Összes oldalmegjelenítés

2013. április 29., hétfő

Popsitörlők

Popsitörlők eladük!

200,- Ft/ csomag. 64 darab/csomag. Kamillás illatú, nedves.
Aki eddig próbálta, nagyon dicséri !
Atópiás dermatitiszes babák is használhatják.
Postán is elküldöm; postaköltség nincs, ha valaki így kéri, annak a minimum rendelési mennyiség 5 darab.



2013. április 25., csütörtök

Csodálatos hír, megosztom veletek :-)

Sírtam, amikor elolvastamerre az üzenetre és azt gondolom, hogy ennlk csodálatosabb hírt nem is kaphattunk volna. Megosztom veletek

Emlékeztek Vilmosra?
Annak idején nagyon sokan szorítottunk neki. Küzdött hónapokon keresztül, aztán kicsi szíve-lelke feladta a harcot és legnagyobb bánatunkra ma már az angyalok vigyáznak rá.
A következő üzenetet kaptam Kicsinaptól:

Sziasztok! Megosztom veletek is az örömhírt, hogy március 30-án megszületett Vilmos kisöccse, 38+6-ra, három és fél kilósan és 52 cm-esen, egészségesen és gyönyörűen. Kicsinap

Tiszta szívbő gratulálok, őszintén tisztellek benneteket, hogy egy ilyen tragédia árnyékában volt erőtök tovább menni.
Nagyon sok boldopgságot, erőt, kitartást kívánok nektek!
Aranyozza be életetetket ez a kis csoda!
Köszönöm, hogy megosztottad velem, velünk ezt a hatalmas örömhírt!!!!
Dorka, Liz&Krisz

2013. április 24., szerda

Nesreca-tól kaptam

Előre szólok: nem szeretem az olyan közösségi dolgokat, ami lánc-szerűek. Hiszen kötöttséggel járnak és én a konvenciókat gyűlölöm, azt meg pláne, ha megmondják, mit kell csinálni.
Soha olyan, hogy ha ezt nem csinálod, 3 napon belül ez meg az lesz ...
Ám ebben az esetbne nem akarom megszakítani ... nem ettől lesz jó egy blog, vagy jó egy írás.
Ennek ellenére köszönöm, nagyon aranyos vagy Nesreca , hogy gondoltál rám.


Szabályok:
1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.
2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a feliratkozott rendszeres olvasók száma.
3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról
A 4 blogger
... még Bóbitáék, PetráékVivienék, SzandráékAnitáékRenáékkedvenc szakácsnéasszonyságom,  Evitáék ... és mindenki, akit olvasok, hiszen nem véletlenül olvasom azokat, akik ki vannak rakva hozzám :-)
Szeretem őket, hiszen a mindennapjaim része, akien tudok sokszor sírni, még többször nevetni, akik érzelmet váltanak ki belőlem és akik azon sem haragszanak meg, ha épp kicsit keményebben formálom.

2013. április 23., kedd

Nem mondom Dorka

Krisz egész múlt héten tanította egy szem csemetéjének a saját nevét a következő módszerrel:
K.: Hogy hívnak?
D.: Drukkkkka!
K.: Milyen Dorka? Edvy ... mond szépen Edvy ...
D.: Nemmmonnom!
K.: Mond szépen Edvy!
D.: Nemmmonnom!
K.: E.D.V.Y!
D.: Nemmmonnom

Másnap a játszótéren:
Dorka odamegy egy 3 év körüli kisfiúhoz a homokozóba, majd miután megmutatta és el is mondta, hogy van puncija és cicije bemutatkozott:

"Nemmmonnom Drukkkkka"

2013. április 19., péntek

Boldog születésnapot "Dááádááám!"

Drága "Dáááádááám!"

Első szülinapod alkalmából nagyon sok boldogságot, örömet, jó kedvet, vidámságot, szerencsét kívánunk neked.
Szüleid leljék benned örömüket, nagyon szép, okos, édes kispasi vagy. 
Számunkra a legdrágább "Dáááádáááám!"

(Lizanya már reggel elpityeregte magát, hogy hamarosan 15 óra 34 perc lesz és mindjárt kibújsz édesanyád pocakjából.
Emellett anyádtól vártam este azt a bizonyos smst, hogy "elfolyt a magzat", mit csináljak?! :-))))) )
Dóri vigyázzatok az életetteknél jobban Ádámra, szeretünk benneteket!

