Természetesen Dorkáéról van szó ... még mielőtt félreértés esne. 

(2 éve, mikor Krisz elment, Dorka bölcsődés volt, nagyon szeretett volna testvért. Azt mondta a gondozónőnek, hogy a kis tesója már bent van a pocakomban ... nem tudom mennyire gondoltak ribancnak, hogy apa helye még ki sem hűlt, anyának már baba van a pocakjában)

Dorka pocakjáról: valaki, valami lakik benne, ezzel nagyon sok bosszúságot, fájdalmat és kellemetlenséget okoz egyetlen lánykánknak, meggyötörve a tehetetlenségem okán.

Kezdjük az elejétől. Saját megfigyelések alapján, teljesen szubjektív véleménnyel:

Októberben indult a történet azzal, hogy Dorkának 2 hetente hasmenése volt. 2 napig tartott, otthon maradtunk; mindig úgy jött ki a lépés, hogy péntek-szombat majd vasárnap már semmi gond. A két nap viszont kínlódással telt. Görcsölt a hasa, wcre futkoztunk, ahol robbanásszerűen zengett a slozi minden alkalommal. Orvossal mindig konzultáltunk, Dorka túl volt rajt gyorsan. November elejétől besűrűsödtek a hasfájások és heti 3 napot ment Dorka hasa. Az első bakteriológiai eredmény negatív lett, tehát nem az okozta eleinte a gondot, majd elkezdtem írni az ovis étkezést. Kiírtam mikor volt tejes, tejszínes, tejszármazékos étel és ahhoz viszonyítva mikor kezdett Dorka hasa fájni. Megfigyeltem, hogy főzelékek után már délután jelentkeztek a görcsök. Sokszor kellett leszállni a buszról és rohanni, hogy Dorka be ne kakiljon. Rengeteg Pro-Kidet megevett, ezzel az egy porral tudtam megfogni a hasmenést.

Felhívtam a központot, ahol készítik az óvoda ételeit. Jóban vagyok a vezetőjükkel. Elmondta, hogy gluténnel sűrítenek az új szabályozás okán. Tudják, hogy kínlódnak más ovikban is a gyerekek, a felnőtt menzások is. Ettől van az, hogy a kanál megáll a főzelékben és a nagyon egészséges adalékanyagoktól, hogy sokszor Dorka éhesen jön haza.

Ennek két oka van: mi nem így étkezünk, nyilván nem ízlik neki. Másrészt ha fáj a hasa, az ételtől fáj, már nem szeret enni. Naponta tapasztalom óvodától függetlenül, hogy rossz az étel, nem ízlik, a gyerekek hasa fáj. Többször előfordult, hogy hazaérkezésünk után fél 5-től estig zabált a gyerek, pótolva a napi készletet.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ehhez a fajta táplálkozáshoz, főleg a gluténtoleranciához kell 4-6 hét.

Nem szeretem, ha Dorkának fáj ... akármi ... Nem szeretem, ha puffadt. Nem szeretem, ha pityereg, mert görcsöl a hasa és nem szeretem, ha csak fekszik egész délután a kanapén, mert nem tud csinálni semmit. A hétvégéink meg egy az egyben az előző pár sor mintája alapján teltek. Tehetetlennek éreztem magam.

Újra felhívtam az orvost megbeszéltünk egy időpontot és megkértem, hogy menjünk utána ezeknek a dolgoknak, ebből elég volt!

Ott helyben elfektették a gyereket és szóltak, hogy fogjam le. Én itt lettem rosszul először, nem készültem rá, csak egy megbeszélésre mentünk. Dorkát sem készítettem. Az asszisztensnő lefogta Dorka kezét helyettem, mivel én erre alkalmatlan vagyok. Nyugtattam Dorkát, nem lesz gond, nagyon ügyes, egy igazi hős, nagyon büszke vagyok rá, majd az a következő kép, hogy nekem is hasonlókat mondanak ... igen, rosszul lettem :)

Dorkának egy nyikkanása sem volt, a doktor néni nagyon megdicsérte, hogy egyedül milyen ügyesen helyt állt a vérvételen. Ezek szerint ennyire számíthat az anyjára ilyen helyzetben. Dorka kapott egy pónis matricát és kaptam én is egyet, mert ilyen ügyesen összeszedtem magam. Azon nevettem, hogy velem többet foglalkoztak, mint a gyerekkel :) :)

Innentől kezdve sem tejet sem olyan ételt, amiben tejet vagy származékait tartalmaznak tiltólistásak lettek 2 hétre.

