Dorkanyuszi és a végére egy találós kérdés

Most volt Dorka második nyuszija. Azt gondolom első azok közül, amikor már van visszacsatolás, amikor tényleg látszik az öröm, a csodálkozás, az izgalom és a meglepettség.

Elmondhatatlanul édes volt ...

Vasárnap reggel fészket készítettem a nappaliban a nyuszikosárral együtt, amit minden évben elkészítek. Barka, kis cicoma, a festett tojások és persze az édesség. Tojásfát az idén nem csináltunk, ugyanis a dísztojások ott vannak, ahol a nyuszifül ... és persze egyiket sem találtuk. Viszont a festett piros tojások gyönyörűek lettek, idén, először.

Fél 9-kor kelt Dorka, kihoztam a szobájából, indultunk volna kakaózni, amikor észrevette a kosarat és tartalmát és olyan hihetetlen izgalom lett úrrá rajta ... annyira tündéri volt. Ismételgette, hogy "húúú, hűűűha", majd megitta nagy izgágaságában a kakaóját, miközben felfedezte a sarokban az ajándékfészket és mutatta, hogy menjünk oda. Körbejárta, nézegette, leguggolt mellé, de nem nyúlt hozzá ... majd szólt apának, hogy ő is nézze meg, hogy nem bántja-e. Mondtuk neki, hogy a nyuszi hozta - egy hete készülünk már rá; minden reggel megkérdezte, hogy "mos?" mármint, hogy ma jön-e a nyuszi -, ment a "húúú, hűűűha", miközben kiszedegette az ajándékokat - édességek, logikai játék, cipő, könyv, hajpánt, egy plüssnyuszi és egy óriás ceruza, amivel 2 másodperc alatt körberajzolt 20 négyzetméter parkettát -. 

Iszonyatosan örült mindennek; öröm és boldogság volt az egész gyerek. Persze elpityeregtem magam ... aztán indultunk somlói mamiékhoz.

Mindenkinek szóltam, hogy a húsvét legyen csak az édesség és max. egy-két apróság ünnepe. Konklúzió - és azt hiszem ezzel elmondtam mindent -: még jó, hogy furgonnal mentünk ...

A könyvtől a pizsamán keresztül a dömperes homokozókészleten át a játékokon és az édességen keresztül volt minden. A hálószobában voltak eldugva az ajándékok havazás, havas eső és viharos szél okán. Megkereste, mindenre rácsodálkozott, majd indult a játék. Persze mindenki vele foglalkozott, ebédeltünk, majd jött az alvás - itt a délelőtti szunya kimaradt -, amikor is bementem vele és a csajom közölte, hogy "nyanya mennye, mama", így mama ment altatni. Aztán ébredés után jöttek keresztapjáék, anyám barátnőjének családja, persze mindenki egyszerre, majd 6-kor indultunk vissza. Az amúgy egy órás utat két óra alatt tettük meg az áradó folyók és árkok miatt, több helyen rendőri irányítással. Félelmetes volt, ahogy az úton tört utat magának a víz, medréből kilépve és ezeken kellett átmenni autóval. Mit mondjak ... féltem párszor. Dorka nem aludt az úton, hozzáteszem, most már elbeszélget, elmutogat totál nyugalomban az egy órás út alatt, közben majszol valamit, iszik rá, nézeget és persze kommentál mindent.

Most már sokadik alkalommal, ahogy beteszem a fényképezőgépet a táskámba és jól megígérem magamnak, Dorkának és Krisznek, hogy tuti nem fogom elfelejteni ... úgy haza is hozom. Annyira pörgős anyáméknál minden perc, hogy nem marad idő fényképezni, amit nagyon bánok.

Hétfőn délelőtt locsolókat vártunk. Nem jöttek, mert lebetegedtek vagy csak kicsit voltak betegek. Hívtak az anyukák reggel, megbeszéltük, ha meggyógyul mindenki, tartunk egy locsoló bulit itt nálunk és ne haragudjanak, hogy a kicsit beteg gyereket nem fogadjuk. Persze mindenki megértette. Volt természetesen locsolója, bár hiába beszéltük meg, hogy locsolásárt piros tojás jár és hiába adtuk oda, ő úgy gondolta, hogy a tojásért cserébe jár a kölni és Maját is tessék meglocsolni mindenkinek, hiszen ő is lány és a kutya cicijén keresztül bemutatta a mondandóját. 

