A vasárnapi "betegség" és ami utána jött ... avagy az agyam eldobom millió kérdéssel a végén

Vasárnap 40 fokos lázzal és hányással mentünk ügyeletre.

Doki kérdezi Dorkát: - "Mi a baj kicsi lány?"

Dorka: - "Szédülök. Pájinkát ittam!"

A láztól szédült ... Visítva röhögtünk.

A nagy betegről egy fotó, vasárnap délelőtt, mert persze 39 fokos lázzal, 70 k/h szélben, szakadó esőben is kell a napi séta, természetesen esernyővel, hogy véletlenül se legyen egyszerű:

Egyébként azóta sincs semmi baja. Másnap vígan sütöttünk karácsonyi "dijós cittomos taácsonpát":

Amire azért vagyok annyira büszke, mert Dorka készítette majdnem teljesen egyedül. Az összeállításban segítettem az arányoknál és az összegyúrásban. Egyedül sodorta, egyedül szaggadta, egyedül rakta a tepsibe és mindegyiknél csillogó szemmel mondta: "jadeszép!" Olyan boldogság volt a pofiján, iszonyatosan szívmelengető volt. Persze a mellméretem nagyobb lett egy kosárral, hiszen 2 évesen a piskóta tésztát teljesen egyedül megcsinálja, sőt az 5 tojást leszámolja simán az 5 "kalán" - mint a nagymamám - cukorral, "egg" vaníliáscukorral - ezt meg sem próbálja kimondani, felveri, beleszámol 5 kanál lisztet és mehet a sütőbe. Most bővöl az egyedül ügyeskedés. Szerintem karácsonyra tőle rendelem a menüt :)

Ügyeleten azt mondták, hogy "valami vírus". Ez a kedvenc kifejezésem ... egyszer úgy visszakérdeznék, hogy jó, de melyik ... és ezek szerint mindegyiket ugyanúgy kell kezelni? Sehogy ... vagy hányáscsillapítóval. Magával a 40 fokos lázzal nem vittem volna be az ügyeletre, lassan ez lesz a Dorkánál is az átlag, de amikor 20 percen belül 4-szer hányt, azt sokalltam. Aztán ahogy megéreztem a hányásszagot jöttem én. Dorka az egyik sarokban, én a másikban. Korrekt anya. Emellett jön/jött 2 hátsó fog, ami szintén okozhat magas lázat, és a magas láz okozhat hányást. Egyszóval bármi lehetett. Azt is bírom, amikor kijelentik, hogy fogzás nem okoz 38,5 feletti hőt ... hát erre csak annyit, hogy Dorka 39-40 alatt nem fogzott. Akkor róla lehetne disszertálni. Akkor már végképp poénra vettem a dolgot, amikor szólt az ügyeletes szokásos "fosimosis" dokinő, hogy a lázat kúppal csillapítsak, mert nem hatékony a folyékony - tényleg? 20 órája nem tudom levinni a hőjét még hűtővizes fürdővel sem, egyébként a 3. kúpon vagyunk túl - illetve a Daedalont is kúpba adjam neki. Itt már röhögtem ... ám határozottan visszakérdeztem: most komolyan mondja????!!!! Észbe kapott egyből, hogy butsaágot mondott - egyszerre 2 kúp - és javította magát. Elvileg 15-20 percen belül felszívódnak a kúpok, így váltva lehetne. Mindenesetre aznap a hányáscsillapítón kívül nem dugtam meg Dorkát. Undorodom a kúpoktól rettenetesen. Kérdeztenm, hogy igazolást ad-e a bölcsibe? Mondta, hogy nem, hétfőn még ne vigyem, úgyis a szülő 3 napot tud igazolni. Hétfőn reggel felhívtam a bölcsit, hogy Dorka nem megy, mert - én hülye állat elmondtam, hogy 40 fokos láza volt valószínűleg csak a foga miatt - majd másnap reggel kérdezték, amikor vittem a gyereket, hogy hol van az igazolás? Elmondtam mi hogy volt, az ügyeleten mit mondtak ... közölték, hogy az nem úgy van. Extra magas láz esetén, ami 38,5 fok fölött van, igazolás kell. Megérdeklődtem, hogy akkor most öltöztessem fel a gyerekt és vigyem haza???!!!! Vagy szerezzek egy kamu orvosi izagolást, hogy közösségbe mehet?! A másodikat választották. Azt hittem a pofám leszakad. Kiegészítés képpen megjegyeztem, hogy a 38,5 fok fok nem extra magas láz, nálunk ezért még lázcsillapító sem jár. Ha lázasak vagyunk, akkor 40-nél indul. Ne legyen már általánosítás. Emellett nem gondolják komolyan, hogy az én gyerekem, akinek fullon semmi baja egy kamu orvosi igazolással közösségkompatibilisebb, mint a rajta kívül már ott lévő 2 kislány, az egyiknek a cicijénél lógott a taknya és volt begyulladva a szeme, a másiknak csak a szája szélén lógott a fika és torkaszakadtából köhögött ... Az intézményi rendszer előnye és szépségei. Viccország. A munkahelyemig gondolkoztam el azon, hogy ha kimegy a mostani idősebb - 50-60 éves - korosztály, akik tapasztaltak, nem csak a szabályokat fújják, akik ha odamész az okmányirodába kenterbe verik a bármelyik, akárhány diplomával rendelkező nyikhajt. Akik még értenek a védőnőséghez, akik értenek a pénzügyi vonalhoz, akiktől bent a méteráru boltban bármit kérek, bármilyen szóval írom le 2 másodpercen belül elém rakják és úgy megcsinálják, ahogy én megálmodtam ... Szóval ha ezek az emberek már nem lesznek, kvázi nyugdíjba mennek, akkor mi lesz?? Én azt tapasztalom, hogy a mi korosztályunk nagy része felületes. De lehet csak nekünk kell még sok-sok munkával eltöltött évized alatt magunkra szedni a tapasztalatot és 20 év múlva a mi korosztályunk munkából való kiszállását fogják sajnálni a mögöttünk lévő generáció? Amikor a mi szüleink ennyi idősek voltak ugyanilyen morállal éltek? Amit tapasztalok, hogy a család értéke egyre hátrébb szorul. Nem/ sőt nincs olyan férfi ismerősöm, aki 29-30 éves korában az apaság szépségeiről és a családi minta megálmodásáról beszélgetett volna velem. Viszont annál több az egyedülálló, vadászatra váró, már péntek este segg részegen a Petőfi-hídon csak "navigálló" alig álló pasit látok. Vagy csak én vagyok ennyire borúlátó és az én ismerősi köröm ennyire elrugaszkodott attól a mintától, amit falun láttam, amiben éltem. Pont ezért ennyire szimpatikus az otthoni lét? Mert teljesen más világ és az elvek tényleg ennyire élesen elhatárolódtak város és falu között? Mi Krisszel pont ezért vagyunk együtt, mert ennyire különbözünk? Ha nagyon alpári akarnék lenni, a falusi liba meg a városi bunkó gengszter. Tényleg ennyire felgyorsultunk, tényleg ennyire más lett a világ? Mi lesz a most két éves csajommal 10 év múlva és hogyan fogom megvédeni? Vagy csak én látom ennyire rosszul?

Orrszívás "Hejjó Kittis cutorért", Medvetánc gyerekkompatibilis zenére és páros tánc Majával VIDEÓK

Minden nap ugyanolyan; új ágya van a csajomnak

Minden napunk ugyanolyan ... de mégsem ...

Olyan összevisszaságban vagyunk, közben meg monotonitást érzek.

Reggel 3/4 6-kor kelünk. Otthonról elindulunk hárman 3/4 7-kor, Dorka bölcsije az első, aztán kirak engem Krisz, majd megy ő is a dolgára. Délután 1/2 3-kor indulok a munkahelyemről Dorkáért, 3 - 1/4 4-re vagyok a bölcsiben, onnan vagy gyalog vagy busszal megyünk tovább. Krisz 6 körül ér haza, vacsi, fürdés és többnyire fél 7-kor a gyerek alszik.

A gyalog vagy busszal alatt azt kell érteni, hogy minnél korábban kezd szürkülni, én annál gyorsabban fogok hazaérni, ugyanis szürkületben nem látok már, így Dorkát sem érzem biztonságban.

Lehet ez a komfort-zavar zavar?!

Alig tudunk a gyerekkel együtt lenni, mert kutya füle a majd' 3 óra fürdetéssel együtt. Ám az a gond, hogy a csajom hozza a "tatajómat" fél 5-kor, hogy "Dótá ámos, jójészatát aja, apa, Maja!" ... és ha hagynám bevonulni a szobába, akkor képes lenne elaludni. Ennyire kevés neki a másfél óra alvás a bölcsiben. Hétvégén fél 1-kor lerakom aludni és többnyire fél 5-kor kel fel, viszont este 7-kor fürdetünk.

Hétvégén 8 körül szokott kelni, bár anyám jelezte, hogy Dorka 6-kor kelt vasárnap - ott töltötte a hétvégét, amíg mi szülinapoztunk -. Emellett eszik non-stop, mindig "éjes bagyok aja".

Amikor hazaérünk, holott uzsonna után max. fél órával otthon vagyunk. Iszonyat jó étvágya van. Mindent megeszik, tényleg bármit. Inni otthon vizet iszik. Krisz megőrjítette a "Hejjó Kitti" "cutor"-ral. Ezzel bármire rá tudja venni. Korrekten szívja például az orrát orrsziporszival.

Engem ki lehet kergetni a világból a "Hejjó Kittivel". Szívből gyűlölöm de nem tudom kikerülni, ráadásul észrevettem, hogy kezd a lakásunkba is beszivárogni apránként, amiért nagyon haragszom. Már Dorka ágytakarója is ilyen. Én még a cukorból sem vagyok hajlandó neki adni, sőt van ugyanilyen ivójoghurt, amit szintén ellenzek.

Ágytakaróról eszembe jutott az ágy.

Van új ágya Dorkának. Májva színű, sarokülő garnitúra. Dupla ágyneműtartós, plusz óriáspárnákkal. Kihúzva nagyobb, mint a miénk, a szobája 2/3-át elfoglalja este. 3-an kényelmesen elférünk rajta. Ronyóztam tőle nagyon.

Este megbeszéltük, hogy most alszik utoljára a kiságyban, holnap a babaágy elmegy egy másik babához, "pá-pá kiságy, bigyázz madada meg a básik babára" mondta mindezt olyan édesen, hogy meghatódtam tőle. Reggel minden ugyanúgy zajlott. Elment mindenki a dolgára, Krisz szétszerelte a kiságyat, kipaolt, mire hazaértem, már csaka a helyére kellett pakolni mindent és mehettünk Dorkáért. Nagyon édesen fogadta. Megölelgette az ágyat, a szőnyeget. Kapott új szőnyeget ő is, a nappali is, meg a konyha is. Rácsodálkozott minden egyes négyzetmillimétérre. Régi-új játékok kerültek elő, olyanok, amik már születésétől kezdve megvannak, csak elsiklottunk felettük. Csajos szobája lett. Erre az ágyra már a pasik is jöhetnek. 99.900,- Ft-ról volt leárazva 49.990,- Ft-ra. Nagyon jó áron vásároltuk meg a Bútor Outletben.

