Tegnap, 5 hét diétázást követően kontrollra voltunk hivatalosak a gasztroenterológus doktornőhöz. Ismét pontos volt, nagyon kedves, a kérdéseimre válaszolt. Mivel Dorkának az elmúlt 5 hétben nem volt semmilyen panasza, igazából nem volt mit megvizsgálni a gyereken. Végignézve a múltkori eredményeket, meghallgatva a tapasztalataimat, megkérdezte, hogy mit nehezebb pótolni számunkra? A tejet vagy a tojást? Egyértelműen a tojást!
Ezzel kezdtük tegnap a visszaterhelést, melynek a menete nagyon egyszerű, így néz ki és had ne mondjam, hogy életem leghosszabb 20 perce volt.
Láthatjátok, Dorka mennyire élvezte! Boldog volt a ténytől, hogy összekentem az arcát, a tojás húzza a bőrét, miközben pattogtam körülötte és szórakoztatom, hogy a nehéz-sorsú gyerek túlélje élete legdrámaibb traumáját. Nagy kínszenvedések árán csak eltelt a 20 perc ... igaz majdnem belehalt ... és nem értette azt sem, hogy ne piszkálja, mert ki fog pirosodni a bőre és akkor mit fogunk beleírni a füzetbe (kaptunk egy füzetet, amibe írni kell a reakciókat terhelés után 20 perccel, 40 perccel stb). Dorkának van egy Mickey egeres kis füzete, abba is írunk mindent. Semmi bőrreakció nem volt.
A fent leírtak okán este 10 órakor újra fazekat ragadtam és gyártottam másnapra Dorkának a tej-tojásmentes tízórait, ebédet, uzsonnát. Újabb egy hónap. Talán annyival egyszerűbb lesz, hogy ezentúl nem kell külön levest főznöm, hiszen a levestésztában is van tojás, az menni fog már szerintem. Meglátjuk.
Azt az időt nagyon sajnálom, amit főzőcskézéssel töltök el ahelyett, hogy a gyerekkel lennék. Szinte minden nap főztem, de csak gyors, egyszerű ételeket, legfőképp egytálételeket, de akkor sem futottam Dunának, ha csak szendvicset vacsoráztunk. Az elmúlt 7 hétben elmondani nem tudom mennyit agyaltam a mit, hogyan, mivel kérdéskörben és mennyi időt álltam a lábas fölött azon gondolkozva, hogy mit mivel tudok helyettesíteni úgy, hogy finom is legyen.
Most már könnyebb; mégis, mikor komplett menüt kell készítenem egész napra, az sok, emellett nem tudok egy fős adagot készíteni és rengeteg ételt kidobunk, Dorka is sokat meghagy az oviban, amiért nagyon haragszom. Főleg azért, mert baromi drága a hozzávaló. Azt veszem alapul, hogy 1.400,- Ftot fizetek ki egy négyes joghurtért, hogy a növényi sajt annyira szar, hogy kétezer forint landolt a kukában kóstolás után, viszont a csipsz baromi finom és majdnem 300 Ft. Mivel a normál sütésű süteményekhez vagyunk hozzászokva, ezek a sütés nélküli csodák nekünk nem ízlenek, ezért kísérletezés folyik ezen a frontvonalon is, ami egyre jobb és a legfontosabb, hogy finomabb ízek jönnek elő.
Igen, lehetne sokat spórolni, ha 2-3 üzletben vásárolnék, de sem időm, sem energiám, de igazából kedvem nincs 24 órás 'mindentegyedülinézés', 8 órás munka, óvoda után gyerekkel még boltokba időt tölteni úgy, hogy otthon már az ajtóban toporgó kutya vár, aki amúgy 11 órája van a lakásban pisi-kaki nélkül. Így leírva gyakorlatilag nem az élelmiszert fizetem meg, hanem az időspórolást. Mondhatom szép!
