Napi szívszorítók

...

Dorkának a héten újra megkezdődött az ovi.

Dorka azt mesélte, hogy Szofival megegyeztek abban, ha ketten alszanak és mindketten számolják az alvásokat, akkor Dorka apukája hamarabb hazajöhet, hiszen ha ketten alszanak, gyorsabban kell, hogy teljen az idő ...

... 

Anyósomék Horvátországba mennek egy hétre nyaralni. Ma reggel elbúcsúzkodtunk tőlük. Dorka utál elköszönni, nagyon kukán viselkedett egész végig, majd mikor bevittem az óvodába nem akart ott maradni.

Leültem vele beszélni, kérdeztem mi a baja? Azt mondta az bántja, hogy apától is el kellett köszönni és ő sem jött vissza és még nagyon sokáig nem fog hazajönni, Akkor most a mamáék sem jönnek haza sokáig? "Meg különben is, minek kell elköszönni, ha úgyis jönnek vissza?"

2015.07.14.

Miért kellett? Muszáj volt! 

Nagyon becsomósodott Dorka haja, amit már csak fodrász barátnőm tudott bontófésűvel nagy munka árán kifésülni. Így - igaz Szofi hatására is, neki is rövid lett a haja - Dorkának 2015.07.14-én levágattuk a haját életében először. Lökést adott az is, hogy nem találtam a gyerekre olyan úszósapkát, amibe belefért volna a haja ... mármint a fejével együtt, mert Dorka felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha a feje és a haja külön úszna ... 

Fenntartásokkal álltunk neki, hiszen mélyen él emlékeimben a 2 évvel ezelőtti első frufrus próba, amikor is 3-an nem voltunk képesek lefogni a gyereket egy kis igazítás céljából.

Judit nagyon ügyes volt, fél 9-re jött hozzánk és gyakorlatilag fél óra alatt lerendezték a vágást, igazítást, ritkítást és átmenet vágást, mert ezek nagyon fontosak voltak Dorkának. Dorka türelme határtalan volt, bár fél óra után mégis végesnek bizonyult ... sokat kellett bontani ismét.

Amikor meglátta magát a tükörben, közölte, hogy "Judit, én inkább mégiscsak hosszú hajat szeretnék!"

Judit kapott szép rajzot, matricával és puszit a hajvágásért, illetve a nagy döntéssel együtt Dorka közölte, hogy "csakis Judit vághatja le, senki más!"

Percenként 20-szor dicsértem/tük halálra, amitől aztán elfogadta a 'rövid hajúságot'.

Dorka készült egész nap, hogy miket fog elmondani apának, ha hív minket, de ahogy megszólalt a telefon, odahozta nekem és megkért, hogy inkább én közöljem apával a nagy hírt. Kérdeztem a 10 perc leteltével, hogy miért nem akart apával beszélni és azt mondta a gyerek, hogy ők a múltkor megbeszélték, hogy le lesz vágva a haja. Apa azt mondta, ha viszket a feje, melege van, akkor le kell vágatni, de ha nincs gond, akkor maradjon a haja, mert neki nagyon tetszik. Mi lesz, ha apának nem fog tetszeni a rövid haja és akkor már nem is fogja szeretni. 

Elmagyaráztam neki, hogy nem külsőségek alapján szeretjük a másikat, hanem 'másért' - itt felsoroltam millió-egy dolgot - és legfőképpen 'másért' és nem a külsőségekért.

Megértette, nagyon aranyos volt, majd megígérte, hogy csütörtökön beszél az apjával telefonon.

A levágott tincseket eltettem emlékbe és apának is küldünk levélben. 

Sokan megrovóan nézek ... erre csak annyit, hogy hordjanak 37 fokban amúgy is nagyon izzadós fejen egy ekkora súlyt/sűrűséget. Kifésülve vizesen a feneke aljáig ért a haja. Olyan édes volt, egész délelőtt döntött fejjel ment, szerintem furcsa volt neki, hogy nincs súly a fején. :)

Dorka haját keratinos- és bontóbalzsammal kentük be, hogy ki lehessen bontani a csomókat ... ami nem tett jót a pikkelysömörnek. Begyulladt a bőre ismét, vakarózik, újra kezeljük. Jó ideje olyan szépen visszahúzódott a vörösség a tarkójáról és a fejéről, nem kívánt a szokásos samponon és fürdetőn kívül semmit. Emellett megjelent a törzsén és a kezén is a folt, ezeket egy-kétszeri kenéssel - Mesterbalzsam - el lehetett tüntetni. Nagyon bízom abban, hogy felnőttként nem lesz csúnya foltos az amúgy gyönyörű - állandóan sebes, csípéses, kék-zöld-lila foltos - bőre.