Dorka, Liz&Krisz

2013. április 18., csütörtök

Egyáltalán nem ide tartozó téma felnőtt tartalommal - avagy a tűrőképesség határa



Alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása.

Tegnap este fél 8-ra értünk haza 1100 km levezetése, 11 helyszínre való ellátogatás után árubeszerző, áruleadó "MiaVédalátogató" és "baráttalálkozó" után.
Este Pestről teli rakott furgonnal, 180-nal téptünk haza, mert megígértük a gyereknek, hogy fürdésre otthon leszünk, ha törik, ha szakad ... és úgy is lett.
Dorka annyira fáradt volt már ekkor velünk együtt, hogy a fürdést, fogmosást, hajszárítást, pelenkázást és öltözést 10 perc alatt lezavartuk, majd a kakaózás közebn bebólintott és amikor el akartam köszönni tőle, jöjjön az esti összebújás, hiszen nagyon hiányzott egész nap, az első nagyon szeretlek ölelés után elaludt a kezemben.
Elmosogattam még, összerántottam a lakást, elkészítettem a mai reggelinek valót, kiraktam a ruháinkat mára, lezuhanyoztam ... még Miával írtunk pár sort egymásnak mindez kábé fél óra.
Krisz addig levitte Maját, elrendezte az autót, lezuhanyzott ő is és aludtunk ...
VOLNA ...
ha a szomszédunk hagyott volna.
December óta nem tudtam magam kipihenni, nem csak én, Krisz sem, sőt, amikor anya itt van, ő is hallgatja velünk együtt a parasztokat. Eddig Dorka tudott aludni, bár éjszakai tivornya során 3-szor keltették fel ... és nekem ekkor gurult el a gyógyszerem.
A történet ott kezdődik, hogy amikor épp elájulóban voltunk, hazaérkezett a szomszéd az épp aktuálissal. Zene totál hangerőn, ők még hangosabban, hogy túlkiabálják a zenét és hallják egymás faszságát. Fürdő ajtó ki-be, ami nálunk visszhangzik.
Fél 1-ig tartható volt ez az állapot, igaz, aludni nem tudtunk, de legalább vízszintben voltunk, meg már amúgy is hozzászoktunk, aztán elkezdődött a kefélés ... szó szerint.
A csaj valami iszonyat hangosan nyög, visít, hogy "kefélj még" stb ... Dorka első ébredése ekkor volt. Rötyögött a kiságyban, közben a csaj hangját utánozta, nyög és igyekezett mondani ő is, amit hallott. Csak nagyon halkan jegyzem meg: Van az ő hálójuk, van egy fal, van a mi hálónk, van egy fal, van a nappalink, van egy fal és jön Dorka szobája ... ennyit a hangerőről.
Visszaaltattam, Krisszel ágyneműstül, pizsamástúl kibútoroztunk a nappaliba a kanapéra, ott próbáltunk meg aludni. Még hangosabb nyögések "basszál még" és egyebek, ekkor ébredt Dorka másodszor, fél 3 volt ekkor. Dorka utánozza a kiságyban ismét a szomszéd csaj nyögését és mondogat közben. Visszaaltatom.
Negyed 4-kor újabb visítás nem tudom épp miért könyörgött, mit csináljanak vele ... de lehet ebben az  órában csak szopott, mert majdnem csend volt. Közbe átzörögtem a falon, a fürdőben, a hálóban stb ... Dorka újra megébredt, újra nyög, Kriszt beküldöm altatni, én úgy, ahogy vagyok, kipattanok az áégyból, kibaszom a bejárati ajtót, átcammogok a szomszéd ajtó felé. Bekopogok egyszer, kétszer, háromszor, majd ököllel ütöm, berúgom az ajtót, rányomom a csengőt milliószor, majd lemegyek a kaputelefonhoz úgy "álánátúre" a lépcsőházban, rátolom a kapucsengőt ... semmi. Annyira egy gerinctelen, mocskos féreg, hogy nem mer az ember szemé elé állni ... ha kijött volna biztos beleverem a fejét az ajtófélfába. Mindenesetre csend lett, fél 4-kor visszabandukoltam félig megfagyva a hálóba, mivel a két lakás a háló falán keresztül érintkezik és tudtam, hogy ott vannak ... átüvöltöttem a lehető legnagyobb hangomat elővéve, hogy hogy addig költözzön, amig tud, mert elásom és teljesen komolyan is gondoltam.
Ma addig rugdosom az ajtaját, addig tolom a csengőt, amíg a szemem elé nem kerül ...
Nincs gond azzal, hogy szexelnek, azzal sincs gond, hogy hangosak, hiszen nyilván minket is hallgattak - néha -, de az, hogy visítva nyögnek és ezzel nem az én, hanem a gyerekem nyugalmát zavarják, az már bosszant. Az, hogy a szomszéd csaj nyögését utánozza Dorka, az már a gusztustalan kategóriába tartozik nálam és kurvára felháborít arról nem is beszélve, hogy a saját tulajdonú lakásunkban egy ribanc bérlőtől nem lehet nyugtunk. Ma írtam egy levelet ezzel a tartalommal, amit it olvastok a közös képviselőnek, a lakás tulajdonosának is.
Gondolhatjátok, hogy ez nem az első eset volt már, gyakorlatilag ez megy december óta.

