2015 karácsony ...

Nem tudom ki hogy van a fenyőfa feldíszítésével, én nagyon izgultam!! Délután Dorkával közösen kialakítottuk a helyet, ahova az angyalkák a fát letehetik és díszíthetik csendben, hogy mire felkelünk, örvendhessünk. Nem raktam le aludni délután a gyereket, így este fél 7-kor biztosan kidől - gondoltam naivan -, Dorka közölte, ő bizony fent marad és megvárja a Jézuskát és tartotta is magát fél 9-ig. Apósommal megbeszéltük, hogy fél 8-kor telefonál, hozza a fát, segít betenni a lakásba. Dorka fent léte okán csak a lépcsőházig jutott a fa első körben, onnan nekem kellett beerőszakolnom a keskeny bejárati ajtón, ahol vitte magával a fa a fél konyhai felszerelést. Dorka még ekkor sem kelt fel.

Következett a díszítés: annyira izgultam, hogy Dorka fel ne keljen. Leestek a gömbök a kezemből és még a nem pattogók is pattogtak a parkettán legalább kettőt. A fényfüzérrel természetesen az idén is megharcoltam, Maját csitítani kellett, hogy ne ugassa a fát, ugrált felé, kapkodott ... de legalább az idén nem ragadt rá.

Feldíszítve sokáig gyönyörködtem benne, majd 11 után elaludtam. Fél 3-kor Dorka rossz álomra riadt, átmentem hozzá, majdnem felborítva a fát; majd miután - szerintem - visszaaludt, egyszer csak megjelent mellettem az ágyban, ami azt jelenti, hogy simán elment a fa mellett úgy, hogy nem vette észre. Mikor meghallottam a talpacskák csattogását a parkettán azt mantráztam magamban: csak most ne vegye észre, csak most ne kelljen felkelni és örvendeni ... nem kellett. 

Viszont amikor elment másodszor is mellette reggel fél 9-kor, világos szobában azért már nevettem. Akkor is, amikor megállapította: "ezek az angyalkák mennyire szeretik a kókuszos szaloncukrot, nézd anya, mennyi elfogyott tegnap estéhez képest!" - hááát ... igen, kellett az energia az angyalkáknak.

Kapott Crayolás Rajzmágust, Froozen társasjátékot, Jancsi és Juliska társast, színezőket, és millió egy dolgot. Egész délelőtt játszottunk. Délután aludtunk, majd indultunk anyósomékhoz.

24-ét, szentestét anyósoméknál töltöttük. Nem volt szívem őket itt hagyni egyedül. Se Krisz, se Krisz testvére ... viszont vagyunk mi és bármennyire is szép volt a tavalyi karácsony otthon, mégis 25-én mentünk haza. Anyósom főzött, én sütöttem 7,5 kg süteményt. Rengeteg, ipari mennyiség gyerekkel együtt. Szegény Dorka az életben nem nézett annyi mesét, dvdt, mint abban a két napban.

Szóval szenteste anyósoméknál:

Ajándékoknak se szeri se száma.
Mindent előre -november utolsó hétvégéjén kiszállítottak - interneten megrendeltem, az összértéket elfeleztük.
December 25, 26-án anyáméknál voltunk, akik szenteste nem ajándékoztak, csak fát díszítettek és vacsoráztak, hogy ne maradjunk le semmiről.

Nekem ez az igazi pihenés, Dorkának az igazi élet. Disznón lovagolt, kazánban szalonnát és kolbászt sütött apámmal, nyulazott, kutyázott, megtanultunk csücsöríteni, anyám annyi, de annyi tojás-tejmentes ételt, süteményt csinált, hogy nem győztük kapkodni a fejünket, na meg persze az ételt be a szánkba. Természetesen nem akartunk hazajönni, ám mivel folyamatos átjáróházban éltünk egy hete már ekkor, muszáj volt folytatni a tendert.

18-án dolgoztam utoljára. 19-én már két vendéggel indítottunk, majd onnantól kezdve csak jöttek-jöttek-jöttek minden nap. Nagyon jól esik, hogy ennyien kíváncsiak ránk, eszükbe jutunk, időt, pénzt, energiát szánnak ránk. A másik oldala ennek a napi friss süti sütés a 7,5 kilós karácsonyi felett, vendégváró készítése, ami általában valamilyen étel, hús vagy húsos kelt tészta, innivalók és a folyamatos takarítás, mosogatás. Mindenesetre szívmelengető hogy ennyien szeretnek minket.

Minden évben meg kell, hogy állapítsam, egyre növekszik a gyerekszám baráti körben. Nem sokkal ajándékozunk ... és csak gyerekeknek, de már 6-nál gyereknél tartunk.

Kicsit hiányérzetem van karácsonnyal kapcsolatban: az, hogy hazamentünk, kvázi nem voltunk itthon - haza-itthon ... igen, ez nem összetévesztendő. Haza Vásárhely, itthon Győr - nem volt olyan igazi karácsony napi itthonlét. Most ezt nem tudom jobban megfogalmazni, ez az érzés van bennem. Emellett nem volt illata a fánknak, ami szintén űrt keltett bennem. 

Miután elcsendesedett a ház, este leültem a kanapéra, égett az izzósor, betakaróztam jó melegen és emlékeztem: hogy milyen jó volt, amikor Krisszel együtt tettük ugyanezt, hogy karácsonykor mindig kint aludtunk a nappaliban a kihúzható, rozoga kanepén, hogy együtt voltunk, csak ketten, hogy mindig 23-án volt szenteste, a nagyon ronda csúcsdíszünk hogy érkezett meg hozzánk és miért nem lett azóta sem felrakva, immár a harmadik karácsonyon. 

Semmit nem kívántam az angyaloktól, csak hogy ez legyen az utolsó külön töltött.

Dorka is ezt kívánta a kívánságfától szilveszter napján ...