Múlt hétről van szó, amikor a betörési kísérlet már csak hab volt a szarkupacon tortán.
Hétfőn egy barátnőmmel nőgyógyásznál voltunk, ahol közölték vele, hogy a cisztáival el lehet lenni, nem gond, sőt műtétet sem javasolnak és az sem gond, hogy február óta vérzik és rosszul van. Ráadásul nagyon jó orvosról beszélünk. Dorka addig Katival volt, játsziztak, tavaztak. Mikor átvettem a gyereket, görényt és cicát simogattunk, hazamentünk, nagyon elfáradtunk.
Kedden fagyizás, sétálás, cipővásárlás volt porondon, ahol sikerül 3 db olyan 40-es cipőt vásárolnom hogy az egyik kicsi, a másik nagy, a harmadik szorít. Hazaérkezve már csak nevettem a dolgon, majd Majástól, Dorkástól lementünk hátra a garázshoz, ahol a szomszédokkal és gyerekeikkel voltunk kint fél-1 órát.
Az udvarból lehet látni ablakon keresztül a lakás bejárati ajtaját, tetőtér, ahol ha menekülni kell, csak lefelé. Ebben a fél 1 órában valakinek/valakiknek szándékában állt bemenni a lakásunkba, hogy milyen célból, ne kérdezzétek, mert elképzelni nem tudom.
Mint ahogy azt sem, hogy volt bátorsága ahhoz, hogy így megpróbálja. Az egyik lehetőség a rendőrök szerint: olyan ismerős volt, aki tudta hova jön és mi van nálunk - bár azt nem tudom, hogy mi van nálunk, mert szerintem semmi. Én pénzt is csak mindig annyit tartok magamnál, ami éppen kell, mert elveszítem - aki ismer, ezt tudja -. Tudta, hogy van kutya, tisztában volt azzal is, hogy mekkora hangja van. Egyébiránt máskor próbálkozott volna és akkor belebukik, mert a szomszéd otthon van és semmit sem hallott. Tudta azt is, hogy idő kell, mire a garázsból felérünk a lakásba és ha pont felindulunk, neki van még menekülési ideje. A másik lehetőség, kifigyelt minket és annyira idióta szegényem, hogy a biztonsági hevederzár ellenére megpróbálta vagy nem vette észre a hevederzárat. Attól csak úgy tud bejönni, ha van kulcsa hozzá vagy ajtót robbant. Hogy be szerettek volna jönni, azt akkor vettük észre, amikor felmentünk 6 óra körül a lakásba. Egyből látható volt a forgácsolás és hogy a fal össze van zúzva.
Mindenesetre nem tudott bejönni, de sikerült elérnie, hogy napokig nem tudtam aludni az eset után, annyira rossz érzésem volt. Nem féltem, hanem szabályosan rosszul éreztem magam otthon. A lakás nyújtotta biztonság-érzetet, az a jó érzés, amikor hazamész oda, ahol élsz, még ha csak pár órát töltesz el, azt sikerült elvennie ennek az idiótának. Le sem írom, hogy mit gondoltam, nehogy visszaszálljon rám, mert akkor egész életemben popsiba kefélnének nagyon durván.
Dorkának nem mondtam semmit, kakaóztunk, egy mesét megnézhetett, mentünk fürödni, majd letettem aludni. Miután elcsendesedett a hát, felhívtam a rendőrséget, elmondtam mi történt, 15 percen belül ott volt két rendőr, akik elmondták mi a protokoll ilyenkor, fél óra alatt végeztünk. Kikérdezték a szomszédokat, adatokat vettek fel. Fél 10-re megérkezett 2 helyszínelő, akik szintén fél óra alatt megcsináltak mindent, ha a pasin múlott volna szerintem ott is alszik.
Éjfél elmúlt, mire letörölgettem, összesöpörtem, ágyba kerültem, aludni nem tudtam. Szerda reggel széles vigyorral és mi sem történt fejjel Krisszel találkoztam pár percre, majd átvettem a bizonyítványomat és dolgozni mentem. Délután találkozóim voltak, de nagyon nem voltam toppon sehol sem, később a rendőrök jöttek vissza még egy körre. Csütörtökön Dorkát fülészetre vittem reggel a kórházba, mivel azt vettem észre, hogy az egyik fülére nem hall. A jobb fülét kiporszívózták, a balba csepegtetünk azóta is, de nem akar oldódni a fülzsír. Ennek a füldugónak az eltávolítása után tudják csak megmondani, hogy ez az oka annak, hogy nem hall, vagy egyéb. Reméljük az előbbi. nagyon bátor, okos nagylány módjára viselkedett, nagyon büszke voltam rá! Kórház után munka, óvoda, majd pénteken ügyintézés, szombaton Ádám-szülinap és vasárnapra maradt minden más a háztartásból. Hétfőn újra fülészet, nem tudták ismételten kiporszívózni, így újra csepegtetni kell,. Délután fodrász, tudtunk beszélgetni és bulit szervezni. Tegnap a biztosító jött hozzánk a kárt felmérni, fotózni, elmondani a menetet. Várjuk még a rendőrségi jegyzőkönyvet, az árajánlatot a javításra majd ez alapján fognak fizetni.
Közben tegnap nagy kommandós akcióba kezdtem. Egér vs Liz ... a garázsban. Egér, aki szétrágott mindent. A minden alatt értsd a hivatalos papíroktól a liszten át az utolsó morzsáig a gyapjútakarón, gyapjúpárnán keresztül az ülőgarnitúrát ... mindent. Köcsög egér, most elkapom! Felfegyverkezve minden lehetséges egérfogóval körbepakoltam az egész garázst - kb 15 négyzetméteren 50 db. Biztosra megyek ... aki látott, tuti feküdt a nevetéstől: célszerszámok, sonka, sajt, szalonna, szaloncukor darabkával, gumikesztyű, fertőtlenítő, totális menetfelszerelésben öltözve, kis házakat csináltam és végigpakoltam a nyomvonalon - gyakorlatilag végig van szarva az egész garázs, úgyhogy nem volt nehéz. Viszont nevetséges részemről, hogy eddig ha nem is napi szinten, de hetente lent voltunk és nem vettem észre. Most, hogy pakoltam ... hagyjuk is a szagot és a látványt.
Az is lehetséges, hogy már nincs ott az egér, régen elment, csak télre költözött be.
Ma anyák napi barkácsolás lesz az óvodában, ahol a kiírás szerint a nagymamáknak készítünk meglepiket. Ma felhívott egy férfi a rendőrségről, hogy gond van a nyomozati anyaggal, ugyanis fénykép nem készült. Tájékoztattam, hogy de bizony, kép volt, több is, a kollégái készítették. Ma pótolnom kell az anyagukat.
Az óvodából rohanok haza, mert a keresztlányom ballag pénteken és sütök, amit holnap reggel az unokatesóm visz el, miután újra a kórházban teszünk látogatást Dorkával újabb kísérletre és én már nagyon örülnék, ha ez lenne az utolsó, majd munka, haza Majáért és irány vásárhelyre.
Mindezt megelőzte egy április 18-ai apás nap is, ami nagyon jól sikerült, erről külön írok.
Szóval az elmúlt két hetünk így zajlott és még.
Egy vágyam lenne, kettő inkább: egy nagy alvás reggel óracsörgés nélküli ébredéssel és hogy otthon nyugiban tudjak leülni 2 órát ... esetleg ez alatt filmet is tudnék nézni, de tudom, ez már nagyon extra kérés lenne ...
Mind e mellet az ember elvégzi a dolgát, gyereket okosít, itt a példa rá:
