Ügyelet, sürgősségi 2013.06.25.

... mert nincs semmi gondunk, minden happy ... és különben is a jóság "ott" jött ki és "bal teze bibi Dótá".

Tegnap este apa leveszi Dorkát a válláról a konyhában, leteszi totál óvatosan a földre, miután a "jepcsi jepülés"-t tanította a gyereknek, szóval leteszi, kiegyenesedik a gyerek, majd 10 másodperc múlva éktelen üvöltésbe kezd.

Nem értjük ... kurvára nem értjük, majd pár perc múlva, amikor is még mindig áll a konyhában, bal kezét fogva, rákvörös fejjel, hüppögve -összenézünk Krisszel, ez nem hiszti -.

Magamhoz hívom, nem jön, csak áll, fogja a kezét. Felveszem, újra visít, leültetem az ölembe, elhallgat, majd látom, hogy háromszorosára duzzadt a könyöke, közben bújik hozzám, taknya-nyála egybefolyik ... jobban mondva a pólómra.

Úgy ahogy voltunk - Krisznek sikerült egy kabátot magára kapnia, Dorkát egy pléddel leterítenie nekem nem jutott semmi az "ölbengyereken" kívül rohantunk az ügyeletre. Ahány kátyú, annyi üvöltés, ahány kanyar annyi könny. Nagyon sajnáltam, a keze már lilult. Nem kellett sokat várni, mégis óráknak tűnt.

Bementünk - ugyanaz a fosimosis doki volt, aki vitatkozott annak idején a gyerek koráról, most is megtette - elmondtuk a semmit, hogy nem tudjuk mi történt, csak a kezét fogja, majd megállapította, hogy mi van.

Valószínű az orsócsont ugrott ki, az új sürgősségi betegellátóba kell menni, ahol egy mozdulattal helyrerakják, majd megjegyezték, hogy ez "büdösül fájhat aranyomnak" ... köszi, ezzel "nagyon megsegítve éreztem magam".

Annyira aranyos volt Dorka:

Ordított, mikor megszorongatták, megtekergették a kezét, majd egyből mutatta, hogy ott a "Panna" - panda -, újabb ordítás, "cica", újabb sírás "páci" stb ...

Újabb utazás, érkezés, rögtön 5 ismerőssel találkozás.

Dorka adatait felvették, csupa-csupa fiatal - baromi jóképű - mentőtiszt, medika stb ... nem győztem ilyen helyzetben rongyos ruhában kapkodni a fejem ...

Mindenki a végtelenségig emberséges, normális, kedves, aranyos, szóval tényleg szuperlatívuszokba róluk és a munkájukról. A helyiség nagyon modern, tiszta, csendes, épp hogy lágy muzsika nem szól ... de bent ...

Gyorsan szóltak az orvosnak, aki 2 perc alatt behívott minket.

Na ... csak ide ne kerüljünk ... fakkos mészárszék - szülőszoba feeling - minden sebből vérző emberek, jajgatás, mindenki kiabál ... ápolók futkároznak, mi félrehúzódtunk, a falhoz szorosan megállva, hogy mindenki el tudjon menni, nekem is folyt már a könnyem, sajnáltam őket, Dorkát, hogy ezt látja, hallja és persze, hogy fáj neki/nekik.

Berántanak minket az egyik helyre, Dorka már nem sír, nagyon megijedt szerintem a látványtól, én is sokkot kaptam. 2 másodperc alatt helyrerakták a kezét, szóltak, hogy 5 percet várjunk kint, aztán újra hívnak minket.

Kiértünk, Dorka kapott egy roma kislánytól és anyukájától cukrot, bontogatni kezdte egy kézzel, majd 1-2 perc múlva a balt is elkezdte használni - ekkor már sírtam - és onnantól kezdve minden rendben vele.

A doki azt mondta, hogy messzire ne rakjuk a zárójelentést ... :)

Nagyon gyakori a gyerekeknél ez, Dorka örökmozgó, sosem áll meg, mindig dolga van - ezt levágta a millió bibiből, ami rajta van -. Várható volt, legközelebb az ügyeletet hagyjuk ki, egyből oda menjünk.

"Lesz legközelebb?!?! - Hamarosan, higgye el, de nem kell parázni, utána minden normális lesz. :)

 Kettő a magyar igazság ebben."

Vasárnapig óvatosan kell a kezével bánni. Ennyi :)

Azóta: "Bal teze bibi Dótá".

- hozzáteszem 2 szót nem mond egymás után,  jelzős szerkezetet még véletlenül sem használ ... de ezt perfekt mondja -.