Nem is nehézségnek hívtam volna az első 3 napban, hanem megoldhatatlan feladatként aposztrofáltam a tej-, tojásmentes étkezést.
Orvosi "utasításra" töröltünk 2 hétre minden olyan dolgot az étrendünkből, ami tojást, tejet tartalmaz. Nem ehet Dorka sem laktózmentes ételeket, sem tojás-helyettesítőt ... azt mondta a doki, ezt a két hetet most így ki kell bírni.
Teljesen elkeseredtem az első 3 napon. Álltam a tűzhely előtt és az volt az érzésem, hogy mi eddig csak és kizárólag tojást, tejet ettünk.
Első bliccre kiesett a reggeli, esti kakaó, a krémtúró, a túró rudi, a tejbepapi, a tejberizs, a rántotta, a krémes sütik, a nagy Dorkakedvenc, a banános csoki, a tejszínes gyümölcslevesek, a krémlevesek, a sajtkrémek, a sajtszószok, a panírozott húsok, főzelékek, pékáruk - amiket fogyasztunk - és még millió-egy olyan ételt felsorolhatnék, amit eddig ettünk.
Elkezdtem nézni az összetevőket a csomagolásokon, amibe bele is buktam szégyenszemre, mivel fogalmam sem volt, mire kell figyelni. Dórit zaklattam, hogy segítsen és adjon tanácsot. Nagyon türelmesen elmondott mindent mit, hogyan kell. Innentől könnyebb lett, illetve fordítottam a megoldhatatlan problémán és megoldandó feladattá változtattam.
Azon gondolkoztam, hogyan tudom megtartani a fogásokat oly módon, hogy kihagytam belőle a két mumust, de mégsem legyen rossz íze. Csináltam keltésztát, buktát, fasírozottat, főzeléket, tojás nélküli tojásos levest, túrógombócot, túró nélkül, tojás nélküli tésztát vettem és ehhez hasonlókat, melyek ízlettek Dorkának. Nekem nem. Köze sincs a vízzel, tojás nélkül készült buktának a rendes, hagyományoshoz. Linzert sütöttünk ezer ízben, formában tojás nélkül és reggel-este kakaó helyett tea lett keksszel, croissanttal, pogácsával. Az édességet lekorlátoztuk az étcsokira, amit Dorka egyértelműen nem szeret, de a szükség nagy úr alapon nagy duzzogva megette. Krémtúrót gyümölcsturmixszal helyettesítettem és sűrítettem, pudingot is vízzel készítettem. Palacsintát vízzel kapta ... hagyjuk is milyen volt ...
Készítettem halat, amit Dorka szintén szeret, nagyon ritkán készítek, mert egyrészt ki lehet kergetni a világból halszaggal, másrészt nem is tudom finoman elkészíteni. Ennek Krisz a szakértője és isteni finoman tudja sütni.
Eltelt egy hét kb. mire belejöttem, szerencsére már csak 2 nap van vissza a diétából.
Lelkileg nagyon megterhelő volt az elmúlt 6 hét.
Látni Dorkát, hogy fáj neki és nem tudni segíteni ... látni, hogy annyira görcsöl sokszor, hogy veri a víz, falfehér. Emellett helyt állni látszólag mindenhol, este agyalni a másnapi kaján, az életen, ismerősöket kikérdezni, hogy lehetne segíteni ...
Mindennek a következménye az lett, hogy múlt héten szerdán volt egyszer hasmenése és szombaton fájt a pocakja - igaz, akkor nagyon, nem tudom mitől -, de kihúztunk napokat október eleje óta úgy, hogy tudtunk játszani délután - nem feküdt -, eltudtunk menni az Adventi vásárba sétálni, ki tudtunk menni az udvarra és nem azon parázott, hol van wc a közelben, hogy tudjon egyből futni, ha szükség van rá. Lelkileg nagyon megviselte/megviseli és bezárt sokszor még előttem is. Többször szégyellte magát, pedig milliószor elmondtuk neki, hogy nem kell. Pityergős lett és nagyon anyás. A győri nagyszülőktől haza kellett hozni múlt hét kedden - az a szabadnapom -, nem lehetett ott tartani. Nagyon sokat fogyott. 18 kiló - bölcsiben volt ennyi -.
Emellett, mikor nem rendetlenkedett a pocakja, akkor jókedvű, vidám volt és azt hiszem, sokszor ezt a kettősséget nem tudta kezelni. Minden este lefekvés után, elalvás előtt beszélgetünk. Azt kérdezte, hogy egy napon belül egyszer vidámnak érzi magát, egyszer szomorúnak, akkor vidám vagy szomorú volt a napja? Vagy inkább fájdalmas napja volt, mert sokat fájt a pocakja és mondjam neki, mikor lesz ennek vége?
Mikor nagyon görcsölt, mondogatta, hogy anya segíts ... azt hittem belehalok.
Emellett mindenhonnan kaptuk a jaj szegény gyerek, jaj most mit eszik - kérdezték tőlem úgy, hogy az első 3 nap fogalmam sem volt róla, hogy mit fog enni -, jaj éhen hal - ez mondjuk nekem is megfordult a fejemben -, szóval minden volt, csak nem segítség. Mindenki okos, mindenki tudja mi a baja a gyereknek, természetesen minden nap más. Mindenki ki tud zárni egy-egy lehetőséget egy-egy tünet alapján.
Már ott vagyok, hogy nekem tök mindegy mi a baja, csak mondják meg konkrétan, mert ez a tétlen 2 hét ...
Csütörtöktől lehetne visszaterhelni tejre és tojásra fokozatosan, amit valószínűleg el fogok tolni jövő hétre. Készülünk hazamenni hétvégére és nem szeretném, ha hasmenés vagy rosszullét miatt ismét tolódna az utazás. Csütörtökön kell hívnom az orvost a székleteredmények okán. Időpontot kérni a gasztroenterológushoz. Kovács Mártát ajánlotta a gyerekorvosunk a Bem téren található Győri Endomedix Központban.
Eleinte aranyosan elfogadta, hogy nem ihat/ehet tejeset. Mondta másoknak is, ha megkínálták. Szerinte csak abban van tej, amelyik szóban szerepel a tej szócska: tejberizs, tejbepapi, tejcsoki. Hétvégére eljutottunk a következő fázisba - mivel egyre kevesebbet fáj a pocakja, többet enne -, miszerint én gonosz vagyok és nem adok neki enni ... innen jön a két választási lehetőség hogy én eszem meg előle és neki nem akarok adni vagy nem veszem meg neki, direkt éheztettem. Minden alkalommal elmagyarázom neki, hogy türelmesnek kell lenni, az ő érdekét szolgálja stb ... persze megérti, de egyre nehezebben fogadja el ... mondjuk én is nehezen viselem az éjszakai zabálást, mert előtte nem akarok enni, hogy szívassam aranyom.
Csütörtökön remélhetőleg okosabbak leszünk, visszatér minden a régi kerékvágásba.