Megkaptuk a vért, amit be lehetett volna vinni a kórházba, de én a Synlabot választottam a gyorsaság, okán. 12.500,- Ftot  fizettem egy 20-as panelért (vérből) és egy laktóz-vizsgálatért (szájcirógatással).

Gördülékenyen ment minden, nagyon kedvesek, segítőkészek, nagyon pontos, érthető választ adtak mindenre. Az egyik eredmény megvolt 3 munkanap alatt, a másik 5. Tejre és tojásra mutatott ki érzékenységet. Be kellett szüntetni a tojást is innentől kezdve, majd kiderült, hogy Dorka laktóztoleráns. Dokival naponta konzultálunk, ezek tükrében kiírt még egy székletes vizsgálatot, mivel a hasmenés és a görcs mindig jelen van. Szerdán kaptam 3 tégelyt, 3 dobozzal, 3 lappal, amibe produkálni kellett volna. Természetesen Dorkának megszűnt a hasmenése, nem tudott kakilni. Fasza. Nagy nehezen lett egy mintánk, de ha a fene fenét eszik is, muszáj lesz még 2. Amit én úgy gondoltam el, hogy szerda-csütörtök-péntek, le is adjuk a Jósika utcába, így hétvégén nem kell tárolnunk ... mert nagyon tré az a helyzet, hogy benne van 3 tégelyben a produktum, ezen kívül egy papírdobozba, még beletekertem fóliában és a hűtőben kell tárolni. Hát igen ... hagyjuk is ... azó6ta nagy ívben kerülöm a hűtőt és csak olyan élelmiszereket vásároltam, ami hűtés nélkül is elvannak.

Szerdán telik le a két hét. Addigra megjön a glutén-teszt eredménye is, nem gyógyszertárit vettem, az orvos kiírt egyet. Tojás-tejmentesen tengetjük napjainkat.

Nem ugrott ki eltérés nagyon, mégis ami van, megviseli Dorkát. Nem érdekelne, ha bőrkiütéses lenne, de a látom, hogy fáj, görcsöl a gyomra nagyon rossz. Adom neki a Normaflore-t, a Pro-Kidet szüneteltetni kell. Szerdától vissza lehet terhelni tejre és tojásra. 

Több dolog lehet:

- gluténérzékeny

- elkapott egy vírust, amiből nem jött ki

- ez a kis érzékenység ennyire megviseli a szervezetét 

- a közétkeztetés viseli meg ennyire az emésztőrendszerét

- beszedett egy vírust, ami ezeket az érzékenységeket produkálja és a vírus kezelésével az érzékenység visszaáll a normál értékekre

... ezen kívül vagy 3 variációs lehetőséget soroltak fel nekem, szóval lehet tippelni. 

Már a "valami vírus" kifejezésen fel sem húzom magam.

Mindenesetre a dokink nagyon alapos, minden eshetőséget igyekszik alaposan kivizsgálni és helyére rakni a dolgokat. Jövő héten gasztroenterológushoz megyünk a Bem térre. Ott mondanak Áment a történésekre és a további folytatásra.

Az óvodában nagyon rendes mindenki, Nagyon rugalmasak és a gyerek érdekeit szem előtt tartva segítenek mindenben, amiben csak tudnak. 

Néha fennakadás van, miben lehet tejszármazék vagy tojás, de ezt én is csak pontosan onnan tudom, hogy anyám ovis konyhán dolgozik otthon és ő tudja, mit mivel főznek.

Dóri! Neked külön hála azért, hogy nem küldtél el egyszer sem a francba, bármikor bármilyen idióta kérdéssel fordulhattam hozzád!!!! Köszönöm még egyszer!

