Szombat reggeli merevség és egy héttel ezelőtti történet, avagy Jack Sparrow a fedélzeten

... nem, nem pornográf téma következik ... Péntek este későn raktam le Dorkát aludni - 8-kor -, hogy szombat reggel későn -8-fél9-kor- keljen, hiszen elég tartalmas hétvége elé néztünk. Péntek éjjel fejeztem be a sütést dédinek, keresztlánynak, Krisz kivitte Tényőre még akkor, összepakoltam, visszaért az uram, éjjel 2 volt, hogy aludni tértünk. 5-kor éktelen ordításra riadtunk. Bemegyek Dorkához, nem mozdul csak sír; kiszívom az orrát, mert egyre csak hajtogatta, hogy "páj ojaja", mivel ugyanúgy nyünnyörgött tovább, bevittem a szobánkba, Simogattam a hátát, nyakát ... nyöszörgött. Felkapcsolatm az éjjeli lámpánkat, olyan fura érzésem volt cirógatás közben, mintha amorf módon lenne kitekeredve a gyerek. Hát úgy volt ... nem mozdult, bármit csináltam. A jobb oldalát tudta csak használni, a balt egyáltalán nem, és azt fájlalta, nem az "ojját", hanem az "ojaját" - oldalát. Még jó, hogy értjük mit mond. Gyorsan krémért ugrott Krisz, nekiálltam masszírozni a gyerek egész bal oldalát, nyújtottam, azt éreztem, hogy totál kötöttek az amúgy teljesen hajkékony gyerekem izületei, izmai. Annyira sikerült lazítanom, hogy ölbe tudtam venni, de annyira merev volt, hogy kabátot nem tudtam ráadni, csak belebugyoláltuk egy vastag polár takaróba és indultunk a kórházba kakaóval leivott pizsamában, zokniban, pelus nélkül, kócosan. Ölemben, hiszen a gyerekülésbe nem tudtam berakni, nem hajlott a dereka. Fél 7 után ott voltunk, nagyon aranyosak voltak, nagyon segítőkészek, felvették az adatokat. 7:15-kor Krisz kérdezte a személyzettől, hogy hol vannak az ügyelő orvosok? "Alszanak", jött a válasz, majd apát elöntötte a lila köd - én még ilyennek nem láttam - üvöltött, rájuk borítja a pultot, ha 10 percen belül nincs itt valaki. Azt hittem, csak én tudok állat lenni, de most láttam, hogy nem, vannak nálam nagyobbak is :) Még azt is megkérdezte, hogy "van magának gyereke?" ; nem volt; "Tudja milyen az, amikor a gyerekének fáj? Nem, hiszen nincs ... kibaszott szar!" s ezen nagyon meghatódtam. 7:42-kor jöttünk ki alapos vizsgálat után az ellátóból, ezzel csak azt akartam jelezni, hogy egyből volt olyan orvos, aki nem aludt. Iszonyat emberséges, barátságos, abszuolút gyerekközpontú főoorvos látta el Dorkát, miközben végig játszott vele; nyomkodta, idegközpontokat stimulált; először megmozdídtotta a kezét, majd jött a lába, 5 perc múlva már ficánkolt, csak a feje nem mozdult, bármit csináltak vele. Kapott Cataflam cseppet és - az orvostól pult alól, kézből kézbe, mintha drogot csepmésznénk - izomlazítót. Elvileg gyereknek nem lehetne adni, megpróbáltuk saját felelősségre, tényleg hat. Hívtam anyámat, hogy ismét késünk. Ilyenkor már otthon akartunk lenni, ugyanis anyámnak névnapja volt, délután esküvőre, majd lagziba, másnap a keresztlányom 18. szülinapjára, aztán búcsúba készültünk természetesen 85 különböző helyszínen. Én menni akartam mindenféleképp, ha törik, ha szakad. Közben megjött egy barátunk - nem írom ki, mert a csaja nem tudja, hogy hol volt, mit csinált -, beszélgetés közben összekészültünk, kitakarítottam, kimostam, Dorkát megetettem ... már amennyire tudott enni aranyom. Mesét nézett, kukacot majszolt, egyszer csak felült, majd felállt és odament a barátunkhoz puszit adott neki kukac kíséretében ... 