Összes oldalmegjelenítés

2016. január 14., csütörtök

Kontroll

Tegnap, 5 hét diétázást követően kontrollra voltunk hivatalosak a gasztroenterológus doktornőhöz. Ismét pontos volt, nagyon kedves, a kérdéseimre válaszolt. Mivel Dorkának az elmúlt 5 hétben nem volt semmilyen panasza, igazából nem volt mit megvizsgálni a gyereken. Végignézve a múltkori eredményeket, meghallgatva a tapasztalataimat, megkérdezte, hogy mit nehezebb pótolni számunkra? A tejet vagy a tojást? Egyértelműen a tojást! 
Ezzel kezdtük tegnap a visszaterhelést, melynek a menete nagyon egyszerű, így néz ki és had ne mondjam, hogy életem leghosszabb 20 perce volt.
Láthatjátok, Dorka mennyire élvezte! Boldog volt a ténytől, hogy összekentem az arcát, a tojás húzza a bőrét, miközben pattogtam körülötte és szórakoztatom, hogy a nehéz-sorsú gyerek túlélje élete legdrámaibb traumáját. Nagy kínszenvedések árán csak eltelt a 20 perc ... igaz majdnem belehalt ... és nem értette azt sem, hogy ne piszkálja, mert ki fog pirosodni a bőre és akkor mit fogunk beleírni a füzetbe (kaptunk egy füzetet, amibe írni kell a reakciókat terhelés után 20 perccel, 40 perccel stb). Dorkának van egy Mickey egeres kis füzete, abba is írunk mindent. Semmi bőrreakció nem volt.
A fent leírtak okán este 10 órakor újra fazekat ragadtam és gyártottam másnapra Dorkának a tej-tojásmentes tízórait, ebédet, uzsonnát. Újabb egy hónap. Talán annyival egyszerűbb lesz, hogy ezentúl nem kell külön levest főznöm, hiszen a levestésztában is van tojás, az menni fog már szerintem. Meglátjuk.
Azt az időt nagyon sajnálom, amit főzőcskézéssel töltök el ahelyett, hogy a gyerekkel lennék. Szinte minden nap főztem, de csak gyors, egyszerű ételeket, legfőképp egytálételeket, de akkor sem futottam Dunának, ha csak szendvicset vacsoráztunk. Az elmúlt 7 hétben elmondani nem tudom mennyit agyaltam a mit, hogyan, mivel kérdéskörben és mennyi időt álltam a lábas fölött azon gondolkozva, hogy mit mivel tudok helyettesíteni úgy, hogy finom is legyen.
Most már könnyebb; mégis, mikor komplett menüt kell készítenem egész napra, az sok, emellett nem tudok egy fős adagot készíteni és rengeteg ételt kidobunk, Dorka is sokat meghagy az oviban, amiért nagyon haragszom. Főleg azért, mert baromi drága a hozzávaló. Azt veszem alapul, hogy 1.400,- Ftot fizetek ki egy négyes joghurtért, hogy a növényi sajt annyira szar, hogy kétezer forint landolt a kukában kóstolás után, viszont a csipsz baromi finom és majdnem 300 Ft. Mivel a normál sütésű süteményekhez vagyunk hozzászokva, ezek a sütés nélküli csodák nekünk nem ízlenek, ezért kísérletezés folyik ezen a frontvonalon is, ami egyre jobb és a legfontosabb, hogy finomabb ízek jönnek elő.
Igen, lehetne sokat spórolni, ha 2-3 üzletben vásárolnék, de sem időm, sem energiám, de igazából kedvem nincs 24 órás 'mindentegyedülinézés', 8 órás munka, óvoda után gyerekkel még boltokba időt tölteni úgy, hogy otthon már az ajtóban toporgó kutya vár, aki amúgy 11 órája van a lakásban pisi-kaki nélkül. Így leírva gyakorlatilag nem az élelmiszert fizetem meg, hanem az időspórolást. Mondhatom szép!
A lényeg: úgy érzem, egy helyben toporgunk, nem haladunk, valószínűleg türelmetlen is vagyok. Elhatároztam, hogy Dorkát elviszem a Medic-poliklinikára .
Kollégám volt náluk, ételallergiáját tökéletesen, azóta diéta nélkül tünetmentesre kezelték. Én amúgy is homeós-párti vagyok, ennyit megér a dolog, úgy, hogy az oldalon található összeg 4-szeresét költöttem tesztre, dokira, kontrollra és még ezen felül van 3 találkozó Dorka orvosával. Azt le sem merem írni mennyibe kerül az étkezés.
Lehet az élet pakolja elém ezeket a feladatokat, ahol türelmet, alázatot, kitartást - utóbbival sosem volt gondom - kell tanulnom. 





















2016. január 7., csütörtök

2015. szilveszter

Dorka a győri nagyszülőknél bulizott, teljes boszorkányos felszerelésben, party-hangulatban úgy, hogy én még délután 4-kor az irodában leltárt zártam és semmi buli sem volt kilátásban. 
Azt hiszem pont emiatt sikerült ennyire jól az óévbúcsúztató, újévköszöntő.
Dorka éjfélig kihúzta ... mi másnap este 7-ig :)

A nagyszülők így díszítetté fel a nappalit
Dorkaboszorka


Barátnőmmel egy jól sikerült tervezetlen buli előtt
Aftertársas kifzlladásig :)



2016. január 5., kedd

2015 karácsony ...

