Összes oldalmegjelenítés

2015. október 19., hétfő

"Anya, te azt akarod, hogy én éhen haljak?"

Kezdődött október 9-én és tart ma is, csak váltották egymást a gyermekeim.
Péntek reggel Dorka nem tetszett, semmi sem látszott rajta, rossz megérzésem volt, így óvoda helyett a győri nagyszülőkhöz vettük az irányt.
Megérkezésünk után fél órával előre mentem az irodából, majd ahogy Dorka futott felém és az ölembe ugrott, tűzforró volt, majd szólt, hogy menjünk kakilni, ami már hasmenés volt.
Déli alvás előtt hazaindultunk.
Telefonáltam a gyerekorvosnak, a teendők okán. Pro-kid por, diéta, lázcsillapítás, sok folyadék, papa menjen az igazolásért, hétfőn mehet oviba, a port egy hétig adjam neki.
Dorka szobanövény kategóriába esett bele: feküdt a kanapén, nézte a mesét és másfél liter vizet megivott a délután folyamán. Nem akart sem színezni, sem játszani, csak pihenni. 
39,6 volt a hője, nem vártam 6 órát a 2 adag lázcsillapító között, 4 óra múlva adtam a következőt. Túladagolni talán nem fogom. 
Egy kis kitérő a lázcsillapítás okán (lehet meg fognak kövezni miatta)
A Nurofen lázcsillapító - csak ezt használjuk - tájékoztatóján a következő szerepel:
1-3 éves gyermekeknek: legfeljebb 3-szor 5 ml (3-szor 100 mg) naponta.
4-6 éves gyermekeknek: legfeljebb 3-szor 7,5 ml (3-szor 150 mg) naponta.
Na, most Dorkát 2,5 évesen is 4-nek nézték, most 4 évesen 6-nak. Kilóra, magasságra, hatóanyagra kalibrált az adag gondolom. Dorka 20 kiló feletti és 116-os ruhákat hord. Az oké, hogy most beleesik a 4-6 éves kategóriába, de ő 2,5 évesen is ebbe esett bele. Én 2,5-3 éves kora óta 7,5 ml-t adok neki. Nem értem ezeket a kategóriákat és a belesuvasztási kényszert. Ha egy gyerek nagyobb koránál mind kilóra, magasságra, akkor annak vajon elég a kisebb kategóriába eső mennyiség?
Két lázcsillapítás között csak 5 óra telt el és nagyon lázas, akkor sem esem kétségbe, simán adom a következőt. Idén átesett Dorka a 3 napos lázon. Láttam, hogy csuklik össze a nappali közepén menet közben a láztól; láttam, hogy ájul bele a karomba, nyeklett-nyaklott élettelen volt a teste, ahogy a fürdőkádban igyekeztem hűteni és a hideg víz sem hatotta meg – itt komolyan féltettem a gyereket, egész éjjel néztem, hogy lélegzik-e?
Az első nap még tartottam a 6 órát majdhogynem percre pontosan, majd a második nap hívtam a dokit, hogy bármit csinálok ez 40 fok és afölött. Akkor mondta, hogy nem kell Dunának futni, ha 5 óra telt el. Szerencsére ritkán beteg, viszont ha beteg, akkor nagyon.
Vissza a témához.
Péntek este indult az igazi R’N’R. Kezdődött azzal, hogy Dorkát negyed óránként vittem hasmenéssel wc-re, majd Maja is bejelzett, hogy le kellene mennie és rohadt sürgősen. Ezzel addig nem is volt gond, addig, amíg nem jelentkeztek egyszerre. Dorka ingere hajnali 4-re alább hagyott, Maja viszont folyamatosan jött. Szombat reggel fél 5-kor a gyereket magam mellé fektettem, kutyát kizártam a nappaliba, nem érdekelt, hogy fossa össze a helyiséget, muszáj volt pihennem 2 órát. Dorka 7-kor kelt, indult újra a körmenet, ami párosult azzal, hogy rettenetesen éhes volt és könyörgött a kajáért, majd a délelőtt folyamán elhangzott a bűvös mondat:
"Anya, te azt akarod, hogy én éhen haljak?"
Mindezt megelőzte természetesen az, hogy mondtam Dorkának, nem ehet, mert fájni fog a pocakja, még többet fog kakilni, a belei kutyorogni fognak. Addig erősködött, amíg oké, megeheti a krémtúrót, de én előre szóltam, hogy szar lesz utána. Megette, szarul volt, több tejterméket nem kívánt. Milyen érdekes ... tiszta anyja csak akkor jó, ha a saját bőrén tapasztalja.
Dorka szólt, esemény lesz, futottam vele a fürdőbe, ahogy letoltam a nadrágját, telibe verte térdtől lefele az egész lábam; akkor azért sírt, mert ő nagyon szégyenli magát, "hogy tudtam édesanyám lábát leszarni?" - ezt a mondatát sosem felejtem el ... annyira nevettem, hogy nem vettem észre Maja jelzését és ha még maradt is talpalatnyi Föld a fürdőben, Maja tett róla, hogy ne legyen.
Persze nagyon sajnáltam Dorkát, de voltak olyan vicces helyzetek: hétfőn be kellett jönnöm egy órára az irodába. Idefele egy iskola kerítését is sikerült elrendezni, nem bírta ki idáig. Papír nem volt nálam ... így egy érdes kéztörlővel sikerült végrehajtani a tisztítást.
Miután a gyerek az éhhalál szélére került, nekiálltam kutatni, mit lehet diétázó gyereknek adni. Millió-egy dolgot felsoroltak, gyakorlatilag komplett menüt lehet készíteni, ami kíméli a pocakját. Megmondom őszintén én a párolt krumplin, ropin és rizsen kívül túl sokat nem ismertem. A paradicsomlével kapcsolatban fenntartásaim voltak, de kipróbáltuk és annak ellenére, hogy alapestben imádom, de sokszor ég a gyomrom tőle, Dorkának bejött és bent is maradt.
Így a gyerek megmenekült az éhenhalástól.
Hétfő estére rendeződtek a bélmozgások, kedden már semmi baja nem volt, szerdán ment oviba.
Írtam Majáról. Nem vittem el orvoshoz, mert ő pszichésen minden alkalommal produkálja Dorka tüneteit: ha Dorka hányásban van, Maja is. Ha Dorka hasmenésben van, Maja is. Ha Dorkának fáj valamije, Maja is mutatja a mancsát, hogy őrült módon fáj neki. Ha Dorka a láztól elfekszik, Maja is megy a takaró alá. Ha Dorka fut a wc-re, Maja is rohan utána és toporog a klozetajtó előtt, hogy engedje be a gyerek, amikor ül a wc-n Dorka, Maja előtte ül és morog. Sőt, amikor tavaly Dorka hányt a lavórba, Maja is belehajolt. Szóval Maja hasmarsa nem tűnt komolynak azzal együtt, hogy közben voltak napok, amikor normál széklete volt. Anyám jött péntek este, mert szombat délelőtt programom volt és vigyázott Dorkára. Szombat éjjel folyamatos körjáratban, takarításban, fertőtlenítésbe, felmosásban, lépcsőzésben voltunk mindketten a kutyával, majd anyám vasárnap reggel elment és meg folytattam a trendit egész vasárnap. Dorka babusgatta Maját, "életem virágom, szerelmem" mondogatta neki. Féltette ő is Maját, mi lesz vele, nem láttam még én sem ennyire elesettnek a kutyát.
Ma reggel elhoztam magammal Maját. Nem kapott 24 órán keresztül ételt, csak innivalót. Látszott rajta, hogy nincs jól. Állatklinika, lázmérés, pocakhallgatás, bűzmirigynyomás, bélhurut. Antibiotikum, szuri, speckó kutyakaja, tabi, mindezt 10 perc alatt 10 ezer forintért.
Nagyon tudnám díjazni, ha mindenki egészséges lenne végre!

