3 éves státusz - az über-bezzeg Dorka

Tegnap reggel kellett menni a védőnőhöz 8 órára. 7-ig aludtunk! No, ez most csak azért ilyen nagy szám, mert idejét sem tudom mikor keltünk ilyen későn.

Meg kell mondjam, hogy ilyen keveset járunk ide - évente egyszer - szimpi a csaj - védőnő -  és galád módon simán le is tegeztem - nálam egy tízessel fiatalabb csak -.

Több alkalommal is megfordult a fejemben a következő mondat: " Na, ezt Dorkával tuti nem tudod megcsinálni!" - persze ez a szarházi mindent olyan nagyon ügyesen megoldott, hogy csak kapkodtam a fejem.
Ráállt a mérlegre, amit eddig még soha sehol ... 16,5 kg.
Megengedte, hogy megmérjék -102 centit mért -, amit elég csúnyán benézett a védőnő, hiszen 116-os ruhákat hord Dorka. Ha ma végre találkozom a csemetémmel, lemérem.
Hallásvizsgálat következett. Hol a jobb, hol a bal fülébe sípolt a szerkezet. Hibátlanul mutatta ... mellé mondta is, hogy jobb vagy bal oldal ... na ezen meg én hidaltam le. :)
Látásvizsgálat: A szoba egyik végéből kellett a másikba lévő forma-kártyákat végigmondani. A cseresznyét egyszer sem ismerte meg fekete-fehér formában.
Aztán jöttek a szokásos kérdések: szerepjátékozik-e már? A nappali szobatisztaság elkezdődött-e? Váltott lábbal közlekedik-e a lépcsőn? Tud-e egy-két mondókát?
Jókat nevettem rajta, de válaszolt Dorka mindegyikre, hiszen természetesen őt kellett kérdezni.
Dorkával minden ok. Kapott matricát is az ügyességéért.
Nagyon büszke voltam rá ... nagyon-nagyon.
Arra már kevésbé, hogy a helyi járatra úgy kellett felhúznom a kezénél/nyakánál/kabátjánál fogva, mert ő mindenképp a kukát akarta ölelgetni, amit én galád módon nem hagytam neki. Innen jött a nagy dráma, amit aztán fél percen belül elintézett a következő mondattal:
"Ugye anya én ezzel fogok semmit sem elérni?"
"Hát nem gyermekem!"
"Akkor ennyi!" - és ette tovább halál nyugalommal a barackos fornettit.
Megérkeztünk az óvodába, ahol előző nap jeleztük, hogy 9-re érünk csak be státusz okán. Röpke negyed órát csengettem, dörömböltem a zárt ajtónál, mire nagy nehezen kinyitották, mert az egyik gyerek meghallotta a zajt.
Onnan elfutottam dolgozni, majd haza, Maját elrendeztem, onnan suliba 3-kor, ahol ismét nagyon-nagyon későn értem haza és ma ismét rohadt fáradt vagyok.

De sebaj, így kerek a világ :)

Dorka 3 éves lett Vásárhelyen is - képes beszámoló

Ejjj, de jó volt otthon!

Én ettem, pihentem, ettem és pihentem. Kábé ennyi.

Dorka folyamatosan tevékenykedett; hol Rozi mama, hol Sanyi papa, hol Sári közreműködésével.

Szombat reggel indultunk busszal és vasárnap a délivel jöttünk haza. Sajnos Maja elhelyezési problematikája okán nem tudunk maradni. A szájkosár abszolút kiesik az utaztatás feltételei közül - hiszen a saját gyerekemre sem rakok -, viszont találtam egy szuper hordozó táskát, amit meg fogok vásárolni, így Maja is tud velünk jönni a továbbiakban. 

Abba bele sem gondolok, milyen kellemes lesz utazni az izgő-mozgó gyerekkel, kutyával ...

No ... de lássuk azt a pár képet, amit most így hirtelen megtaláltam, majd később kiegészítem még:

Gyertyafújás - azt a fejet ...

Rozi mama sk tortája. Anyám mindig nagyot alakít
Olló kezű Spongya Bob :)

Ajándékozás. Sanyi papa október negyedikén lett 51 éves!
Dorka október harmadikán 3 éves 

Szerelem

A keresztapa - és pótkeresztanya vagy miféle - ő "Gáboranyu" így egyszerűen, ahogy Dorka mondta -

Ez a sztori vitt mindent: Dorka megitatta orron keresztül Árnyék kutyát rostos barackkal, majd a szájába vette a szívószálat és folytatta az ivást.
A húgom megkérdezi tőle: "Te, Dorka! Most azzal a szívószállal iszol, ami Árnyék szájában volt?
Dorka: "Neeeeeem! Nem a szájában volt, hanem az orrába!"
(na ugye ez most eléggé kétesélyes értelmezés)
Mindenesetre majdnem megszakadtam a röhögéstől :D :D

A kedvenc képem

A tegnapi nap margójára - óvodai röhögés és kiakadás

Óvó néni: "Anya! Légyszíves szólj rá Dorkára, hogy ne hasaljon a hintára dőlve úgy, hogy a feje lelóg róla, mert napok óta ezt csinálja!"

Én - miközben majdnem megszakadtam a röhögéstől oda fordulok a gyerekhez - : "Dorka! Ne hasalj a hintára dőlve úgy, hogy a fejed lelóg róla! Így jó lesz, ha rá szólok?" ... "... és mikor csinál ilyet?"

Óvó néni: "Hát délelőtt!"

Én: - itt már taknyom-nyálam egybefolyt a nevetéstől - "Akkor átjöjjek délelőtt is rászólni ugyanígy? :D :D :D

A párbeszéd hulla komolyságú hangvételben zajlott óvó néni részéről.

Azért na ... még most is röhögök, miközben írom ezeket a sorokat. Oké. Balesetveszélyes. Valóban. Valószínűleg nem vicces, csak én érzem nagyon ironikusnak a helyzetet?????

Valószínűleg nem érzem a helyzet súlyosságát.

Valószínűleg nem röhögnék annyira, ha leesne a hintáról és betört fejjel, szirénázva rohanna vele a mentő - azt gondolom ez nem az én felelősségem, hiszen lerakom a gyereket reggel 7-kor intézményi keretek közé, az a minimum, hogy betartatják vele a szabályokat ezzel párhuzamosan vigyáznak rá.

DE! Most mégis mit várnak? Én otthon abban a másfél órában, amíg együtt vagyunk, rendszabályozzam a gyereket az óvodában történő helyes viselkedésről úgy, hogy nem tudom konkrétan mit csinál, mi történik vele, mi az előzménye a dolgoknak?

Valószínűleg csak én állok értetlenül a dolog előtt ... valószínűleg.

Mindenesetre a tőlem telhetőt megtettem, rászóltam a gyerekre, hogy ne hintázzon már fejjel lefele! Szabad ilyet csinálni? Nem! Balesetveszélyes. Üljön rá a hintára a fenekével és pont. Kábé ennyi!

Lehet én vagyok hülye ... de ennél többet mit tehetnék?

Tegnap a buszon hazafele Dorkáról szakadt a víz. Egy trikó, egy vékony póló és egy vékony pulcsi volt rajta - gondoltam én -. Csak pólóban fázott volna a hideg szél okán, így nem vettem le a pulcsit - most számítunk a meghűlésre -.

Hazaérünk, át akarom öltöztetni - mert olyan durván retkesen viszem haza minden nap az óvodából, hogy arra a másfél órára is átöltöztetem, mielőtt dzsuvás lesz a lakás Dorkától -, akkor látom, hogy ???? 6 réteg ???? ruha van rajta. Rajta volt a trikó, a vékony póló, amibe vittem reggel, 3 póló, ebből az egyik a pizsamája és a vékony pulcsija.

Ma ezért szólni fogok, biztos szeretni fognak. A múltkor kifordított nadrágban, kifordított zokniban adták ki. Ha már ennyire figyelnek a szabályok betartására, akkor erre is oda kellene egy kicsit nézni pláne úgy, hogy ketten vannak kicsik! Fel tud Dorka öltözni egyedül, ha normálisan ki vannak rakva a ruhái ... azt hiszem ez a minimum lenne és azt gondolom nem lehet elvárás egy 3 évestől, hogy kifordított ruhákat helyesen vegyen fel ráadásul 6 rétegben??????????????????????????????????????

... és akkor szövegesen is, a végére az igazi meglepivel

Az előkészületeket leírtam. Anyám rengeteget segített! Nagyon hálás vagyok neki érte!

