Válság ...

Most eljutottam oda, ahova nem akartam sosem, mégis válaszút előtt állok.

"Hogyan tovább?"

Nem fogom kiírni, hogy vége, megszűnik a blog, ez az utolsó bejegyzés ... aztán persze folytatom tovább ... nem ez lesz és nem csinálok segget sem a számból ... csak valahogy nincs miről írni.

Annyi minden történik velünk, mégis gondolkozóba estem, hogy érdemes-e leírni, hogy pl. Dorka tudja utánozni a boci hangját valahogy úgy: "hábűűűű" ... Van-e értelme annak, hogy tudja a kánya hangját is utánozni és két hete minden szombat és vasárnap reggel fél 8, maximum 8-kor már felöltözve puccba vágva magunkat állunk a lépcsőház előtti nagy placcon és nézzük a repülő állatokat és sikogatva örvendünk.

Van-e értelme annak, hogy Dorka gyakorlatilag minden állatot megmutat a mesekönyvebn és a TV-ben is. Simán elmagyarázza apósomnak, hogy a macska kiment a kamrába, vissza kellene hívni, mert a parizert megeszi ... és amikor ezt láttam azt hittem lehidalok.

Van-e értelme külön fejezetet szentelni annak, hogy Árkádba voltunk és a gyerekem vagy tízzel kergetőzött a szökőkút közelében és amikor épp Dorka volt a fogó és nem futottak a többiek teli torokból kiabálta a lányom úgy, hogy majd' megszakadt a röhögéstől: "Menni!" - és futott mindenki, amerre látott ... és valami olyan tiszta kommunikáció volt közöttük, amit próbáltunk Krisszel megfejteni, de nem sikerült. Dorka volt a legkisebb, de neki volt a legnagyobb hangja.

Van-e értelme leírni, hogy amióta meg van Dorka, először vacsoráztunk úgy külső helyen együtt, hármasban, hogy Dorka két másodperc alatt bevágta a garnéla rákokat szósszal és hasábbal, majd ment játszani s mi nyugodtan tudtunk enni felugrálás, rászólás és lecseszések nélkül. Gyakorlatilag nem kellett figyelni a gyerekre - kis túlzással - és olyan jó volt.

Van-e értelme leírni, hogy Dorka mindekinek, tényleg mindennek - busznak, autónak, embernek, állatnak, próbababának, csokispapírnak - köszön okosan, inti a pá-pát és sajnos bunkó módon nem tudok elmenni csendben amellett az ember mellett, aki ilyenkor fintorogva néz a gyerekre és hangosan elküldöm a kurva nénikéjébe, hogy bazd meg, örülj öregem, hogy megtisztel ez a csipszar azzal, hogy rád emeli a tekintetét és köszön. Dorkának pedig mindig elmondom, hogy nem baj, csak köszönjön okosan, a buta bácsinak/néninek buta szülei voltak, mert nem tanították meg visszailletni az embert. S addig nem hagyok továbbmenni senkit sem, amíg végig nem mondtam.

Szóval gondolkozóban vagyok, hogy legyen tovább és milyen tematikát kellene követni az írással kapcsolatban, illetve mik azok a momentumok, amiket meg kell örökíteni és melyek, amiket nem. Mert lehet írni arról, hogy telt egy nap és mit csináltunk úgy általánosságban ... de amíg érdemleges, említésre méltó dolog nem történik, nem érdekes a történet ... legalábbis számomra biztosan nem, hiszen nem azt akarom majd, amikor Dorkának olvasom vissza a bejegyzéseket, hogy egy újabb unalmas nappal vagyunk beljebb, amikor elmentünk egy bevásárló központba, igazából semmi nem történt, de leírom, csak hogy nyoma legyen ... meg különben is ... és itt ezt meg azt vettem, mert abszolút nem fogja érdekelni, hírértéke sem lesz és egyáltalán nem róla fog szólni a dolog.

... és a végére egy megoldatlan vita:

Apával vérre menő harcot vívtunk, hogy az a kibaszott boci mit mond?

Ad1.: MMMúúúúú?

Ad2.: BBBúúúúúúú?

Szerintem Bével beszél, mert Boci és mert Búböcce és különben is.

Apa szerint hülye anya, mert látott-e már valaki 'b' hangra formálóni tehénajkat? És tuti Múúút mond a boci!

Nos, akkor mit mondd a boci, tehén?

dorka szerint "hábűűűűű"