.

Inkább kódokat használnak gondolván arra, hogy az emberek nem tudják és
nem fognak rájönni a termék eredetére.

A kormányok nem tesznek semmit ellene, és nem is tiltják be ezeket a
termékeket, vagy legalább a fogyasztókat informálnák arról, hogy totálkáros
minden, ami a fenti felsorolt országokból dömpingben jön be.

Sok nyugati ország importálja és ebből a (tejtermék) alapanyagból
készítenek sok mindent mint: cukorkát, csokit;a süteményekben, még a
pizzatésztában is megtalálható. A kávéházakban a tejes kávét (capuccino,
stb.)


Az első 3 szám a BARCODE (VONALKÓD) - ból az országot mutatja, hogy a
termék honnan származik.
Minden barkód "első 3 száma", ha ezekkel a számokkal kezdődnek
690, 691, 692, stb. egészen beleértve a 695-öt,az mind "MADE IN CHINA" .

Azok a termékek, amik 471-el kezdődnek"Made in Taiwan" .
Nekünk jogunk van ezeket tudni, de az állam ebben nem segít.
Ezért résen kell legyünk és tanítsuk egymást, hogy ne kerüljünk bajba.

Tehát ha megtanulunk egy pár bárkódot, akkor mindjárt könnyebb:

690 ~ 695-ig Made in China .
471 ~ Made in Taiwan
00 ~ 13 USA & CANADA
30 ~ 37 FRANCE
40 ~ 44 GERMANY
49 ~ JAPAN
50 ~ UK
57 ~ Denmark
64 ~ Finland
76 ~ Switzerland and Liechtenstein
628 ~ Saudi-Arabia
629 ~ United Arab Emirates
740 ~ 745 - Central America (Közép Amerika)
480 ~ Made in the Philippines(Fülöp szigeti),és
599 MAGYARORSZÁGON előállított termék, ezt vegyétek!!

Kérlek, küldd tovább, és nagyon vigyázz az egészségedre !!!