Én még ilyen csodát nem tapasztaltam, mint kedden a kismegyeri templomban!
Imádtam, büszke voltam, elismertem, megcsodáltam és ámulattal vagyok azóta is, ha rá gondolok!
Annyira édesek, aranyosak, felkészültek, bátrak, ügyesek és csillogószeműek voltak az ovisok ... én tényleg csak szuperlatívuszokba tudok beszélni mind a résztvevőkről, mind a felkészítésről.
Kiálltak a nagyközönség elé, verset mondtak, énekeltek és "mutogatós verset" is előadtak. Haláli édesek voltak ...
Dorka olyan nagy beleéléssel énekelt, verselt, öröm volt nézni. Látszott rajta, hogy tudja kívülről az egészet, közben hallottam a hangját is a tömegben ... és olyan boldogság sugárzott róla. Annyira nagyon-nagyon-nagyon büszke voltam rá, még a könnyem is kijött és sajnáltam az időt a fotózásra és a videózásra. (egy videót készítettem azért, de az meglepi lesz)
Szóval az előadás nagyon tetszett. Az óvónők a felkészítéssel nagyon kitettek magukért. Komplett repertoárt adtak elő: szépen, hangosan, hangsúlyozva, az énekhangok is abszolút a helyükön voltak korukhoz képest, emellett kihangosítás nélkül csodaszépen zengett a templom. A gyerekek figyeltek az óvónőkre és látszott az abszolút összhang közöttük.
Ezzel ellentétben nekem az iskolások előadása nem tetszett. Látszott, hogy készültek, látszott, hogy munka volt benne, nekem mégsem ... A narrátorok mikrofonba beszéltek, a többiek nem. Így gyakorlatilag mi, akik nem tudtuk mi mit követ, nem értettük sokszor, csak a cselekmény ismerete alapján lehetett kikövetkeztetni. A pásztorokból semmit sem hallottunk, ahogy a szent párból sem. A három királyok viszont nagyon helyesek voltak. A gyerekek elmondták a szöveget és slussz, emellett a narrátorok közül egyetlen kislány volt abszolút tökéletes, szépen, hangsúlyosan, tagoltam mondta a szövegét. Általában vagy hadartak, vagy ékelve mondták a szöveget egy levegővel úgy egybe.
Az a narrátor, aki nekem a legjobban tetszett az egész előadásban, valószínűsítem kinek a csemetéje, mert anyukája annyira édesen izgult mögöttünk és mondta a gyerekkel együtt a szöveget, hogy öröm volt nézni :)
Eszembe jutott közben, hogy én ennyi idős voltam vagy talán egy évvel idősebb, amikor Somogyi Szabolccsal előadtuk öregek napjára a következő versikét, mely hatalmas siker volt és rengetegszer léptünk még fel ezzel.
Benedek Elek: Nagyanyóka és nagyapóka
Nagyanyóka: Hová, hová, nagyapóka?
Nagyapóka: Ne is kérdje, nagyanyóka. Nem tudom, mi történt velem, Minden délben fáj a fejem.
Nagyanyóka: Óh, óh, szegény nagyapóka, Látom én ezt már régóta. Van annak egy esztendeje, Minden délben fáj a feje.
Nagyapóka: Igaza van, nagyanyóka, Éppen egy esztendõ óta. De a séta, hál’ Istennek, Igen jót tesz a fejemnek.
Nagyanyóka: Nagyapóka, nagyapóka!...
Nagyapóka: Mért mosolyog, nagyanyóka? Csudálkozom mosolygásán...
Nagyanyóka: S én a maga fejfájásán.
Nagyapóka: Nagyanyóka, nagyanyóka, Lám, ezt én nem hittem volna! Máskor, fejem ha megfájult, Úgy megijedt, majd elájult!
Nagyanyóka: Igaza van, nagyapóka, De most nem fél nagyanyóka. Ismerem a szél járását: A nagyapó fejfájását. Fáj a feje, amióta. Lett magából nagyapóka. S azért van a sétálása, Hogy az unokáit lássa.
Nagyapóka: Tudja-e, mit, nagyanyóka?
Nagyanyóka: Hallom, hallom, nagyapóka.
Nagyapóka: Jöjjön velem, öreg párom, Ne csak az én fejem fájjon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése