Kis anya-kis Dorka visszaemlékezés

Nem szeretem, amikor Dorkát hasonlítják apjához, hozzám. Ő Dorka; pont; és nem kell hasonlóságokat, különbségeket- keresni, felfedezni vélni, gyártani.

2 hete otthon voltunk, ott indult a lavina. Egy rokon mondta, hogy Dorka egy az egyben olyan, mint én. Azt tudtam rá válaszolni, amit most is, hogy szerintem Dorka semmiben sem hasonlít rám, mondom ezt úgy, hogy sosem néztem ilyen szemmel a gyereket vagy ha néztem is, Krisszel találtam hasonlóságot, de ezek sem külsőségekben, hanem inkább tevékenységben, megnyilvánulásokban mutatkozik meg.

Visszaérkezésünk után, az ismerősök, szám szerint 4 pár órán belül mondta, hogy Dorka egyre jobban hasonlít rám:

Szerintem meg NEM!

Dorka szőke, kék szemű, fehér bőrű. Én kreol bőrű, majdnem fekete hajú - nincs festve -, foszöld szemszínnel. Nekem nagy orrom van, Dorkának turcsi. A szánk ...  talán ... meg ha mosolygunk a szemünk.

Na mindegy is ... látjátok én is belecsúszok a keresgélésekbe ... pedig nagyon nem akarok. Dorka az Dorka. 

Anyám barátnőjétől kaptam egy képet, 3 éves lehetek rajta, mellé tettem Dorka képét:

kis anya - kis Dorka

A hasonlóságok, amiktől sokszor megáll a fakanál a kezemben egyértelműen Kriszhez köthetőek és nagyon nem tudom hova tenni őket. Mikor Krisz elment, Dorka még nagyon pici volt 2 éves, bár nagyon sok dologra emlékszik kisebb korából, de ennek egy része onnan van, hogy elmondom neki. Vannak olyan helyzetek, mikor kérdezi, hogy "anya, kiskoromban mondtam azt, hogy áááááá bápudék?!" - pl. erre nem emlékszem, hogy mondtam volna neki. De valóban sokszor úgy játszott a fürdőkádban, hogy ezt kiabálta. "Anya, ez azt jelentette, hogy így hívtam a babámat." - tehát utólag elmondja, hogy azok a kifejezések mit jelentettek, amiket én, mi nem értettünk. Másik a "kábú" - ezt mindig csak anyósoméknál kiabálta 10 hónaposan, amikor visszamentem dolgozni. Ez a macska volt. Méghozzá Kópénak hívták és azt mondja Dorka azért kiabálta mindig torkaszakadtából, mert Zsuzsa mama is mindig kiabálva mondta ... és tényleg. 

Szóval vissza Krisz-Dorka dolgaihoz, amitől megáll az a bizonyos fakanál (és ezeket tőlem nem látja, mert én abszolút nem így csinálom):

- Dorka ugyanúgy veszi fel a pulóverét, ahogy Krisz: fordítva leteszi, feltekeri az alját, belehúzza  a fejébe, először mindig a jobb keze, aztán a bal, a mellkasáig tolja, megigazgatja a hátát benne és onnan húzza le a felsőt. 

- Dorka ugyanúgy húzza fel a zokniját, ahogy Krisz. Felhúzza egyben, amitől nekem áll a szúr a hátamon.

- Mindig jobb oldalon alszik el és Maja ugyanúgy pihen a karján, ahogy Kriszén annak idején

- Körülményes ... erről annyit, de annyit tudnék mesélni, de ugye nem a fikázás a cél, így inkább ezt kihagyom.

- Szenvedéllyel van a gyerek a világító, csillogó-villogó, lézer, lámpa, fényes biszbaszok iránt, mint Krisz. Képes bármit összeszerelni azért, hogy szépen, különböző színekben vetítse ki a fényt.

- Ugyanúgy képes gyönyörű, csodaszép katonákat készíteni ételből, mint Krisz, hogy megkívánom még azt is, amit nem szeretek.

- Szívószálaznak kakaó közben

- Fagyit harapnak és nem nyalnak

Ez mind mind olyan dolog, ami bennük van zsigerből és csak én látom, mert ismerem minden négyzetmilliméterét mindkettőnek.