Én és a szemüvegem

2015. január 23-ától a szemüvegesek táborát erősítem. 

Igazi, nem "játszós"! Millióan megkérdezték ... ám mivel nincs játszópajtás ... így hagyjuk is ... :)

Évenként kötelező alkalmassági vizsgálaton - ami utoljára 6 éve volt - derült ki, hogy nem látok rendesen. 

Akivel csak beszéltem, mindenkinek az volt az első kérdése, hogy lehet nem látni? Nem vettem észre?  Nem basszus! Nekem az volt a normális ... és nem a mostani éles, kontrasztos, messzire látó kép. 

A szürkület utáni "nem látás" régóta probléma volt, ám mivel csak az elmúlt kicsivel több, mint egy évben kerültem olyan helyzetbe, hogy szürkület után is buszoznom/gyalogolnom kellett gyerekkel a kezemben, így igazából ez is csak mostanság került terítékre. Régebben, ha szürkületi időszakban mentünk Krisszel, általában autóval indultunk, majd megérkezvén Krisz fogta a kezem, vagy a gyerekkel ő ment, így nem volt égető a probléma orvosolása és el siklottam felette. Na de most, hogy már a gyerek vezet haza, mert alig látok ... így ciki, nem mellesleg hiába tudja Dorka, hogy anya nem lát, okosan fogja a kezem, szépen jön mellettem, nem rángat, nem fut, szól, ha jön autó stb ... a kedvencem: "Vigyázz! Autó kihajtó tábla!" nem érzem biztonságban.

A lényeget leírom: bemérték a szemem, %-ban adták meg az eredményt. A bal szemem a 100-ból 8, a jobb szemem 100-ból 82%-os.

Amiért valójában kaptam a szemüveget, a bal szememen -1,5, a másikon -0,75-ös, állandó használatra. Cirka 30 ezerben fájt ez a történet. Az orvos nagyon rendes, alapos volt és mivel ott csináltattam a szemüveget is, ahol  - Fülöp Optika - a vizsgálat történt, így az utóbbiért nem kellett fizetni.

Lehet csak én vagyok ennyire trehány, de a gyerekkori szemműtétem óta nem voltam ilyen jellegű vizsgálaton. Nem fájt a fejem sem. Kancsal voltam ... nagyon durván ... megműtötték, ezzel le is tudtam a dolgot. Az orvos azt mondogatta, hogy ha jogosítványom lenne, így már nem kapnám meg szemüveg nélkül ... de nincs ... és nem is lesz :)

Pénteken este vettem át a szemüveget, otthon fel is próbáltam melegében, aminek a következménye az lett, hogy Dorka 20 percig nem állt velem szóba. Arra a kérdésre, hogy mesélhetek neked egy mesét? Azt válaszolta, hogy "nagyon sajnállak, de nekem majd csak anya olvashat!" Maja nem jött hozzám, hiába hívtam és a vacsorát sem fogadta el addig, amíg le nem vettem a szemüvegem. Azon gondolkoztam meddig bírták volna ... meddig lehetett volna teljes nyugalmam :)

Érdekesek ezek a reakciók. 

Szoknom kell. Nagyon furcsa. Egy idő után fáj az orrnyergem, monitor-billentyűzet közötti váltás ma délelőtt már hányingert keltett. Persze emellett a kollégáim folyamatosan cinkelnek, reggel az udvarban az itteni kutya nem ismert meg, le kellett vennem, hogy be tudjak jönni dolgozni. Sokszor úgy érzem, mintha mozgáskoordinációra is hatással lenne ... én azt gondoltam felrakom és kész, hozzászoktam. Ennek még idő kell.