A lényeg: úgy érzem, egy helyben toporgunk, nem haladunk, valószínűleg türelmetlen is vagyok. Elhatároztam, hogy Dorkát elviszem a Medic-poliklinikára .
Kollégám volt náluk, ételallergiáját tökéletesen, azóta diéta nélkül tünetmentesre kezelték. Én amúgy is homeós-párti vagyok, ennyit megér a dolog, úgy, hogy az oldalon található összeg 4-szeresét költöttem tesztre, dokira, kontrollra és még ezen felül van 3 találkozó Dorka orvosával. Azt le sem merem írni mennyibe kerül az étkezés.
Lehet az élet pakolja elém ezeket a feladatokat, ahol türelmet, alázatot, kitartást - utóbbival sosem volt gondom - kell tanulnom.
A fent leírtak okán este 10 órakor újra fazekat ragadtam és gyártottam másnapra Dorkának a tej-tojásmentes tízórait, ebédet, uzsonnát. Újabb egy hónap. Talán annyival egyszerűbb lesz, hogy ezentúl nem kell külön levest főznöm, hiszen a levestésztában is van tojás, az menni fog már szerintem. Meglátjuk.
Azt az időt nagyon sajnálom, amit főzőcskézéssel töltök el ahelyett, hogy a gyerekkel lennék. Szinte minden nap főztem, de csak gyors, egyszerű ételeket, legfőképp egytálételeket, de akkor sem futottam Dunának, ha csak szendvicset vacsoráztunk. Az elmúlt 7 hétben elmondani nem tudom mennyit agyaltam a mit, hogyan, mivel kérdéskörben és mennyi időt álltam a lábas fölött azon gondolkozva, hogy mit mivel tudok helyettesíteni úgy, hogy finom is legyen.
Most már könnyebb; mégis, mikor komplett menüt kell készítenem egész napra, az sok, emellett nem tudok egy fős adagot készíteni és rengeteg ételt kidobunk, Dorka is sokat meghagy az oviban, amiért nagyon haragszom. Főleg azért, mert baromi drága a hozzávaló. Azt veszem alapul, hogy 1.400,- Ftot fizetek ki egy négyes joghurtért, hogy a növényi sajt annyira szar, hogy kétezer forint landolt a kukában kóstolás után, viszont a csipsz baromi finom és majdnem 300 Ft. Mivel a normál sütésű süteményekhez vagyunk hozzászokva, ezek a sütés nélküli csodák nekünk nem ízlenek, ezért kísérletezés folyik ezen a frontvonalon is, ami egyre jobb és a legfontosabb, hogy finomabb ízek jönnek elő.
Igen, lehetne sokat spórolni, ha 2-3 üzletben vásárolnék, de sem időm, sem energiám, de igazából kedvem nincs 24 órás 'mindentegyedülinézés', 8 órás munka, óvoda után gyerekkel még boltokba időt tölteni úgy, hogy otthon már az ajtóban toporgó kutya vár, aki amúgy 11 órája van a lakásban pisi-kaki nélkül. Így leírva gyakorlatilag nem az élelmiszert fizetem meg, hanem az időspórolást. Mondhatom szép!
A lényeg: úgy érzem, egy helyben toporgunk, nem haladunk, valószínűleg türelmetlen is vagyok. Elhatároztam, hogy Dorkát elviszem a Medic-poliklinikára .
Kollégám volt náluk, ételallergiáját tökéletesen, azóta diéta nélkül tünetmentesre kezelték. Én amúgy is homeós-párti vagyok, ennyit megér a dolog, úgy, hogy az oldalon található összeg 4-szeresét költöttem tesztre, dokira, kontrollra és még ezen felül van 3 találkozó Dorka orvosával. Azt le sem merem írni mennyibe kerül az étkezés.
Lehet az élet pakolja elém ezeket a feladatokat, ahol türelmet, alázatot, kitartást - utóbbival sosem volt gondom - kell tanulnom.