2013. április 14., vasárnap

Somlói tavaszi hétvége képekben

Pötyi

Dorka és "nyanya"

Vidorka

Kulcsvirágos

Dorka

Merengős

Rozi mama mesél

A legszebb virágszál

Másfél éves kép

2013.04.03.




2013. április 12., péntek

Másfél Dorka

... ez is eltelt. Egyik szemem sír, másik nevet. Olyan jó, hogy velünk van és annyira, de annyira szeretem, szeretjük. Ő tényleg egy kis csillag nekünk, akire annyit vártunk és aki annyira megküzdött a megszületésért anyával, apával együtt. Másrészt annyira, annyira, annyira, annyira és milliószor írhatnám le, hogy annyira gyorsan eltelt az idő.
Tegnap voltunk lovasbemutatón, a Chirque du soleil tartott előadást, valami hihetetlen és eszméletlen hang, fény és látványtechnikával ... és árakkal ... de nem is ez a lényeg, hanem hogy emeltem fel, hogy a fináléban a lovat megsimogassa, megvilágította a reflektor: a haja fénylett, a "sitt-sattok" a hajában kápráztak, könnyes vol a szeme az izgalomtól, az örömtől, fülig érő mosollyal közelített a rózsaszín kabátjába, lila cipőjében, csini nadrágjában, a két csöpp kezét az ég fele emelte, nyújtózkodott, hogy elérje az állatot, majd ahogy hozzáért, rám nézett azzal a hatalmas kék szemével és olyan hála, szeretet, izgalom látszódott rajta ... ezért a pillanatért érdemes volt megszületnem. Ahogy néztem ott, gyakorlatilag lepörgött a másfél év.
Mindig azt hiszem, nem történt semmi ... aztán rájövök, hogy ennek a kislánynak az élete egyik legmeghatározóbb történései most teltek el. Megtanult enni, inni, menni, amikor elkezdett kommunikálni, most már "beszélget", amikor megtanulja kifejezni magát, a szeretetét, megismeri az embereket és nevükön is nevezi ... szóval sokszor megkérdezem magamtól, hova telt el a nap, a percek hova repültek és ha összességében nézem, Dorka kislány. Nem csak megjelenésben, hanem fejben is megjelenik már, hogy nem baba. Persze megvannak és bízom benne, hogy még nagyon sokáig meg is maradnak azok az édes kis dolgai, amik gyakorlatilag születésétől kezdve élnek velünk. Minden áldott este ugyanúgy karolja át a nyakam elköszönéskor egyik kezével. és ugyanabba a kis mélyedébe dugja be a másik kezét ökölbe szorítva tenyerét. Minden este lefekvéskor, megbeszéljük mi történt aznap, pár hete rákapott arra, hogy sötétben állok a szobába, kezemben a csajom, megfogja két kezével az arcom, az orrunk összeér és totál hangerővel magyaráz, majd puszit nyom az orromra, megszeretgetem, elköszönünk, berakom a kiságyba, betakarom, elmondom neki mennyire nagyon szeretem, megsimogatom a fejét, kinyitom az ajtót, még egyszer rám mosolyog és vége a napnak. Hazudnék nagyot, ha azt mondanám, hogy "júj, de szar ... még ... bárcsak egy órával többet ..." sokszor alig várom, hogy fél 8 legyen és végre csend. Mert hogy beszél ... 60% babanyelven, a maradék 40%-ban érthetően. Függ kedvtől, játéktól, hogy kik vannak körülötte.
Ismerőseink nevét hibátlanzul tudja és meg is mutatja őket képről, élőben, bárhogy.
Bármilyen állathangot képes utánozni és ami most nagy sláger, hogy az állandó "kár-kár" "csipcsipcsippé"  -így egyben - változott. A farkas kiabál a Holdra és mindennek van hangja. A somlói nyuszi hozott neki két állatfarmos könyvet, amihet voltak állatkák. S mivel a tehénnek tőgye van, minden állat alatta áll sorban, egymás után és szopiznak. Aztán puszit adnak egymásnak és mennek aludni a babakocsiba. Egyértelműen szerepjátékozik.