Kezdem a péntekkel, ahonnan értékelhető fotónk nincs. 

Győri nagyszülők, nagynéni és Kati jött hozzánk köszönteni. Csináltam egy mini tortát, megettük, megköszöntöttük, énekeltek neki, játszottunk, elmentek haza. Ennyi kábé. Jó hangulatban telt az este, jó volt, hogy jöttek. Összepakoltam, addig Dorka megfürdött, letettem aludni.

Szombat: délelőtt pogácsát sütöttünk, takarítottam egy kicsit, majd apával sikerült végre beszélnünk, tudtak Dorkával dödörögni. Olyan szívmelengető volt hallani őket.

Jött egy kedves ismerősünk, aki megköszöntötte Dorkát, mégis az igazi meglepetés ébredés utánra maradt tőle, ugyanis a díszítést egy az egyben neki köszönhetjük. A lufik egyedi feliratúak és a rajzokat is ő készítette alkoholos filccel. Amíg Dorka aludt, addig megsütöttem a pizzát, segítettem Petinek a díszek felhelyezésében, a süteményes asztalt állítottam össze, külön vettem a fiúknak és a lányoknak poharat, szívószálat, tányérokat, szalvétákat, mindent.

Dorka fél 4-kor keltettem kelt fel, nagy volt a csodálkozás! Azt mondta, hogy "anya, izgalmam van asszem!" - és tördelte a kezeit. Gyorsan felöltöztettem, kérte, hogy hívjam fel Petit, had köszönhesse meg a dekorációt. Azt mondta neki, "ez életem legcsodálatosabb dísze!"

Nagyon megható volt.

Csináltam pár képet és érkeztek is a vendégek. Dorka nagyon várta már őket!

Rengeteg ajándékot kapott és nagyon jópofa dolgokat! 

A szokásos műsor, kaja, gyertyagyújtás, torta evés, pizza evés ... én mindig mindent kirakok, mindenkinek elmondom, hogy nálunk otthon van. Abból eszik-iszik, amiből akar és nem kínálgatok. Ilyen szempontból nagyon rossz házigazda vagyok, mert lehet, hogy jobb lenne, ha mindenki segge ki lenne nyalva, de az meg nem én vagyok!

Mi 'nagyok' jól elbeszélgettünk, amíg a gyerekek bunkit építettek a földről a plafonig a gyerekszobába. Ne kérdezzétek, hogy tudtak olyan magasra pakolni, de megoldották építőkockából, párnából és kis kutyafaszából. Semmi nem volt a helyén, miért lett volna, mint ahova 3 bomba bevágott egyszerre ... Nem bántam abszolút, sőt! Örültem annak, hogy jól érezték magukat. Együtt játszottak, nem egymás mellett. Volt, hogy Ádámot, volt, hogy Levit, volt, hogy Áront zárták ki a szobából, sőt egyszer Dorka is kiszorult :)

Szerintem jól elvoltak.

Szerintem a szülinap is jól sikerült, sőt meg merem kockáztatni, hogy ennél jobbat egy 3 éves nem kívánhatna magának. De igazából ezt a részvevők tudnák megmondani.

6 kiskosár, 5 muffin maradt meg, a torta elfogyott egy az egyben a pizzával együtt, úgyhogy annyira rossz nem lehetett. Szerintem volt minden bőségesen, csak az éhezett vagy szomjazott, aki hülye. 

Mondjuk ebben a formában ez igazításra szorul: Dóri rám írt Facen, hogy süt egy tortát és nekem csak akkor esett le Ádám és ő. Egyből lelkiismeret-furdalásom lett, hogy elfelejtettem őket, milyen házigazda vagyok?! Aztán Dóri megnyugtatott, hogy ez az ő feladata, amibe én gyorsan bele is nyugodtam :)

A meghívottak közül Csenge és családja nem jöttek el, illetve Bencéék. Szóltak mindketten. Velük jövő héten találkozunk.

Negyed 9-kor mentek el az utolsó vendégek. Volt gyerek, aki olyan hisztit levert a lépcsőházban, hogy zengett. Most mit mondjak? Nekem nagyon tetszett, legalább tudom, hogy jól érezte magát.

