Összes oldalmegjelenítés

2016. május 4., szerda

Anyák hete - jó helyen van Dorka

Múlt héten anyák hete volt Dorka ovijában. Fel lehetett iratkozni melyik nap szeretnénk bemenni, aktívan részt venni az ovis életükben és ebédig maradni a gyerekekkel, óvónénikkel. Én csütörtökön mentem.
Fél 9-kor értünk az oviba. Dorka körbevezetett, megmutatott minden mesekönyvet, játékot, babaszobát, pónit. Végignéztük a falon az alkotásokat. Leültünk festeni. Ezer éve nem festettem. leültünk a szőnyegre pónizni ... nagyon kivételes alkalom. 
Annyira repült az idő, hogy nem tudom mikor, de leültettek minket reggelizni/tízóraizni. Kakaós kalácsot és kakót kaptunk. Elárasztottak az emlékek a saját óvodámról, 30 évvel ezelőttről. Valami sosem változik. Az íz, az illat ugyanaz maradt. Dorka csak vizet ivott, ő minden reggel reggelizik. Mikor végeztünk, kimentünk kezet mosni, Dorka boldogan mutatta meg hol tudok kezet mosni, mibe tudom megtörölni a kezem. nagyon cuki volt, hogy ő volt most terepen és én nem. 
Hozott Dorka mesekönyvet, meséltem, aztán körém gyűlt még pár gyerek és hallgatták ők is a mesét. Zeneszóra lettem figyelmes és mint a kishangyák elkezdek a gyerekek sürögni-forogni. én meséltem tovább. Majd Dorka figyelmeztetett, hogy a zene azt jelenti, pakolni kell, mert utána egyenes háttal le kell ülni a szőnyegre. Miután rendbe vágták a csoportszobát, leültünk a szőnyegre. Mondókáztunk, majd körjátékkal készültek az óvónénik. Nagyon tetszett, hogy minden feladatnak volt átkötő, figyelemfelhívó szövege. Ha eldöntendő volt, ki kezdje a játékot, kiszámolták verssel. Minden gyerek egyöntetűen elfogadta a kiszámoló eredményét, nem volt sértődés, nem volt nyüsszögés. A körjátékban a felnőtteknek is fel kellett venni a koronát, csinálni kellett a körön belüli feladatokat. Tudtam mindegyiket, Dorka sokat mondja, bemutatja ezeket otthon. Aztán következett egy olyan játék, amit én kiesős székes játéknak ismerek, de babzsákkal sokkal jobban megmozgattak minket. Annyi babzsákot dobott le Ildikó a Földre, ahányan voltunk, szerte-szét a szobában. Elindult a zene, mindenkinek táncolnia kellett a csoport egész területén, mikor leállították a zenét, gyorsan rá kellett ülni egy babzsákra. Nem kiesésre ment, így volt az anyukákkal sikerélményünk, sőt engem Júlia néni megdicsért milyen szépen táncolok. Nagyon boldoggá tett vele. Tényleg jól esett! Sőt, rájöttem, hogy engem nagyon régen nem dicsértek meg. Mert amit megcsinálok, azt mindenki természetesnek vesz. A negyedik kör után kapkodtam a levegőt rendesen. 
Játék után kimentünk az udvarra. Labdáztunk; ritkán csak Dorkával, volt, hogy 5-6 gyerek is beszállt, de mindig volt körülöttünk 2 gyerek. Végigjátszottunk minden játékot az udvaron, közben beszélgettem az óvónénikkel.
Ami gond Dorkánál, most láttam én is. Sosem volt olyan, sem játszótéren - bár oda miattam keveset járunk - sem vendégségben, hogy Dorka rám tapad és megsértődik, ha nem CSAK vele játszom. Ez kint az udvaron vált egyértelművé. Mikor mások odajöttek játszani, nyilván nem küldtem el őket, dobtam nekik a labdát, segítettem végigmenni a kerekeken, beszélgettem velük stb... Dorka morcos lett és nagyon idiótán viselkedett. Nem kapta el a labdát, ha dobtam, nagyon szomorú képet vágott, félrefordult. Először mondtam neki, hogy milyen jó közösen játszani, attól, hogy beszállt más is, ő az első, akinek dobom a labdát ugyanúgy, ahogy eddig, majd ő dobja annak, akinek akarja. Ez nem ment. Akkor fordítottam, dobtam másnak és Dorka mástól kapta a labdát. És egyszer meg nem fogta volna. Mondtam neki, hogy rajta kívül várnak a játékra 5-en és mindenki biztatja. Akkor most két választás van: vagy beáll vagy ő marad ki. Naná, hogy kimaradni nem akart.