Szépen alszik rajta, az első estét leszámítva, amikor is nem húztuk ki, hiszen azt gondoltuk 90x200 centis ülőfelületen csak elalszik, hát nem. 85-ször raktam vissza úgy, hogy megvolt az oldal támaszték. Szóval kihúzzuk, így biztonságos és elfér rajta bőven. Ami a bosszúságot okozza, hogy a bukóablak alá kerül az ágy nyitás után - hol máshol lenne, ez az egy ablak van a szoba közepén - és baromi hideg jön be még szigetelés után is, leterítettem már lepedővel is, valamivel jobb a helyzet, de a hideg még mindig érződik. Amivel egyébként nem lenne baj, ha a kazánunk jól üzemelne. De nem. Fél óránként lekapcsol, a szerelő majd december elején hajlandó lesz kijönni. Éjjel kelünk visszakapcsolni de pl. ma este Krisz fél 11-kor feküdt le, én fél 2-kor mentem ki ellenőrzésre és 17,2 fokra hült le a lakás. Hozzáteszem még mínuszok sincsenek. Hiába állítom be a thermosztátot, amikor be kellene kapcsolnia a kazánnak és fűteni kellene, megjelenik a piros gomb és leáll a rendszer. Tavaly ilyenkor volt ellenőrzés. Portalanítás - ezt jelölték meg hibaforrásnak - után pár hétig működött rendesen, igaz, hogy ritkábban, de kikapcsolt. A negyed órás művelet 32.000,-+ÁFA-ba került. No comment! A bölcsivel kapcsolatban még: A gyümölcs napot mindig elfelejtem. Olyankor egy darab gyümit kellene bevinni a gyerekeknek, amit tanulmányoznak, majd megesznek. Eddig egyszer sikerült az időpontot eltalálni; mert viszek be gyümit, csak akkor nincs gyümölcsnap. Tegnap mosás-vasalás kombónál találtam egy nekem majdnem jó, Dorkának óriási szó szerint "bugyogót". Ma visszavittem, mondták, hogy ez bölcsis alsónemű. Nem értettem mit keresett Dorkán, amikor neki van váltóruhája. Ugyanis bepisilt egyik nap alvás közben. Szólt a gondozó, hogy abszolút az ő hibája, elfelejtette a gyerekeket kivinni wc-re és pelust is elfelejtettek adni rájuk ebéd után. Bár Dorkától nem kell kérdezgetni, ha kell neki, kimegy, szóval azt gondolom, elég mélyen aludt ahhoz, hogy észrevegye, pisi lesz.

Dorkára a bölcsi abszolút jó hatással van. Előtte is, de most hatványozozottan odafigyel a körülötte lévő rendre, illetve pl. fürdés előtt szó nélkül "papol" és csak ha rend van, megy fürödni. Letörli maga után az asztalt, ha eszik, a poharat elrakja a mosogatóba. Az étvágya nagyon jó. A kortársaival nem irigy egyáltalán és már büszkén megyünk érte a laposkúszás helyett.

A héten színeslapokat és rajzlapokat vittünk be Krisszel, hogy tudjanak készülni rendesen Mikulásra. Mikulásos verseket, énekeket tanulnak már. Ilka néni mesélte, hogy Dorka úgy döntött, hogy majd ő kiáll szavalni a Mikulásnak, a többiek meg csak tapsoljanak és dicsőítsék a gyerekem. :)

Eddig ha egy szó nem jutott eszébe, inkább csendben maradt és kivárta, amíg vagy eszébe jutott vagy kimondtuk. Most "a-a-a-a-" ... majd ha eszébe jut mondja.

Teljes mondatokban beszél, helyesen ragoz. Szerepjátékot ügyesen végigviszi, miközben hangszínt változtat. Nagyon bírom.

Imád birkózni, rajzolni, mondókázni. Mindenkinek hangosan köszön, bárkivel leáll beszélgetni, a lépcső- és társasházban mindenkit ismer, tudja az állatokat személyekhez kapcsolni. Ági néni "tutusa a Pajipán" - parcipán -.

Emellett a két legkirályságosabb szóhasználata a "apa/papa/mama/aja - akárki- csinád magadat!" - szégyeld magad -! Ezt milliószor elmondja egy nap, teljesen képben van a jó és a rossz dolgokkal, illetve a mit szabad és mit nemmel.

A "pejsze aja". Pl.: mondja, hogy a szájvíz "Dótájé azs", mondom neki, hogy nem! Az nem Dótáé. Hanem kié?

"Apáé azs, pejsze" - Dótá maddem effejejtette!

Jó fej nagyon, bírom a csajom :)

Hétvégén Dorka anyáméknál volt, erre mentünk:

Kirúzsozva úgy, hogy az egész arca össze volt kenve, csak az ajkai nem.