A másik jóleső érzés az volt, hogy végignéztem a társaságon, ahol a legkisebb 3 hónapos, a legidősebb 40 éves. Tényleg minden korosztály képviseltette magát és folyamatos volt a beszélgetés, nem volt kínos csend én azt hiszem egy nagyon jó társaság jött össze.

Ami nem tetszett - ez így megint nem igaz, mert nem haragudtam és nem volt bennem rossz érzés -: a látvány, ami az utolsó vendég elbocsátása után fogadott a lakásban, helyesebben Dorka szobájában. Jaaaaaaaaj! Fél 11-re tudtam úgy összekaparni a szobáját, hogy az ágyat ki tudtam húzni és az apró csetreszek a helyükre kerültek. A pónik vastagon Sodukrémmel bekenve, a fal és a párnák is, majd Dorka megmagyarázta, hogy a pónik betegek, a párnákat meg ezzel ragasztották össze, hogy jól álljon a bunki fala. A szőnyegbe beletiporva a süti, csoki és még ki tudja mi ... Mindegy, megoldottam, tényleg mosolyogva pakoltam össze. :)

Dorka bebólintott a nappaliban. Azt negyed óra alatt összerántottam felmosással, mosogatással, mindennel együtt. Megengedtem a fürdővizet, bele Dorka, aki ekkor már "erősen idegállapotba hozott" - mondaná a húgom a hülyeségével. 

Akarok fürödni, nem akarok. Vegyél ki, ne vegyél ki, lesz pisi, nem lesz pisi, lesz kaki, nem lesz kaki és minden egyes kibaszott mozzanat ezzel a nyekergéssel és baromi hangos sírással, oroszlánkönnyekkel volt egybekötve. 

Elfáradt, tudtam. Számoltam vissza magamba, nem szólok, türelmes leszek, szülinapja van, nem veszekszem vele, ez az ő napja ... persze a másik felem betolta volna a fejét a hideg zuhanya alá, hogy baszod 3. napja készülünk erre a napra, neked miért kell így viselkedned?

A szobában meseolvasás közben is ment a műsor, még mindig számoltam vissza, még mindig nem szóltam, még mindig türelmes voltam, szülinapja van, nem veszekszem vele, ez az ő napja ...

Aztán feladtam, annyit mondtam neki, hogy oké. Elfáradtál, nem tudok mit csinálni, most ez a helyzetet feladom, kimegyek, azt csinálsz, amit akarsz. Halál nyugodtan, még a hanglejtés sem volt emelkedett.

Erre, mint az őrült állat nekiáll teljes hangerővel kántálni: "buta anya, buta apa, buta Maja! Gyökér anya, gyökér apa, gyökér Maja. Én anyát és apát sem szeretem és leköpködöm apa rajzait a falon, Maját megverem!" - hát erre visszakézből olyan pofont kapott Dorka, hogy felszántotta a szobáját és a kanapé vége fogta meg a fallal karöltve. 

Egy dolgot megfogadtam, hogy így nem ütöm meg soha a büdös életben. Megtettem.

Mentségemre legyen mondva, hogy a fenekére akartam ütni és amikor még elfordultam, hogy kimegyek, az volt feljebb, a feje lent, mert épp taknya-nyála egybefolyt a nagy dühkitörésben, majd nagy hisztiben megfordult a gyerek. De nem mentegetem magam, mert így utólag is ezt tartom helyesnek tehetetlenségemben.

Akkor egyből úgy megbántam, hogy tettem egy lépést felé és elnézést kérek, milyen gyökér vagyok, de visszaléptem, mert ha most odamegyek, akkor az gáz.

Azt a meglepődést, azt a néma csendet hosszú másodperceken keresztül - direkt nem nyitottam felé, csak néztem a szemébe - ... még Maja sem mert megmozdulni, majd Dorka felállt, odajött, megölelt és a következőt mondta - míg élek, nem felejtem el:

"Anya! Tudod, én még kicsi vagyok, sokszor mondok butákat. Én a világon apát és Maját szeretem a legjobban ... na meg téged! Soha többet nem viselkedek ilyen bután!"

