"Párbeszédek" Dorka módra plusz kiegészítés

Két nap alatt a következővel bővült a szókincse vagy valami olyasmilye Dorkának:
"Egyet", "aggyál", "nenni vagy nenne" =étel .
Az "aggyál" - nem tudom honnan hallott, hiszen itthon kérek van és köszönöm ...
"Tessz" = tessék, ha ad valamit a kezembe és ha valaki jön, akkor rá mutat és mondja, hogy "Te".
Régebben volt a "tejis" - te is, ez most elmaradni látszik.

"Párbeszéd" Dorkával:
Anya: - Dorka, hol van a takaród?
Dorka: felemeli két kezét a levegőben és mutatja a tipikus nem tudom hol van mozdulatot és közben csavar egyet a tenyerén, amitől annyira egyedi és édes lesz.
Anya: Ki a hibás, hogy eltűnt a takaród?
Dorka: Majára mutat és mondja "Mamu" ...

Ugyanez a "párbeszéd" lezajlik Dorka és apa között, csak Krisz a sapkáját keresi nagy elánnal. 

Apa: Dorka, hova tetted a sapkád?

Dorka ismét Majára mutat és saját nyelvén erélyesen felszólítja a kuytát, hogy amennyiben tudomása van az elveszett kiegészítőről azonnal adja elő, hiszen a tárgyi bűnpártolás is büntetendő. Ellenben jogában áll hallgatni ...

Kiegészítendő Dorka majdnem 14 hónapos mivolta:

Bevásárlás után elpakol a hűtőbe kisebb túlzással. Hozza a frigóba való élelmiszereket. Kiválogatja a táskából. Ami a konyhába marad - nem hűtendő -, azt benne hagyja a szatyorba. A buksza a világ legérdekesebb és legtermészetfelettibb cucc a világon. Olyan ámulattal tudja nézegetni, forgatni és kipakolni a legkisebb fecniig, hogy örörm utána kártalanítani.

Írtam ezelőtt, hogy az étvágya nagyon jó ... csak jó lenne, ha a  könyvfalásról leszokna ... az összes keményfedeles és nem fedeles olvasni valója meg van rágva, állandóan papírdarabokat szedek ki galacsin formájában a szájából. Még az a szerencse, hogy nyállal és vízzel találkozva könnyen emészthetővé válik.

Imád földön fetrengeni, bohóckodni, pörögni-forogni ... és amikor lefekszem mellé és mondom neki, hogy "jajjjj, de elfáradtam", odabújik hozzám, PUSZIT ad és megszeretget. Van, amikor a nagy szeretgetésnek az egyik lábujjam is áldozatul esik ... szó szerint. Ez egész csöpp kora óta - 4 hó - megvan és képtelenség róla leszoktatni: amikor bejön hozzánk valaki és elhelyezkedik kényelmesen, Dorka odasomfordál és 10 esetből 8-szor megharapja az illető lábujját. ondtam én, hogy őrült csajom van.

Szeretgetés: annyira, de annyira szeret, annyira, hogy már sokszor fáj. Annyi puszit kapok tőle napjában és annyira édesen morog ilyenkor hozzá.

Minden állathangot képes utánozni: mosta a nagy kedvenc a kakas, akit "ku-ku"-nak nevez, hiszen kukorékol.

Az iciri-piciri mese a favorit, tudjátok Móricz Zsigmondtól ...

"Ajaja, hol volt, hol nem ...

volt egyszer egy iciri-piciri házacska

ott lakott az iciri-piciri kis macska ... "

... a folytatást mesekönyv formájáan ajánlom nektek, nagyon szerethető:

http://meseskonyv.hu/iciri_piciri.html

... és amikor ott tartunk, hogy "nem látja", "nem leli" ... édesen nem-et int a fejével vagy dalolja, hogy "neeeem-neeeeem-neeeeem". Nagyon csípem ilyenkor.

Egyre jobb vele, egyre értelmesebben el lehet tölteni vele az időt.

Az értelmességről és a sok-sok értelmes dologról, amit összekapcsol és megtanul.

Anyával minden főzésnél szagolnak ... mindent ... és milliószor ... most már nálam is szagol ... mindent ... sütit, krémet ... mindent ... a buszon tegnap valami büdöset érzett és mutogatta, hogy a mellettünk ülő néninek büdös a lába, szagoljuk csak meg, miközben a nő fejébe tolta a saját lábát, hogy bizony nem az a szagos ... azt hittem beszarok a röhögéstől.

Mindenesetre a sütés nagyon szuper vele. Adok neki egy darab tésztát, elgyúrja, néha Maja is kap belőle, formálja a kis kezeivel, majd megsütjük azt is, amit ő készített. Segít a piskóta tésztát felverni habverővel, nagyon ügyes, emelett bármilyen krémmel elboldogul. Mind elkészítésben segítkezik, mind az elfogyasztásában. Olyan helyes, hiszen tudja már, hogy amikor forog a robotgép, nem szabad a tálba nyúlni, ám mihelyst leáll a gépezet egyből tartja a mutatóujját és várja az engedélyt, hogy nyalakodhasson. Olyan jó kettesben ülni a tál felett ... a gyerekkorom jut ilyenkor eszembe és hallom azt a bűvös mondatot a fejemben, amit mindig megkaptam, hogy "ne nyalakodj annyit ... nem marad a tepsibe, mit eszünk akkor?" ... és ilyenkor én is Dorkának mindig ezt mondom, de úgy vagyok vele, hogy leszarom, ha az egész piskóta alapot megesszük, csinálok újat ...  :)))

Most már vannak közös élményeink ... valóban ÉLMÉNYEK, valós tevékenységek, amiket együtt élünk át/meg.