Összes oldalmegjelenítés

2014. október 7., kedd

... és akkor szövegesen is, a végére az igazi meglepivel

Az előkészületeket leírtam. Anyám rengeteget segített! Nagyon hálás vagyok neki érte!
Kezdem a péntekkel, ahonnan értékelhető fotónk nincs. 
Győri nagyszülők, nagynéni és Kati jött hozzánk köszönteni. Csináltam egy mini tortát, megettük, megköszöntöttük, énekeltek neki, játszottunk, elmentek haza. Ennyi kábé. Jó hangulatban telt az este, jó volt, hogy jöttek. Összepakoltam, addig Dorka megfürdött, letettem aludni.
Szombat: délelőtt pogácsát sütöttünk, takarítottam egy kicsit, majd apával sikerült végre beszélnünk, tudtak Dorkával dödörögni. Olyan szívmelengető volt hallani őket.
Jött egy kedves ismerősünk, aki megköszöntötte Dorkát, mégis az igazi meglepetés ébredés utánra maradt tőle, ugyanis a díszítést egy az egyben neki köszönhetjük. A lufik egyedi feliratúak és a rajzokat is ő készítette alkoholos filccel. Amíg Dorka aludt, addig megsütöttem a pizzát, segítettem Petinek a díszek felhelyezésében, a süteményes asztalt állítottam össze, külön vettem a fiúknak és a lányoknak poharat, szívószálat, tányérokat, szalvétákat, mindent.
Dorka fél 4-kor keltettem kelt fel, nagy volt a csodálkozás! Azt mondta, hogy "anya, izgalmam van asszem!" - és tördelte a kezeit. Gyorsan felöltöztettem, kérte, hogy hívjam fel Petit, had köszönhesse meg a dekorációt. Azt mondta neki, "ez életem legcsodálatosabb dísze!"
Nagyon megható volt.
Csináltam pár képet és érkeztek is a vendégek. Dorka nagyon várta már őket!
Rengeteg ajándékot kapott és nagyon jópofa dolgokat! 
A szokásos műsor, kaja, gyertyagyújtás, torta evés, pizza evés ... én mindig mindent kirakok, mindenkinek elmondom, hogy nálunk otthon van. Abból eszik-iszik, amiből akar és nem kínálgatok. Ilyen szempontból nagyon rossz házigazda vagyok, mert lehet, hogy jobb lenne, ha mindenki segge ki lenne nyalva, de az meg nem én vagyok!
Mi 'nagyok' jól elbeszélgettünk, amíg a gyerekek bunkit építettek a földről a plafonig a gyerekszobába. Ne kérdezzétek, hogy tudtak olyan magasra pakolni, de megoldották építőkockából, párnából és kis kutyafaszából. Semmi nem volt a helyén, miért lett volna, mint ahova 3 bomba bevágott egyszerre ... Nem bántam abszolút, sőt! Örültem annak, hogy jól érezték magukat. Együtt játszottak, nem egymás mellett. Volt, hogy Ádámot, volt, hogy Levit, volt, hogy Áront zárták ki a szobából, sőt egyszer Dorka is kiszorult :)
Szerintem jól elvoltak.
Szerintem a szülinap is jól sikerült, sőt meg merem kockáztatni, hogy ennél jobbat egy 3 éves nem kívánhatna magának. De igazából ezt a részvevők tudnák megmondani.
6 kiskosár, 5 muffin maradt meg, a torta elfogyott egy az egyben a pizzával együtt, úgyhogy annyira rossz nem lehetett. Szerintem volt minden bőségesen, csak az éhezett vagy szomjazott, aki hülye. 
Mondjuk ebben a formában ez igazításra szorul: Dóri rám írt Facen, hogy süt egy tortát és nekem csak akkor esett le Ádám és ő. Egyből lelkiismeret-furdalásom lett, hogy elfelejtettem őket, milyen házigazda vagyok?! Aztán Dóri megnyugtatott, hogy ez az ő feladata, amibe én gyorsan bele is nyugodtam :)
A meghívottak közül Csenge és családja nem jöttek el, illetve Bencéék. Szóltak mindketten. Velük jövő héten találkozunk.
Negyed 9-kor mentek el az utolsó vendégek. Volt gyerek, aki olyan hisztit levert a lépcsőházban, hogy zengett. Most mit mondjak? Nekem nagyon tetszett, legalább tudom, hogy jól érezte magát.
A másik jóleső érzés az volt, hogy végignéztem a társaságon, ahol a legkisebb 3 hónapos, a legidősebb 40 éves. Tényleg minden korosztály képviseltette magát és folyamatos volt a beszélgetés, nem volt kínos csend én azt hiszem egy nagyon jó társaság jött össze.
Ami nem tetszett - ez így megint nem igaz, mert nem haragudtam és nem volt bennem rossz érzés -: a látvány, ami az utolsó vendég elbocsátása után fogadott a lakásban, helyesebben Dorka szobájában. Jaaaaaaaaj! Fél 11-re tudtam úgy összekaparni a szobáját, hogy az ágyat ki tudtam húzni és az apró csetreszek a helyükre kerültek. A pónik vastagon Sodukrémmel bekenve, a fal és a párnák is, majd Dorka megmagyarázta, hogy a pónik betegek, a párnákat meg ezzel ragasztották össze, hogy jól álljon a bunki fala. A szőnyegbe beletiporva a süti, csoki és még ki tudja mi ... Mindegy, megoldottam, tényleg mosolyogva pakoltam össze. :)
Dorka bebólintott a nappaliban. Azt negyed óra alatt összerántottam felmosással, mosogatással, mindennel együtt. Megengedtem a fürdővizet, bele Dorka, aki ekkor már "erősen idegállapotba hozott" - mondaná a húgom a hülyeségével. 
Akarok fürödni, nem akarok. Vegyél ki, ne vegyél ki, lesz pisi, nem lesz pisi, lesz kaki, nem lesz kaki és minden egyes kibaszott mozzanat ezzel a nyekergéssel és baromi hangos sírással, oroszlánkönnyekkel volt egybekötve. 
Elfáradt, tudtam. Számoltam vissza magamba, nem szólok, türelmes leszek, szülinapja van, nem veszekszem vele, ez az ő napja ... persze a másik felem betolta volna a fejét a hideg zuhanya alá, hogy baszod 3. napja készülünk erre a napra, neked miért kell így viselkedned?
A szobában meseolvasás közben is ment a műsor, még mindig számoltam vissza, még mindig nem szóltam, még mindig türelmes voltam, szülinapja van, nem veszekszem vele, ez az ő napja ...
Aztán feladtam, annyit mondtam neki, hogy oké. Elfáradtál, nem tudok mit csinálni, most ez a helyzetet feladom, kimegyek, azt csinálsz, amit akarsz. Halál nyugodtan, még a hanglejtés sem volt emelkedett.
Erre, mint az őrült állat nekiáll teljes hangerővel kántálni: "buta anya, buta apa, buta Maja! Gyökér anya, gyökér apa, gyökér Maja. Én anyát és apát sem szeretem és leköpködöm apa rajzait a falon, Maját megverem!" - hát erre visszakézből olyan pofont kapott Dorka, hogy felszántotta a szobáját és a kanapé vége fogta meg a fallal karöltve. 
Egy dolgot megfogadtam, hogy így nem ütöm meg soha a büdös életben. Megtettem.
Mentségemre legyen mondva, hogy a fenekére akartam ütni és amikor még elfordultam, hogy kimegyek, az volt feljebb, a feje lent, mert épp taknya-nyála egybefolyt a nagy dühkitörésben, majd nagy hisztiben megfordult a gyerek. De nem mentegetem magam, mert így utólag is ezt tartom helyesnek tehetetlenségemben.
Akkor egyből úgy megbántam, hogy tettem egy lépést felé és elnézést kérek, milyen gyökér vagyok, de visszaléptem, mert ha most odamegyek, akkor az gáz.
Azt a meglepődést, azt a néma csendet hosszú másodperceken keresztül - direkt nem nyitottam felé, csak néztem a szemébe - ... még Maja sem mert megmozdulni, majd Dorka felállt, odajött, megölelt és a következőt mondta - míg élek, nem felejtem el:
"Anya! Tudod, én még kicsi vagyok, sokszor mondok butákat. Én a világon apát és Maját szeretem a legjobban ... na meg téged! Soha többet nem viselkedek ilyen bután!"
Dorka a karjaimban aludt el. Én nem tudtam, sőt, sírtam egy sort este az ágyban. Fél 2 volt, hogy lefeküdtem, addigra kitakarítottam teljesen a lakást. Lelkiismeret-furdalásom volt, hogy megütöttem, hogy pont most. Szülinapi ajándékba megkapta élete első szájba verését. Fájt nagyon, amit mondott, az meg pláne, hogy ilyen szavakat képes használni. Mentegethetném magam, nem teszem, mert utólag nem bántam meg. Ott helyben igen. Mindig ugyanarra jutottam végigjátszva fejben a szitut; én olyan anya vagyok, aki megtenné ugyanabban a helyzetben újra.

