Összes oldalmegjelenítés

2015. október 26., hétfő

Olvasás és önvallomás a csalásról

Le kell jegyeznem, mert napok óta kering bennem a gondolat:

"Csodálatos szülő voltam mielőtt gyermekeim születtek volna.
Nagy szakértelemmel tudtam megmondani, hogy mások milyen hibákat követnek el gyermekeik nevelésekor ... Aztán megszületett a harmadik gyermekem ..."


Ez maga után vonja, hogy olvasom. Többször van "AHA-élményem", mint eddigi életemben összességében.
Letölthető itt .
Miután végeztem vele, kölcsönadtam az alábbi könyvet a szomszédasszonyomnak:

Tetszett, tetszett, de mégsem. Én alapvetően nem tudok azonosulni a Vekerdy-féle neveléssel, mert én ennél sokkal konvencionálisabb vagyok, ami türelmetlenséggel párosul. Nem az azonosulással van gondom, hanem azzal, hogy nekem ebből valami hiányzik. Több dologgal egyet tudok érteni, de megvalósítani egy-egy helyzetet ... az nem én vagyok, Waldorf-iskolába sem járatnám Dorkát.

Önvallomás a csalásról:
Csak nagyon margóra, ha már irodalom. Van egy jó barátnőm, akinek a lányára durván rászállt - szemétkedik vele, beszólogat neki, képes egymás után feleltetni 5-ször ... én gyanítom, hogy a toppmodell külső okán - a magyar tanára. Ezzel elérve azt, hogy a lány gyomorgörccsel ül az órákon, amire mindig készül.
Hogy ezt igazoljuk, na meg hogy ne kelljen kötelező olvasmányt olvasnia én csináltam meg tavalyi évben és az ideiben is az olvasónaplóját. Az idei értékelésére holnap kerül sor a tavalyira 3-ast kapott KAPTAM, ezzel nem lett meg az év végi jobb jegy. 
Magyar szakon végeztem, kenem-vágom mindkét mű elemzését. Nem tudnak velük kapcsolatban olyat kérdezni, amit ne tudnék, országos versenyt nyertem tanításpedagógiában az egyik mű elemzését illetően annak idején.
Egyetlen dolog miatt mentem bele ebbe, annak ellenére, tudom mennyire nem etikus: velem a magyar tanárom szakközépiskolában, fősuli előtt ugyanezt a kört lejátszotta.
Poénra vettem az egész fősuli kérdéskörét, míg nem voltam benne. Én oda mentem továbbtanulni, ahol a felvételi könyv kinyílt: Győr, TK. Mivel énekelni nem tudok - felvételin könyörgött a szakos tanár, inkább tapsoljam el a ritmust és ígérjem meg, hogy sosem fogok többet énekelni és felvesz ... természetismerethez hülye vagyok, matek ... mindig megbuktam, kivéve mikor könyvnézegetős órák voltak, de ott meg csak aláírás volt, ám UV-n mindig átmentem. - 
Szóval adta magát a tesi és a magyar szak. 
Vissza középiskolához:
Dóra néni ... Magyar nyelv és irodalom. Végigkérdezett szakközép 3. év elején mindenkit az osztályból, ki hova szándékozik továbbtanulni. A fenti történet kapcsán bemondtam a döntésem. Majd a legnagyobb megdöbbenésemre megígérte, ha rajta múlik, sosem fogok bekerülni oda. Azt feleltem neki, még szerencse, hogy nem rajta múlik. Onnantól kezdve a szín 5-ösből szín 2-es lettem és örültem, hogy nem buktat meg. Bár azt nem hiszem, hogy meg merte volna tenni, elég nagy lett volna a kontraszt. Én nem azért tudtam, mert seggeltem, hanem