Mikulás, Mikulás hátán

Szerda: Joulupukki érkezett Győrbe. Dorka kiment Katival és Karcsi papával a Széchenyi-térre és a 1557895567. sorból az 1,60-es Karcsi papa nyakából nézte ... csak a feje búbját látta.

Pénteken az óvodával a Városházánál találkoztak a Mikulással, amiről Dorka csak annyit mondott, hogy "nagyon szépen nézett ki a Mikulás". Kaptak az oviban csomagot.

Pénteken elmentünk Alma koncertre! Aki teheti menjen! Kötelezővé tenném! Annyira nagyon jó volt, a felénél már én is roptam Ritával, Beni anyukájával karöltve! Szórakoztató volt felnőttnek, gyereknek! Régen mulattam ennyire jól ... miközben Tomival tegnap már azon nevettünk, hogy gond lehet, ha egy Alma koncert is ekkora örömet tud okozni a régi bulikhoz képest! :) ... tényleg nagyon szuper volt, 1000 Ft/fő.

Az emberi butaság mellett ismét nem tudtam elmenni szó nélkül.
Székek voltak kitéve, tehát volt lehetőség arra, hogy ülve nézzék végig a koncertet a résztvevők. Jobban mondva nézte volna, ha nem áll be a sok buta szülő a nézőközönség és a színpad közé. Akik ültek, semmit sem láttak. Hiába szóltak, szóltunk többször mi is, csak beálltak. Mi is álltunk, de oldalt, nem zavarva senkit. Majd a szülők valamilyen oknál fogva elkezdték a gyerekeket egyre jobban beszorítania  színpad felé. Nem tudom, hogy azért, mert ők szerettek volna jobban a színpad közelében lenni ... vagy mi okból ... mindenesetre Dorkát ki kellett szednem a tömegből, mert nem volt levegő, nem tudott táncolni sem, így az ölembe bulizott tovább.

Nem készült sok kép, mert folyamatosan mozgásban, pörgésben, ölelkezésben volt a két gyerek egymással és anélkül.
Ez a kedvenc képem. Rita fotózta.
Szerintem mindnyájan átéltük ezt az érzést, amikor tombol a zene a füledbe és lüktet a tested a ritmusra, mozog a tömeg körülötted, de te csak egyedül vagy, a saját zenédre táncolsz, önfeledten, ahogy te hallod, ahogy te parancsolsz a testednek,  vagy ahogy a ritmus mozgatja a tested ... ahol önmagad lehetsz, hiszen a tánc az önkifejezés egyik eszköze és a tánc a lélek rejtett nyelve.
Ez a kép számomra ezt jelenti. Csak ő, önfeledten, boldogan.

Este 8 után értünk haza, gyorsan megfürödtünk, majd szombat 8:40-kor keltünk. Pont akkor, amikor Rozi mama felült a buszra Devecserbe és indult hozzánk. Ugyanis találkozott a Mikulással és elhozta Dorka meglepijét (millió csoki, kifestő, karkötőkészítő készlet stb ...) Mire kiértünk a nappaliba, nálunk is járt a Mikulás - Dorka nem vette észre, csak azért figyelt fel a csomagokra, mert Maja transzban volt, látva a kutyakaját és az ő ajándékát. Nálunk neki is van Mikulás, Nyuszi, szülinap, karácsony ... és hozzáteszem nagyobb lelkesedéssel keresi az ajándékot a fa alatt, mint mi -.
Anya összegyűjtötte az egész héten le-lepottyanó csomagocskákat, csokikat és segítettem a Télapónak. Dorka péntek este kipucolta a csizmáját konyharuhával és kitette a tetőtéri ablak alá, mivel "a rendes ablakkal a Mikulásnak annyi gondja lenne, felhúzni a redőnyt ... a bukóablakon meg csak bepottyantja az égből a csomagot és kész" (milyen igaza van Dorkának).

Vasárnap végére tele lett mindhárom ablakunk csokival.

Kati Mikulásának sapija és sálja. Ha engedi anyámét is lefotózom. Ő cicás sapival lepte meg Dorkát.

Anyám itt volt szombaton. Olyan jó volt, sajnáltam, hogy elment haza másnap reggel. Vasárnap délelőttre és ebédre a győri nagyszülőkhöz voltunk hivatalosak, itt is járt a Mikulás. Alvásra hazamentünk, majd Dorka keresztanyjáéknál folytatódott a délután. Annyi, de annyi, de annyi megszámlálhatatlanul sok édességet, sós ropogtatni valót, gyümölcsöt kapott Dorka, hogy ez már túlzás! Jövőre ismét behúzzuk a kéziféket ezzel kapcsolatban is. Valahogy ezt le kell redukálni, mert a lakásajtót, ha kinyitom Mikulás-csomag alkatrészek csusszanak ki a lépcsőházba ... kb. itt tartunk.
Persze ezzel együtt jött a folyamatos csipegetés. Egész nap evett Dorka, folyamatosan, de nem rendes ételt, hanem belecsipegetett egy kicsit a gumicukorba, egy kicsit a csokiba, beleharapott egy Mikulásba, majd megevett egy tányér húslevest, egy kis krumplit, majd újabb nasi és ez ment egész hétvégén. 5 Mikulással találkozott. Ezeknek mondott verset, énekelt, abszolút talpraesetten, nem félt Azon csodálkoztam, hogy nem vesztette el a varázsát a harmadik után.
Én elfáradtam, gyerek elfáradt, emellett pörgött a nyelve még tegnap este fél 9-kor is ... a fejét már nem bírta felemelni a párnáról, de mesélte az élményeit a hétvégével kapcsolatban.
A végére csak annyit mondott: "ugye holnap már nem jön több Mikulás?"
A végére hagytam a számomra legmeghatóbb történést az idei ünneppel kapcsolatban:
Szomszéd Kriszti Mikulása éjjel a bejárati ajtónkra tette a csomagját (Mikulás cipő filc anyagból), hiszen Dorka nagyon jó gyerek volt. Aztán egyre csak telt, hízott a kis csomag és reggelre minden ott lakó Mikulása meglepte Dorkát. Kilós nagyságúra duzzadt a csomag: a mogyorótól a hóemberes hűtőmágnesig minden volt benne.
Rettenetesen örült neki Dorka, nekem pedig melengette a szívem, hogy ennyire szeretnek minket ott, ahol lakunk.