A következő poszt a tojás és tej nélküli élet nehézségeiről fog szólni.

A MOZI

Névnapom alkalmából meghívtam Dorkát moziba. Megnéztük a Hotel Transylvania 2-t.

Hatalmas lelki készülődés előzte meg a dolgot annak tekintetében, ahogy közeledett az időpont, annál jobban bizonytalanodtam el. Ellentétben Dorkával, aki számolta vissza a napokat. Bizonytalanságom okai: hogy üli végig a 90 percet? Mi lesz, ha pisi-kaki lesz? Mi lesz ha nem érdekli? Mi lesz, ha lesz "féleltemes" rész? Mi van ha túl hangos lesz? Felveszi-e a 3D-s szemüveget? Fogja-e érteni? Nem fog-e rosszalkodni (itt konkrétan arra gondolok, hogy fogja magát, felpattan és elmegy körbenézni, hogy találom meg a sötétben? ... ) és ha nagyon őszinte akarok lenni, volt bennem félsz a hajnali párizsi terrortámadással kapcsolatban még akkor is, ha tudom ésszel, hogy a mi országunk nem veszélyeztetett ilyen szempontból. 

Pénteken este Dorka kis barátja nálunk aludt, majd szombat reggeltől sáskajárás indult meg a lakásunkban a névnapi köszöntések okán. Dorka mindenkinek elújságolta, hogy fél 5-re megyünk A MOZIBA. Alig bírt elaludni ebéd után, annyira izgult A MOZI miatt. 

Gabcsika jött fél 3 körül köszönteni, Dorka játszott vele egy kicsit, majd hogy tudjunk beszélgetni, elküldtem készülődni. 

Fél óra múlva megjelent a gyerekem a szobája ajtajában: csillagos kék harisnyában, farmerszoknyában, hercegnős felsőben, hajában a harisnyájával színben harmonizáló Jégvarázsos hajcsattokkal, haja szépen kifésülve; karján gyűrűvel és karkötővel, nyakában nyaklánccal. Felhúzta a cipőjét és közölte, hogy "anya, én kész vagyunk, indulhatunk is." 

Köpni-nyelni nem tudtam, ahogy végignéztem a csajomon, Gabcsin is láttam a döbbenetet. Úgy felöltözött Dorka, olyan tökéletesen elkészült, egy igazi kis nő állt előttem, aki 4 évesen képes odafigyelni arra, hogy minden passzoljon egymáshoz ... emellett sokszor a harisnyanadrággal nekem is meggyűlik a bajom, ő meg simán megoldotta. Ahogy megállt előttem, egyből anyósom jutott eszembe. Ő képes ennyire elkészíteni magát. Annyira büszke voltam rá, olyan gyönyörűen ragyogott Dorka, nem találtam rá szavakat! Egész este dicsértem. Gabcsi elment, persze ő is agyon dicsérte a gyereket, én kutyafuttába magamra kaptam egy farmert és egy hosszú ujjú pólót, ami sem színben, sem más aspektusból nem passzolt egymáshoz.

Érkezés után Dorka hanyattvágta magát a karácsonyi hangulatba öltöztetett Plázától ... mondjuk én is, csak én a döbbenettől. Miért kell november 14.-én ünneplőbe öltöztetni az épületet? Szerintem ennek még annyira nincs itt az ideje. Nekem ezzel a korai készülődéssel elveszik a varázs, jobban mondva mire odaérünk veszik el; persze értem a marketing, tömegvonzás, pénzköltés részét.

Fél 5-kor kezdődött A MOZI. Vásároltunk nachost, ami nekem fűszeres volt, Dorka imádta, illetve gumicukrot. Leültünk, Dorka egyből feltette a 3D-s szemüveget és onnantól kezdve le sem vette. Amikor elindult a filmvetítés, a hanghatásoktól Dorka akkorát ugrott a székben, majdnem kiesett belőle. Igyekeztem nagyon visszafogottan röhögni. 