4 megjegyzés:

  1. Jaj Liz, sajnálom hogy így lett vége....pedig szép volt nagyon...szerintem nem érti a kis lelke igazán a helyzetet, hisza apa nincs és néha kijön belőle, pont a szülinapon, mert biztos hianyzik neki. Nyílvan akkor se beszéljen így.Nagyon nehéz lehet, csodálom az erőd. Én túl lelkis vagyok.

    VálaszTörlés
  2. Ilyenkor olyan lelkiismeretfurdalása van a szülőnek. Ismerős. Noncsi is mindig akkor hülyül meg amikor valamilyen nagy nap van. Készülünk rá, várjuk és akkor ez van. Nagyon sajnálom, hogy így ért véget a buli, pedig tényleg nagyon jó lehetett, a képeken is látszik, hogy vidám volt a hangulat. Te is kitettél magadért!
    Igaza lehet Napsugárnak, biztos így vezeti le a sok stresszt, amit egyébként magában tart. Nincs apa, sok a változás. Nehezen birkózik meg vele belülről. Viszont a pofon jogos volt. Én biztos vele együtt sírtam volna, ha ilyeneket mond a saját lányom :( Nagyon sajnálom és kitartást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Sírtam én is, csak este, lefekvés után. Előtte nem ... soha!

      Törlés