Tizennegyedik napja van Krisz
velünk.
Megszoktuk? Nem!
Igyekszünk? Igen!
Nagyon nehéz ... nekem nagyon.
Egy ideje mindenki
megmondóember lett körülöttem és kényszert éreznek arra, hogy megosszák a
véleményüket, majd belém is sulykolják, hogy így türelem meg úgy idő, meg majd
mindent elrendeződik blablabla ...
Na most az a helyzet, hogy
engem eddig sem nagyon érdekelt mások véleménye. Nem csak azért, mert bunkó
vagyok sokszor indokolatlanul, hanem mert az elmúlt 3,5 év arra tanított meg,
hogy bármit meg tudok oldani.
Nekem a jó Isten mindenből bőséggel mért.
Gondolom a türelem maradt a legvégére és addigra kifogyott.
Abban sem hiszek, hogy az idő
majd elrendez mindent: persze halad az idő, de ha csak karba tett kézzel ülök
és néha megvakarom a seggem, attól nekem
még nem lesz jó, ebből kifolyólag nekünk
sem lesz jó.
Nálunk tipikusan a következő az alaphelyzet: ha a királynő nem érzi jól magát, akkor az alattvalók feje porba
hull. Ha a királynő boldog, az egész birodalomban boldogság van.
A királynő nem tud felhőtlenül boldog
lenni. Az eddig irányított királysága május másodikával összeomlott. A
meglévő, jól működő rendszere megszűnt létezni.
A hercegnője a királyi kutyával
együtt nagy ívben szarik a koronás fejére.
Őméltósága jobb ötlet híján (tehetetlenségében amit ugye sosem ismerne be őtökéletessége) igyekezett külső szemlélőként figyelni az eseményeket; kivárni a végét a dolgoknak.
Az első rózsaszín lepel lehullását is bőrpáholyából nézte végig, ami először kárörvendéssel, majd lelkiismeret-furdalással töltötte el. Rájött, hogy a szülői szerepek nem versenyhelyzetben érvényesülnek és nem is kell az egyik akaratát a másikra erőszakolni.
Igyekszik elfogadni, hogy a király az engedékenyebb, a királynő a geci következetes, szigorú uralkodó, természetesen a kis hercegnő szerint.
Gyakorolni kell a közös uralkodást; ami megalkuvással, vitahelyzetekkel, sok-sok kezelendő dolgokkal jár, ami mellé a király elmúlt 3,5 éves sárkányokkal való harcolása is nagy mértékben közrejátszik.
Keveset éltünk királyságban ... sokkal kevesebbet, mint amennyit nem.
Szégyen szemre teljesen le vagyok maradva basszus!!! Most olvasom csak, micsoda elképesztő fejlemények vannak NÁlatok! Ez, babám, ultrakemény, majdhogynem keményebb lesz, mint az elmúlt 3,5 év... Szuper írás, nem lennék most a helyedben. Élet az ismeretlen ismerőssel, akibe bele kell szeress igazán újra és el tudd fogadni a magad apellátát nem ismerő lényével a másik véleményét, kívánságát is, hiszen ugyanúgy a szülője, mint Te, max nem volt itt eddig. És ezzel vissza se vághatsz egyes vitatott kérdések alkalmával, ugyebár. Megint embertpróbáló feladattal kell megküzdened, teszem hozzá, a királynak sem lehet egyszerű... Max respect az eddigiek és az elkövetkezőkért is már így megelőlegezve Számodra!!!!!!
VálaszTörlésBóbiAnya voltam fentebb
VálaszTörlésnagyon jól megfogalmaztad ... szó szerint mindet így gondolok ... és még vissza sem vághatok :D
VálaszTörlésKöszönöm a hszedet!!!
Puszi nektek