Néztem vetítés közben a gyereket, imádta az egész feelinget, a filmet, a 3D hatást - húzkodta a fejét a "kijövő dolgoktól" "nézd anya, majdnem megfogtam". Élvezte, csillogott a szeme, a filmmel együtt élt, sokszor még azzal együtt is lélegzett. 

Minden félelmem elmúlt az első 10 percben és nagyon örültem, hogy ennyire jól éreztük magunkat. Mikor vége lett a filmnek, nem akart elindulni, úgy kellett kikönyörögni és felajánlani neki a kisvasút használatát vásárlás után. 8 óra múlt, hogy hazaértünk, majd Dorka felajánlotta nagy kegyesen, hogy velem alszik ám, ha gondolom névnapom alkalmából ...

A Vakonyba

Mindenszentek napján a Vakonyba Bakonyba kirándultunk anyósomékkal, megmásztuk a Cserszneki Cseszneki várat. 

Délelőtti indulást követően Dorka kérdezgette, hogy látunk majd vakondot? Minden alkalommal igennel válaszoltam, bár nem értettem az összefüggést a vakond és a Bakony között. 

Majd a következő kérdésnél egyből rájöttem: Bakony helyett Vakonyt mondott és a vakonyt összekötötte a vakonddal.

Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy ennyire érthetetlenül beszélek vagy ennyire nem figyel oda/nem hall. 

Miután tisztáztuk a dolgokat, nekivágtunk a túrának. nagyon jó volt, nem megerőltető, viszont fent a várban sokszor kapaszkodni kellett el ne fújjon a szél minket. 

Nagyon szépen halad a felújítás, a kilátás pazar ... semmihez sem hasonlítható az őszi táj látványa.

Emellett Dorka számára hatalmas jelentőséggel bírt, hogy minden oldalról lovakat lehetett látni.

A vár belső falait nevesítette: miszerint ez egy szoba volt, ahol a hercegnők teáztak, amaz egy nagy bálterem, ahol mulattak, amott egy börtön ... "ahol a csúnya emberek vannak, akik elmentek gondolkozni és mikor megjavultak, kijönnek és jó emberré válnak."

Minden kutyát megsimogatott, merthogy állatot fel lehet vinni.

Gyűjtöttünk gyönyörű faleveleket, gesztenyét, diót.

Hazafele nagyon nehezen akarta venni az irányt Dorka. Folyton vissza akart menni játszani az egyik hercegnős-szobába. Mi anyósommal leindultunk, apósom maradt királyként Dorka királynő mellett.

10 perc múlva csatlakoztak hozzánk, majd közölték, hogy a pórnép - mi ketten anyósommal - üzenetet küldtünk a királynak és a királynőnek, hogy várjuk lent a faluban őket, hogy dicsőíthessük uralkodóinkat. Ez Dorkának nagyon tetszett, egyből megindult lefele ... majd mikor eljutott a kis agyáig, hogy biz' innen már hazafele vezet az út, közölte apósommal, hogy ő úgy hallja lent a faluból a pórnéptől, hogy inkább maradjanak ott fent :)

Annyira nevettünk rajta, de jött szépen, mikor mondtam neki hogy gyűjteni kell az őszi kosárkába a díszeket.

Volt egy kis nüansz ... amit nem kellett lerendeznem - de ezzel együtt tanulság volt a lerendezőnek - ami így volt tökéletes.

Nem engedtem meg Dorkának, hogy bemenjen egy a vár lábánál álló büfébe - előre láttam, hogy fagyin kívül nincs semmi - apósom bevitte a tiltásom ellenére. Dorka fagyit kért, kapott, majd mikor jött kifele, büszkén mutatta szerzeményét. Azzal a lendülettel visszafordítottam és mondtam neki, hogy most szépen lezongorázza a papájával, miért NEM kaphatja meg a fagyit. Kisvártatva jött ki egy szem kockacukorral :)

Tanulság volt nekik mindenképp. Elismerték ők is, hogy ez nem volt rendben így. 

Ha én valamire azt mondom, hogy nem, akkor az nem marad akkor is, ha a fene fenét is eszik.