Elképzelés vs. valóság

Aranyvasárnap lesz hétvégén. Ami azt jelenti, hogy meggyújtjuk az adventi koszorú negyedik gyertyáját, a lelkünket ünneplőbe öltöztetjük, a lakással együtt. Vége a dolgos hétköznapoknak, a cégnél karácsonyi szünet következik. Adventi vásárba járunk esténként vastagon felöltözve: forralt borozni a barátnőkkel, gesztenyézni kis Dorkával. Az ajándékok gyönyörűen becsomagolva, izgatottan várják, hogy gazdáikhoz kerüljenek. Mindenhonnan hangosan szól a Jingle Bells és a Kis karácsony nagy karácsony. Sütünk háromféle süteményt szentestére és meghitten várjuk a kis Jézust, vele együtt karácsony ünnepét.

A valóságban a következő történik:

Ez az idei Adventi-koszorúnk. Mézeskalács. Dorka tizenkétszer verte le az asztalról és kb. ugyanennyiszer döntötte rá a párologtatót tele olajjal. Jól látható, mi nem hogy a harmadik gyertyát felejtettük el meggyújtani - most már a negyedik következne ugye - hanem az első kanóc is érintetlen. A lelkünknek és a lakásunknak ez az egyetlen ünnepi dísze jelenleg, ami aztán egy hét múlva a karácsonyfával fog kiegészülni, ha le nem csúszunk róla.

 

Dolgozom (nézzétek a kollégáim a vállaim felett mennyire elmélyültek) december 21-ig. 22-én karácsonyi apa-látogatásra megyünk. A vonatról leszállva egy tetoválószalonba fog vezetni utam; megajándékozom magam karácsony alkalmából ... izgi 😐 ... Jövő héten háromszor fogok sütni és ebből egy sem az ünnepekre készül. Lesz évzáró, készítek karácsonyi csomagot Krisznek és egy barátomnak sütök. Marad a péntek, mikor a szentháromság: sütés-takarítás-fadíszítés lesz repertoáron. Szenteste otthon leszünk Vásárhelyen, így a fát meghozzák az angyalok 23-án éjjel, az ajándékot akkor hozza a Jézuska, amikor visszajöttünk 25-én.

Borozgathatnánk barátnőkkel a belvárosban, de nem szeretem a bort .. a forralt bort szagától illatától rosszul vagyok. Fázom fél óra kint lét után. Hiába öltözöm be, hiába a meleg ruha, sapka, sál, kesztyű, vastag naci, vastag csizma, mégis fázom. Heti kétszer, amíg Dorka lovagol, fél óra alatt szarrá fagyom. Ez az oka, hogy a forraltborozós beszélgetős estéket inkább megszervezem magamhoz és a meleg lakásban múlatjuk az időt. Korcsolyázni el fogunk menni Dorkával. Bár én nem tudok, de közösen megtanulunk.

Az stimmel, hogy gesztenyézünk kis Dorkával. A fizetésem rámegy a napi szintű sült gesztenye élvezetére. 1018,- Ft egy zacskó ... igaz nagyon finom 10 szemről van szó. Aztán futunk a helyi járatra és ott bontogatom neki a 'gombócokat'

  

Sütünk. Igaz, hogy nem szól a 'dzsíngülbells', de az össze karácsonyi ének, mondóka, dal, vers felhangzik Dorka előadásában legtöbbször léggitár kíséretében mindenféle bohóckodás közepette. 

A második képen pár szem mézeskalácsot kidíszítettem ... természetesen egy szem sincs már belőle, mert ez ipari mennyiségben fogy nálunk. Nézzétek meg az angyalt középen. Dorka a következőt mondta rá: "anya, ha ezt rám mered fogni, hogy én díszítettem, nagyon mérges leszek rád!" 😇

Sütünk pénteken mákos-diós bejglit, zserbót, linzert, kis kiflit - természetesen nem magamnak -. Aztán ha visszajöttünk Vásárhelyről, 26-án vendégeink lesznek, akkor frissen újra mindent megcsinálok. 

Ajándékok: kész! Mindenkinek! 2 hete. Pici apróság még folyamatban van. Hétfőre meglesz. Becsomagolva nincs ... 

Dorkával megbeszéltük, hogy az idén nem írunk a Jézuskának, mint ahogy a Mikulásnak sem készült levél. Rábízzuk magunkat az angyalok és a Jézuska elképzelésére. Tavaly valamit nem kapott meg, anyósom nem adta oda, mert túl kicsinek gondolta Dorkát az ajándékhoz. Dorka kereste a fa alatt és mivel nem találta nagyon elkeseredett. Örült másnak, de hazafele azt mondogatta, hogy nem hozott neki a Jézuska kötős ajándékot. Ezt megelőzve minden meglepi lesz.

Az idén sincs happy karácsony hangulatom, azt viszont várom, hogy újra, otthon, anyámékkal, húgommal gyermeklelkű karácsonyunk legyen.

Nagyon-nagyon bízom abban, hogy ez lesz az utolsó Krisz nélkül töltött karácsonyunk! Dorka 3 éve mást sem kíván, mint hogy apa jöjjön haza. 

Most már igazán teljesíthetnék az angyalok ezt az apró kívánságát!