Face emlékeztetett, hogy "éppen ma négy éve" készült az első kép rólunk, a második nemrég.
Csak annyi különbség van a két kép között, hogy az elsőn egy majdnem friss anyuka szerepel a fél éves babájával, a másikon két jó csaj vigyorog ... és ebből az egyik mindkettő anya pici babája lesz élete végéig.
Visszaemlékezve nem tudok elszámolni az elmúlt 4 évvel, annyira gyorsan elment. Ami jelen esetben egyrészről nagyon jó, mégis vérzik a szívem. Olyan, mintha Dorka tegnapelőtt született volna. Ma reggel, mikor láttam a bal képet, azon kaptam magam, hogy beírattam a gyereket bölcsibe, itt jön egy varázsütés a varázspálcával ... vége a bölcsinek. Egyből az óvoda udvarán vagyunk, mikor első nap bekísértem az óvodába és hamarosan ugyanezek a kezek egymást szorítva először átlépik az iskola kapuit. Dorka 5, azaz öt éves lesz október 3-án ... hova tűnt az én csöpp babám, aki akkora volt, hogy a középső ujjamtól a könyékhajlatomig ért?!
Dorottyánk szülinapja okán az elmúlt hetekben naponta rohannak meg ilyen és hasonló képek a mi életünkből is és nemcsak, hogy sírni tudnék, de olykor meg is teszem. Persze, ez az élet rendje, de akkor is, valóban a gyerekek növekedésén látszik igazán, milyen gyorsan múlik az idő és valójában egy nagyobb szempillantás csak az élet...
VálaszTörlésAzzal "nyugtatott" a múltkor a boltos néni, hogy ne aggódjak, ahogy bekerül az iskolába ott gyorsul fel igazán az idő ... nem is akarok belegondolni.
Törlés