Április 1. péntek:
Dorkát délben elhoztam az óvodából, Tényőre mentünk ki nyuszicsokit keresni. Ahogy kiértünk, dédi elkezdte mondogatni, hogy nincs jól ez a leány. Mi felnőttek beszélgettünk, addig Dorka elszunyókált a hintaágyban a napon. Éreztem közben, hogy egyszer-egyszer, mintha megremegne. Fél 3-kor ébredt tűzforrón, nem akart semmit, csak hazamenni. 3-kor indult buszunk haza, levittem kézben a gyereket a cuccainkkal együtt. Dorka teljesen elhagyta magát, közben még aludt is egyet (azt hittem megszakadok). A buszon beszélgettünk, nevettünk, határozottan jobb kedve volt mire Győrbe értünk. Megbeszéltük, hogy pénzt kell felvenni, pékárut kell vásárolni, nagyon sietünk. Séta közben - még futottunk is - ráadtam a kabátomat, mert nagyon fázott. Hazaérve, megmértem a lázát, mégis kíváncsi voltam mennyitől képes elhagyni magát ennyire: 40,2.
Egyből végigfutott rajtam, hogy ez képtelenség és hogy megmérem még egyszer, aztán inkább lázcsillapítót adtam neki (Nurofen 6 éves kortól 10 ml ... igen, tudom, dupla adag) és betettem hűtőfürdőbe. Annyira rosszul volt Dorka, hogy alapból langyos vízzel indultunk és negyed órát úgy ücsörgött a hideg vízben csukott szemmel, hogy szerintem fel sem fogta mi történik körülötte.
40 perc alatt 38,5re lement a hője, akkor már megnyugodtam.
Húgomat hívtam - akivel már hónapok óta szerveztük a másnapi találkozót -, elmondtam, hogy Dorka lázas, nem folyik az orra, nem köhög, jönnek, nem jönnek? Jöttek. Dorka teljesen transzban volt, láznak semmi nyoma.
Azon meg sem lepődtem, hogy orvos nélkül maradtunk hétvége lévén,. Az nyugtatott, hogy húgom párja mentős, így igazából nem volt mitől félnem.
Április 2. szombat:
Ebéd után elmentünk sétálni, Ádámnak megmutattuk Győrt, felmentünk a Püspöktoronyba, fagyiztunk, nagyon jól éreztük magunkat. Délután 4-kor értünk haza 39,8-cal. Lázcsillapító újra 7,5 ml, egy óra múlva nem volt lázas. Pizzát rendeltünk, megvacsoráztunk, közben beszélgettünk, majd azt vettem észre, hogy Dorka elaludt ülve mellettem. Én Dorka szobájába aludtam, a húgomék a hálóban.
Éjjel fél 1-kor olyan érzésem volt, mintha kigyulladt volna az egész hátam, olyan forróságot éreztem. Megriadtam, éreztem, hogy Dorka nekisimul a hátamnak, tűzforró a teste és annyira remeg, hogy kapkodva veszi a levegőt. Villanyt kapcsoltam, néztem pár másodpercig, hogy ez hidegrázás vagy lázgörcs. Nem tudtam neki lázat mérni, annyira rázkódott, egyből betettem hűtőfürdőbe, amiben most üvöltött és amennyire tudott egy-egy szótagot mondani, azt hörögte, hogy gonosz vagyok, azt akarom, hogy megfagyjon?! Nem adtam neki lázcsillapítót, mert féltem, hogy félrenyel, annyira remegett. 10 percet tudtam bent tartani a vízben, tovább nem ment, hiába mondta neki, hogy legalább 15-20 perc még egy kicsit bírjon ki, szart rá igazából ... már ha bármi is eljutott a füléig az egészből. Félelmetes volt. Az járt a fejemben, hogy most elég a gyerekem úgy, hogy a hálóban alszik egy mentős ... mennyire tré már. Visszavittem a gyereket a szobába, lefektettem meztelenül, hideg vizes lepedővel bebugyoláltam. Ellenkezett volna még, de már nem volt erő benne, ahogy pihent így egy kicsit elmúlt a remegés is.