mert imádom az irodalmat, még ha az írásaimon nem is látszik ... mert az is én vagyok aki kurvaanyázik, meg az is, aki képes Rómeó és Júliát 3-szor elolvasni egymás után ugyanúgy, ahogy az Abigélt, Az iskola a határon, a Tartuffe-t, Mágnás Miskát és millió-egy művet sorolhatnék, melyeket az élmény miatt képes voltam egymás után többször olvasni. Aztán elkezdtem "tudni" a tantárgyat azért, mert seggelnem kellett. Volt, hogy a könyvet kérte szó szerint. megkapta; én meg a kettesemet. Nyelvtanból ugyanez. Mondatelemzési házi feladatot én csináltam meg a fél osztálynak: mindenki 5-öst kapott, én 2-est.
Féltem bemenni az órájára, mindig elő tudott olyan dologgal rukkolni, amivel megszívathatott. Készültem mindig, sosem volt elég jó.
Aztán jött az érettségi, tudtam, hogy bármit csinálok szar lesz. Szózat ... el kellett szavalnom először ... most komolyan ... ki az, aki nem tudja ... meg sem szólalhattam utána és kettest kaptam ... az elemzésig el sem jutottam :) egyébként az írásbelim 5-ös lett magyarból - ezt tovább kellett küldenie akkor -.
Pénteken szóbeliztem, aztán jött egy cirka két napos buli + after, majd ezt követően alvás nélkül jöttünk fel barátnőmmel Győrbe felvételizni, ahol "ÍGY" azt sem tudtam merre van előre 100 pontból 98-at értem el. Végigcsináltam a fősulit, leállamvizsgáztam szín ötösre, megvédtem a diplomám, ötöst kaptam. Rá pár hetére bevittem Dóra néninek a papírom és megmutattam neki. Csak annyit mondtam, hogy még szerencse, hogy nem rajta múlt ... mert megcsináltam. Köpni-nyelni nem tudott ... akkor már mint kollegina ...
Nem értem mi a célja ezeknek a köröknek. Mi értelme van annak, hogy gyerekekkel megutáltatunk dolgokat? Először csak magunkat, aztán a tantárgyat, aztán olvasni sem fog és majd annak a gyereke sem fog és még sorolhatnám. Mi értelme van annak, hogy ezzel évekre peremre szorítjuk? Mi értelme van annak, hogy gyomorgörccsel kel reggel? 
A főiskola, benne a tanárok visszaadták a hitem. Szeretek azóta is olvasni, többre értékelem a könyvet, amit a kezembe fogok, mint az e-book-ot.
Voltak nekem is olyan tanítványaim, akiket nem szerettem, sőt ... igazából ki tudtam volna lógatni az ablakon az elsőről ... sosem mutattam ki ... de tudtam, hogyha a csillagokat kérném tőlük, lehoznák azt is. 
Volt olyan is, akinek belejavítottam a dolgozatába ceruzával, hogy ne négyes legyen, hanem ötös, csak azon az egy ponton múlott és tudtam, hogy a lelkének mennyire kell.
Holnap meg lesz az értékelés. Kíváncsi vagyok hányast kapok, de arra még kíváncsibb leszek, hogy pénteken, mint nagynéni bemegyek fogadóórára, mit mond indoklásként, amikor megkérdezem MIÉRT kaptam rossz jegyet? Mert hogy az irodalomnak szubjektívnek kell lennie amellett, hogy tudni kell a hátterét egy-egy alkotásnak. Mindenkinek mást jelent egy vers, egy mondat, egy írás ... 
Megdöbbentő az, hogy mindenkinek van egy Dóra nénije tanulmányai során ...

2015. október 19., hétfő

"Anya, te azt akarod, hogy én éhen haljak?"