Nagyon rossz volt ezt látni és gondolom Szofival a kis barátnőjével is hasonlóan játszik. Nem akar osztozni ilyenformán senkivel. Az óvónénik most már tudatosan figyelnek erre, hogy nyisson mindkét gyerek mások irányában, mert az elején nagyon össze voltak nőne. Szofi ment volna másik gyerekhez játszani, Dorka "nem engedte" és Dorka ugyanígy megsértődött rajta. December óta megy az ige otthon, arról, hogy ha mással játszik, még ugyanúgy szeret téged stb ... stb .. stb ... Kezd Dorka belátni/tapasztalni, de nagyon nehezen megy neki.
Na de vissza az anyák hetéhez.
Az udvari játék után visszamentünk a csoportszobába A gyerekek átöltöztek, kezet mostak, mire beértünk már megvetve várták az ágyak őket bal oldalon, jobb oldalon pedig a terített asztalok. Még én is ilyen ágyban aludtam délutánonként az oviban. Dorkát siettettem az evésben, mivel nekünk mennünk kellett tovább, Katit igyekeztünk felköszönteni anyák napja alkalmából. Dorka volt a napos. Öntött mindenkinek vizet, aki kitette a poharát az asztal szélére. Vittünk be süteményt, ha már vendégül láttak minket, ezt a minimumnak gondoltam. Dorka ebéd után kiosztotta. Megkapta Dorka az uzsiját és indultunk Katihoz.
Nagyon jól éreztem magam Dorkával, a gyerekekkel, az óvónénikkel.
Megemelem a két óvónéni előtt a kalapom, hogy ezt/így csinálják a gyerekekkel.
Megemelem azelőtt a mérhetetlen alázat és tisztelet előtt a kalapom, amit ez a két óvónéni képvisel a munkájával és a gyerekekkel szemben. Az az önfegyelem, amit tapasztaltam eszméletlen. Én beleőrültem volna a második héten ebben.
Egyik kezével tulipánt hajtogat, a másikkal arcot töröl egyszerre, eközben az egyik szeme a csoportban játszó fiúkon, miközben a másikkal rajtunk ... még mindig közben vagyunk ... amikor képes megdicsérni a másik sarokban játszó lányok építményét, miközben arra figyel, hogy a bordásfalról le ne essen a nem tudom én kicsodácska.
Mérhetetlen türelmet tapasztaltam.
Teljesen más habitus a két óvónéni. Az egyik tipikus tyúkanyó, a másik szigorúbb, ez is nagy szerencsénk, hiszen Dorkának mindkettőre szüksége van.
Nyilván ezek kiélezett helyzetek és biztos vagyok abban is, hogy nem minden nap telik így.
Amikor azt mondják, hogy nem szoktak ám ilyen hangosan játszani, csak most az anyukák miatt kicsit fel vannak bolydulva ... én meg nézek körbe, hogy ez a hangos felbolydulás? :) Nekem úgy tűnt, itt mindenki szabály- és szokáskövető gyerek.
Sokáig nem voltam biztos az óvodaválasztás helyességét illetően (intézményileg) ezzel szemben Dorka két óvónénijében sosem inogtam meg.
Ahogy halad az idő előre azt látom, hogy Dorka nagyon szeret ide járni, jó helyen van, szeretik őt, vigyáznak rá. Rengeteget "alkotnak", sok éneket, mondókát, verset "tanít meg nekem otthon", amit az oviból hoz haza. Látom, hogy Dorkának erre, csakis erre a két óvónénire van szüksége. Ők tudják együttesen alakítani úgy, hogy neki a legjobb legyen, a gátakat és a feszültséget tudják oldani.
Vannak problémák, hiszen voltam már bent úgy, hogy lapos kúszásban kellett reportra mennem, mert Dorka adott egy hatalmas pofont Szofinak ... de ezek benne vannak (nem a pofon, hanem a report), sőt még ebből is kihozta a két óvónéni azt, hogy alapvetően nincs Dorkával gond, de nagyon akaratos és ugyan meggyőzhető, de nehezen. Sok tanácsot kaptam ott; el voltam keseredve, hogy a gyerekem miért agresszív, aztán Dorka elmondta miért csinálta, majd ő maga mondta ki, hogy tudja, nem szabadott volna ilyet csinálnia. Amúgy nagyon rátelepszik Szofira, ezt próbálják az óvónők jó irányba terelni.
Tudom, hogy Dorka mindkét óvónőre istennőként tekint és szent az, amit ők mondnak.
Tudom, hogy jó helyen van, szeret és őt is szeretik.

2 megjegyzés: