Nyári szünet másképp

Szubjektív vélemény, rám vonatkoztatva!

Én mindig szerettem az állandóságot és mindig szerettem a változatosságot. Az állandóság okán szertettem suliba járni, fura volt a nyári szünet. Nyári szünet után fura volt újra az iskola, kvázi sokszor nehézkesen ment a váltás. A legtöbb ember türelmetlenül várja a vakációt fiatalként. Engem kifejezetten idegesített az iskolában folyó utolsó 3 hétben semmit sem csináló ténfergés és tök feleslegesnek tartottam, így a nyári szünet első napja sem volt túl felemelő, hiszen 3 hete akkor már igaz, intézményi keretek között, de hesszeltünk.

Amikor már a felénél járt a szünidő, akkor indultak a bulik ... ha buli volt, naaaaaagy buli volt! Nagyon szerettem és tudtam élvezni. Majd mire kipihenhettem volna a másfél hónapig tartó aftert, újra kezdődött az iskola. Fősulin más volt. A nyár eleje a vizsgaidőszakról szólt, munkáról, szórakozásról, nyaralásról. Az már egy más világ, de nekünk annyira jó csoportunk volt, hogy nyári szünetben is sokszor találkoztunk! Imádtam fősulis lenni!

Az első munkahelyemet szeptemberben kezdtem, mint annak idején a sulit, majd hülyén néztem, hogy június van, na de hol a nyári szünet. Életem legrosszabb nyara volt, nem tudtam túllépni azon, hogy nyár van, de a munka nem áll le. Amíg a fiatalok strandolnak, buliznak, késő estig a városban vannak, addig én délután 5-ig bent rohadok az irodában, korán fekszem, mert korán kelek és fáradt vagyok!

Itt volt az első olyan gondolatom: "Hú Liz, ez már tök felnőttes! Jaj, de nem akarom!"

Az elmúlt 3 nyár más rendszerben telt:

Az első kis gyerekesként Dorka már menni akar de még nem tud és én mindig meg vagyok görnyedve na de hol van állandóan árnyék jegyében telt. Medencéztünk, Győrújbaráton lógtunk folyamatosan, alig mostam, hiszen egy pelusban volt Dorka non-stop. Itt szeptemberben elkezdtem dolgozni.

A második nyarat végigkínlódtuk a szobatisztaság jegyében, miközben egyre több élményt szereztünk, Dorka egyre ügyesedett, elkezdett beszélni, a győrújfalusi tóra jártunk fürödni, rengeteg élményt szerezve ezzel, illetve apával eljött volna  a mi időnk, ha meg nem műtenek a daganattal, Dorka már egy hetet lent maradt Vásárhelyen!

2011 nyár

2012. nyár

2013. nyár

2014. nyár

Ez a nyár volt az első igazi!

Szabit vettem ki ... végre ... Dorka igazából nyaralt, olyan nagylányosan.

Nem igazán értette ezt a nyári szünetes dolgot. Mindig kérdezgette, "mikor lesz már nyári szünet?"

Azt már korábban megírtam, merre jártunk abban az egy hétben, nem teszem meg még egyszer, itt elolvashatjátok.

Beleálltam egy rendszerbe - lehet korból fakad vagy nem tudom miből -: reggel munka, délután menni a bölcsibe a gyerekért, majd közös játék, csavargás, vacsi, fürdés, mese és alvás.de nagyon nehezen váltottam, olyan volt, mintha bűnt követnék el azzal, hogy nem dolgozom és még majdnem lelkiismeret-furdalásom volt. Fejben helyre kellett raknom a dolgokat.

Az szerettem volna, ha tudja, hogy most szünet van, lazábbak a dolgok egy kicsit, de alapvetően mégis a szokásos szabályok érvényesek. Nem csinálhatott így sem butaságot, de nem dőlt össze a világ, ha 8-kor mentünk fürödni 7 helyett, volt, hogy már sötét volt, mikor hazaértünk. Szabadság volt! Tv-t is néztünk este fürdés után, alvás előtt. Valahogy mindig félek egy kicsit többet engedni, nehogy gyorsan átálljon a másságra, a kicsit lazább dolgokra, de mindig rá kell jönnöm, hogy annyira nem is hülye a gyerek.

Azt szerettem volna, ha jól érzi magát, felszabadult és tényleg róla szól ez az egy hét. 

Tök jó volt reggel itthon 8-kor kelni, igaz utána rohamtempóban kaptuk össze magunkat.

Minden reggel megkérdezte, hogy "hova megyünk ma?"

Vasárnap tök jó volt csak úgy dögleni.

Igyekeztem birka türelemmel lenni felé; még a türelmesebbnél is türelmesebb voltam. Nem akartam, hogy az az egy aktívan eltöltött egy hét a kiabálásról, a fenyítésről szóljon. 

Így is volt egy nap, amikor Dorka magából teljesen kifordulva viseltetett minden iránt, ilyenkor ment a búsulóba és azon a napon üvöltöttem többször, mint a fába szorult féreg. Őszintén? Teljesen hiába!

Emellett olyan édesen bújt sokszor, volt tartalmi időnk egymásra, sok-sok közös dolgot csináltunk együtt.

Sokkal fáradtabb voltam, mint a hétköznapokon, ami vasárnapra tetőzött. Hét közben 3,5 óránk van együtt, amiből 1,5 óra (inkább ez a jellemző), max. 2 óra aktívan csak és kizárólag Dorka. Durva ugye? Ilyenkor mindenki el szokott hűlni és megrónak érte, milyen keveset foglalkozom a gyerekkel. 

Azt szoktam kérdezni ilyenkor, hogy te mennyi időt töltesz el a sajátoddal úgy, hogy nincs telefon, nincs tv, nincs internet, nincs sütés-főzés, takarítás, mosogatás, vasalás, anya azt hozd ide, anya ezt kérem, anya éhes vagyok, anya szomjas és még sorolhatnám ... AKTÍV 1,5 óra csak a gyerekBEN! Direkt így fogalmazva. Amikor nem azon gondolkozol, hogy kéne egy kávét inni, hogy el kellene indítani a mosógépet, hogy ki kéne vasalni vagy főzni kellene valamit miért koszos a szőnyeg, porszívózni sem ártana ... Nem egymás mellett ültök, nem csak mesélsz neki, hanem aktív tevékenykedés, fejlesztés, foglalkoztatás.

Nekem kezdetben ez az aktív idő fél óra volt, mert szégyenszemre nem tudtam tovább ülni mellette, inni mentem, enni, megszakítva ezzel a játékot, másra tereltem a figyelmet és az én saját figyelmem nem tudtam munka és minden egyéb után egy helyre koncentrálni. Idő kellett, és azóta ez flottul megy.

Átálltunk a nyári feelingre, aztán vasárnap már készültünk a hétfői bölcsi kezdésre, ami meglepően jól indult. Pedig én nagyon féltem, hogy Dorka nehezen áll vissza.

Okos-ügyes Dorka.

Ennyi.