11-kor stabilan ült, ekkor tudtunk nekivágni az útnak. Győr táblát még el sem hagytuk, Dorka aludt, mint a bunda. Délutánra forgatta a fejét és teljesen jó kedve volt, mikor indultunk a templomi szertartásra. Másnap már nem is emlékeztünk a szombat reggeli merevségre :) Hétfőn nem tudtam/tudtunk magam hoz/unkhoz térni, annyira fáradt volt am/unk. Vonszoltam magam egész nap, gondoltam majd délután alszom, aztán a meló végén éreztem, hogy átestem a holtponton, otthon ismét pörögtem ezerrel, persze este 7-kor kidőlt mindenki. Igazából az orvos sem tudta konkrétan megmondani mi volt Dorka baja, ő erősen arra gyanakodott, hogy annyira elfeküdte a bal oldalát, hogy ez lett a következménye. A zárójelentésén is kérdőjelekkel van a diagnózis rögzítve. Vasárnap már sem fájdalomcsillapítót, sem izomlazítót nem kapott. Dorkának a Cataflam-csepp nagyon bejött. Egyől fájdalmat csillapított. Egy héttel ezelőtti történet, avagy Jack Sparrow a fedélzeten: Dorka nagy délutáni búcsúzkodásban volt apjával, mikor megtörtént a baj. A puszi mellé Krisz kapott egy ujjat is a szemébe. Szaruhártya-, retinasérülés, és nagy jajveszékelés vaksága okán az ő részükről - Dorka és apa -. Dorka folyamatosan mondta megállás nélkül: "Páj apa seme, Dótá bátotta!" Nem mondtuk neki, nehogy a szívére vegye, hiszen egy totál véletlen történet, mégis vágta mi van. Én napokig röhögtem a szemkötőjén és mindenkinek elújságoltam, hogy a következő szexuális szerepjátékunkon kalóz kapitányosat fogunk játszani, majd mikor visszamentünk a kórházba ellenőrzésre, elmondtam a dokinak is szándékom és nagy visítás közepette kaptunk egy szemkötőt ajándékba, amin kincses láda és sellő lányok vannak. :))) Egyébként kifizettem - csak úgy mellékesen - szemkötőre 30 darabra 4.000,- Ft-ot, szemcseppre egyszer 1.500,-, egyszer 3.900,- Ft-ot, a mérhetetlen mennyiségű fájdalomcsillapítóról nem is beszélve. Fájt Krisz feje, aztán a veséje görcsölt, majd az izületei ... hívtam a dokit, hogy ez mi most? Elmagyarázta, hogy mivel a szemben van a legtöbb idegcsatlakozás, ez teljesen normális következmény. Attól függ hol sérült, az a szerv fájhat. Mivel Krisz fájdalomküszöbe tripla nulla, nyilvánvaló volt, hogy egy szúnyogcsípésre is 5 Cataflamot fog bevenni. Igaz, hogy pár nap alatt visszatért Krisz látása, a fényérzékenysége mára teljesen elmúlt, vezethez is. Hozzáteszem azért, hogy ez annak köszönhető, hogy nappal és éjjel is 2 óránként cseppentettünk, Harmadik nap után azon imádkoztam, hogy legyen már vége, mert nem tudok még egy éjjel felkelni ... én Dorkához sem keltem. Képet nagyon szerettem volna feltenni - annyira lehet rajta röhögni -, de Krisz nem engedi és én tiszteletben tartom. :( Most már Dorka azt mondja: "Apa seme gyósa gyógyú!"