Rohadt döntés ... rohadt élet!

Rohadt élet ... Nem tudom szebben kifejezni magam. Fáj, félek, sírás kerülget sokszor. Én még életemben nem voltam így beszarva, mint most. Húztam-halasztottam ... nem tudtam elkerülni, dönteni kellett és mi az operáció mellett tettük le a voksunk. Nem mondhatnám meggyőzésnek, utasításnak sem éppen, csak valahogy ezt várják el?! Ez is hülye kifejezés, mert ez sem igaz így, de ha nem műttettem és valami baja lesz, azt sem bocsátom meg magamnak ugyanúgy soha, mintha hétfőn történik valami ... rohadt élet! Kiírták műtétre hónapokkal ezelőtt, de én annyira nem akartam, annyira mást akartam. Egy héttele ezelőtt a bölcsi vezetővel beszélgettem, mikor bevittük nekik a raklapnyi mennyiségű wc papírt, popsitörlőt, fertőtlenítőket stb ... és mondtam neki, hogy nem lesz műtét, szerintem lemondom, mintha kisebb lenne a csomó. Megmérték hétfőn: nem lett kisebb. Hívtam egy hete a sebészetet és próbáltam indokot keresni az operáció halasztására stb ... Inkább engem műtetének meg akárhányszor, mint Dorkát vagdalják egyszer is, mint hogy minimális fájdalmat okozzon neki akármi/akárki. A sérvet ki kell venni, 3 sebészi szakvéleményt kértünk ki, ebből egy osztályvezető főorvosmondta egymástől teljesen függetlenül ugyanazt. Ennél optimálisabb időpontot elképzelni nem lehet - nincs még bölcsi, ovi, nincs közösségi megfázós, taknyosodó szellem stb ... ha véletlenül mégis a sérv mögött egy nyitott mellkas van, akár egy megfázástól fertőződhet és végzetes baj is lehet; ha a saját gyerekéről lenne szó, mindhárman megműtötték volna a sajátjukat. Bízom abban, hogy ok nélkül nem vagdosnak picit - Dorka még annak számít ugye? -. Minnél előbb, annál jobb, ezt még mókának fogja fel - na erre azért mondtam, hogy nem tartom valószínűnek, hogy akkora poén lenne a vérvétel stb ... egy majdnem kettő számára - Ha lágyrészen lenne, nem érdekelne, de szegycsont csúcs, szív ... tüdő ... a hideg is ráz. A csomó - bármennyire agykontrolloztam, bárhogy szugeráltam, bármennyire hittem benne, akárhányszor vittem természetgyógyászhoz - nem tűnt el. Nagyon akartam ... rohadt élet! Igazából az a legszarabb, hogy pénteken be kell mennünk reggel betegfelvételre: vérvétel, vizeletvizsgálat, altatás megbeszélése. Pisit nekünk kell vinni, majd valami ibrikbe pisil Dorka reggel, kelés után, azzal beslattyogunk, ÉHGYOMORRA. Ezt az én gyerekem hogy fogja kibírni a megszokott 4-5 deci kakaó nélküli reggelt?! Nyilván más is túlélte már, az enyém is túl fogja ... csak más nem érdekel, az enyém viszont igen - nagyon kisarkítva -. Akkor mondanak el mindent, mit kell/lehet bevinni, a műtét menetének egy része stb ... Hazajöhetünk pénteken a betegfelvételről, majd hétfőn szintén éhgyomorra vissza az osztályra. Így már napok óta a hülyék teljes nyugalmával várjuk a jövő hetet. Szar a bizonytalanság, hogy semmit nem tudunk. Hogy pontosan nem tudom, mi fog történni, azt nem tudják elmondani pénteken sem, hiszen amíg nem tudják mi van a sérv mögött, csak általánosságban tudnak beszélni ... rohadt élet. Persze a gyerek nem vehet ebből észre semmit, a félelmet nem lehet kivetíteni rá ... köszi bazd meg! Nem akarom, de muszáj. Viszont, ha minden jól megy, rá 10 napjára kezdheti a bölcsit óvintézkedések mellet. Ma pedig cirkuszba megyünk, mivel a héten már megnéztük a "bubutebéket", így a cirkusz is alapeset volt :) Szeretem ... féltem ... nagyon ... rohad élet! Aztán egy valami rádöbbentem: a saját félelmemet nem szabad a gyerek egészsége elé helyezni ... most már nem vagyok annyira beszarva ... csak még jobban!