Aztán kigondolta a húsvéti lotyolkodásnál azt is, hogy a tehénnek van tőgye, ezért lány. Neki is van cicije - bármilyen pasinak megmutatja - ő is lány és meg kell locsolni a lányokat. Majának is van cicije, mindet egyesével meghúzkodva szemléltette, ő is lány, ezért őt is meg kell locsolni. Így nálunk mindenki triplán kapott piros tojást: Dorkától, Majától és anyától is.
Felvesz bármilyen magas sarkú, lapos talpú nő vagy férfi lábbelit, fogja a pöttyös rudis bukszáját, bele teszi a csilli-villi babarózsaszín tatyójába a telefonnjával együtt, a karjára veszi a táskát és megy ... bárhova ... folyamatosan, miközben beszél, telefonál, veszekszik, oszt vagy épp Maját applikálja bele keresztapjától kapott talicskába és azt tolja kezén a táskával, lábán a minimum 40-es cipellővel.
Azt hittem, hogy a zenélős, nagyon hangos-zajos tricikli után nincs élet tovább, elraktuk a garázsba, most már átalakítás után rendes bicajként funkcionál zene, fény- és hangeffektek nélkül ... aztán a talicskát hallva rá kellett jönnöm, hogy de, a tricikli után is van túlvilág ...
A talicskával a tököm kivan ... parkettán húzza-vonja - hangja olyan, mint amikor gyerekként a körmünket húztuk a táblán -, úgyhogy elhatároztam, idén szülinapjára Dorka új parkettát fog kérni keresztapjától.
Hozzátartozik szervesen a tologatáshoz, hogy teli torokból üvölti, hogy "gábúúápúúú" ez a keresztapja nevéből - Gábor - és a keresztapád megszólításból az "ápú" keveréke.
Érdekes, hogy csak a keresztapját szólítja "ápú"-nak, az apját "papának".
Mindent próbál leutánozni és többé kevésbbé sikerül is neki:
"nyányá" - én lennék
"papa" - nagyszülők teljesen más hangszínnel és hanglejtéssel, mint az apjának szánt papa.
"mama"
"Májú" - ez lett Maja
"Dóókkúúúúú" - ez pedig szerény személye.
Kata (kaki) píííí (pisi) mutatja is mindkettőt, de már csak dolgavégezte után. Délelőtt beleáll a bilibe, majd nagyon elmélyült fejjel pisil pelusba és nagyon megdicséri magát. A wc-re ráültetjük, kétszer volt fürdés előtt sikerélménye ovációval, tűzijátékkal. Emellett rendszeresítettük a bugyit. Nagyon édes benne. Fél 5 után csak bugyi van rajta, nincs pelus, akkor wc-be pisilünk.
Épít ...  mindent felfele. Tornyot készít mindenből hihetetlen türelemmel, hihetetlen magasságban.
Imád a szabadban lenni.
A "sücccs". Na, ez az új sláger. Én csak ücsörgésnek hívom.
Leül a földre, mutatja, hogy üljek mellé - vagy akivel éppen van -, de csak és kizárólag oda lehet leülni, ahova ő mutatja, ha fél milliméterrel arréb ülsz, az már nem jó. Pontosan be kell tartani az utasítást. Valakinek engedi, hogy meséljen, valakivel elbeszélget, vagy szavakat ismétel - egyébként ha véletlenül kimarad a napi szószedett, akkor saját maga elismételi a saját sorrendjében a már ismert szavakat és meg is mutatja őket -.
