Kismalac és a Farkas

Nem Édes Kis Pöttyhöz tartozik, de ígéretemhez híven leírom a Kismalac és Farkas történetét.

Reggel 6 óra - maximum - és ekkor már késésben vagyunk. Mindenki harci díszben, jobban mondva 5 pulóverben, 3 nadrágban és 2 sapkában a mínusz 10-ben. Ekkor anya még rám szól: - Vegyél fel még 3 kabátot, nehogy megfázz! Mellesleg nekik annyira jól megy, hogy még a műhely is fűtött, teljes konyhafelszereléssel, gázzal, székekkel, boncasztallal s minden mi szem-szájnak ingere. A polcon tömkelegével a nassolni-valók, mert apukám édességfüggő, asszem' volt honnan örökölnöm. Mi Pom-Pom reinkarnációi vagyunk, ezt nyugodt szívvel állíthatom. Apám élettere a műhely ... és a 'kávésibrikek' birodalma, mellesleg a disznóvágás helyszínéül is szolgál. A műhely annyira steril, hogy egy-egy agysebész is megirigyelné s szívesen bérelné műtétei helyszínéül. Emellett az a durva, hogy az ólból kikerülő disznó is steril. 

Szóval megérkezünk 6 órára Krisztiánnal. Ekkor már anyukám által készített pogácsa - amit ő csinál a világon a legfinomabban és a legtöbbféle módon - már ott gőzölög az asztalon. Kriszt várja a kakaója, a segítőket a pálinka, bor, kávé s miegymás. Ezen kívül kész a fokhagyma, a vöröshagyma, a műhelyben felállítva a gyilkossághoz minden eszköz... és minimum még egyféle süti sül a sütőben s aranyom pironkodva mondja, hogy jaj, korán jöttetek még nincs kész a 'mittudoménmi'. Hogy ezeket anyám mikor csinálja el nem tudom képzelni, de forró és illatos mind illetve el ne felejtsük steril mindenl!!!! Após pajtást ki ne hagyjam a történetből! Ő csak azért eljön Győrből segíteni, mert neki ez szórakozás. Apáéknak viszont tényleg nagy segítség!

Szóval ismét reggel hat óra: fogom a szokásos teám, a sárga Multim és hátrabandukolok a műhely elé. Ekkor a fiúk már pörzsölnek, tisztítanak és beviszik a műhelybe a disznót.  Anya is pörzsölt ... egyszer ... azóta tiltólistás. Tulajdonképpen Krisznek itt be is fejeződik a nagy munka része, mióta rosszul lett a szétszedés közben. Én leülök és minőségellenőri feladatomat próbálom innentől kezdve végezni nagyon alaposan, mindenre odafigyelve és úgy hozzáállva a munkához, hogy más is odaférjen. Apám egy laza csuklómozdulattal kettévágta a disznót, kibelezte és 8 húsosládába szétszedte, miközben már rég felvette rikító sárga vegyvédelmi melósruciját. (Zárójelben megjegyzem egy berlini trance felvonuláson sokan irigyelnék ezt a színt -.) Egy kívülálló, de még sokszor én is azon kapom magam, hogy anyám szeleteli már a húsokat nagy gondosan, nekem félrerakva a legszebb darabokat, amit idesapám nagy gonddal ellenőriz és felülbírál. Ekkor már van vagy reggel 8 óra. Megjelenik húgom, Sacc, aki talpig sminkben, totál a legújabb divat szerint felöltözve kérdezi: 

S.: - "Kell valami a boltból?" 

Ekkor anya általában 3 dolgot mond s ebben a só tuti benne van. Hátha jó lesz az egyébként már 2 hónappal ezelőtt megvásárolt 20 kg mellé.  De így van az 50 zacsi majorannával, borssal, köménnyel, babérlevéllel és a 35 kiló rizzsel is, melyből még 3 kilót hozat Sárival, nehogy kevés legyen.