Kezdődött október 9-én és tart ma is, csak váltották egymást a gyermekeim.
Péntek reggel Dorka nem tetszett, semmi sem látszott rajta, rossz megérzésem volt, így óvoda helyett a győri nagyszülőkhöz vettük az irányt.
Megérkezésünk után fél órával előre mentem az irodából, majd ahogy Dorka futott felém és az ölembe ugrott, tűzforró volt, majd szólt, hogy menjünk kakilni, ami már hasmenés volt.
Déli alvás előtt hazaindultunk.
Telefonáltam a gyerekorvosnak, a teendők okán. Pro-kid por, diéta, lázcsillapítás, sok folyadék, papa menjen az igazolásért, hétfőn mehet oviba, a port egy hétig adjam neki.
Dorka szobanövény kategóriába esett bele: feküdt a kanapén, nézte a mesét és másfél liter vizet megivott a délután folyamán. Nem akart sem színezni, sem játszani, csak pihenni. 
39,6 volt a hője, nem vártam 6 órát a 2 adag lázcsillapító között, 4 óra múlva adtam a következőt. Túladagolni talán nem fogom. 
Egy kis kitérő a lázcsillapítás okán (lehet meg fognak kövezni miatta)
A Nurofen lázcsillapító - csak ezt használjuk - tájékoztatóján a következő szerepel:
1-3 éves gyermekeknek: legfeljebb 3-szor 5 ml (3-szor 100 mg) naponta.
4-6 éves gyermekeknek: legfeljebb 3-szor 7,5 ml (3-szor 150 mg) naponta.
Na, most Dorkát 2,5 évesen is 4-nek nézték, most 4 évesen 6-nak. Kilóra, magasságra, hatóanyagra kalibrált az adag gondolom. Dorka 20 kiló feletti és 116-os ruhákat hord. Az oké, hogy most beleesik a 4-6 éves kategóriába, de ő 2,5 évesen is ebbe esett bele. Én 2,5-3 éves kora óta 7,5 ml-t adok neki. Nem értem ezeket a kategóriákat és a belesuvasztási kényszert. Ha egy gyerek nagyobb koránál mind kilóra, magasságra, akkor annak vajon elég a kisebb kategóriába eső mennyiség?
Két lázcsillapítás között csak 5 óra telt el és nagyon lázas, akkor sem esem kétségbe, simán adom a következőt. Idén átesett Dorka a 3 napos lázon. Láttam, hogy csuklik össze a nappali közepén menet közben a láztól; láttam, hogy ájul bele a karomba, nyeklett-nyaklott élettelen volt a teste, ahogy a fürdőkádban igyekeztem hűteni és a hideg víz sem hatotta meg – itt komolyan féltettem a gyereket, egész éjjel néztem, hogy lélegzik-e?
Az első nap még tartottam a 6 órát majdhogynem percre pontosan, majd a második nap hívtam a dokit, hogy bármit csinálok ez 40 fok és afölött. Akkor mondta, hogy nem kell Dunának futni, ha 5 óra telt el. Szerencsére ritkán beteg, viszont ha beteg, akkor nagyon.
Vissza a témához.
Péntek este indult az igazi R’N’R. Kezdődött azzal, hogy Dorkát negyed óránként vittem hasmenéssel wc-re, majd Maja is bejelzett, hogy le kellene mennie és rohadt sürgősen. Ezzel addig nem is volt gond, addig, amíg nem jelentkeztek egyszerre. Dorka ingere hajnali 4-re alább hagyott, Maja viszont folyamatosan jött. Szombat reggel fél 5-kor a gyereket magam mellé fektettem, kutyát kizártam a nappaliba, nem érdekelt, hogy fossa össze a helyiséget, muszáj volt pihennem 2 órát. Dorka 7-kor kelt, indult újra a körmenet, ami párosult azzal, hogy rettenetesen éhes volt és könyörgött a kajáért, majd a délelőtt folyamán elhangzott a bűvös mondat:
"Anya, te azt akarod, hogy én éhen haljak?"
Mindezt megelőzte természetesen az, hogy mondtam Dorkának, nem ehet, mert fájni fog a pocakja, még többet fog kakilni, a belei kutyorogni fognak. Addig erősködött, amíg oké, megeheti a krémtúrót, de én előre szóltam, hogy szar lesz utána. Megette, szarul volt, több tejterméket nem kívánt. Milyen érdekes ... tiszta anyja csak akkor jó, ha a saját bőrén tapasztalja.
Dorka szólt, esemény lesz, futottam vele a fürdőbe, ahogy letoltam a nadrágját, telibe verte térdtől lefele az egész lábam; akkor azért sírt, mert ő nagyon szégyenli magát, "hogy tudtam édesanyám lábát leszarni?" - ezt a mondatát sosem felejtem el ... annyira nevettem, hogy nem vettem észre Maja jelzését és ha még maradt is talpalatnyi Föld a fürdőben, Maja tett róla, hogy ne legyen.
Persze nagyon sajnáltam Dorkát, de voltak olyan vicces helyzetek: hétfőn be kellett jönnöm egy órára az irodába. Idefele egy iskola kerítését is sikerült elrendezni, nem bírta ki idáig. Papír nem volt nálam ... így egy érdes kéztörlővel sikerült végrehajtani a tisztítást.
Miután a gyerek az éhhalál szélére került, nekiálltam kutatni, mit lehet diétázó gyereknek adni. Millió-egy dolgot felsoroltak, gyakorlatilag komplett menüt lehet készíteni, ami kíméli a pocakját. Megmondom őszintén én a párolt krumplin, ropin és rizsen kívül túl sokat nem ismertem. A paradicsomlével kapcsolatban fenntartásaim voltak, de kipróbáltuk és annak ellenére, hogy alapestben imádom, de sokszor ég a gyomrom tőle, Dorkának bejött és bent is maradt.
Így a gyerek megmenekült az éhenhalástól.
Hétfő estére rendeződtek a bélmozgások, kedden már semmi baja nem volt, szerdán ment oviba.
Írtam Majáról. Nem vittem el orvoshoz, mert ő pszichésen minden alkalommal produkálja Dorka tüneteit: ha Dorka hányásban van, Maja is. Ha Dorka hasmenésben van, Maja is. Ha Dorkának fáj valamije, Maja is mutatja a mancsát, hogy őrült módon fáj neki. Ha Dorka a láztól elfekszik, Maja is megy a takaró alá. Ha Dorka fut a wc-re, Maja is rohan utána és toporog a klozetajtó előtt, hogy engedje be a gyerek, amikor ül a wc-n Dorka, Maja előtte ül és morog. Sőt, amikor tavaly Dorka hányt a lavórba, Maja is belehajolt. Szóval Maja hasmarsa nem tűnt komolynak azzal együtt, hogy közben voltak napok, amikor normál széklete volt. Anyám jött péntek este, mert szombat délelőtt programom volt és vigyázott Dorkára. Szombat éjjel folyamatos körjáratban, takarításban, fertőtlenítésbe, felmosásban, lépcsőzésben voltunk mindketten a kutyával, majd anyám vasárnap reggel elment és meg folytattam a trendit egész vasárnap. Dorka babusgatta Maját, "életem virágom, szerelmem" mondogatta neki. Féltette ő is Maját, mi lesz vele, nem láttam még én sem ennyire elesettnek a kutyát.
Ma reggel elhoztam magammal Maját. Nem kapott 24 órán keresztül ételt, csak innivalót. Látszott rajta, hogy nincs jól. Állatklinika, lázmérés, pocakhallgatás, bűzmirigynyomás, bélhurut. Antibiotikum, szuri, speckó kutyakaja, tabi, mindezt 10 perc alatt 10 ezer forintért.
Nagyon tudnám díjazni, ha mindenki egészséges lenne végre!