Sacc - húgom - tűsarkújában parádézik egy nyakba akasztós felsőt táskának használva.

Természetesen tűsarkú szabadidővel stílszerűen :)
Majd ráüvölt a csajom - 25 éves, gyereket magától 100 km távolságra megtűrni nem bíró, gyerekgyűlölő kivéve Dorka - húgomra, aki ki merészel menni a szobából pisilni, hogy :"Sáji! Azonnal gyeje vissza szejintem!"

Mi ezzel a Renáéktól lopott Mikulás bácsival készülünk. Annyi karika vana a szakállán, ahány nap van vissza a Télapó érkezéséig.
Köszi Rena mégegyszer!

Ez Martina és Levente Mikulása

Tripla XXX-es köszöntő reggel anyámtól és Dorkától

Bölcsi október 7-től a mai napig és a bölcsis vegyifegyverről

A műtét okán egy héttel később kezdtük meg a "bőőőőcsit", ahova Dorka nagyon nagy szeretettel megy és soha nem akar hazajönni. A beszoktatás úgy nézett ki, hogy első nap egy órát voltunk, a második nap ott maradt egyedül, harmadik naptól bölcsis volt. 

Ez így szép és jó, viszont két hétig haptákban állva vakartam a seggem otthon, miközben már nagyon jöttem volna vissza dolgozni, millió dolgom lett volna, de semmit sem tudtam csinálni, vagy nem tudtam normálisan befejezni. Eleinte fél 10-re, aztán 9-re, aztán fél 9-re, aztán fél 8-ra kellett vinnem és mivel megszívatott a gyerekem, így hol ekkor hol akkor csengett a telefonom, hogy menjek, mert nem alszik. Dorka majd egy hónapig nem volt hajlandó aludni a bölcsődében. 

Pont ez volt az egyetlen dolog, amitől nem tartottam, hiszen eddig bárhol, bárki rakta le, elaludt. 

Az nagyon dühített, amikor fél 2-kor telefonáltak, amikor már megnyugodtam, hogy tuti nem kell hazahozni. Dél után kevéssel teszik le aludni őket, hogy minek vártak másfél órát arra, hogy elaludjon, nem értettem ... majd sokadjára jeleztem, ha negyed órán belül nem alszik, szóljanak, mert a gyerekkel velem így nagyon kibasznak. Mire hazaérek, háromnegyed kettő, ekkor kell leraknom az akkor már a fáradságtól totálon lévő csajomat, aki természetesen fél 5-fél 6-ig aludna, de gonosz vagyok és muszáj felkeltenem egy óra után, mert este nem tudom időben lerakni, így reggel nem tudom 6-kor kelteni és így tovább és így tovább ... 

Amikor bekerült a csoportba, 2 füzetet vásároltam. Az egyikbe egy jellemzést kellett írni, a másik az üzenő füzet. Leírtam elég világosan, hogy "most pedig alvás következik", lerakom aludni és kész. Ennyi az altatás. Megyek Dorkáért, kérdem a gondozót, hogy altatja - mert még mindig nem volt hajlandó aludni -? 

A válasz: megpróbáltam ringatni, a seggét rázni stb ... visszakérdeztem, hogy csak simán lerakni nem próbálta? 

 Aztán jött a szokásos bölcsis betegség, amire abszolút igazság: "Ami nem öl meg, az erősít!" ... nekem nem kellett sok, hogy belehaljak úgy, évek óta nem voltam beteg - mármint náthás beteg -, arra meg pláne nem emlékszem, hogy lázas mikor voltam utoljára igazán - anyám szerint 16 éve -. 

Szóval gyerek hazajött a bölcsődéből, már folyt az orra, hőemelkedése volt 38,3, majd másnapra nagyon beteg lett. Reggel 6-kor 38,9 volt a hője, rá egy órájára 39,8 -csak a helyi érték változott Krisz szerint, no para -. Láz csillapítás kúppal, hideg vizes borogatás, hűtő fürdő, majd ölben ücsörgés, semmit sem evés csak ivás, másodpercenként orr szívás, amitől estére már ha nem szívtam is vérzett az orra. 