"Dótá" betűk

D: A szülői házhoz, különösen az anyához, az anyai mintához való kötődést mutatja. Ugyanakkor az apa és anya, családi béke fontosságát is jelző betű. Az elrendeltség, a determináció megtestesítője is. Kezdőbetűként az is jelöli, hogy viselője sokat eltűr, jól terhelhető személy. A sok „d” betűvel rendelkező ember szereti a szellemi kihívásokat, vállalkozó személyiség és sok feladattal érkezett. O: A második én-kép betű. A kör, a teljesség, a karikagyűrű jelképe a teljes kapcsolatot szimbolizálja, de lehet a bezártságé is, a házasságba, a munkába, vagy bármilyen cselekedetbe. A mások számára érzékelhető énünket szimbolizálja. A jó közérzet betűje. A sok „o” betűvel rendelkező szereti a vidámságot és a szórakozást. A végtelen kör, mely fogva tart, ugyanakkor lehetőségekhez juttat. Ezért a harmóniára törekvés jele is, az ilyen embernek nagyon fontos, hogy körülötte és benne is harmónia legyen. Ez a magánhangzó a hasi csakra rezgéseire kapcsolódik, éppen ezért a teremtő erő és a tiszta akarat erejét szólítja meg. Segít megvalósítanunk önmagunkat. R: Mutatja a művészi érzéket, a színpadi megjelenést, a kisugárzást, az ezotériával kapcsolatos képességeket, a ráérzést, a transzcendensre való fogékonyságot. A karrier, egyensúly, sikert segítő betűje lehet, ha az ember tesz érte. Az ilyen embernek, akinek több „r” betű szerepel a nevében fontos, hogy megmutassa magát, és megélje azt, amit elképzelt. K: A kitartás betűje, kardoskodó harcosság is van mögötte, új feltalálásokat mutathat, kíváncsiságot a rejtett összefüggésekre éles észjárást. Kreativitás és kivitelezés betűje. Akinek sok van nagyon kreatív személyiség, akinél hiányzik, lehet földhöz kötött gondolkodású, aki nehezen fogadja el az újat. A „k” betű segít véghezvinni a dolgainkat. A: A házunk védelme, a betű formája adja, hogy sátorra hasonlít legjobban. Az otthon, a család fontosságát jelzi. A védelmet, a testünket (főleg kisbetű formában) is jelképezi. Ha leírod, figyelj, hogy mindkét "lába" a földet érje, biztos védelmet adjon neked ez a ház. Ugyanakkor az „a”, a munka betűje és én-kép betű is. Írásnál pl. a mérete és formája jelzi, miként gondolkodunk magunkról, mekkorának és milyennek látjuk magunkat és hogyan viszonyulunk a munkához. Sok „a” betű saját szabályaihoz ragaszkodó jellemet mutathat (ez főleg belül érvényesül, még ha kifelé társasági emberként, laza személyiségként is ismerik az illetőt). Az "a" hang a szív rezgéshangja. Mikor énekeljük, szívünket nyitjuk, szívcsakránkat erősítjük. Betűkódja segít, hogy szív szinten lássuk a dolgokat, szívünkből éljünk.

Szombat reggeli merevség és egy héttel ezelőtti történet, avagy Jack Sparrow a fedélzeten