Utóirat a nagyon lelkiismeret-furdalásról: szombat hajnalban arra keltem, hogy Maja összefosta újra a nappalit és megint nem jelzett (ennek az előzménye az volt, hogy minden nap a múlt héten arra mentem haza, hogy vagy a hálószoba gardrób előtti részét rendezte el. Volt hogy mellmagasságba volt lefosva a tükör vagy a konyhakő) Naponta cseréltem a felmosófejet. Kifogytam az éves adag felmosóból és fertőtlenítőből. Ekkor még azt hittem, hogy képzelt beteg és rávertem a fenekére, hogy most már kapjon észbe. Baromira sajnáltam. Pedig ő akkor már beteg volt. Viszont jelzett mindig ezt követően.

2015. október 16., péntek

Dorka a szerelemről

"Dorka: - Anya, mondok neked valamit jó?
    Én: Hallgatlak!
    Dorka: Anya, én szerelmes vagyok a Levibe!
    Én: ... és mit csinálnak a szerelmesek?
    Dorka: Hát én mindig adok a Levinek puszit, ő meg csintalanul elszalad! Ez az igazi szerelem!"
                                                                                                                      

               

2015. október 7., szerda

Az első három napos etap - 4. szülinap első felvonás "azt kívánom, az apukám legyen itthon minél előbb"

Péntek:
Óvoda, torta, muffin ... szerintem kicsit besokalltam az édességgel. Viszont az innivaló - 4 liter gyümölcslé - itt maradt az irodában,
Torta: Enikő cukrászat. Dorka azt kérte Anna, Elzás és szőlős legyen. Amikor elmondtam a kívánságom, először néztek okosan, mivel ilyet még nem csináltak, aztán megoldották. Nem tudom ízre milyen lett, kinézete szerintem profi munkát takar.

 

Az óvónők annyira aranyosak voltak, hogy készítettek képeket, videót. Így apa is láthatja majd egyetlen gyermeke ovis 4. születésnapját. A videón látható, hogy itt tényleg megünneplik a gyereket. Énekelnek neki, verset mondanak, Dorka is énekelt a gyerekeknek; először a Jégvarázs dalát, majd amitől azt hittem lekaparom magam ... "nézését meg a járását ... "  - ezután befejezettnek tekintem a családi falusi születésnapokat és a 4 hetes mulatószenés kiképzést. Kapott egy kis füzetet, amibe rajzoltak a gyerekek neki, még Éva néni is egy pónit. Júlia néni nagyon aranyosan levezényelte az egészet, Dorka fülig érő szájjal ... teljesen meghatódtam.

Alvás után mentem érte, jöttünk anyósomékhoz ünnepelni. Az úton csillogó szemekkel mesélte az ő óvodás szülinapi élményeit. Anyósom készített korai vacsorát, megköszöntöttük Dorkát Kati kíséretében. A tortát Kati készítette. Minden ajándék Jégvarázsos volt: kirakó, társasjáték, kifestő, könyv. A képek önmagukért beszélnek, Dorka ragyog az örömtől.



Pénteken este későn sikerült lefeküdni. Dorka nagyon fáradt volt, kicsit túl is pörögte magát, így hagytam még fél órát kirakózni fürdés előtt, addig összeállítottam a fasírozottat, ami majdnem kifogott rajtam. A tálba tettem mindent, már csak a tojás hiányzott ... ekkor szembesültem, hogy este 8 óra van, tojás egy darab sem ... helyesebben ... van tojás ... 20 darab megfőzve. Viszont van nekem olyan szomszédasszonyom, akinek van tojása, így sikeresen végrehajtottam a küldetést. Közben a gyereket bepakoltam a kádba, játszani sem volt ereje, megfürdött, esti mese olvasás és irány az ágy. Gyakorlatilag a másodperc tört része alatt aludt a gyerek.
Éjjel megsütöttem még amit kellett, megcsináltam a hideg tálat, a szomszédasszonyom készített sajtos rudat, Dorka keresztanyja kukusalit (kukoricasalátát) giga mérettel, így kicsit eltúlozva, de bőség zavara volt. a Tesco-s fiúka pénteken időben érkezett a megrendelt termékekkel, így vásárolnom sem kellett elmenni. Dóri mesélt erről a házhoz szállításról először, kipróbáltam, szuperül működik.
Ezek készültek este:
Amíg Dorka az igazak álmát aludta, mi Majával a konyhakövön ücsörögve vártuk, hogy megsüljenek az ételek...