Úszás: voltunk az új uszodában. Nagyon szuper, Karcsi papa tanítja úszni az unokát. Én vagyok a közönség, közben elmegy pár hossz, de mindig a közelükben vagyok, hiszen vízbe csak úgy, ha ott vagyok én is.

Dorka nyaral ...

... egész héten. 

Kérdezik mikor megyek el szabadságra? Szabadságra? Nekem ez a szabadság, amikor reggel eljövök dolgozni, munka után hazamegyek ... vagy nem és épp találkozom egy ismerőssel. Hétfőre, keddre programokat szerveztem le, amiből csak a kedd valósult meg strandolás formájában, mert a munkám nagyon sokáig elhúzódott minden nap, közben egyedül viszem az irodát, így az aktív szabadidő nem több, mint máskor, de nincs most gyerekre gondom és ez olyan, mintha enyém lenne a világ.

Megyünk Dorkával kettesben "nyaralni" 3 napra, azt gondolom, az bőven elég a Balatonnál nekünk. 

Lánybúcsút szervezek, ami jövő hétvégén lesz esedékes; nagyon jó játékokat találtam ki, a helyszínt a kaját, a dekort megszerveztem, de valahogy a menyasszony - általam ismeretlen - barátnői - akik részt vesznek elvileg a lánybúcsún - nem aktivizálják magukat. Mégsem nekem kellene csinálnom mindent azt gondolom ... helyesebben szívesen megcsinálok bármit, ha közösen döntünk róla.

Emellett tudok rendszeresen edzeni. Nekiálltam egy hónapja, becsületesen hasazok, aminek az eredménye nem látszik, csinálom a deszka pózt, guggolok, napi 20-ast letekerem és kijárok egy parkba, ahol egy srác segít fitten tartani magam. A találkozás véletlen és spontán volt. Mentünk Dorkával haza éppen, szeretett volna megállni játszóterezni. Utálom a játszikat, felesleges időtöltésnek gondolom a saját részemről, nyilván Dorka imádja. Amellett tudom, hogy Maja már 12 órája dekkol otthon pisire toporogva.

Szóval játszi, Dorka bemegy, homokozik, csúszdázik, majd meglátom ezt a pasit - totál szálkás testtel - a másik oldalon, nézem mit csinál és amit csinál azt olyan könnyedséggel. Odamentem hozzá, mondtam, hogy szeretnék én is ilyen testet, majd mikor közölte, hogy szeretne egy olyat ő is, mint az enyém, akkor már tudtam, hogy jóban leszünk. Egy hónapja edzünk együtt vagy éppen külön. Nem tudom a nevét, hogy hol lakik, hány éves, semmit. Edzünk. 

Tudom, hogy egyszerűbb lenne venni egy bérletet egy terembe profi segítséggel, meghatározott beosztással, nem lenne ennyire elaprózva. Meglátjuk. Most egy hónap után itt tartok:

 

Vasárnap az ikrényi strandon szarrá égtünk süttettük a hasunkat. Annyi ismerőssel találkoztam, beszélgettem, hogy a vízbe 3-szor mentem bele, nem volt időm úszni :) 

Olyan jó volt, érzem, hogy élek, hogy bizsergek.

Hétvégén Győrkőc nyitón voltunk bent a városban este, ami Dorka részéről szót nem fogadásba és többszöri rövidebb hisztibe csapott. Fáradt volt, dög meleg volt, előtte vendégeink voltak egész délután, fél 11 volt, mire hazaértünk. Koncertből sokat nem hallottunk, Dorka ugrálóvárazott, nem akart kijönni, hiába üvöltöttem neki, úgyhogy fél óra után bementem és kiráncigáltam, majd megígértem, hogy ez volt az utolsó ugrálóvárazása. Hétvégén már nem mentünk ki, elkerülve ezzel a sorban állást, a hőséget, így otthon maradtunk és tartalmasan eltöltöttük az időnket közösen. Olyan dolgokat csináltunk, amiket ezer éve nem. Ételt rendeltünk, hogy ne fűtsük a lakást.

 

Azt majd elfelejtettem írni, hogy Dorka sportol. Méghozzá lovagol. Heti rendszerességgel járunk Szigeti lovardába és olyan büszkén, egyenes háttal ül a lovon a csöpp, husi lábaival, hogy dagad a mellem a büszkeségtől.
A lovarda vezetőjéhez került Dorka, egy nagyon katonás, fegyelmezett ember, akire Dorka nagyon felnéz. A férfi választotta ki magának. Egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat végeztet, megtanította a vezényszavakat, hogyan kell etetni stb ... amiért többször rá kellett szólni, az a letyepetye. Mindig volt mondanivalója. Nem baj, fegyelemre, tiszteltre és a sport alázatra tanítja. Bízom benne, hogy nem kósza fellángolás ez, hanem hosszan tartó szerelem lesz.