... nem, nem pornográf téma következik ... Péntek este későn raktam le Dorkát aludni - 8-kor -, hogy szombat reggel későn -8-fél9-kor- keljen, hiszen elég tartalmas hétvége elé néztünk. Péntek éjjel fejeztem be a sütést dédinek, keresztlánynak, Krisz kivitte Tényőre még akkor, összepakoltam, visszaért az uram, éjjel 2 volt, hogy aludni tértünk. 5-kor éktelen ordításra riadtunk. Bemegyek Dorkához, nem mozdul csak sír; kiszívom az orrát, mert egyre csak hajtogatta, hogy "páj ojaja", mivel ugyanúgy nyünnyörgött tovább, bevittem a szobánkba, Simogattam a hátát, nyakát ... nyöszörgött. Felkapcsolatm az éjjeli lámpánkat, olyan fura érzésem volt cirógatás közben, mintha amorf módon lenne kitekeredve a gyerek. Hát úgy volt ... nem mozdult, bármit csináltam. A jobb oldalát tudta csak használni, a balt egyáltalán nem, és azt fájlalta, nem az "ojját", hanem az "ojaját" - oldalát. Még jó, hogy értjük mit mond. Gyorsan krémért ugrott Krisz, nekiálltam masszírozni a gyerek egész bal oldalát, nyújtottam, azt éreztem, hogy totál kötöttek az amúgy teljesen hajkékony gyerekem izületei, izmai. Annyira sikerült lazítanom, hogy ölbe tudtam venni, de annyira merev volt, hogy kabátot nem tudtam ráadni, csak belebugyoláltuk egy vastag polár takaróba és indultunk a kórházba kakaóval leivott pizsamában, zokniban, pelus nélkül, kócosan. Ölemben, hiszen a gyerekülésbe nem tudtam berakni, nem hajlott a dereka. Fél 7 után ott voltunk, nagyon aranyosak voltak, nagyon segítőkészek, felvették az adatokat. 7:15-kor Krisz kérdezte a személyzettől, hogy hol vannak az ügyelő orvosok? "Alszanak", jött a válasz, majd apát elöntötte a lila köd - én még ilyennek nem láttam - üvöltött, rájuk borítja a pultot, ha 10 percen belül nincs itt valaki. Azt hittem, csak én tudok állat lenni, de most láttam, hogy nem, vannak nálam nagyobbak is :) Még azt is megkérdezte, hogy "van magának gyereke?" ; nem volt; "Tudja milyen az, amikor a gyerekének fáj? Nem, hiszen nincs ... kibaszott szar!" s ezen nagyon meghatódtam. 7:42-kor jöttünk ki alapos vizsgálat után az ellátóból, ezzel csak azt akartam jelezni, hogy egyből volt olyan orvos, aki nem aludt. Iszonyat emberséges, barátságos, abszuolút gyerekközpontú főoorvos látta el Dorkát, miközben végig játszott vele; nyomkodta, idegközpontokat stimulált; először megmozdídtotta a kezét, majd jött a lába, 5 perc múlva már ficánkolt, csak a feje nem mozdult, bármit csináltak vele. Kapott Cataflam cseppet és - az orvostól pult alól, kézből kézbe, mintha drogot csepmésznénk - izomlazítót. Elvileg gyereknek nem lehetne adni, megpróbáltuk saját felelősségre, tényleg hat. Hívtam anyámat, hogy ismét késünk. Ilyenkor már otthon akartunk lenni, ugyanis anyámnak névnapja volt, délután esküvőre, majd lagziba, másnap a keresztlányom 18. szülinapjára, aztán búcsúba készültünk természetesen 85 különböző helyszínen. Én menni akartam mindenféleképp, ha törik, ha szakad. Közben megjött egy barátunk - nem írom ki, mert a csaja nem tudja, hogy hol volt, mit csinált -, beszélgetés közben összekészültünk, kitakarítottam, kimostam, Dorkát megetettem ... már amennyire tudott enni aranyom. Mesét nézett, kukacot majszolt, egyszer csak felült, majd felállt és odament a barátunkhoz puszit adott neki kukac kíséretében ... 11-kor stabilan ült, ekkor tudtunk nekivágni az útnak. Győr táblát még el sem hagytuk, Dorka aludt, mint a bunda. Délutánra forgatta a fejét és teljesen jó kedve volt, mikor indultunk a templomi szertartásra. Másnap már nem is emlékeztünk a szombat reggeli merevségre :) Hétfőn nem tudtam/tudtunk magam hoz/unkhoz térni, annyira fáradt volt am/unk. Vonszoltam magam egész nap, gondoltam majd délután alszom, aztán a meló végén éreztem, hogy átestem a holtponton, otthon ismét pörögtem ezerrel, persze este 7-kor kidőlt mindenki. Igazából az orvos sem tudta konkrétan megmondani mi volt Dorka baja, ő erősen arra gyanakodott, hogy annyira elfeküdte a bal oldalát, hogy ez lett a következménye. A zárójelentésén is kérdőjelekkel van a diagnózis rögzítve. Vasárnap már sem fájdalomcsillapítót, sem izomlazítót nem kapott. Dorkának a Cataflam-csepp nagyon bejött. Egyől fájdalmat csillapított. Egy héttel ezelőtti történet, avagy Jack Sparrow a fedélzeten: Dorka nagy délutáni búcsúzkodásban volt apjával, mikor megtörtént a baj. A puszi mellé Krisz kapott egy ujjat is a szemébe. Szaruhártya-, retinasérülés, és nagy jajveszékelés vaksága okán az ő részükről - Dorka és apa -. Dorka folyamatosan mondta megállás nélkül: "Páj apa seme, Dótá bátotta!" Nem mondtuk neki, nehogy a szívére vegye, hiszen egy totál véletlen történet, mégis vágta mi van. Én napokig röhögtem a szemkötőjén és mindenkinek elújságoltam, hogy a következő szexuális szerepjátékunkon kalóz kapitányosat fogunk játszani, majd mikor visszamentünk a kórházba ellenőrzésre, elmondtam a dokinak is szándékom és nagy visítás közepette kaptunk egy szemkötőt ajándékba, amin kincses láda és sellő lányok vannak. :))) Egyébként kifizettem - csak úgy mellékesen - szemkötőre 30 darabra 4.000,- Ft-ot, szemcseppre egyszer 1.500,-, egyszer 3.900,- Ft-ot, a mérhetetlen mennyiségű fájdalomcsillapítóról nem is beszélve. Fájt Krisz feje, aztán a veséje görcsölt, majd az izületei ... hívtam a dokit, hogy ez mi most? Elmagyarázta, hogy mivel a szemben van a legtöbb idegcsatlakozás, ez teljesen normális következmény. Attól függ hol sérült, az a szerv fájhat. Mivel Krisz fájdalomküszöbe tripla nulla, nyilvánvaló volt, hogy egy szúnyogcsípésre is 5 Cataflamot fog bevenni. Igaz, hogy pár nap alatt visszatért Krisz látása, a fényérzékenysége mára teljesen elmúlt, vezethez is. Hozzáteszem azért, hogy ez annak köszönhető, hogy nappal és éjjel is 2 óránként cseppentettünk, Harmadik nap után azon imádkoztam, hogy legyen már vége, mert nem tudok még egy éjjel felkelni ... én Dorkához sem keltem. Képet nagyon szerettem volna feltenni - annyira lehet rajta röhögni -, de Krisz nem engedi és én tiszteletben tartom. :( Most már Dorka azt mondja: "Apa seme gyósa gyógyú!"