Megkezdődött. Sürgünk-forgunk és mégsem tartunk sehol. Tegnap sütit sütöttünk az oviba, elkészítettük az sk ajándékokat a hozzátartozóknak. Ezekről fogok képeket felrakni karácsony után, nem akarom Dorka nagy lelkesedését letörni. Ahhoz képest, hogy ketten készítettük, nagyon szép lett. Még senkinek nem vásároltam semmit!
Anyám ma este jön, holnap megy gyerekemmel egyetemben. Nekem ez hatalmas segítség így ebben a formában.
Szombat délután szeretnék nagybevásárolni, vasárnap, hétfőn sütök, takarítok.
Sütni bejglit, linzert, krémest, kis kiflit, kosarast és zserbót fogok. A kaját mindig anyám-anyós oldja meg, mikor hol vagyunk, 26-án én főzök a barátoknak. Mit? Még nem tudom!
Kedden fogom felállítani a karácsonyfát, majd este hazautazom a lánykám után és a szentesét otthon töltjük anyáméknál. 25-én fogunk visszajönni a győri nagyszülőkhöz, 26-án a szokásos baráti összejövetel nálunk. A két ünnep között jövés-menés, de most előre nincs megtervezett program. Sok ismerőssel megbeszéltünk találkozót, sokan bejelentkeztek hozzánk is, de igazán annak fogok örülni, ha nyugiba ellehetünk otthon Dorkával. Ő is fáradt. Látszik rajta,. Már nincs kedve reggel kelni, még az a szerencse, hogy oviba nagyon szeret járni és ezzel lehet csalogatni öltözni stb ... Így megegyeztünk tegnap sütés közben, hogy akkor megyünk bárhova, ha ő akar. Nyilván lesz 1-2 kötelező kör, de okosan megoldjuk.
Fárasztóra sikeredett ez az év. Voltam nagyon lent, majd felül tudtam kerekedni a kesergésen. Amióta mindig félig teli a pohár - a félig üres helyett - kicsit másként látom a világot. Ehhez kellett az idő magamnak, a helyzetek értékelésének, az elfogadásnak, a túllépésre és az elengedésre. Sokszor kattogtam olyan helyzeteken, amin nem tudtam változtatni, bármennyire is szerettem volna.
Lezárult egy felületes (baráti) kapcsolatom, amire szintén az idén jöttem rá, hogy felszínes, kívül csilli-villi, belül rohadó emberről van szó. Emellett új barátságokra sikerült szert tennem.
Felújítottam az egész lakást, előtte egész nyáron csavarogtunk.
Nekiálltam tanulni, amivel új emberek jöttek be az életemben, új területet ismerhettem meg még akkor is, ha az elején a kötelezettség - kötelező jellege - miatt nagyon fáztam ettől az iskolától (munka miatt kell, semmi másért). Aztán elkezdtem élvezni. Február 6-án vizsgázom először, úgyhogy két ünnep között neki kell állni tanulni, aztán jön a nyelvvizsga, majd pár nap pihi Hollandiába gyerek nélkül.
Dorka hihetetlen gyorsasággal nő. Hirtelen 3 éves lett. Fejlődik, okosodik, ügyesedik, sokszor csak kapkodom a fejem. Az óvoda megkezdésével napi másfél óránk maradt egymásra, amit csak egymással töltünk. Nyilván van olyan, hogy barátok jönnek, mi megyünk, de alapvetően együtt vagyunk és igyekszünk tartalmasan eltölteni az időnket.
Bár ennek az állításnak ez a hét abszolút ellentmond. Hétfőtől csütörtökig nem tudtam egy kerek órát felmutatni a gyerekkel az esti altatást leszámítva.
Hazaérkezés után Dorka beleült az ölembe a pici takarójával és csak ültünk, szívtuk be egymást. Olyan nyugi volt!
A lakásunkat gyakorlatilag 2 hónapja nem láttuk nappali fényben - elvétve egy-egy napot -.
Olyan jó dolgok történtek velünk. Jó fej emberekkel ismerkedtem meg, az idei évben hatványozottam többet nevettünk, mint tavaly. Sokszor látjuk szebbnek a világot. Megállunk egy-egy dolog mellett, ami nem lényeges elengedjük.
Az idei karácsonyt is apa nélkül töltjük. El sem tudom képzelni, hogy ő mit érezhet az ünnepek közeledtével, főleg úgy, hogy nem tudnak Dorkával találkozni. Nem pörgök rajta, mert ha megszakadok sem tudok rajta változtatni. Teljes szívemmel-lelkemmel támogatom, imádom, szeretem, ő a másik életem értelme, de ennyit tudok tenni.
Nekem az a dolgom, hogy minden rendben tartsak. Körülöttünk minden rendben legyen, biztonságban tudjon minket. Egy egészséges, normális - helyzethez képest - környezetet biztosítsak a gyereknek, nekem és ezt búslakodással nem lehet kivitelezni. Dorkának lehetőséghez képest egy boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott gyerekkort kell biztosítanom, emellett mindent egyedül megoldanom - persze ez is kiélezve, mert ha akarom, van segítség -. Ezt csak egy olyan fantasztikus lelkületű, stramm gyerekkel tudom megvalósítani, mint Dorka. Aki alkalmazkodik minden helyzethez, ügyesen helyt áll, amikor kell, gyakran felnőtteket megszégyenítő módon.
Persze, van mikor kivágnám. Szokott rossz napja lenni, olyankor minden nagyon szar, semmi sem jó. Kiakad, kiakadok, de ezeket túléljük és talán 1 - 2 - kezemen meg tudom számolni, hogy az idén mennyi ilyen volt. Minden rezdülését ismerem, amikor kijön reggel a szobából megmondom milyen napja lesz. Ismerem a hiányosságait, tudom min kellene javítani, de eljutottunk odáig, hogy 95%-ban lehet már rá szóval hatni. A 5% magába takarja azt, hogy leüvöltöm, a kezére csapok - bár ennek idejét sem tudom mikor volt utoljára precedens rá - büntibe rakom vagy csak szimplán nem foglalkozom vele.
Mindenesetre most a legfontosabb nemes feladat: Dorkának egy csodaszép karácsony kerekítése a lehető legnagyobb szeretetben ... és persze ajándékkal.
A következő videóval kívánunk mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepeket! (ovisok előadásában).
Vigyázzatok magatokra és a családotokra!
Áldott, békés karácsonyt kívánok Nektek, Liz! Jövőre pedig csodaszép évet.
VálaszTörlésMegérdemlitek. :)
Evelin
Meghitt, békés karácsonyt Nektek,Liz!
VálaszTörlés