Nem tudom ki hogy van a fenyőfa feldíszítésével, én nagyon izgultam!! Délután Dorkával közösen kialakítottuk a helyet, ahova az angyalkák a fát letehetik és díszíthetik csendben, hogy mire felkelünk, örvendhessünk. Nem raktam le aludni délután a gyereket, így este fél 7-kor biztosan kidől - gondoltam naivan -, Dorka közölte, ő bizony fent marad és megvárja a Jézuskát és tartotta is magát fél 9-ig. Apósommal megbeszéltük, hogy fél 8-kor telefonál, hozza a fát, segít betenni a lakásba. Dorka fent léte okán csak a lépcsőházig jutott a fa első körben, onnan nekem kellett beerőszakolnom a keskeny bejárati ajtón, ahol vitte magával a fa a fél konyhai felszerelést. Dorka még ekkor sem kelt fel.
Következett a díszítés: annyira izgultam, hogy Dorka fel ne keljen. Leestek a gömbök a kezemből és még a nem pattogók is pattogtak a parkettán legalább kettőt. A fényfüzérrel természetesen az idén is megharcoltam, Maját csitítani kellett, hogy ne ugassa a fát, ugrált felé, kapkodott ... de legalább az idén nem ragadt rá.
Feldíszítve sokáig gyönyörködtem benne, majd 11 után elaludtam. Fél 3-kor Dorka rossz álomra riadt, átmentem hozzá, majdnem felborítva a fát; majd miután - szerintem - visszaaludt, egyszer csak megjelent mellettem az ágyban, ami azt jelenti, hogy simán elment a fa mellett úgy, hogy nem vette észre. Mikor meghallottam a talpacskák csattogását a parkettán azt mantráztam magamban: csak most ne vegye észre, csak most ne kelljen felkelni és örvendeni ... nem kellett. 
Viszont amikor elment másodszor is mellette reggel fél 9-kor, világos szobában azért már nevettem. Akkor is, amikor megállapította: "ezek az angyalkák mennyire szeretik a kókuszos szaloncukrot, nézd anya, mennyi elfogyott tegnap estéhez képest!" - hááát ... igen, kellett az energia az angyalkáknak.
Kapott Crayolás Rajzmágust, Froozen társasjátékot, Jancsi és Juliska társast, színezőket, és millió egy dolgot. Egész délelőtt játszottunk. Délután aludtunk, majd indultunk anyósomékhoz.


24-ét, szentestét anyósoméknál töltöttük. Nem volt szívem őket itt hagyni egyedül. Se Krisz, se Krisz testvére ... viszont vagyunk mi és bármennyire is szép volt a tavalyi karácsony otthon, mégis 25-én mentünk haza. Anyósom főzött, én sütöttem 7,5 kg süteményt. Rengeteg, ipari mennyiség gyerekkel együtt. Szegény Dorka az életben nem nézett annyi mesét, dvdt, mint abban a két napban.
Szóval szenteste anyósoméknál:




Ajándékoknak se szeri se száma.
Mindent előre -november utolsó hétvégéjén kiszállítottak - interneten megrendeltem, az összértéket elfeleztük.
December 25, 26-án anyáméknál voltunk, akik szenteste nem ajándékoztak, csak fát díszítettek és vacsoráztak, hogy ne maradjunk le semmiről.


Nekem ez az igazi pihenés, Dorkának az igazi élet. Disznón lovagolt, kazánban szalonnát és kolbászt sütött apámmal, nyulazott, kutyázott, megtanultunk csücsöríteni, anyám annyi, de annyi tojás-tejmentes ételt, süteményt csinált, hogy nem győztük kapkodni a fejünket, na meg persze az ételt be a szánkba. Természetesen nem akartunk hazajönni, ám mivel folyamatos átjáróházban éltünk egy hete már ekkor, muszáj volt folytatni a tendert.
18-án dolgoztam utoljára. 19-én már két vendéggel indítottunk, majd onnantól kezdve csak jöttek-jöttek-jöttek minden nap. Nagyon jól esik, hogy ennyien kíváncsiak ránk, eszükbe jutunk, időt, pénzt, energiát szánnak ránk. A másik oldala ennek a napi friss süti sütés a 7,5 kilós karácsonyi felett, vendégváró készítése, ami általában valamilyen étel, hús vagy húsos kelt tészta, innivalók és a folyamatos takarítás, mosogatás. Mindenesetre szívmelengető hogy ennyien szeretnek minket.
Minden évben meg kell, hogy állapítsam, egyre növekszik a gyerekszám baráti körben. Nem sokkal ajándékozunk ... és csak gyerekeknek, de már 6-nál gyereknél tartunk.
Kicsit hiányérzetem van karácsonnyal kapcsolatban: az, hogy hazamentünk, kvázi nem voltunk itthon - haza-itthon ... igen, ez nem összetévesztendő. Haza Vásárhely, itthon Győr - nem volt olyan igazi karácsony napi itthonlét. Most ezt nem tudom jobban megfogalmazni, ez az érzés van bennem. Emellett nem volt illata a fánknak, ami szintén űrt keltett bennem. 
Miután elcsendesedett a ház, este leültem a kanapéra, égett az izzósor, betakaróztam jó melegen és emlékeztem: hogy milyen jó volt, amikor Krisszel együtt tettük ugyanezt, hogy karácsonykor mindig kint aludtunk a nappaliban a kihúzható, rozoga kanepén, hogy együtt voltunk, csak ketten, hogy mindig 23-án volt szenteste, a nagyon ronda csúcsdíszünk hogy érkezett meg hozzánk és miért nem lett azóta sem felrakva, immár a harmadik karácsonyon. 
Semmit nem kívántam az angyaloktól, csak hogy ez legyen az utolsó külön töltött.
Dorka is ezt kívánta a kívánságfától szilveszter napján ...