Dorka a karjaimban aludt el. Én nem tudtam, sőt, sírtam egy sort este az ágyban. Fél 2 volt, hogy lefeküdtem, addigra kitakarítottam teljesen a lakást. Lelkiismeret-furdalásom volt, hogy megütöttem, hogy pont most. Szülinapi ajándékba megkapta élete első szájba verését. Fájt nagyon, amit mondott, az meg pláne, hogy ilyen szavakat képes használni. Mentegethetném magam, nem teszem, mert utólag nem bántam meg. Ott helyben igen. Mindig ugyanarra jutottam végigjátszva fejben a szitut; én olyan anya vagyok, aki megtenné ugyanabban a helyzetben újra.

Képes beszámoló a 3. szülinapról

A 3-as számos tortát Dóri készítette. Nagyon finom lett és gyönyörű külalakra is!! Eleinte fenntartásom volt vele, hiszen minden/majdnem minden helyettesítve van az allergia okán ... mármint az én szemszögemből helyettesítve.
Mindenesetre megettem vacsira az egész tortát - talán 3-4 szelet hiányzott belőle?) :)

Laura és Dorka a szobában, de volt, hogy 7 gyerek volt bent egyszerre

A gyertya-gyújtás nagyon nagy szenzáció volt

Ez a kedvenc képem :) A nő szerel, a pasi figyeli :)

Beni. Itt még mondhatni egyben van a szoba

Zsuzsiéktól kapott 'zongora' amit lábbal lehet megszólaltatni

A csapat egy része

Dorka a fiúk gyűrűjében

A csapat ugyanazon része :) Most látom csak, hogy nincs egy olyan kép, ahol mindenki rajta lenne

Bálinttal. Olyan édes, jó baba volt! A buli legifjabb tagja. A bátyja Dorka első szülinapján szintén a legkisebb volt! :)

Hercegnőnek gondolja magát, de inkább cigány lány szerintem :)

Dorka&Laura - a nagy barátnők

A lábbal hajtható zongora tetszett mindenkinek szerintem

Dorka konszolidáltan eszik :)

Dorka&Laura alkotnak

Dorka kíván

A kép sarkából kinyúló kezeket figyeljétek! Érdemes! :) Mint egy sztár a rajongók körében :)

Gyertyafújás

Kincsünk, Manókánk

Ezt a képet ma több családtagnak elküldtem, aki azt mondja, hogy mennyire hasonlít rám Dorka ... az vak.
Szerintem mint tűz és víz

Gyönyörűségem

Dorka&anya selfie

Dorka délelőtt így szaggatta a pogácsát a vendégeinek
Annyira készült ő is. Nagyon édes volt!

A vendégváró asztal (lányos és fiús dolgokból volt külön)

Vendégváró asztal külön lányos, külön fiús muffinnal

Szombat délelőtt apa jó barátja feljött hozzánk felköszönteni Dorkát és az ajándék mellé még a díszítést is tőle kaptuk. 

SK Peti feliratos/rajzos lufik

Katica-torta szintén skanya

Dorka örül

Dorka 3 éves

Elérkezett a nagy nap, Dorka 3 éves lett!

Sokat gondolkoztam rajta, mi lehetne neki személyre szabottabb ajándék ... hát az, hogy szeretjük, imádjuk őt.

Emellett Miáéktól egy olyan megható kis videót kaptunk, ami soha nem fogok neki elfelejteni. A munkát, a gesztust, hogy két kisgyerek mellett volt energiája, kedve megcsinálni nekünk, a családnak, az ismerősöknek.

Persze most is, mint minden évben berakom a szülésélményt, hiszen ezáltal született meg az Edvy család, egy Dorka, egy anya és egy apa személyében - persze Maja már alapból a családunkat képezte -. Én a mai napig könnyel a szememben olvasom a Krisz szerint nagyon lightosan megfogalmazott történetet.

A születéssel/szüléssel kapcsolatos linkek:

http://www.edeskispotty.blogspot.hu/2011/10/20111003.html

http://www.edeskispotty.blogspot.hu/2011/10/szuleselmeny-i-nst-tol-korhazba.html

http://www.edeskispotty.blogspot.hu/2011/10/szuleselmeny-ii.html

Miától kapott videó:

https://www.youtube.com/watch?v=duxf9I-_rCs&sns=fb

Dorka:

A végére egy útravaló, ami most nagyon tetszik:

"Maradj mindig ugyanilyen!

Ne is értsd, aki bánt!

Ragyogj így, törékenyen!

Legyen hinnünk valakiben!”