Utóirat a nagyon lelkiismeret-furdalásról: szombat hajnalban arra keltem, hogy Maja összefosta újra a nappalit és megint nem jelzett (ennek az előzménye az volt, hogy minden nap a múlt héten arra mentem haza, hogy vagy a hálószoba gardrób előtti részét rendezte el. Volt hogy mellmagasságba volt lefosva a tükör vagy a konyhakő) Naponta cseréltem a felmosófejet. Kifogytam az éves adag felmosóból és fertőtlenítőből. Ekkor még azt hittem, hogy képzelt beteg és rávertem a fenekére, hogy most már kapjon észbe. Baromira sajnáltam. Pedig ő akkor már beteg volt. Viszont jelzett mindig ezt követően.

6 megjegyzés:

  1. Jaj, jobbulást Nekik, remélem most már vége ennek és legalább te nem kapod el!
    Ne haragudj viszont, de az édesanyám lábán visítva röhögtem. Tudom bunkóság, de ezt lehetetlen volt visszatartani. :D
    Könnyebb napokat!
    Evi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogy bunkóság! Én is nevettem! :)
      Mindez most már csak egy emlék :)

      Törlés
  2. Hjajj, tenyleg Dorka nem surun beteg de akkor nagyon...szegenyem, foleg ez a fosas-hanyas dolog olyan ahhh...de az a jo, hogy mostmar mindenki jol van. Annyira ugyes vagy hogy mindezt tok egyedul.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van, mindenki jól van, és tényleg már csak a vicces helyzetekből emlékszem, ebből :)

      Törlés
  3. Uhh szegénykék. Remélem már mindenki jobban van. Jobbulást a betegeknek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! Minden oké mindegyik gyermekemmel :)

      Törlés