S.: - Te eljössz velem? - mutat felém... - Nem kell átöltöznöd... Mondja a díva.

Tiszta dzsuvásan nem megyek, ennyi önkritikám van azért még a Tivadar boltjában is. A húgom az élelmezési vezető. Májat,  levest, húst, köretet készít odabent a lakásban.

Ha nincs véres,- májas hurka illetve kolbász töltés, pár óra alatt végzünk az egész történettel. Ha van, akkor is maximum 8-9 óra alatt megvan az egész, s utána a mosogatás és elpakolászás következik.

Nekem a kedvenc részem a zsírszalonna vágása. Na, ezután fél évig nem kell kézre testápolót használni, mert bababőre lesz embernek. Ezen kívül darálok, ha kell, tölteni szoktunk anyuval és a véres hurka felelős én vagyok. Illetve a babérlevél szavazatszámláló is általában én vagyok.

Hangsúlyozom nekem van a legnehezebb és legfárasztóbb feladatom. Egyszerűen mindenre figyelnem kell, főleg apukám munkamoráljára, mert ha nem lennék ott, nem haladna gondosan a munka. Mindig valami sumákságon töri a fejét, így ha nem vagyok toppon mindjárt a fél disznóból lesz 3 karika véres hurka, 2 csomag rántani-való hús és 60 kg vas a táska aljában alaposan elcsomagolva. Miközben beviteti velem a mérlegre, hogy mérjük csak le, különben is mennyi mindent elviszek megint magammal, dolgozni nem dolgozom és én meg szégyenkezve mondom "bazd meg de nehéz ez a fél disznó..." amikor is koppan valami a táska alján... Felnézek, látom apán teli szájjal és 1000 $-os rikító fehér fogsoros mosollyal visít. 

Nekem is közben leesik a tantusz, azért a "majdnemmegszakadok", mert a szütyő fele vas és a kisebbik része a hús. Az öregnek még erre is van ideje és energiája ennyi meló mellett, hogy valahogy csak odategyen nekem.

Ha valaki hallaná, hogy milyen szócsatákat vívunk, szemlesütve oldalazna ki a helyiségből. 

Mindig kiszámolja apu, mennyi az ára az elvitt húsnak, ezzel szemben mennyi a munka aránya. 

Emelett könyörögnöm kell egy kis húsért is és természetesen pénzért adja a sonkát és a szalonnát is, illetve a csontnak is dupla ára van. Mindig azt kell mondanom, ezt most a Zsuzsiéknak, ezt most a Tomiéknak,, ezt most a munkatársaimnak viszem... így azokat megkapom ingyen vagy olcsóbban. Na ezeket hallgathatja végig az, aki eljön hozzánk disznóvágásra. 

Mindenesetre apám ott sírna, ahol senki sem látná, ha véletlenül 10 fillért fizetnék bármiért is. Nem nagyon tudok olyan élethelyzetet elképzelni, amikor azt mondanák, hogy szálljunk be valamennyi összeggel egy disznóvágásba. Emellett nem ez kerül sokba, hanem maga a disznó felnevelése, hízlalása, etetése, ganézása, jól tartása. 

Az ő munkájuk, gondoskodásuk és kitartásuk megfizethetetlen!

Ezzel szemben olyan élethelyzetet el tudok képzelni, hogy a faluban hazafele menet valaki megkérdezi, hogy ti tényleg pénzért kapjátok a szüleidtől a disznót ... Erre biztosan igen lenne a válasz - és el is hinnék -.

Vagy ha apumat faggatnák arról, hogy mennyiért adja nekünk a húst, szemrebbenés nélkül felsorolná az árát és továbbmenne - szintén elhinnék -.

Ha valaki hallaná, hogy milyen szöveg megy, azt hinné gondunk van egymással de legalábbis nagy sóherek vagyunk. 

Pedig szeretjük egymást.

A szüleimnél önzetlenebb, szeretetreméltóbb, igazabb embereket nem ismerek!

Köszönöm, hogy vagytok nekem!