Mi kettesben csak ücsörgünk. Egymás mellett, a keze a kezemben és nézünk. Hol egymást, hol a falat ... ha kint ücsörgünk a szabadban, az oké, mert ott van látnivaló, de bent a lakásban, 20 percet ... mindig azon gondolkozom közben, hogy ennyi idő alatt már elkészült volna a hétköznapi ebéd, vagy a nagytakarítást megoldottam volna, egy süti is kábé ennyi idő ... 20 perc a bevételi oldal kontírozása meg ilyenek ... meg aztán olyan is van, hogy megpróbálok beszélgetni vele, de mondja, hogy "püüüssszzz" és a szája elé rakja intő jellel az ujját. Annyira édes ilyenkor. Próbáltam mesélni neki, csak olyan magam által kitaláltat, de azt sem engedi. Könyvből próbáltam mesélni, de nálunk az máshogy zajlik. Mondja, hogy mese, hozza a könyvet, belekucorodik az ölembe és olvasok, mutogat, vagy az ujjammal olvas és mutogat. Játszani is akartam, de nem. Csak ücsörgünk, nézünk, egymás kezét fogjuk és nézünk ki a fejünkből.
Ücsörög Majával is és akkor a kismadarakat nézik a tetőablakon.
Kismadár: már nem minden kár-kár, hanem majdnem minden "sipsipsip".
Múlt héten már elegem volt ... akkor úgy mindenből. Épp anyámmal beszéltem telefonon, amikor már ezredszerre elmondtam Dorkának hogy a tyúk nem kár-kár, hanem csip-csip vagy kot-kot. Telefonálok, közben látom, hogy a tyúkot szoptatja a tehén tőgyéből és hangosan károg. Odaüvöltöttem neki, hogy "lófaszt kár-kár, már milliószor megmondtam, hogy csip-csip". Gondoltam mindjárt rám néz a boci szemeivel és károg kettőt, ehelyett rám nézett és mondta, hogy "sipsipsip". Édespofa.
Abszolút befolyásolja az embereket és tudja kinél mit lehet elérni, kinél meddig van tűréshatár.
Nálam az nem fér bele, ha bután, ostobán csapkod vagy dobálózik ... azt gondolom anyósomon kívül senkinél sem fér bele. Én magyarázással kezelem vagy ha már látom, hogy hiszti is társul a böszmeséghez, rácsapok a kezére - soha máshova -. Anyósom felveszi, gyere adok inkább csokit csak ne csináld ... számoljuk vissza a perceket Rozi mama gyógyulásááig és a bölcsi kezdetéig. Ekkor vannak a nagy sértődések ... gondolhatjátok, nem az én részemről ... és ez az a helyzet, amiben nálam nincs vita, vagyis lehet vita, mert mindig bepróbálkozik, de leszarom. Mit közvetítünk a gyereknek? mama: ha hisztizel és böszme is vagy, kapsz csokit. Én: gonosz, köcsög anya, bünti jár a böszme butulásért.
Tegnap előtt: ülök a nappaliban, a kanapé szélén, éppen veszem le a cipőm, hazaértünk munkából, Dorkát már levetkőztettem. Odajön hozzám a gyerek és egy akkorát lekever ököllel, hogy hirtelen azt sem tudtam melyik rendezvényen vagyok. Nem fájt, de úgy meglepődtem ... és -higgyétek el -, nem azon első körben, hogy megütött ... már ez önmagában elég lenne az öriharira -, hanem azon, hogy ezt olyan mérges, dühös és sértődött arccal tette, hogy megijedtem tőle egy pillanatra ... ezt hulla komolyan mondom/írom. Az első gondolatom az volt, hogy egy nagyot lendítek és úgy vágom ki a bukóablakon a másodikról, mint macskát szarni, mit képzel ez a szarházi. Aztán megfogtam, szőnyeg szélére állítottam, elmondtam neki, hogy mennyire ostoba és buta viselkedés ez és ezzel mekkora - nem testi - fájdalmat okozott nekem, majd Dorka vigyorogva lendítésre emelte újra a kezét ... úgyhogy ment szépen gondolkozni. Hallottam, már pityergett is, amikor elindult befele, a gondolkozó helyre. Majd földönfetrengős sírás következett - bármikor kijöhetett volna, mert nem csukta be az ajtót maga után gondolkozás idejére -, nem foglalkoztam vele. Leültem a kanapéra olvasni, majd 10 perc után megjelent a gyerekem hatalmas könnycseppekkel az arcán, oda jött hozzám, kezébe fogta az arcom, megszeretgetett, megsimogatta az arcom, cuppanós puszi kíséretébe és közben azt hajtogatta, hogy "nem-nem-nem" - nem szabad többet ilyet csinálni.
