Ezek voltunk mi 2014 év végén. Kívánságaim 2015-re.

El vagyok maradva, igyekszem gyorsan pótolni, mégiscsak kellene írni az ünnepekről.

Tanulok, dolgozom, gyerekezem és amennyire derogált első körben az iskola és amennyire fáztam tőle, most ott tartok, hogy az én abszolút humán beállítottságom a gazdasásági matek után visítva rohan és ujjongva kiabálja: ez mennyire könnyű! A német tételekkel küzdök, emellett nem értem miért van erre nekem szükségem ehhez?!

Szóval karácsony:

Szép, meghitt, varázslatos volt. Boldog és teljes majd akkor lesz, ha apa is velünk ül a fa alatt. 

Idén már meghatódtunk, örültünk, élveztük a gyermeki rácsodálkozást és hittünk a mesék világában újra gyermekként. Izgultam, mit szól majd Dorka a fához. Gyomorgörcsöm volt, nehogy előhagyjak egy kis apró milliméternyi szalagot, csomagolópapír-fecnit, egy kapcsot, díszt, dísztartót, tűlevelet akármit, amiből egyből rávágja - a Mikulásos körkérdés mintájára -, hogy ezt a fát bizony nem a Jézuska és angyalkák hozták. Kezd necces lenni a kivágott fa kérdése a kapualjakban és a panelok erkélyén karácsony előtti héten sorakozó gúzsba kötött fák esetei, úgyhogy ha kell, az idén taktikai váltás lesz és a fát együtt vesszük meg, a többi a fentiek dolga lesz - de ennyire ne ugorjunk előre -.

20-án anyám elvitte Dorkát Vásárhelyre, én 23-án este mentem utána Majával. Addig ipari mennyiségű sütit sütöttem ismét, takarítottam, ajándékokat vásároltam.

Ez a fele. Mellé még elkészült a zserbó, a rontott krémes és a 4 bejgli

... plusz a kis virág ipari mennyiségben. Ez lett az idei nagy kedvenc :)

Jó volt, hogy anyáméknál volt a gyerek, tudtam nyugodtan készülni. Féltem, hogy nem fogok végezni, ezzel szemben hétfőn délután még egy filmet meg tudtam nézni. Lelkileg sokat kellett készülnöm az ünnepre. Erre az ünnepre. Sok-sok egy évvel ezelőtti emlék rohamozott esténként, ám valahogy az elhatározás, hogy egy csodaszép ünnepet kell a gyerekemnek varázsolni erősebb volt bárminél. Kedden este indultam útnak Majával. Néztem menet közben egy-egy megállónál a házak ablakait. Több helyen már állt a fa, vagy épp akkor próbálták beleilleszteni a tartóba kint az udvaron. Elképzeltem, ahogy bent a melegben az asszonyok, lányokkal sütnek-főznek, készülnek a másnapi szentestére és milyen szerencsések, hogy teljes családként ünnepelhetnek ... és közben bele sem gondolnak.

24-én délelőttünket Dorka keresztapjáéknál töltöttük. Én Brigivel beszélgettem, Dorka Gáborral világgá ment, majd Hazaérkezésünk után a keresztlányomék jöttek át anyámékhoz.   

Dorka délutáni alvása alatt Sacc angyalka, anya angyalka, Sanyi papa angyalka, Rozi mama angyalka vezénylete alatt feldíszítette a fát! Ezer éve nem díszítettem fát a húgommal. Most nagyon jó volt újra együtt. A "régi kis családunk", apám, anyám, a húgom és én vártuk tűkön ülve az előszobában, hogy Dorka mikor kel fel, mi lesz a reakciója. Látszott mindenkin a karácsonyi izgalom, nem az ajándékok okán. Visszajön a mese varázsa, a készülődés újra értelmet nyer, izgulsz, várakozol, majd átadod a mesét a gyerekednek és ő továbbfűzi a rácsodálkozásával, a hitével, ami még bennük megvan és egy olyan helyzet keletkezik, amiért hálás leszel életed végéig, hogy átélhetted. Nekünk ez volt az:

