A MOZI

Névnapom alkalmából meghívtam Dorkát moziba. Megnéztük a Hotel Transylvania 2-t.

Hatalmas lelki készülődés előzte meg a dolgot annak tekintetében, ahogy közeledett az időpont, annál jobban bizonytalanodtam el. Ellentétben Dorkával, aki számolta vissza a napokat. Bizonytalanságom okai: hogy üli végig a 90 percet? Mi lesz, ha pisi-kaki lesz? Mi lesz ha nem érdekli? Mi lesz, ha lesz "féleltemes" rész? Mi van ha túl hangos lesz? Felveszi-e a 3D-s szemüveget? Fogja-e érteni? Nem fog-e rosszalkodni (itt konkrétan arra gondolok, hogy fogja magát, felpattan és elmegy körbenézni, hogy találom meg a sötétben? ... ) és ha nagyon őszinte akarok lenni, volt bennem félsz a hajnali párizsi terrortámadással kapcsolatban még akkor is, ha tudom ésszel, hogy a mi országunk nem veszélyeztetett ilyen szempontból. 

Pénteken este Dorka kis barátja nálunk aludt, majd szombat reggeltől sáskajárás indult meg a lakásunkban a névnapi köszöntések okán. Dorka mindenkinek elújságolta, hogy fél 5-re megyünk A MOZIBA. Alig bírt elaludni ebéd után, annyira izgult A MOZI miatt. 

Gabcsika jött fél 3 körül köszönteni, Dorka játszott vele egy kicsit, majd hogy tudjunk beszélgetni, elküldtem készülődni. 

Fél óra múlva megjelent a gyerekem a szobája ajtajában: csillagos kék harisnyában, farmerszoknyában, hercegnős felsőben, hajában a harisnyájával színben harmonizáló Jégvarázsos hajcsattokkal, haja szépen kifésülve; karján gyűrűvel és karkötővel, nyakában nyaklánccal. Felhúzta a cipőjét és közölte, hogy "anya, én kész vagyunk, indulhatunk is." 

Köpni-nyelni nem tudtam, ahogy végignéztem a csajomon, Gabcsin is láttam a döbbenetet. Úgy felöltözött Dorka, olyan tökéletesen elkészült, egy igazi kis nő állt előttem, aki 4 évesen képes odafigyelni arra, hogy minden passzoljon egymáshoz ... emellett sokszor a harisnyanadrággal nekem is meggyűlik a bajom, ő meg simán megoldotta. Ahogy megállt előttem, egyből anyósom jutott eszembe. Ő képes ennyire elkészíteni magát. Annyira büszke voltam rá, olyan gyönyörűen ragyogott Dorka, nem találtam rá szavakat! Egész este dicsértem. Gabcsi elment, persze ő is agyon dicsérte a gyereket, én kutyafuttába magamra kaptam egy farmert és egy hosszú ujjú pólót, ami sem színben, sem más aspektusból nem passzolt egymáshoz.

Érkezés után Dorka hanyattvágta magát a karácsonyi hangulatba öltöztetett Plázától ... mondjuk én is, csak én a döbbenettől. Miért kell november 14.-én ünneplőbe öltöztetni az épületet? Szerintem ennek még annyira nincs itt az ideje. Nekem ezzel a korai készülődéssel elveszik a varázs, jobban mondva mire odaérünk veszik el; persze értem a marketing, tömegvonzás, pénzköltés részét.

Fél 5-kor kezdődött A MOZI. Vásároltunk nachost, ami nekem fűszeres volt, Dorka imádta, illetve gumicukrot. Leültünk, Dorka egyből feltette a 3D-s szemüveget és onnantól kezdve le sem vette. Amikor elindult a filmvetítés, a hanghatásoktól Dorka akkorát ugrott a székben, majdnem kiesett belőle. Igyekeztem nagyon visszafogottan röhögni. 

Néztem vetítés közben a gyereket, imádta az egész feelinget, a filmet, a 3D hatást - húzkodta a fejét a "kijövő dolgoktól" "nézd anya, majdnem megfogtam". Élvezte, csillogott a szeme, a filmmel együtt élt, sokszor még azzal együtt is lélegzett. 

Minden félelmem elmúlt az első 10 percben és nagyon örültem, hogy ennyire jól éreztük magunkat. Mikor vége lett a filmnek, nem akart elindulni, úgy kellett kikönyörögni és felajánlani neki a kisvasút használatát vásárlás után. 8 óra múlt, hogy hazaértünk, majd Dorka felajánlotta nagy kegyesen, hogy velem alszik ám, ha gondolom névnapom alkalmából ...