Hívtam az ügyeletet, elmondtam mi a helyzet, de nem tudom mennyi a láza, mert nem tudtam megmérni. Mondták, hogy mindent tökéletesen csináltam, most hogy kap rendesen levegőt és nem remeg, adjak neki lázcsillapítót, másfél óra múlva hívjam fel őket, ha még mindig lázas a gyerek, vigyem be. Hagytam Dorkát kicsit pihenni, majd a következő lepedő-csere közben lázat mértem, 40,7.
Összepakoltam pár dolgot, biztosra vettem, hogy ebből kórház lesz. 1 óra múlva lázat mértem, 39,2, majd másfél óra múlva 38,7. Nekiálltam írni a hőket, tudjam, ha kell.
Hívtam az ügyeletet, mondták, hogy csillapítsam a lázát, mivel nagyon jól reagál a gyógyszerre rám bízzák, hogy beviszem-e vagy sem. Nem értettem akkor sem ezt a mondatot, ahogy most sem. Rám bízzák? Miért nekem kell eldönteni?? Keltettem Ádámot, kérdeztem mi legyen, mondta, hogy itt van, ha baj lenne segít, nem lesz gond, ne vigyem be, ivott egész nap, nincs kiszáradva, bent sem csinálnának vele mást, csak lázat csillapítanának.
Azon ő mentősként IS kiakadt, hogy ahol ő dolgozik a részeg emberhez is kimennek, elviszik, nemhogy magas lázas gyereket, de hogy itt Győrben gondot jelent kijönni az ügyeletnek, azon felkapta a fejét ő is. Ugyanis mondtam, hogy ha most kellene ugrani, nem tudnám bevinni a gyereket és ha gond van, szeretném ha kijönnének, kifizetem, leszarom mennyi. Ímelt-ámolt, ha egy mód van, vigyem be. Persze, van akinek szóljak, de a leggyorsabb is 20 perc mire hozzánk ér, de amúgy is a gyerek sokat bír ... hát ez a gyerek tényleg sokat bír.
Gyerekorvost elérni nem lehetett (amin mindig csodálkozom, másrészt mégsem. Orvos is ember, neki is családja van, hétvége, éjjel/nappal. Csak valahol nem tudom hol a határa annak, amire felesküdött és a magánéletnek. Mindig elgondolkozom azon, hogy van nekünk egy dokink, de mégis máshoz kell vinnem, ha baj van, akit nem is ismerünk. jó esetben sosem láttuk, nem ismer minket. Én annak idején azért vittem Dorkát hozzá, mert jó szakembernek tartom és ha gond van, azt akarom, ?várnám el? hogy az a jó szakember lássa el, aki után mentem egy fél évet, mire kiválasztottam. És azt hiszem, hogy az én hatásköröm idáig tart és nem addig, hogy nekem kell eldöntenem, hogy ügyeletre viszem-e a gyerekem vagy sem). Ugye ez nem kirívó eset?!?!
Készenlétbe helyeztem 2 embert, ha gond van, azonnal tudjunk indulni.
Április 3-8:
Vasárnap, hétfőn Dorka nem tudott lábra állni. Wcre is ölbe vittem ki, masszíroztam, borogattam a lábfejét, combját. Gondoltam, hogy ízületeire ment a betegség, bár vasárnap este méla magányomban már majdnem kétségbe estem, de megráztam magam ...
