Olvasás és önvallomás a csalásról

Le kell jegyeznem, mert napok óta kering bennem a gondolat:

"Csodálatos szülő voltam mielőtt gyermekeim születtek volna.

Nagy szakértelemmel tudtam megmondani, hogy mások milyen hibákat követnek el gyermekeik nevelésekor ... Aztán megszületett a harmadik gyermekem ..."

Ez maga után vonja, hogy olvasom. Többször van "AHA-élményem", mint eddigi életemben összességében.
Letölthető itt .

Miután végeztem vele, kölcsönadtam az alábbi könyvet a szomszédasszonyomnak:

Tetszett, tetszett, de mégsem. Én alapvetően nem tudok azonosulni a Vekerdy-féle neveléssel, mert én ennél sokkal konvencionálisabb vagyok, ami türelmetlenséggel párosul. Nem az azonosulással van gondom, hanem azzal, hogy nekem ebből valami hiányzik. Több dologgal egyet tudok érteni, de megvalósítani egy-egy helyzetet ... az nem én vagyok, Waldorf-iskolába sem járatnám Dorkát.

Önvallomás a csalásról:

Csak nagyon margóra, ha már irodalom. Van egy jó barátnőm, akinek a lányára durván rászállt - szemétkedik vele, beszólogat neki, képes egymás után feleltetni 5-ször ... én gyanítom, hogy a toppmodell külső okán - a magyar tanára. Ezzel elérve azt, hogy a lány gyomorgörccsel ül az órákon, amire mindig készül.

Hogy ezt igazoljuk, na meg hogy ne kelljen kötelező olvasmányt olvasnia én csináltam meg tavalyi évben és az ideiben is az olvasónaplóját. Az idei értékelésére holnap kerül sor a tavalyira 3-ast kapott KAPTAM, ezzel nem lett meg az év végi jobb jegy. 

Magyar szakon végeztem, kenem-vágom mindkét mű elemzését. Nem tudnak velük kapcsolatban olyat kérdezni, amit ne tudnék, országos versenyt nyertem tanításpedagógiában az egyik mű elemzését illetően annak idején.

Egyetlen dolog miatt mentem bele ebbe, annak ellenére, tudom mennyire nem etikus: velem a magyar tanárom szakközépiskolában, fősuli előtt ugyanezt a kört lejátszotta.

Poénra vettem az egész fősuli kérdéskörét, míg nem voltam benne. Én oda mentem továbbtanulni, ahol a felvételi könyv kinyílt: Győr, TK. Mivel énekelni nem tudok - felvételin könyörgött a szakos tanár, inkább tapsoljam el a ritmust és ígérjem meg, hogy sosem fogok többet énekelni és felvesz ... természetismerethez hülye vagyok, matek ... mindig megbuktam, kivéve mikor könyvnézegetős órák voltak, de ott meg csak aláírás volt, ám UV-n mindig átmentem. - 

Szóval adta magát a tesi és a magyar szak. 

Vissza középiskolához:

Dóra néni ... Magyar nyelv és irodalom. Végigkérdezett szakközép 3. év elején mindenkit az osztályból, ki hova szándékozik továbbtanulni. A fenti történet kapcsán bemondtam a döntésem. Majd a legnagyobb megdöbbenésemre megígérte, ha rajta múlik, sosem fogok bekerülni oda. Azt feleltem neki, még szerencse, hogy nem rajta múlik. Onnantól kezdve a szín 5-ösből szín 2-es lettem és örültem, hogy nem buktat meg. Bár azt nem hiszem, hogy meg merte volna tenni, elég nagy lett volna a kontraszt. Én nem azért tudtam, mert seggeltem, hanem mert imádom az irodalmat, még ha az írásaimon nem is látszik ... mert az is én vagyok aki kurvaanyázik, meg az is, aki képes Rómeó és Júliát 3-szor elolvasni egymás után ugyanúgy, ahogy az Abigélt, Az iskola a határon, a Tartuffe-t, Mágnás Miskát és millió-egy művet sorolhatnék, melyeket az élmény miatt képes voltam egymás után többször olvasni. Aztán elkezdtem "tudni" a tantárgyat azért, mert seggelnem kellett. Volt, hogy a könyvet kérte szó szerint. megkapta; én meg a kettesemet. Nyelvtanból ugyanez. Mondatelemzési házi feladatot én csináltam meg a fél osztálynak: mindenki 5-öst kapott, én 2-est.

Féltem bemenni az órájára, mindig elő tudott olyan dologgal rukkolni, amivel megszívathatott. Készültem mindig, sosem volt elég jó.

Aztán jött az érettségi, tudtam, hogy bármit csinálok szar lesz. Szózat ... el kellett szavalnom először ... most komolyan ... ki az, aki nem tudja ... meg sem szólalhattam utána és kettest kaptam ... az elemzésig el sem jutottam :) egyébként az írásbelim 5-ös lett magyarból - ezt tovább kellett küldenie akkor -.

Pénteken szóbeliztem, aztán jött egy cirka két napos buli + after, majd ezt követően alvás nélkül jöttünk fel barátnőmmel Győrbe felvételizni, ahol "ÍGY" azt sem tudtam merre van előre 100 pontból 98-at értem el. Végigcsináltam a fősulit, leállamvizsgáztam szín ötösre, megvédtem a diplomám, ötöst kaptam. Rá pár hetére bevittem Dóra néninek a papírom és megmutattam neki. Csak annyit mondtam, hogy még szerencse, hogy nem rajta múlt ... mert megcsináltam. Köpni-nyelni nem tudott ... akkor már mint kollegina ...

Nem értem mi a célja ezeknek a köröknek. Mi értelme van annak, hogy gyerekekkel megutáltatunk dolgokat? Először csak magunkat, aztán a tantárgyat, aztán olvasni sem fog és majd annak a gyereke sem fog és még sorolhatnám. Mi értelme van annak, hogy ezzel évekre peremre szorítjuk? Mi értelme van annak, hogy gyomorgörccsel kel reggel? 

A főiskola, benne a tanárok visszaadták a hitem. Szeretek azóta is olvasni, többre értékelem a könyvet, amit a kezembe fogok, mint az e-book-ot.

Voltak nekem is olyan tanítványaim, akiket nem szerettem, sőt ... igazából ki tudtam volna lógatni az ablakon az elsőről ... sosem mutattam ki ... de tudtam, hogyha a csillagokat kérném tőlük, lehoznák azt is. 

Volt olyan is, akinek belejavítottam a dolgozatába ceruzával, hogy ne négyes legyen, hanem ötös, csak azon az egy ponton múlott és tudtam, hogy a lelkének mennyire kell.

Holnap meg lesz az értékelés. Kíváncsi vagyok hányast kapok, de arra még kíváncsibb leszek, hogy pénteken, mint nagynéni bemegyek fogadóórára, mit mond indoklásként, amikor megkérdezem MIÉRT kaptam rossz jegyet? Mert hogy az irodalomnak szubjektívnek kell lennie amellett, hogy tudni kell a hátterét egy-egy alkotásnak. Mindenkinek mást jelent egy vers, egy mondat, egy írás ... 

Megdöbbentő az, hogy mindenkinek van egy Dóra nénije tanulmányai során ...