Másnap - kedd - reggel telefonáltam bölcsibe, hogy Dorka nem megy - az étkezés miatt kell szólni, hogy ne számoljanak fel pénzt -. Nekem muszáj volt Csornára mennem egy tárgyalást levezetni, addig Krisz vigyázott Dorkára, majd anya is megérkezett segíteni. Délben elmentem dokihoz, mert alig volt hangom és a torkom éktelenül fájt, majd délután rendelt a gyerek orvos elvittük fél 4-kor Dorkát. Krónikus hörghurut gyulladás. Én estére nagyon szarul lettem, de elmentem még dolgozni, aztán pár óra múlva hazamentem. Anyának is muszáj volt visszamenni, jobban is tette, szegényt így is agyon fertőztük egy nap alatt. Csütörtökön már nem tudtam bemenni dolgozni. Dorka fél 9-kor kelt, nagyon furcsálltam, hogy ilyen késői a gyerek, nagyon lázas volt. 

Kiterítettem a nappali közepére Krisz extra vastag gyapjú takaróját, körbepárnáztam, vastag takarót kivittem, mert majdnem megfagytunk a 24 fokos lakásban. Kitettem az asztalra teát, vizet, nasit, kiflit, száraz szalámit, levest, húst, mondtam Dorkának, ha éhes egyen, beállítottam a "tis Bukkot aja kéjem-et" - Vuk, az eredeti - és Zelk Zoltán: A három nyúl c. mesét - Dorka imádja, még nagyobb császárság, mint a "Dója tup-tup" sorozatos ismétlésre. A szaros kétévesem oda-vissza fújja kívülről szóról szóra a nyulas verset.. 

Szóval lefeküdtem az ideiglenes ágyra, az ajtókat becsuktam és szóltam Dorkának, hogy csak akkor kelek fel, ha kakilnia kell, mert a pisit elrendezi egyedül vagy ha meg akar halni. Anya kikapcs. 

Megmértem a lázam 40,1. Még arra emlékszem, hogy Dorka ivott mögöttem valamit, majd bekucorodott mellém, ez volt 10 órakor és ahogy néztük a mesét bealudtunk. Arra keltem fel, hogy 6 órakor Krisz hazaért és Maja ugatott, majd keltettem Dorkát is, aki ugyanabban a pózban feküdt. 

Krisz mosolygott, mondta, hogy óránként hazaugrott ránk nézni, nehogy baj legyen. Mi csak aludtunk, aludtunk, aludtunk. Dorka nagyon nyűgös volt, nem is evett, csak kakaót ivott és fél 8-kor aludt. 

Azt hittem, hogy az ember suttogni mindig tud. Én nem tudtam, annyira elment a hangom. 

Harmadnapra a gyerekem megállapította, amikor már suttogni tudtam, addig egy hang sem jött ki a torkomon, hogy "Aja, te nem vagy kisjány, te tisszó - kisfiú - vagy, majd azt is megállapította, hogy "aja, te hajagszoj Dotája, azé' nem beszész vejem" és arra is kötelezett minden alkalommal, hogy hangosan beszéljek, mert nem érti. 

Gabcsi barátom, mikor bejött az ajtón - hallva látva minket 1 perc múlva el is ment - megjegyezte, hogy annyira erotikus a hangom, hogy mindjárt magához nyúl - mindezt a legnagyobb gúnnyal, iróniával és a legnagyobb röhögés közepette -. 

Dorka persze egyből kontrázott, hogy csak apa nyúlhat anyához, mert "apa mondta, hogy aja egy cica, tanszcica" - transzvesztita -. Mert Krisz megjegyezte egyik reggel visítva a röhögéstől, hogy olyan a hangom, mint egy transzvesztitáé. 