 

Így jó, így szép!

Könnyű szívvel repülj tovább!

Így jó, így szép,

Bárcsak tudnánk vigyázni rád!"

Nagyon boldog 3. születésnapot kívánunk neked Édes Kincsünk/Kicsi Manókánk!

A jó Isten vigyázzon rád, angyalok kísérjék utadat!

Legyél nagyon boldog, teljesüljön minden kívánságot az életben!

Szeretünk nagyon!

 

A készülődésről

Nekiálltunk. Helyesebben anyám nekiállt.

Ő fogja megsütni a tészták nagy részét, amiért örök hálám neki ismét.

Ma muffinokat és kosárkákat készít anya a holnapi óvodai köszöntésre. Ma este megsütöm a tortát holnap estére, amikor is anyósomék, Kati és Bogi (Krisz családja) fog jönni hozzánk köszönteni. 

Ezzel a család egy része és az egész óvoda letudva.

Holnap - pénteken - szombatra süti anyám, ugyanazt, mint ma. Tudom, lehetett volna egybe mindent, de én azt szeretem, ha friss a süti és minden hozzávaló - én nem eszem meg másnapi sütit -. Pénteken este fogok még egy tortát készíteni szombatra a gyerekzsúros összejövetelre. Sokan leszünk. Ha őszinte akarok lenni, ennyi emberrel nem számoltam első körben, hiszen általában úgy szokott lenni, hogy fűt-fát meghív az ember és a fele vissza sem jelez, el sem jön. Na ... nálunk mindenki visszajelzett és jönnek is (elvileg). Meglátjuk.

Tudom, hogy Dorkának nagyon fontos ez az egész és olyan édesen keresi Balázst például, akit nem akartam tudtunk meghívni, mert nem tudjuk hol lakik. Dorka azt mondta "menjünk el a bölcsi felé, kérdezzünk meg egy nénit vagy egy bácsit, hogy hol lakik a Balázs és ha nem tudják, majd megkérdezünk még egyet és még egyet és még egyet!" 

Az első olyan szülinapja lesz, amire talán emlékezni fog, ha más nem képekről fel fogjuk tudni eleveníteni és igazából az első gyerekzsúrja/gyerekzsúrunk - már előre fel fogom kötni a gatyámat-. Másrészt az első olyan szülinap, ahol apa nem lesz velünk. Dorka nem érti egyenlőre, hogy apa miért nem tud szabit kivenni, miért nem tud közelebb dolgozni ... ha egyszer mindenki ott lesz ... meg különben is. Ebből fakadóan az első olyan szülinap, amit - a sütés, hurcolásos segítségen kívül- tök egyedül kell levezényelnem.

Először gondolkoztam közös játékon, foglalkoztatáson, olyan igazi zsúros dolgon, aztán úgy döntöttem, nem pörgöm túl ezt a dolgot (sem), lesz ott annyi gyerek, csak eljátszanak együtt, ha meg nem, az már az ő bajuk.

A helyszín kérdéses még. Sokkal kényelmesebb lenne kint, hátul az udvaron a garázsnál megtartani disney-s műanyag tányérokkal - mert hogy az lesz, nem rakom ki a porcelánt - és ugyanilyen poharakkal pizzával, sütivel, tortával, mint fent a lakásban, ahova eleve befér 10 gyerek, mi szülőkkel már nem. Nem mellékesen nem kellene "romelhárítanom" buli után. 

Időjárás kérdése: ha jó idő lesz (18-20 fok pici napsütéssel) akkor lent leszünk.

4-re hívtuk meg a vendégeket, szerintem max. fél 7-ig tart a buli.

Pizzat fogok sütni, még melegen tálalom. Lesz torta, meg kétféle süti. Szerintem ezzel már túlteljesítettem az éves tervet.

Ajándékot ma fogok venni: könyvek, fejlesztő játék, egy Barbie apáról, hajpánt és pont.

Jövő héten jövök ismét azzal kapcsolatban, mi valósult meg a tervekből :)

Ja! Vasárnap is buliba megyünk Pápára. Apósom testvére 70 vagy 75 éves lesz - nem mindegy, de nem tudom - őt köszönti fel az egész család nagy banzájjal. Van egy gyanúm, hogy 70 így ebben a formában.

Jó kis hétvége lesz! Szorítsatok!