Dorka tavaly november közepe óta jár
úszásoktatásra külön órában, heti egyszer, vasárnap 1-1,5 órát attól függően
mennyit maradnak játszani a végén.
Kezdetben, amíg a tanmedencébe
alapoztak, gyakoroltak, eklevekléztek, semmi probléma nem volt, nagyon
szerette.
Aztán átkerültek a versenymedencébe.
Hossza 50 méter, mélysége 2,20.
5 héten keresztül fosással
indítottuk, sírással, félelemmel folytattuk, végül mosollyal zártuk az
úszásoktatást. Az ötödik héten jött az áttörés. Dorka visított a medence
szélén. Akkor úgy voltam vele, hogy befejeztük, ez az én lelkivilágomnak nem
hiányzik ... igen, nekem és nem a gyerek habos-babos rózsaszín álomvilágát
féltettem, mert annak ellenére, hogy remegett a versenymedencétől és patakokban
folyt a könnye végigcsinálta, leúszta becsülettel a kötelező hosszokat és
úszásnemeket, majd minden alkalommal telivigyorral jött ki az uszodából, mivel
a kisvizes oktatás, a játék stb ... jó élményként maradtak meg órák végén.
Szóval ötödik vasárnap. Dorka
visított a medence szélén, remeg, totyorog. Mondtam neki, hogy olyan nincs,
hogy meg sem próbálja. Meg kell próbálni csak egyszer sírás nélkül végigúszni,
ha nem megy, mert a hiszti most is erősebb, mint ő, akkor hazamegyünk, mert nem
fogom engedni, hogy tőle zengjen az egész uszoda minden vasárnap délután ....
úgyhogy ezt most megpróbálja. Vita nincs! Dorka
azt kiabálta, hogy ő aztán magától bele nem megy!
Oké
... és belelöktem a medencébe egy határozott mozdulattal. (had ne mondjam miket gondoltam, szaranya,
szaranya, szaranya … miközben azon aggódtam, hogy volt-e ideje levegőt venni és
fel tud-e jönni a víz fölé)
Nem tudom, hogy a meglepetés sokk erejétől
vagy a beígért ajándékokért … bár előtte is ígértem fűt-fát mégis sírt úszás
közben, DE Dorka 5 hét után először végigúszta gyors háton nemhogy sírás nélkül,
hanem MOSOLLYAL a hosszt.
Azt az örömöt - nyilván részemről - és azt
a boldogságot, amikor láttam a gyereken, hogy azt a kurva ezt így is lehet
csinálni.
Mi szakadt át ott, akkor, abban a
másodpercben Dorkában, nem tudom, de mosolyog a szeme azóta is!! Azt mondta nemrég, "anya, nekem az úszás mindig csak ad!"
Nem titkolt szándékom, hogy rendszeres sporttá váljon és ezzel az ovis úszás is kiváltásra kerüljön télvíz idején.
Az edző szerint Dorkát vinni kell, nagyon tehetséges. Szeptembertől megpróbáljuk az egyesületet. Dorka hallani sem akar róla, mert akkor a mostani edzőtől meg kell válni, aki Dorka szemében istencsászárság és a minta, de menni kell és ezt a lendületet vinni tovább.
Két aranyérem boldog viselője az a gyerek, aki nem is olyan régen még sírva toporzékolt a medence szélén ...