Hétfőn elvittem orvoshoz. Mondta, hogy "valami vírus" ez az abszolút kedvenc mondatom ilyenkor, de tudom már, hogy más dokik is ezt mondja. Szóval ez a valami vírus, magas lázat okoz, ami 5. napig még rendben van, de nem fog addig tartani, amúgy meg piros a torka. Szerdán már lábra fog állni. A lázcsillapítást viszont nem jól csináltam, mert nem csak akkor kell, amikor lázas, hanem folyamatosan, mert egyértelműen mutatták a feljegyzett lázadatok, hogy Dorka egyből magas lázas és nincs átmeneti állapot. Anyám mondta, hogy ugyanilyen voltam. 6. napon újra hívtam az orvost, hogy Dorka még mindig lázas. Igaz nem 40 felett, csak 39 fok. A harmadik üveg lázcsillapítót bontottam meg szerdán! Megbeszéltük, hogy pénteken hívjam. mondtam, hogy hívhatom én pénteken, de ha gond van, ki kell jönnie, mert Kriszhez kell mennem.
Csütörtökön reggel 39 fokos lázzal keltem. Borítékolható volt előre. meg sem lepődtem. Gondolkoztam most mi a tököm legyen. ha nem megyek Kriszhez, beírják és a hazajövetelnél gond lehet, ezt nem lehet megkockáztatni. Ha elmegyek, megfertőzöm, Kriszt, Dorka dokiját hogy oldom meg stb ... logisztika újra. Péntek reggel hívtam a dokinkat, aki továbbképzésen volt és egy számomra ismeretlen orvos diagnosztizálta a gyereket, jobban mondva rám tolta a dolgot ... ha "megnyugtatónak találom az állapotát, akkor adjak még ennek a betegségnek 1-2 napot és higgyem el, elmúlik, ha nem vigyem be az ügyeletre szombat délelőtt, igaz nem ő lesz, de majd valaki megnézi" hát itt már azért kurva anyáztam rendesen. igazából a 40,7-hez számomra megnyugtató a 38,9. Az mondjuk nem, hogy nyolcadik napja lázas a gyerek.
Anyám reggel feljött, ő volt Dorkával. 11-kor indultam Kriszhez 39,2-vel. Alig bírtam kivánszorogni a vasútállomásra, ott betoltam 2 lázcsillapítót, ittam forró italt, végigaludtam az utat, ráadásul első osztályon. A kalauz srác mondta, hogy hogy rossz helyre ültem le, de látja mennyire beteg vagyok, maradjak nyugodtan. Mondtam neki, akkor hiába a 3 kiló optikai tuning az arcomon, ha ez sem használ. Krisznél nagyon-nagyon-nagyon jó volt, de onnan a villamosig nem tudom hogy jutottam el, mert kiestek percek, gyógyszert még nem vehettem be, pedig éreztem, hogy nagyon lázas vagyok. Egy dolog nyugtatott, hogy Dorka 40,2vel még futott is.
Hazaérve lezuhanyoztam, bedőltem az ágyba és aludtam másnap délelőttig. Anyámnak egyszer kikiabáltam, hogy mérjen Dorkának lázat, mert ha magas, akkor elviszem ügyeletre, kisvártatva visszakiabált, hogy mindjárt kihűl a gyerek, 36,5.
Ahogy jött a láz, úgy el is múlt szombaton és vasárnapra Dorka már képes volt saját magát is túlpörögni. Ezzel párhuzamosan ahogy Dorka javult én úgy lettem egyre rosszabbul. Ma -szerdán- volt az első lázmentes napom, van hangom végre, de nagyon köhögök, nincs eldugulva az orrom, mégsem érzem az illatokat és az ízeket sem.
Tudom, hogy Dorka sokkal betegebb volt, mint én mégis az az alázat, az a nyugalom, hogy viseltetik Dorka egy betegségben, elképesztő.
Rengeteget iszik, és fekszik folyamatosan. olyan okos, jó beteg. Egy nyekkenés, annyi sem volt azon a szombat esti legonoszozásos síráson kívül.
A végére egy okosság:
„onnan
tudja, hogy nem lázgörcse van a gyereknek, ha elgondolkozik rajta, hogy
lázgörcse van-e, mert a lázgörcs annyira szörnyű, hogy az csak az lehet” - jó bogozást
