Kép a Baker-cisztáról

Nem tudom mennyire látszik a képen, ha megnyitjátok? Kimértük Évával és a dokival is újra. Ahol van az ujjam, addig tart a ciszta felső vége. A ciszta alsó része a jól látható csomó alatt van kb. 2,2 centivel - doki szerint -, kifli alakban.

Én és a szemüvegem

2015. január 23-ától a szemüvegesek táborát erősítem. 

Igazi, nem "játszós"! Millióan megkérdezték ... ám mivel nincs játszópajtás ... így hagyjuk is ... :)

Évenként kötelező alkalmassági vizsgálaton - ami utoljára 6 éve volt - derült ki, hogy nem látok rendesen. 

Akivel csak beszéltem, mindenkinek az volt az első kérdése, hogy lehet nem látni? Nem vettem észre?  Nem basszus! Nekem az volt a normális ... és nem a mostani éles, kontrasztos, messzire látó kép. 

A szürkület utáni "nem látás" régóta probléma volt, ám mivel csak az elmúlt kicsivel több, mint egy évben kerültem olyan helyzetbe, hogy szürkület után is buszoznom/gyalogolnom kellett gyerekkel a kezemben, így igazából ez is csak mostanság került terítékre. Régebben, ha szürkületi időszakban mentünk Krisszel, általában autóval indultunk, majd megérkezvén Krisz fogta a kezem, vagy a gyerekkel ő ment, így nem volt égető a probléma orvosolása és el siklottam felette. Na de most, hogy már a gyerek vezet haza, mert alig látok ... így ciki, nem mellesleg hiába tudja Dorka, hogy anya nem lát, okosan fogja a kezem, szépen jön mellettem, nem rángat, nem fut, szól, ha jön autó stb ... a kedvencem: "Vigyázz! Autó kihajtó tábla!" nem érzem biztonságban.

A lényeget leírom: bemérték a szemem, %-ban adták meg az eredményt. A bal szemem a 100-ból 8, a jobb szemem 100-ból 82%-os.

Amiért valójában kaptam a szemüveget, a bal szememen -1,5, a másikon -0,75-ös, állandó használatra. Cirka 30 ezerben fájt ez a történet. Az orvos nagyon rendes, alapos volt és mivel ott csináltattam a szemüveget is, ahol  - Fülöp Optika - a vizsgálat történt, így az utóbbiért nem kellett fizetni.

Lehet csak én vagyok ennyire trehány, de a gyerekkori szemműtétem óta nem voltam ilyen jellegű vizsgálaton. Nem fájt a fejem sem. Kancsal voltam ... nagyon durván ... megműtötték, ezzel le is tudtam a dolgot. Az orvos azt mondogatta, hogy ha jogosítványom lenne, így már nem kapnám meg szemüveg nélkül ... de nincs ... és nem is lesz :)

Pénteken este vettem át a szemüveget, otthon fel is próbáltam melegében, aminek a következménye az lett, hogy Dorka 20 percig nem állt velem szóba. Arra a kérdésre, hogy mesélhetek neked egy mesét? Azt válaszolta, hogy "nagyon sajnállak, de nekem majd csak anya olvashat!" Maja nem jött hozzám, hiába hívtam és a vacsorát sem fogadta el addig, amíg le nem vettem a szemüvegem. Azon gondolkoztam meddig bírták volna ... meddig lehetett volna teljes nyugalmam :)

Érdekesek ezek a reakciók. 

Szoknom kell. Nagyon furcsa. Egy idő után fáj az orrnyergem, monitor-billentyűzet közötti váltás ma délelőtt már hányingert keltett. Persze emellett a kollégáim folyamatosan cinkelnek, reggel az udvarban az itteni kutya nem ismert meg, le kellett vennem, hogy be tudjak jönni dolgozni. Sokszor úgy érzem, mintha mozgáskoordinációra is hatással lenne ... én azt gondoltam felrakom és kész, hozzászoktam. Ennek még idő kell. 

Backer-ciszta - Dorka ezt nyerte ...

A Backer-ciszta egy folyadékkal telt ciszta, mely duzzanatot okoz a térdhajlatban és feszülő érzést okoz. A Backer-cisztát térdhajlati cisztának is nevezik, mely általában térdízületi probléma eredménye. Az ízületi gyulladás, a porcleválás, hosszan tartó gyulladásos betegség is okozhatja. Emellett nem lehet kizárni a lelki-traumát - Éva - sem. Az elváltozások azt eredményezhetik, hogy a térdízület túl sok folyadékot termel, mely Backer-ciszta kialakulásához vezet. 

Dorka ezt megnyerte. Egy !!1x4, 19x1 cm!! nagyságú. Többször visszakérdeztem, hogy ugye milliméter ... amikor az orvos is csak nagy szemekkel lesett ... centiméter. Ekkora a ciszta tokjának átmérője, gyakorlatilag a hátsó combig felnyúlik, maga a vízzel feltelt ciszta 4 cm.

Azt mondta az orvos, hogy gyereknél még ilyet nem látott, és felnőttnél még ekkorát sem. Aktív, hosszú pályafutású sportolóknál szokott ez előfordulni idősebb korban ...  a méretén el volt hűlve teljesen, rólam nem is beszélve ... egyébként nagyon sok embernek van, csak felszívódik egy idő után.

Ameddig nincs vele gond, semmit nem kell csinálni, ha gond van, a következő menet lép életbe: az első lépcső a gyulladáscsökkentés jegeléssel, gyógyszerrel 2-3 nap. Mivel hatalmas tokban van benne a ciszta ez 99%-ban halottnak a csók, úgyhogy a leszívás következik. Amivel az a baj, hogy gyerek lévén nem fogom tudni 4 napra felpolcolt lábbal ágynyugalomra inteni akkor sem, ha a fejem tetejére állok. Amiből egyértelműen az következik, hogy újra és újra le kell szívni a vizet a térdhajlatából. Az utolsó fázis a műtét, ami szóba sem jöhet most! 

Eldöntöttem már ott helyben, hogy nem nyúlunk addig hozzá, amíg bajt nem okoz, amíg nem látom, hogy nem sántít, amíg nem érzem, hogy gátolná a mozgásban. 

Évához megyünk jövő héten valamikor, neki sincs közvetlenül, gyorsan ható módszere erre, de valamit kitalál. A kisebb méretűek elmúlnak egy idő után, de ez nem kicsi ... azt mondta a doki. Dorka egyszer-egyszer esténként mondja, hogy fáj a lába - bár azt is mondja, hogy anya pocakjában ott a baba ... meg hogy Maja éjjel felment az ágyára, lepisilte a takaróját, csúnya Maja ... nem ő pisilt be. 

Jövő héten ezzel az eredménnyel fel kell keresni a sebészt, aki annak idején műtötte Dorkát a sérveivel. Hozzá abszolút nyugodt szívvel megyek vissza, mert tudom, hogy nagyon jó orvos, addig úgysem kaszabol, amíg valóban indokoltnak nem látja ... és akkor is úgy fogja vezetni a szálat, hogy én mondjam ki, mi legyen.

Sosem guglizom, ha betegség üti fel a fejét. Butaságnak tartom diagnosztizálni magam úgy, hogy nem vagyok orvos, nem értek hozzá, rossz konzekvenciákat vonnék le, emellett nem hagyna nyugodni a gondolat, ha a doki nem mondja azt, amit én már kikövetkeztettem otthon. Egyszóval: hülyeség.

A menete ennek a történetnek:

Tavaly év elején már látható volt ez a csomó, szartam rá nem foglalkoztam vele. 

Nyáron már anyám is rákérdezett.

Ősszel már vastag harisnyában is látszott.

Január elején felhívtam Évát, hogy nézzen rá Dorkára. Ő először UH-ot javasolt.

Elmentünk a héten gyerekorvoshoz, aki adott beutalót a Szent Imre úti SZTK-ba. Bementem a kartonozóba, ott közölték, hogy van időpont ... augusztusban ... 

Cégünk az Arrabona-Med-del van leszerződve - csak ajánlani tudom -. Szerdán kértem időpontot és péntek reggel 8:30-ra mehettünk is dr. Mátéhoz. Annyira fazon a pasi, annyira ért a gyerek nyelvén, nem gyerekorvos és elmondta, hogy nagyon ritkán kerül gyerek közelébe gyógyítás okán ... tényleg nagyon jó arc! Szuperlatívuszokba tudok csak beszélni róla annak ellenére, hogy először azt hittem a takarítószemélyzet tagja. Művésznőnek szólította Dorkát, aki persze egyből bűbáj- és szerelmes lett. Megkért, hogy vetkőztessem le Dorkát, majd álljak félre, messzebb tőlük, mert megbeszélnivalójuk van Dorkával, de lássam azért a monitort. - Dorka ettől annyira nagylánynak érezte magát, szerintem 2 centit nőtt -. Őt kérdezte meg mi a baja, amire Dorka elmondta, hogy "van a bal lábamon, a térdemnél egy pukli! Megnézed? Megengedem!"

Hasra, hátra kellett fordulni, elmagyarázta neki mit fog csinálni, Dorka meg nagyra nyílt szemekkel csodálta az orvost. Miután végeztek, megultrahangozták Unikormit is ... hát ettől Dorka totálisan odavolt és nagyon büszke volt magára, majd felöltöztettem, megkaptuk a papírokat, mehettünk fizetni. 7.200,- Ft-ot. Ha a gyerekről van szó, semmi pénz nem számít, szerintem ezzel mindenki így van ... de! Az nagyon dühít, hogy azok, akik nem tudják kifizetni, vagy másra kell, vagy nem tudják összecsoportosítani, vagy csak később tudják, vagy ha kifizetik ezt a pénzt, akkor másra nem jut stb ... és komoly baja van a gyerekének, az hogy a francba vár 7 hónapot egy rohadt UH-ra? Tényleg ott tartunk, hogy beosztásra kerül egy hónapban hasra ütés-szerűen mondjuk 100 UH nemenként/betegségenként/szervenként, ha az a 100 megvan - mert ugye csak azt finanszírozza az állam -, akkor utána a többi sorban áll és jön a következő hónap ... így alakul a várólista????? Fontossági sorrend alapján sem lehetne megoldani, hiszen mindenkinek a saját gondja a legfontosabb, na de mégis túlzásnak tartom a 7 hónapot. Nekiálltam keresni ma, miután végeztünk és találtam Pannonhalmán egy ingyenes, várólista nélküli egészségházat - katt -,ahol minden van és ingyenes mindenkinek. A magyar egészségügy-állam helyzetét egyszerűen nem értem. Van egy partnerem, aki a fertőtlenítő szereket viszi tőlem a kórház egyik részlegére. Mondja, hogy a 2013-as elmaradt kifizetéseket 2015 januárjával teljesítette az intézmény és most gondolkoznia kell, hogy érdemes-e tovább vinni a céget vagy bezárjon? Félreértés ne essen ... nem a kórház felelősségét vitatom, hanem az állam szerepét! Az ott dolgozók, akik 12 óráznak 80 ezerért, a még itthon maradt orvosok előtt le a kalappal így, ilyen körülmények között dolgozni. Vicc! A héten be kellett mennem tüdőszűrőre ... leírom ezt is majd, ha lezárul keddel a dolog ... megér egy bejegyzést :)

A végére egy Dorka szösszenet: írtam, hogy Dorka totális szerelembe esett a doktorbácsival ... amire mosolyogva, de félrehajtott fejjel néztem, mikor kijöttünk. Dorka egyből rávágta, hogy "én attól még apába vagyok ám szerelmes!" :)

Ezek voltunk mi 2014 év végén. Kívánságaim 2015-re.