https://www.youtube.com/watch?v=G3hARef71Ik

Ajándékozás után ettünk, ittunk, játszottunk, beszélgettük, jól éreztük magunkat, élveztük, hogy együtt lehettünk. Dorka millió meg egy ajándékot kapott, aminek a tendenciáját anyósomék folytatták. Bogi is itthon volt, nagyon jót beszélgettem vele ... legfőképp vele telt a 25-e, addig a nagyszülők elszórakoztatták Dorkát vagy fordítva. Szuper volt itt is a hangulat és annak ellenére, hogy Dorka nem aludt aznap, kibírta mindenféle butulás nélkül. Este apósom vitt haza minket, ahol a 23-án reggel feldíszített fa várt minket teljes pompájában. Dorka csak azt hajtogatta, hogy "ezt a fát biztos a Jézuska és az angyalok hozták, mert mi nem voltunk itthon és hogy ez a Jézuska honnan tudta, hogy pont ezekre az ajándékokra vágytam a legjobban!" Nagyon édes volt!

Anyáméknál Maja is kapott ajándékot

Az Edvy-lányok és alien-Maja

A hőn áhított hercegnős takaró

A pónisiserehad

Megérkezett a 4. angyalka. Kati hagyományt teremtett: Dorka 18 éves koráig kap minden évben egy angyalkát Katitól karácsonyra, melyek majd Dorka első saját fájának éke lesz. Én kiegészítettem  a hagyományt. Minden angyalka kap egy történetet, az adott év karácsonyi történetét, ami velünk, a családban történt. Szerintem értékelni fogja felnőttként.  

Ablakdíszünk

Smedák-Sipter családtól

Dorkán az idei évben láttam először a bőség zavarát. 26-án reggel állt a fa előtt, nézegette a játékait messziről, majd odament, kipakolta mindegyiket, visszatette és elment a régi játékokkal játszani. Vissza a babaházhoz, a régi színezőkhöz. Nem tudott mit kezdeni a rengeteg játékkal. Napról-napra oldódott és megbeszéltük, hogy egyszerre csak egyel játsszon, majd ha megunta, rakja el és kezdjen bele egy másikba.

26-án vendégeink voltak. 17-en voltunk, egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk el. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk. Főztem, hidegtálat készítettem, a sütik már készen voltak. Gyorsan eltelt a nap. 27-én Katihoz mentünk karácsonyozni. Szintén szuper finomakat ettem, ittam, isteni töltött káposztát kaptunk ebédre, majd az ünnepek hátralévő napjait Dorkával játékkal, mesével, tanulással töltöttük. Majdnem minden nap volt nálunk valaki, de csak olyanok jöttek, akiket Dorkával közösen megbeszéltünk és akik nem maradtak 3 napig. 28-án Zsuékhoz mentünk délután, ahol szintén élmény volt! Máté olyan édesen elvan velem, nálam. Imádom! Az eljövetel hisztibe csapott, Dorka maradni akart, aztán mikor Tomi és Áron feljöttek mosógépet szerelni, már angyal volt a gyermekem (mert mikor kell elromlani a mosógépnek? Hát persze, hogy december 28-án ... egyébként készültem. Nálunk minden évben év végén valami nagyon fontos használati tárgy törik, romlik, végleg meghal). Hétfőn dolgoztam, Dorka jött velem, maradt is a győri nagyszülőknél, hogy tudjak tanulni délután.

Szilveszterkor Judittal és Istivel karácsonyoztunk ... khm ... igen, lassan ez is hagyománnyá válik. Rengeteg fotó készült, Dorka nagyon élvezte, persze mi is.

Nos igen ... ők azok, akiknek sietniük kell, mert már késésben vannak, de képesek a lépcsősor felétől visszajönni, mert elfelejtettünk koccintani és levetkőznek, újra bulihangulat, pohárcsilingelés, ölelkezés, B.Ú.É.K. és minden jó ... majd újra öltöznek, puszi-puszi és rohannak, mert már nagyon elkéstek.