Aztán rájöttem egy technikára. Amikor hazaértünk, tudatosítjuk, hogy otthon vagyunk, itthon mások a szabályok ... lett ideiglenesen segítségünk is, úgyhogy 2 napot jön velem, a többit otthon van Katival, aki mindent az ég egy adta világon úgy csinál, ahogy mondok neki, de ha valamiben nem biztos, felhív és megkérdezi. Emellett segít Dorkát fejleszteni.
Visszafejlődés van étkezésileg. Csak úgy megy, ha etetjük ...  4 hónaposan fogta a kanalat, tolta be a fejébe hol étellel, hol nélküle ... fél évesen totál egyedül evett villával, kanállal. Most akkor eszik egyedül, ha a kezeit használja.
Nagyon nyitott, barátságos kislány. Bárkihez odamegy, megkérdezi, hogy "ki?" (ki vagy) és "hóóó?" ki vagy és honnan jöttél vagy hova mész.
Minden érdekli, minden testrészével tisztában van, meg is mutatja, minden állattal képben van. Külön tudja válogatni a házi- és vadállatokat. A macskával van gondban sokszor, mert az ugye mindkettő, így pakolja ide, pakolja oda, illetve a dingó és a farkas megkülönböztetése nem sikerül mindig ... ami nekem sem.
Imádja a zenét, a táncot. Utánozza a táncosokat. Páros lábbal ugrál, sasszézik oldalra, a fenekét rázza, kész koreográfiája van ... és persze bárkinek bemutatja, bárhol, mint az előadáson is egy rock zenére visítva énekelt, táncolt, az emberek a gyereket fotózták és ha valaki véletlenül a bemutatót nézte helyette, rámutatott az ujjával és ráüvöltött, hogy "tejisz" - mármint, hogy ő is nézze vagy legalább tapsoljon neki. Igazából az sem baj, hogy rúdtáncos lesz ...
Labdát pattogtatja, kis segítséggel már akár 5-ig elmegy. Kézilabdás lesz a go-go mellett.
Kamerázni szinte képtelenség, ő is meg akarja nézni kamerázás közben magát ... ami ugye telefonnal képtelenség.
"Egyedül" fürdik, fel tud öltözni és egyre ügyesebben. Persze a nadrág felhúzásnál, zokninál és a harisnyánál segíteni kell, de már nem esztelenül húzza a zoknit mondjuk a fülére stb ...
Amikor készülünk lemenni, hozza a ruháját, cipőjét, kikapcsolja a tévét, ha megy, megmutat mindent, hova kell felvenni és a játékait is elpakolja maga után az esetek 80%-ában.
Elég összevissza ez a bejegyzés, hétfő reggel óta írom ... lógok egy képpel ... az szerettem volna mindenképp, aznap reggel készült, amikor Vidorkánk pont másfél volt.
Krisszel persze fél 6-kor köszöntöttük egyből, nem értette ezt a nagy közös ölelkezős nyaldosós, anya-apa elérzékenyülős dolgot és már mutatott a nyuszifészek felé, azt hitte újra jött a füles.
Egyébként annyi mindent tud ám, csak annyira nem tudom lejegyezni, így azt találtam ki, hogy veztek egy füzetet, otthon lesz kint az asztalon és abba egy-egy címszót lejegyzek, arról tudni fogom merre hány méter.
... és a végére, amikor anya nyelve visszanyal:
"Ésszel": elég sokszor mondom a gyereknek. Vasárnap a nyolcmilliomodik tojásból elkészített madártej után sütöttem dupla tésztás, dupla krémes sütit ... valami isteni ... és a meggy leesett a Földre nekiálltam szitkozódni, hogy pont az az egy kellett volna még a díszhez ... Dorka rámüvölt "ésszzz .... ej".
Visszanyal a fagyi ugye?