El vagyok maradva, igyekszem gyorsan pótolni, mégiscsak kellene írni az ünnepekről.

Tanulok, dolgozom, gyerekezem és amennyire derogált első körben az iskola és amennyire fáztam tőle, most ott tartok, hogy az én abszolút humán beállítottságom a gazdasásági matek után visítva rohan és ujjongva kiabálja: ez mennyire könnyű! A német tételekkel küzdök, emellett nem értem miért van erre nekem szükségem ehhez?!

Szóval karácsony:

Szép, meghitt, varázslatos volt. Boldog és teljes majd akkor lesz, ha apa is velünk ül a fa alatt. 

Idén már meghatódtunk, örültünk, élveztük a gyermeki rácsodálkozást és hittünk a mesék világában újra gyermekként. Izgultam, mit szól majd Dorka a fához. Gyomorgörcsöm volt, nehogy előhagyjak egy kis apró milliméternyi szalagot, csomagolópapír-fecnit, egy kapcsot, díszt, dísztartót, tűlevelet akármit, amiből egyből rávágja - a Mikulásos körkérdés mintájára -, hogy ezt a fát bizony nem a Jézuska és angyalkák hozták. Kezd necces lenni a kivágott fa kérdése a kapualjakban és a panelok erkélyén karácsony előtti héten sorakozó gúzsba kötött fák esetei, úgyhogy ha kell, az idén taktikai váltás lesz és a fát együtt vesszük meg, a többi a fentiek dolga lesz - de ennyire ne ugorjunk előre -.

20-án anyám elvitte Dorkát Vásárhelyre, én 23-án este mentem utána Majával. Addig ipari mennyiségű sütit sütöttem ismét, takarítottam, ajándékokat vásároltam.

Ez a fele. Mellé még elkészült a zserbó, a rontott krémes és a 4 bejgli

... plusz a kis virág ipari mennyiségben. Ez lett az idei nagy kedvenc :)

Jó volt, hogy anyáméknál volt a gyerek, tudtam nyugodtan készülni. Féltem, hogy nem fogok végezni, ezzel szemben hétfőn délután még egy filmet meg tudtam nézni. Lelkileg sokat kellett készülnöm az ünnepre. Erre az ünnepre. Sok-sok egy évvel ezelőtti emlék rohamozott esténként, ám valahogy az elhatározás, hogy egy csodaszép ünnepet kell a gyerekemnek varázsolni erősebb volt bárminél. Kedden este indultam útnak Majával. Néztem menet közben egy-egy megállónál a házak ablakait. Több helyen már állt a fa, vagy épp akkor próbálták beleilleszteni a tartóba kint az udvaron. Elképzeltem, ahogy bent a melegben az asszonyok, lányokkal sütnek-főznek, készülnek a másnapi szentestére és milyen szerencsések, hogy teljes családként ünnepelhetnek ... és közben bele sem gondolnak.

24-én délelőttünket Dorka keresztapjáéknál töltöttük. Én Brigivel beszélgettem, Dorka Gáborral világgá ment, majd Hazaérkezésünk után a keresztlányomék jöttek át anyámékhoz.   

Dorka délutáni alvása alatt Sacc angyalka, anya angyalka, Sanyi papa angyalka, Rozi mama angyalka vezénylete alatt feldíszítette a fát! Ezer éve nem díszítettem fát a húgommal. Most nagyon jó volt újra együtt. A "régi kis családunk", apám, anyám, a húgom és én vártuk tűkön ülve az előszobában, hogy Dorka mikor kel fel, mi lesz a reakciója. Látszott mindenkin a karácsonyi izgalom, nem az ajándékok okán. Visszajön a mese varázsa, a készülődés újra értelmet nyer, izgulsz, várakozol, majd átadod a mesét a gyerekednek és ő továbbfűzi a rácsodálkozásával, a hitével, ami még bennük megvan és egy olyan helyzet keletkezik, amiért hálás leszel életed végéig, hogy átélhetted. Nekünk ez volt az:

https://www.youtube.com/watch?v=G3hARef71Ik

Ajándékozás után ettünk, ittunk, játszottunk, beszélgettük, jól éreztük magunkat, élveztük, hogy együtt lehettünk. Dorka millió meg egy ajándékot kapott, aminek a tendenciáját anyósomék folytatták. Bogi is itthon volt, nagyon jót beszélgettem vele ... legfőképp vele telt a 25-e, addig a nagyszülők elszórakoztatták Dorkát vagy fordítva. Szuper volt itt is a hangulat és annak ellenére, hogy Dorka nem aludt aznap, kibírta mindenféle butulás nélkül. Este apósom vitt haza minket, ahol a 23-án reggel feldíszített fa várt minket teljes pompájában. Dorka csak azt hajtogatta, hogy "ezt a fát biztos a Jézuska és az angyalok hozták, mert mi nem voltunk itthon és hogy ez a Jézuska honnan tudta, hogy pont ezekre az ajándékokra vágytam a legjobban!" Nagyon édes volt!

Anyáméknál Maja is kapott ajándékot

Az Edvy-lányok és alien-Maja

A hőn áhított hercegnős takaró

A pónisiserehad

Megérkezett a 4. angyalka. Kati hagyományt teremtett: Dorka 18 éves koráig kap minden évben egy angyalkát Katitól karácsonyra, melyek majd Dorka első saját fájának éke lesz. Én kiegészítettem  a hagyományt. Minden angyalka kap egy történetet, az adott év karácsonyi történetét, ami velünk, a családban történt. Szerintem értékelni fogja felnőttként.  

Ablakdíszünk

Smedák-Sipter családtól

Dorkán az idei évben láttam először a bőség zavarát. 26-án reggel állt a fa előtt, nézegette a játékait messziről, majd odament, kipakolta mindegyiket, visszatette és elment a régi játékokkal játszani. Vissza a babaházhoz, a régi színezőkhöz. Nem tudott mit kezdeni a rengeteg játékkal. Napról-napra oldódott és megbeszéltük, hogy egyszerre csak egyel játsszon, majd ha megunta, rakja el és kezdjen bele egy másikba.

26-án vendégeink voltak. 17-en voltunk, egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk el. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk. Főztem, hidegtálat készítettem, a sütik már készen voltak. Gyorsan eltelt a nap. 27-én Katihoz mentünk karácsonyozni. Szintén szuper finomakat ettem, ittam, isteni töltött káposztát kaptunk ebédre, majd az ünnepek hátralévő napjait Dorkával játékkal, mesével, tanulással töltöttük. Majdnem minden nap volt nálunk valaki, de csak olyanok jöttek, akiket Dorkával közösen megbeszéltünk és akik nem maradtak 3 napig. 28-án Zsuékhoz mentünk délután, ahol szintén élmény volt! Máté olyan édesen elvan velem, nálam. Imádom! Az eljövetel hisztibe csapott, Dorka maradni akart, aztán mikor Tomi és Áron feljöttek mosógépet szerelni, már angyal volt a gyermekem (mert mikor kell elromlani a mosógépnek? Hát persze, hogy december 28-án ... egyébként készültem. Nálunk minden évben év végén valami nagyon fontos használati tárgy törik, romlik, végleg meghal). Hétfőn dolgoztam, Dorka jött velem, maradt is a győri nagyszülőknél, hogy tudjak tanulni délután.

Szilveszterkor Judittal és Istivel karácsonyoztunk ... khm ... igen, lassan ez is hagyománnyá válik. Rengeteg fotó készült, Dorka nagyon élvezte, persze mi is.

Nos igen ... ők azok, akiknek sietniük kell, mert már késésben vannak, de képesek a lépcsősor felétől visszajönni, mert elfelejtettünk koccintani és levetkőznek, újra bulihangulat, pohárcsilingelés, ölelkezés, B.Ú.É.K. és minden jó ... majd újra öltöznek, puszi-puszi és rohannak, mert már nagyon elkéstek.