Ki lettem figurázva, majd meggyógyítva, így Mindenszentekre nem is tudtunk hazamenni, amit nagyon bántam, mert kivételesen csodaszép gyertyaégetős idő volt és nagyon bántam. Mindenesetre készítettünk őszi kosarat Dorkával a nagy betegség közben, lementünk egy szál virágért, egy mini koszorúért és egy szép mécsesért a virágoshoz. Este meggyújtottuk a gyertyát és emlékeztünk az "ébbe -égben- agyakák"-ról. Hétfőn újra ment bölcsibe a csajom, én dolgozni, majd délben elkezdtem összeszedni a cuccaimat, hogy mindjárt rohanhatok a buszra - kész előre legyártott és másodpercre pontosan kiszámolt buszmenetrenddel - ám mégsem csengett a telefon. Fél 2-re mentünk Krisszel érte és a legnagyobb meglepetésünkre aludt, úgyhogy megbeszéltük, hogy 3-ra megyünk vissza ... és azóta alszik. Először 20 percet, másnap 1 órát, szerdán már másfelet aludt. Alakulunk. 

Reggel 7-re megyünk, délután 3, fél 4 körül hozzuk el. 

Abszolút vezető egyéniség a csoportban. 

Az első 2 nap mokkával a szeme alatt jött haza, a másik "tisszónak" - kisfiúnak-, Kristófnak a fél feje hiányzott, ami egyértelműen pedagógiai hiba, hiszen nem egy összeugrásról volt szó a nyomok alapján, hanem konkrét verekedésről. Természetesen szóvá tettem.

Krisszel lapos kúszásban jártunk pénzfeldobással eldöntve felváltva - többször Krisz - a gyerekért, hogy egy szülővel se találkozzunk, meg már megint mit fognak mondani róla ... a renitens gyerek a csoportban stb ... Verekedős lett Dorka, nem találta a helyét és az általam mindig súlykolt mondatot sem érette meg teljesen, miszerint, nem szabad verekedni, bántani a másikat, de ha téged bántanak, meg kell védened magad! Te nem félhetsz senkitől sem! 

Ilka néni jól beszaratott. Azt mondta, hogy legalább fél év kell, mire ez a fajta agresszió elmúlik. A második hét óta abszolút nem bánt másokat. Öntudatos, de nem akaratos, ami a sajátja, azt megvédi, viszont emellett ha Kristóf bárkit bántani akar, Dorka elé áll, tök mindegy kiről van szó. 

Abszolút Bencekompatibilis, nagyon szerelmesek. Egymás kezét fogva motoroznak az udvaron, az ágyuk is egymás mellett van. A múltkor elcsíptem egy beszélgetést. 

Egymás mellett ültek a földön, Dorka mutatta Bencének a Fülesét. 

D:- "Bence! Modd szépen Pües!" 

B:- "Pűűűűű" 

D:-"Játod? Otos vagy!" 

Végem volt! 

Ilka néni jelezte a héten, hogy képzeljem, már ő is olvashat mesét, ugyanis Dorka úgy döntött, hogy majd ő mesél mindenkinek, meg táncol, meg mondókázik, meg énekel, meg mindent megmond. Nyilván nem, de ezen mosolyog mindenki. A feladatokban aktívan részt vesz, közben nagyon jól érzi magát. Az elején amikor mondták neki, hogy öltözés, megyünk az udvarra, Dorka teljesen pánikba esett, hogy mi van, mert mi ugye otthon lemegyünk a társasházból hátra ...  

Iszonyat mennyiséget eszik minden alkalommal. Amikor jövünk haza uzsi után még éhes és vacsi előtt 2-szer eszik. Magasságra is nőtt. 

Tökéletesen ragoz és az igeidőket is teljesen jól használja. 15-20 mondókát simán elmond kívülről, amit lehet énekelni, azt énekeli is - a hangját tőlem örökölte ... no comment ... inkább táncoljon. Mutogatja is a mondókákat. Ez nem bölcsi hozadék, hiszen mi buszon, sétálva, a belvárosban vagy akárhol, vagyunk mindig mondókázunk, verset mondunk, beszélgetünk. Hozza a könyveket, mesélünk rengeteget, vagy ő meséli el, mit lát a képen. 