Fél 10-ig bírta Dorka a nagy szilveszteri bulit, majd félig elaludt a fürdőkádban. Bevittem a szobájába, elmondtam neki, mennyire szeretem, boldog újévet kívántunk, majd mondtam neki, hogy nagyon örülök, hogy ő a mi kislányunk. Nagyon szeretjük apával együtt és ha egy kívánságom lenne, azt kívánnám neki, hogy minden álma, vágya teljesüljön az életben! Ő a fülembe súgta, hogy nagyon szeret, nagyon jó anyukája vagyok és a Jézuska ezért majd biztos hoz nekem ajándékot jövőre is. :) Majd búcsúzkodás után kijöttem és nekiálltam tanulni. A tűzijátékkal ki tudtak volna kergetni a világból. A Dózsa-pályás lövéseket, hogy miért a lakóházakhoz közelebb részen kellett abszolválni, míg élek nem jövök rá. Bár valószínűsítem, hogy az új uszoda miatt nem lőtték az erdős oldalról, ahonnan szokták. Úgy kell elképzelni, hogy rezegtek az ablakok, a franciaágy, az ülőgarnitúra a nappaliban és csörömpöltek a polcon az üvegpoharak. Először azt hittem földrengés kellős közepén vagyok. Az nem zavart volna, ha Dorka felkel, max. megnéztük volna, természetesen meg se rezzent.

4-éig a következőképpen teltek a napjaink.

Pihentünk, amikor csak tudtunk

Reggel sokáig aludtunk, majd volt, hogy a tízórait is pizsiben ettük meg

Sokat sétáltunk, volt, hogy a belvárosig busszal mentünk, majd a Radón mínusz 10-ben csavarogtunk ...

... jól beöltözve.

Bohóckodtunk ...

... persze voltak benne partnereink is (győri nagyszülők szilveszterkor) ...

na meg nézőközönség (megosztom veletek azt a videót, ami nekem most a legjobban tetszik. "Táncolok egy dalt itt előtted" ... mondja Dorka és a kezével még nyomatékosítja is ... meghaltam ettől:

https://www.youtube.com/watch?v=0hj7neDwOS8

Sokat színeztünk

... és persze Maját szeretgettünk.

Sokat báboztunk, játszottunk ... 

https://www.youtube.com/watch?v=N3AarUwpVKQ 

https://www.youtube.com/watch?v=xwzKU7TTU2w

Ezek voltunk mi 2014-ben és remélhetőleg leszünk 2015-ben. 

A blog úgy néz ki működni fog, meglátjuk milyen formában ... ez még a 2015 év zenéje és eseményeinek következményei lesznek. Egyenlőre nem kívánok változtatni a formán és a minőségen. Ha lehetnének kívánságaim, biztosan egy hasonló évet kívánnék magamnak lakásfelújítás, betegség és stressz nélkül, hiszen alapvetően nem volt rossz évünk. 

Krisznek írtam egy évértékelő levelet, ami valójában nekem esett jól. Abban azért látható a hullámzás, ám mégis azt kívánom, hogy a tavalyi évnél ne legyen rosszabb.

Dorkának azt kívánom, amit fentebb leírtam.  

Több türelmet, odafigyelést magamnak, sokkal több szabadidőt és biztonságérzetet. Kívánnék emellett több jó kedélyű embert magam köré és kívánnám a karácsony szellemének egész évben való kitartását ... nekem igazából tökmindegy hogy hívják éppen aktuálisan, csak mosolyogjak és nevessenek körülöttem is. Egészséget mindnyájunknak, Krisznek mindenek feletti kitartást, szerencsét, szerelmet mindkettőnknek ami mindenen átsegít.

Sokat kérek? Lehet! De ez mind-mind teljesülni fog az idén! Tudom.