Fél 10-ig bírta Dorka a nagy szilveszteri bulit, majd félig elaludt a fürdőkádban. Bevittem a szobájába, elmondtam neki, mennyire szeretem, boldog újévet kívántunk, majd mondtam neki, hogy nagyon örülök, hogy ő a mi kislányunk. Nagyon szeretjük apával együtt és ha egy kívánságom lenne, azt kívánnám neki, hogy minden álma, vágya teljesüljön az életben! Ő a fülembe súgta, hogy nagyon szeret, nagyon jó anyukája vagyok és a Jézuska ezért majd biztos hoz nekem ajándékot jövőre is. :) Majd búcsúzkodás után kijöttem és nekiálltam tanulni. A tűzijátékkal ki tudtak volna kergetni a világból. A Dózsa-pályás lövéseket, hogy miért a lakóházakhoz közelebb részen kellett abszolválni, míg élek nem jövök rá. Bár valószínűsítem, hogy az új uszoda miatt nem lőtték az erdős oldalról, ahonnan szokták. Úgy kell elképzelni, hogy rezegtek az ablakok, a franciaágy, az ülőgarnitúra a nappaliban és csörömpöltek a polcon az üvegpoharak. Először azt hittem földrengés kellős közepén vagyok. Az nem zavart volna, ha Dorka felkel, max. megnéztük volna, természetesen meg se rezzent.

4-éig a következőképpen teltek a napjaink.

Pihentünk, amikor csak tudtunk

Reggel sokáig aludtunk, majd volt, hogy a tízórait is pizsiben ettük meg

Sokat sétáltunk, volt, hogy a belvárosig busszal mentünk, majd a Radón mínusz 10-ben csavarogtunk ...

... jól beöltözve.

Bohóckodtunk ...

... persze voltak benne partnereink is (győri nagyszülők szilveszterkor) ...

na meg nézőközönség (megosztom veletek azt a videót, ami nekem most a legjobban tetszik. "Táncolok egy dalt itt előtted" ... mondja Dorka és a kezével még nyomatékosítja is ... meghaltam ettől:

https://www.youtube.com/watch?v=0hj7neDwOS8

Sokat színeztünk

... és persze Maját szeretgettünk.

Sokat báboztunk, játszottunk ... 

https://www.youtube.com/watch?v=N3AarUwpVKQ 

https://www.youtube.com/watch?v=xwzKU7TTU2w

Ezek voltunk mi 2014-ben és remélhetőleg leszünk 2015-ben. 

A blog úgy néz ki működni fog, meglátjuk milyen formában ... ez még a 2015 év zenéje és eseményeinek következményei lesznek. Egyenlőre nem kívánok változtatni a formán és a minőségen. Ha lehetnének kívánságaim, biztosan egy hasonló évet kívánnék magamnak lakásfelújítás, betegség és stressz nélkül, hiszen alapvetően nem volt rossz évünk. 

Krisznek írtam egy évértékelő levelet, ami valójában nekem esett jól. Abban azért látható a hullámzás, ám mégis azt kívánom, hogy a tavalyi évnél ne legyen rosszabb.

Dorkának azt kívánom, amit fentebb leírtam.  

Több türelmet, odafigyelést magamnak, sokkal több szabadidőt és biztonságérzetet. Kívánnék emellett több jó kedélyű embert magam köré és kívánnám a karácsony szellemének egész évben való kitartását ... nekem igazából tökmindegy hogy hívják éppen aktuálisan, csak mosolyogjak és nevessenek körülöttem is. Egészséget mindnyájunknak, Krisznek mindenek feletti kitartást, szerencsét, szerelmet mindkettőnknek ami mindenen átsegít.

Sokat kérek? Lehet! De ez mind-mind teljesülni fog az idén! Tudom.