Sokan azt mondták, hogy a bölcsőde csak egy gyerekmegőrző. Eleinte én is így gondoltam, de most látom ennyi idő után, hogy Dorkára kifejezetten jó hatással volt a bölcsi. Eszembe nem jutna kivenni. Jól érzi magát, megtalálta a helyét. Olyan édes dolgokat készítenek, sokat rajzolnak. 

Az étkezésünk nagyon változatos és jól is főznek. 10.000,- Ft körül jön ki egy hónapban az étel ára kb. Emellett minden héten viszek be egy nagy táska gyümölcsöt - nyilván magánszorgalomból -, amiből az ő csoportjuknak készítenek valami finomságot. 2 héttel ezelőtt almás pitét csináltak, a körtéből kompótot kaptak. A héten még nem vittem gyümit, már nem is fogok. 

A csoportpénz 500 Ft, illetve ki mennyit gondol. Én 1.500-at gondoltam, mert kizártnak tartom, hogy 500x6-ból egy csoport havi felszerelését tudják fedezni. Emellett vittem zsírkrétát, színesceruzát, lapokat. Ez annyira csak egy kis odafigyelés kérdése. Mindenkinek van olyan lapja/lapjai otthon, ahol dolgozik, aminek csak az egyik felét használja, ezt bárki bevihetné. Amikor otthonra tobozt gyűjtöttünk vagy gesztenyét szedtünk a bölcsibe is, hogy tudjanak vele dolgozni. Ez nem seggnyalás, nem az anyagiakon múlik és nem is a szuperanyuságon, hanem azon, hogy amíg az én gyerekem oda jár, addig semmiben sem szenvedhet hiányt. Nem csak ő, a többi sem. (Nagyon mérges tudok lenni azért, amikor azt mondják, hogy senkinek sincs semmire ideje egy gyerek mellett ... ezek szerint a gyerekére sem, ha egy rohadt gesztenyét sem mennek el gyűjteni. Ha elmondanám a napom, lehet seggre ülnének sokan. - de ez nyilván nem ide tartozik) 

Mikulásra 500,- Ft-ot szednek be, sószobára 1.000,- egy szezonra - októbertől áprilisig -. Nem mentünk sírva, se én, se ő egyszer sem ... sőt ... egy árkád alatt kell átmenni a bölcsőde felé vezető útra, ahol Dorka minden reggel reggel megjegyzi, hogy "Dótá bódog megyek bőcsibe." Minden nap "Püessel" megyünk, előfordult olyan is, amikor Krisz vitte a gyereket, hogy az intézmény bejáratától mentek haza Fülesért, ma reggel én is a lépcsőfordulóból futottam vissza. Ma például 3-an voltak reggel a csoportban, sokan betegek ismét. múlt héten bárányhimlő volt. 

Vidám kis vegyifegyversereg csoport. 

Dorka a lepke csoportba jár és körte a jele.

Dorka kettő lett több mint egy hónapja

Dorka kettő lett ... több, mint egy hónapja.

Elmaradtam, elmaradtunk, volt is mit ünnepelni meg nem is - aznap kaptunk több rossz hírt, így eléggé nyomott volt Krisszel a hangulatunk. Nyilván ebből Dorka semmit sem érzett.

Lelkiismeret-furdalásom is volt érte. Anya volt nálunk, a győri nagyszülők és Kati, aki gyakorlatilag a harmadik nagymamának számít. Volt torta, baba, traktor, halászós játék - ami azóta sem működik és akkor sem -, könyvek. Igazából ennyi, ugyanis úgy döntöttünk, hogy ágyat fog kapni Dorka, amit a mai nap során haza is viszünk és ezzel egy új szobája is lesz.

A nagy szülinap Somlón anyáméknál lett tartva. Apám nagykorú lett, betöltötte az 50-et, Dorka után egy nappal így a család oda lett meghívva, rajtuk kívül senki. A nagyon szűk család 25-30 fő, ha mindenki ott van. Nagyon jó volt, anya nagyon kitett magáért. Dorka millió dolgot kapott.

2013.10.03.-án készült kép a kisasszonyról :)