Úszás, Dorka nyaka aranylik

Dorka tavaly november közepe óta jár úszásoktatásra külön órában, heti egyszer, vasárnap 1-1,5 órát attól függően mennyit maradnak játszani a végén.

Kezdetben, amíg a tanmedencébe alapoztak, gyakoroltak, eklevekléztek, semmi probléma nem volt, nagyon szerette.

Aztán átkerültek a versenymedencébe. Hossza 50 méter, mélysége 2,20. 

5 héten keresztül fosással indítottuk, sírással, félelemmel folytattuk, végül mosollyal zártuk az úszásoktatást. Az ötödik héten jött az áttörés. Dorka visított a medence szélén. Akkor úgy voltam vele, hogy befejeztük, ez az én lelkivilágomnak nem hiányzik ... igen, nekem és nem a gyerek habos-babos rózsaszín álomvilágát féltettem, mert annak ellenére, hogy remegett a versenymedencétől és patakokban folyt a könnye végigcsinálta, leúszta becsülettel a kötelező hosszokat és úszásnemeket, majd minden alkalommal telivigyorral jött ki az uszodából, mivel a kisvizes oktatás, a játék stb ... jó élményként maradtak meg órák végén.

Szóval ötödik vasárnap. Dorka visított a medence szélén, remeg, totyorog. Mondtam neki, hogy olyan nincs, hogy meg sem próbálja. Meg kell próbálni csak egyszer sírás nélkül végigúszni, ha nem megy, mert a hiszti most is erősebb, mint ő, akkor hazamegyünk, mert nem fogom engedni, hogy tőle zengjen az egész uszoda minden vasárnap délután .... úgyhogy ezt most megpróbálja. Vita nincs! Dorka azt kiabálta, hogy ő aztán magától bele nem megy!

Oké ...  és belelöktem a medencébe egy határozott mozdulattal. (had ne mondjam miket gondoltam, szaranya, szaranya, szaranya … miközben azon aggódtam, hogy volt-e ideje levegőt venni és fel tud-e jönni a víz fölé)

Nem tudom, hogy a meglepetés sokk erejétől vagy a beígért ajándékokért … bár előtte is ígértem fűt-fát mégis sírt úszás közben, DE Dorka 5 hét után először végigúszta gyors háton nemhogy sírás nélkül, hanem MOSOLLYAL a hosszt.

Azt az örömöt - nyilván részemről - és azt a boldogságot, amikor láttam a gyereken, hogy azt a kurva ezt így is lehet csinálni.

Mi szakadt át ott, akkor, abban a másodpercben Dorkában, nem tudom, de mosolyog a szeme azóta is!! Azt mondta nemrég, "anya, nekem az úszás mindig csak ad!" 

Nem titkolt szándékom, hogy rendszeres sporttá váljon és ezzel az ovis úszás is kiváltásra kerüljön télvíz idején.

Az edző szerint Dorkát vinni kell, nagyon tehetséges. Szeptembertől megpróbáljuk az egyesületet. Dorka hallani sem akar róla, mert akkor a mostani edzőtől meg kell válni, aki Dorka szemében istencsászárság és a minta, de menni kell és ezt a lendületet vinni tovább.

Két aranyérem boldog viselője az a gyerek, aki nem is olyan régen még sírva toporzékolt a medence szélén ...