A sokhetes betegségről

Február van ... ma még. Holnap március. Új hónap, új remény. 

Nem tudom mit gondoltam?! Talán most megússzuk! Nem sikerült!

Minden év február hónapját végeláthatatlan betegszabadsággá alakítja számunkra az élet, hetente 3 nap felcsillanó reménysugárral, ami persze csak remény marad ... majd jön a hardcor.

Kezdődött egy sima hányással. Igaz, az 3 napig masszívan tartott. Ebből következően 4 éjszakát nem aludtam ... Dorka velem szemben a wct ölelve is képes volt bóbiskolni, vagy a szőnyeg közepén, kezében hányós tállal törökülésben elaludni és 40,5 fokos lázat produkálni. 

Az elmúlt egy évben, ha Dorka haja szála görbébben állt a megszokottnál, hányt. Ha lázas volt, hányt. Hasmenése volt, hányt. Fájt a torka, hányt. 

Minél többet űzi ezt tevékenységet, annál ügyesebb: egyszer sem hányt le semmit és nagyon ügyesen hányt a kanapéról, sugárban, fröccsmentesen az asztalon lévő tálba. 

A lázas hányást torokfájás követte. Reggel elvittem orvoshoz, ahol annyira rendesek voltak, hogy mindenki maga elé engedett ... jó ... Dorka végighányta a rendelőt, zacskóba.

Streptococcusos torokgyulladás, antibiotikum, lázcsillapítás, egy hét szünet. 

Természetesen 3 nap múlva semmi baja nem volt a gyereknek, az ABt szedte 7 napig, majd szerdán már mehetett volna oviba, ám anyám bevállalta a gyerekfelvigyázást onnantól, mikor a gyerek jobban lett, így maradtak otthon. Vasárnap készülök össze a hétfőre, teszek-veszek, miközben Dorka 5-kor le akar feküdni aludni. Megnézem, tűzforró a gyerek ismét. Hétfőn újra doki, újabb hét szünet: valami vírus, 3 nap után gyerek toppon van, már kurvára unja magát otthon.

Vasárnap reggel jön át Dorka 4:40-kor. Mondom neki, menjen vissza a szobájába aludni, nagyon korán van. 6-kor újra jön, hogy az előbb nem merte mondani, de nagyon fáj a hasa. Ahogy hozzáértem, éreztem, hogy meleg, automatikusan hoztam a hányós tálat, törölközőt. A tököm kivolt az egésszel ekkor már ... gondolom Dorkának még jobban.

Vasárnap este hív anyósom, hogy ők is lebetegedtek.

Hétfő reggel újra doktor néni, valami vírus, egy hét pihi, 41 fokos láz, ne adjak semmit a lázcsillapítón kívül, mert nem piros a torka, tiszta a tüdeje, a pocakja is rendben.

Hazaértünk, Dorka annyira vacogott, kopogtak a fogai, nem tudta elmondani mit szeretne, a kis ujjait nem tudta behajlítani, így nem tudta betakarni magát, potyogtak a könnyei, nem tudtam adni neki lázcsillapítót, mert képtelen voltam beletalálni a szájába, csak összegörnyedve vacogott a kanapén.

Ezt jó lehetőségnek láttam hűtőfürdőre. Ellenkezni úgy sem tud. Ruhástól, ahogy volt beletettem a vízbe, amivel pár perc alatt megszűnt a remegés és 20 perc múlva lement a láza. Ezt követően 2 napig volt lázas, aztán nagyon csúnyán elkezdett köhögni, folyt az orra. Erre adtam bogyókat neki, és csütörtökre semmi gondja nem volt. 

Mától Dorka újra óvodás 5 hetes kihagyás után (mert a betegség előtt 1 hetet Vásárhelyen volt, elkerülvén az influenzás időszakot ha-ha-haaaaahhha)