Szombat:

Korán keltünk. Dorkát Halász judit zenéjével ébresztettem, aminek nagyon örült. Agyon puszilgattam, minden szépet és jót kívántam neki, halálra szeretgettem, majd indult a napunk.
Tízórai után Dorka lement a szomszédasszonyomhoz, jobban mondva annak fiához játszani. Benivel most nagy a szerelem. Ezalatt a másfél óra alatt elkészítettem a tortát.
Feketeerdő torta szívem minden szeretetével. A neve: Feketeerdő Ferdedorkatorta lett.
 
A tortának története van. Az ilyeneket nagyon szeretem.
Dorka ló alakú tortát kért. Ami jól nézett volna ki, tömény marcipánból készül - gyerekeknek nem csinálok -. Átlagosat - habbal kinyomott lovat - tudtam volna csinálni, de nem akartam. Így maradt a Dorka által választott ló marcipán - szerintem zebra - dísznek, a többi saját két kezű. 
Dorka a muffinokra tett díszeket pénteken továbbfejlesztette, rakott bele gyöngyöket, más formára szúrta ki, így ezek is, még ha el is ütötteknek a tortától, felkerültek rá. Amikor elkészül a torta, kicsit szoktam rajta rántani egyet, hogy egybeálljon az egész. Ettől a rántástól a torta megdőlt. Még sosem fordult ilyen elő.
11-kor Dorkát hazahoztam azzal a felkiáltással, hogy jött a postás bácsi és hozott a nevére egy csomagot, meg kellene nézni.
Jött egyből. Megérkezett apa naaaaaaaaaaaagyon várt ajándéka:
 

Innentől csak a roller. Igaz, hogy rózsaszín, Jégvarázsos, zenélős rollelt kért; ehelyett kapott egy 100 kgig 160 centiig kompatibilis biztonságos rollert.  Eleve a zenélős rollert én kizártam; Krisz a "majd megbeszéljük" kategóriába helyezte a gyereknél, ami a "rendben van" kategória Dorkánál. A Jégvarázsos roller 20 kilóig bír - szerintem Dorka már most több -, nagyon instabilnak ítéltem meg ... és hát engem nem bír el, pedig ugye ez fontos szempont :)
Az oviban már láttam, hogy tud rollerezni, igazából biciklizni is csak ezért tanult meg, utólag mondta. Az apjával volt egy egyezségük. Akkor kaphat rollert, ha megtanul 2 keréken segítség nélkül tekerni. Dorka betartotta. Krisz is. Hogy ez az apa mit ment a roller után ... Khm ...
Kapott még Jégvarázsos öltöztetős babát, társasjátékokat, csatokat, hajgumikat, színezőket, kifestőket, készségfejlesztőt, Jégvarázsos tattókat és még millió egy apróságot. 
Ebéd jött a nagy örömködés után és alvás. Alig tudtam lelőni, annyira izgatott volt. Fél 4-re jöttek a vendégek. Érdekes, hogy apa otthon maradt mindenkinél. Anyukás buli volt. Volt egy kicsit kellemetlen része, amin gyorsan túllendültem, aztán mindenki jól érezte magát.