2013. április 1., hétfő

Dorkanyuszi és a végére egy találós kérdés

Most volt Dorka második nyuszija. Azt gondolom első azok közül, amikor már van visszacsatolás, amikor tényleg látszik az öröm, a csodálkozás, az izgalom és a meglepettség.
Elmondhatatlanul édes volt ...
Vasárnap reggel fészket készítettem a nappaliban a nyuszikosárral együtt, amit minden évben elkészítek. Barka, kis cicoma, a festett tojások és persze az édesség. Tojásfát az idén nem csináltunk, ugyanis a dísztojások ott vannak, ahol a nyuszifül ... és persze egyiket sem találtuk. Viszont a festett piros tojások gyönyörűek lettek, idén, először.
Fél 9-kor kelt Dorka, kihoztam a szobájából, indultunk volna kakaózni, amikor észrevette a kosarat és tartalmát és olyan hihetetlen izgalom lett úrrá rajta ... annyira tündéri volt. Ismételgette, hogy "húúú, hűűűha", majd megitta nagy izgágaságában a kakaóját, miközben felfedezte a sarokban az ajándékfészket és mutatta, hogy menjünk oda. Körbejárta, nézegette, leguggolt mellé, de nem nyúlt hozzá ... majd szólt apának, hogy ő is nézze meg, hogy nem bántja-e. Mondtuk neki, hogy a nyuszi hozta - egy hete készülünk már rá; minden reggel megkérdezte, hogy "mos?" mármint, hogy ma jön-e a nyuszi -, ment a "húúú, hűűűha", miközben kiszedegette az ajándékokat - édességek, logikai játék, cipő, könyv, hajpánt, egy plüssnyuszi és egy óriás ceruza, amivel 2 másodperc alatt körberajzolt 20 négyzetméter parkettát -. 
Iszonyatosan örült mindennek; öröm és boldogság volt az egész gyerek. Persze elpityeregtem magam ... aztán indultunk somlói mamiékhoz.
Mindenkinek szóltam, hogy a húsvét legyen csak az édesség és max. egy-két apróság ünnepe. Konklúzió - és azt hiszem ezzel elmondtam mindent -: még jó, hogy furgonnal mentünk ...
A könyvtől a pizsamán keresztül a dömperes homokozókészleten át a játékokon és az édességen keresztül volt minden. A hálószobában voltak eldugva az ajándékok havazás, havas eső és viharos szél okán. Megkereste, mindenre rácsodálkozott, majd indult a játék. Persze mindenki vele foglalkozott, ebédeltünk, majd jött az alvás - itt a délelőtti szunya kimaradt -, amikor is bementem vele és a csajom közölte, hogy "nyanya mennye, mama", így mama ment altatni. Aztán ébredés után jöttek keresztapjáék, anyám barátnőjének családja, persze mindenki egyszerre, majd 6-kor indultunk vissza. Az amúgy egy órás utat két óra alatt tettük meg az áradó folyók és árkok miatt, több helyen rendőri irányítással. Félelmetes volt, ahogy az úton tört utat magának a víz, medréből kilépve és ezeken kellett átmenni autóval. Mit mondjak ... féltem párszor. Dorka nem aludt az úton, hozzáteszem, most már elbeszélget, elmutogat totál nyugalomban az egy órás út alatt, közben majszol valamit, iszik rá, nézeget és persze kommentál mindent.
Most már sokadik alkalommal, ahogy beteszem a fényképezőgépet a táskámba és jól megígérem magamnak, Dorkának és Krisznek, hogy tuti nem fogom elfelejteni ... úgy haza is hozom. Annyira pörgős anyáméknál minden perc, hogy nem marad idő fényképezni, amit nagyon bánok.
Hétfőn délelőtt locsolókat vártunk. Nem jöttek, mert lebetegedtek vagy csak kicsit voltak betegek. Hívtak az anyukák reggel, megbeszéltük, ha meggyógyul mindenki, tartunk egy locsoló bulit itt nálunk és ne haragudjanak, hogy a kicsit beteg gyereket nem fogadjuk. Persze mindenki megértette. Volt természetesen locsolója, bár hiába beszéltük meg, hogy locsolásárt piros tojás jár és hiába adtuk oda, ő úgy gondolta, hogy a tojásért cserébe jár a kölni és Maját is tessék meglocsolni mindenkinek, hiszen ő is lány és a kutya cicijén keresztül bemutatta a mondandóját. 
Nekiálltam sütni sokadjára, mert természetesen nem maradt itthon süti - jól elosztogattam ismét -. Idén én sütöttem anyáméknak is, az eltört keze miatt. Az a durva, hogy 4 félét készítettem, mindenből 3 adagot, hogy jusson bőven mindenkinek, összecsomagoltam indulás előtti este és baromi kevésnek tűnt. Azt gondoltam, hogy Somlóra nem lesz elég, de már nem volt idő többet csinálni. Közben osztottunk szoroztunk Krisszel és rájöttünk, hogy ismét anyósoméknak adtuk az édességek 3/4-ét. Kikészítettem az ő adagjukat, becsomagoltam, majd Krisz is kirakta a nekik szánt sütit és duplán vitte el.
Szóval ma újra sütöttem zserbót és kosárkát, de már mindenből csak egy adagot, így 2 óra alatt végeztem, addig Krisz Dorkával és Majával elmentek sétálni.
Ebédre anyóspajtásékhoz voltunk hivatalosak. Az óraátállítás és a totális időkáosz okán, ami rajtam és Dorkán van, dél helyett fél 2-kor értünk oda és 3-kor indultunk is vissza. Itt sikerült képeket készíteni:





Dorka itt is megkereste a nyuszi által tojt cuccokat, itt is rácsodálkozott mindenre, ettünk, futott egyet és indultunk is haza, hogy a délutáni alvása ne maradjon ki, még ha csúsztunk is vele egy órát.
Ébredés után kettesben voltunk itthon, játszottunk, meséltünk, mondókáztunk, kergetőztünk, igyekeztem nagyon lefárasztani, hogy este gyorsan elaludjon. 
Dorka mesél a következő videón, ami nem túl jó minőségű, de muszáj stikában felvenni, mert ha észreveszi, hogy forog a kamera, odajön hozzám, kimegy a képből, meg akarja nézni magát - kis önimádó -:
Szuper ünnep volt, leszámítva a minősíthetetlenül rossz időt és a  kialvatlanságomat, mondhatni tökéletes. 
Dorka örömét, boldogságát, izgalmát megható és a legszebb élmény volt látni. Mindennek örült, amikor anyósoméknál egy tojásból több volt, elosztogatta közöttünk, hogy mindenkinek jusson.
Nagyon halkan megjegyzem: iszonyat mennyiségű édességet fogyasztott el ... hetekig nem eszik ennyit összesen, mint most. A normál kaja nem kell. Visszaállunk lassan a dolgos hétköznapokba és az óraátállítás miatti idő/képzavar is elmúlik remélem, mert engem totál kicsinál.
Ettől a héttől kezdve Kati lesz 2 napot Dorkával, amíg anya újra fel nem épül. Azt mondta, hogy szólíthatja őt is "RoziKati mamának". 
... utolsó előtti, előtti: Krisz fürdeti Dorkát esténként, addig én összerántom a lakást, elmosogatok, Maját megetetem stb ... húsvét lévén az asztalunkon van a húsvéti kosár. Dorkát megszárítottam, megitta a kakaót, majd amikor hoztam ki elköszönni mindenkitől, észrevette a kosárkát és egyből mondogatta, hogy "hűűű, hűűűha, hóóó" s mielőtt még beleélte volna magát, hogy holnap reggel is jön a nyuszi, tájékoztattuk, hogy azt már meghozta, itt maradt, a nyúl csak jövőre jön.
Egy szívfájdalmam van, de utólag belátom igaza van a nagyszülőknek: szerettem volna egy élő nyuszit, még ha csak pár órára is, de nem jött össze sehol sem, így nem lett.
Zárás előttiként egy élő legenda, csak a zenei pálya feltörekvő ifjainak mihez tartása végett:

... és a végére egy találós kérdés, ugyanis ezek szerint csak én látom annak - anyámon és anyósomon kívül -, aminek készíteni akartam ... légyszi erősítsetek meg, hogy nem vagyok annyira béna:
Mi ez?
Krisz szerint: "Nem tudom!" Apósom szerint: "Csoki elefánt", a húgom szerint: "elbaszott csiga-biga"