Nekiálltam sütni sokadjára, mert természetesen nem maradt itthon süti - jól elosztogattam ismét -. Idén én sütöttem anyáméknak is, az eltört keze miatt. Az a durva, hogy 4 félét készítettem, mindenből 3 adagot, hogy jusson bőven mindenkinek, összecsomagoltam indulás előtti este és baromi kevésnek tűnt. Azt gondoltam, hogy Somlóra nem lesz elég, de már nem volt idő többet csinálni. Közben osztottunk szoroztunk Krisszel és rájöttünk, hogy ismét anyósoméknak adtuk az édességek 3/4-ét. Kikészítettem az ő adagjukat, becsomagoltam, majd Krisz is kirakta a nekik szánt sütit és duplán vitte el.

Szóval ma újra sütöttem zserbót és kosárkát, de már mindenből csak egy adagot, így 2 óra alatt végeztem, addig Krisz Dorkával és Majával elmentek sétálni.

Ebédre anyóspajtásékhoz voltunk hivatalosak. Az óraátállítás és a totális időkáosz okán, ami rajtam és Dorkán van, dél helyett fél 2-kor értünk oda és 3-kor indultunk is vissza. Itt sikerült képeket készíteni:

Dorka itt is megkereste a nyuszi által tojt cuccokat, itt is rácsodálkozott mindenre, ettünk, futott egyet és indultunk is haza, hogy a délutáni alvása ne maradjon ki, még ha csúsztunk is vele egy órát.

Ébredés után kettesben voltunk itthon, játszottunk, meséltünk, mondókáztunk, kergetőztünk, igyekeztem nagyon lefárasztani, hogy este gyorsan elaludjon. 

Dorka mesél a következő videón, ami nem túl jó minőségű, de muszáj stikában felvenni, mert ha észreveszi, hogy forog a kamera, odajön hozzám, kimegy a képből, meg akarja nézni magát - kis önimádó -:

Szuper ünnep volt, leszámítva a minősíthetetlenül rossz időt és a  kialvatlanságomat, mondhatni tökéletes. 

Dorka örömét, boldogságát, izgalmát megható és a legszebb élmény volt látni. Mindennek örült, amikor anyósoméknál egy tojásból több volt, elosztogatta közöttünk, hogy mindenkinek jusson.

Nagyon halkan megjegyzem: iszonyat mennyiségű édességet fogyasztott el ... hetekig nem eszik ennyit összesen, mint most. A normál kaja nem kell. Visszaállunk lassan a dolgos hétköznapokba és az óraátállítás miatti idő/képzavar is elmúlik remélem, mert engem totál kicsinál.

Ettől a héttől kezdve Kati lesz 2 napot Dorkával, amíg anya újra fel nem épül. Azt mondta, hogy szólíthatja őt is "RoziKati mamának". 

... utolsó előtti, előtti: Krisz fürdeti Dorkát esténként, addig én összerántom a lakást, elmosogatok, Maját megetetem stb ... húsvét lévén az asztalunkon van a húsvéti kosár. Dorkát megszárítottam, megitta a kakaót, majd amikor hoztam ki elköszönni mindenkitől, észrevette a kosárkát és egyből mondogatta, hogy "hűűű, hűűűha, hóóó" s mielőtt még beleélte volna magát, hogy holnap reggel is jön a nyuszi, tájékoztattuk, hogy azt már meghozta, itt maradt, a nyúl csak jövőre jön.

Egy szívfájdalmam van, de utólag belátom igaza van a nagyszülőknek: szerettem volna egy élő nyuszit, még ha csak pár órára is, de nem jött össze sehol sem, így nem lett.

Zárás előttiként egy élő legenda, csak a zenei pálya feltörekvő ifjainak mihez tartása végett:

... és a végére egy találós kérdés, ugyanis ezek szerint csak én látom annak - anyámon és anyósomon kívül -, aminek készíteni akartam ... légyszi erősítsetek meg, hogy nem vagyok annyira béna:
Mi ez?

Krisz szerint: "Nem tudom!" Apósom szerint: "Csoki elefánt", a húgom szerint: "elbaszott csiga-biga"