Dorka a tortafújásnál nem babát, nem játékot kívánt, hanem: "azt kívánom, az apukám legyen itthon minél előbb!" Dorka nagyon boldog volt, nagyon örült minden egyes ajándéknak.
A buli sötétben ért véget, mi olyan fél 8 körül mentünk fel, miután mindent elpakoltunk a szomszédok segédletével.
Jó hangulat volt, mi 'nagylányok' elbeszélgettünk, a gyerekek eljátszottak. Jobban mondva Szofi és Dorka egymással játszottak, a többiek meg mikor kivel.
Szombat este ismét későn kerültünk ágyba, így vasárnap reggel fél 9-kor botorkáltunk ki a szobából.
Főznöm nem kellett, így egész napos játék vette kezdetét. Társasoztunk, logikai játékkal játszottunk, összeszereltük az ajándékba kapott lovas istállót, végigbeszéltük/néztük az ajándékok tömkelegét.
Este unokatestvéremék jöttek, természetesen nem hozzám, Dorkát köszöntötték, hétfőn keresztlányom jött át köszönteni ... ja és anyám már szerdán este megkezdte a happy birthday-t!
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ennyien szeretnek minket!
Folyt. köv hétvégén a Vásárhelyi delegációnál, de én már felteszem a lábam és igyekszem csak annyira mozogni, hogy lássák élek. 
Apámat is köszöntjük, ő október 4-én született. Emlékszem mikor megszületett Dorka, apám a szememre vetette poénosan, hogy nem igaz, hogy nem tudtam volna még pár órát kibírni, mert akkor egy napon születettek volna ... hát nem tudtam akkor annyira poénosra venni a dolgot, persze most már nevetünk rajta.

Ui.: Amióta Dorka megkapta a rollert, nem tudja kimondani helyesen a szót. :) {jolll; lollel; jorrel} és ezekhez hasonlók. Nagyokat kuncog rajta ő is; ennek a rollernek mágikus ereje van :)

Ui.: alig várom, azt az ünneplést, amikor egy kosszal lemegy minden és nem ünnepelünk napokat, heteket ... de ez egyenlőre kivitelezhetetlen helyhiány miatt. Bár arra kíváncsi lennék hány főt kellene vendégül látnom. Minden évben összeírom, hogy mennyit költöttem egy-egy ünnep alkalmával. Legyen szó szülinapról, karácsonyról, húsvétról. Meg kellett, hogy állapítsam, kurva sok ez így: több, mint a fizetésem fele ... és csak 4 éves ... persze minden pénzt megér a boldogsága ... de azt hiszem amit a legtöbbet adhatok neki az a szeretet és az odafigyelés, nem az ajándékok.
Van családja, még ha csonka is, de Krisz az apja akármi van és ebben a helyzetben igyekszik teljes értékű apaként jelen lenni az életünkben ennyire korlátozott körülmények között is. Olyan emberek veszik körül, akik rajongásig imádják, az óvodában jó helye van, erről újra tanúbizonyságot tettek, leírom később ezt is.

Szeretlek Kincsem, Szeretlek Manókám!




2015. október 2., péntek

Dorka 4 éves

2015.10.03-án Dorka 4 éves lesz.

Mit is mondhatnék?
Az, hogy rettenetesen elérzékenyülök a ténytől, hogy már 4 éves ... nem is kifejezés ...
Az, hogy nagyon-nagyon készülök rá ... nem is kifejezés ...
Az, hogy mennyire nagyon imádom ... nem is kifejezés ...
Az, hogy mennyire sok boldogságot, szeretetet, puszit, ölelést, hitet, kitartást kapok tőle ... nem lehet kifejezni azzal együtt, hogy sokszor mennyire nehéz.


 Hogy mit kívánok neked a lét minden napjára?

Azt, hogy lássál,
Hogy a sötétben is lásd a fényt,
Hogy a háborgó világ ellenére is
béke lakjon a szívedben.
Hogy egyedül se legyél magányos,
Hogy tudjál örülni a vannak,
Hogy ne hazudj magadnak hamis örömöket,
Hogy megtaláld a kezdet tisztaságát,
Hogy ne sirasd az időt,
Hogy meglásd benne a végtelen lehetőségét,
Hogy a csendben,
a benned levő csendben
meghalljad a lelked szavát.
Bölcsességet kívánok,
sok-sok bölcsességet,
Hogy felismerd,
Hogyan helyes lépned,
Mit érdemes meglátnod,
Mit kell megtenned,
Mit kell szólnod,
Hova kell eljutnod.
Hogy soha semmit ne kelljen
megbánnod.

Szeretünk nagyon kis Dorka, maradj meg mindig ilyen vidámnak, legyél mindig nagyon boldog és minden álmod teljesüljön az életben!
ovis