Kilométerben.
Mióta megtanult biciklizni nyaggat, hogy egyszer szeretne elmenni oviba bicajjal. Szerdán sort is kerítettünk a dologra. Optimális idő volt, sütött a nap, nem fújt a szél. Korán keltünk, készülődés után indultunk. Egy órát számoltam az útra, amiből másfél lett.
Kedd este találtam Krisz dobozai között gumipókot, amivel felkötöttem a gyerekbiciklit a felnőttre, gyakoroltam, ha elfárad menet közben gyorsan felköthessem és mehessünk tovább.
Elárulom nem volt rá szükség.
2 naponta járunk be Szigetből bicajjal a belvárosba és minden alkalommal, mint a papagáj sulykolom, hogy zebra előtt leszállni, kikerülni a nénitbácsitbabakocsitgyereketkutyátoszlopotkerítéstszemetet akárkit, körül nézni, nem dumálni, odafigyelni, ha elengednek megköszönni és még sorolhatnék millió-egy dolgot. Mi mindenhol leszállunk. Ahol nekünk van elsőbbségünk, ott is, mert szerintem csak annak van elsőbbsége, akinek megadják.
Dorka nagyon izgatott volt, megegyeztünk, ha elfárad, szól, felül mögém.
Szépen ment minden szabályt betartva.
Nagyon büszke voltam rá, hatalmas kitartás van benne és amit a fejébe vesz, azt végigcsinálja.
A győri delegáció már reggel megkezdte a bubogást: pici még ehhez, miért mentünk az úton, akkor most minden nap ...
Egyrészt én bízom magamban annyira, hogy tudok rá vigyázni. Nyilván vannak rajtam kívülálló dolgok, amik megtörténhetnek függetlenül tőlem/tőlünk.
Tisztában vagyok, hogy pici még ehhez, nem lesz rendszer belőle, de amit megígérek, azt betartom. Dorka abszolút számon kéri és nem értem, hogy miért nem lehet neki örülni feltétel és megjegyzés nélkül?! Nem kényszerítve volt a gyerek! Neki és nekem is hatalmas sikerélmény.
Amikor kérdezték, hogy hol mentünk, csak visszakérdeztem, hogy te hol szoktál menni biciklivel? A biciklis úton. Akkor miből gondolod, hogy mi az autók között mentünk nem ott mentünk?
Sosem fogom megérteni, hogy miért gondolják azt, hogy egy-egy helyzettel kapcsolatban nekem ki kell kérnem 2 ember véleményét, de legalább az egyikkel beszélnem kell? Igazából nagyon régóta ismernek ... tudják azt is, hogy nem nagyon érdekelnek ezek a vélemények ... nem is szoktam kikérni.
Aztán mikor ezt elmondtam, csak a nagy szempillák jöttek ... én bízom magamban és a gyerekemben is és örömtáncot jártam az óvoda udvarán reggel, mikor másfél órás tekerés után beértünk és szívből, őszintén örültem a sikerének.
Teljes mértékben egyetértek, én is csomószor kaptam/kapok bizonyos dolgokra hasonló reakciókat, milliószor a "kicsi még ahhoz" és a "baj lesz, nem tudsz rá vigyázni". De ha én nem, akkor ki? Azért, mert az okos illető esetlen már elmúlt hatvan, azért biztos hogy jobban tud? Vagy csak inkább nem vállal felelősséget, de sikerélményt se nagyon nyújt a gyereknek...A mi Dorkánk pl állítom, hogy azért nyomja olyan durván a játszóterezést, mindenre mászást és állva hintázást (khmm. ezt mondjuk nem tőlem, nem is örülök, de megy neki bakker), mert mikor azt mondta reszketeg lábbal egy-egy lépcsőfoknál, hogy anya segíts, akkor nem fogtam meg a kezét, hanem melléálltam és odanyújtottam, de azt mondtam, hogy menj egyedül, de csak akkor kapaszkodj bele, ha úgy érzed elesnél. Határtalanul büszke szokott lenni magára, hisz ilyenkor magukat győzik le az akadályokkal együtt...
VálaszTörlésFantasztikusan ügyesek vagytok, én mindenképpen büszke vagyok mindkettőtökre!
Itt nincs "LIKE" jel, de biggyesztenék egyet Dorkára is, és egyet Bóbita hozzászólására is. :)
VálaszTörlésNagy gratula mindkettőtöknek! :) Azért egy kicsi gyerekben is mekkora energia van, ha nagyon szeretne valamit! Nem? Egyébként jól csinálod, hogy így támogatod,hadd szárnyaljon, aztán ha elfárad akkor is ott leszel!
VálaszTörlésÜgyes a Csaj! :)
VálaszTörlésKöszi lányok, nagyon aranyosak vagytok! Köszi Bóbita, hogy kimondtad helyettem azt, amit én gondoltam, csak nem találtam rá a megfelelő szavakat ...ki más vigyázna rá a legjobban, ha nem én ...
VálaszTörlés