Ma sehogy sem jó... se ülni, se feküdni, se állni, se aludni, se otthon lenni, se dolgozni, se létezni. Mélypont, depresszió és hátfájás. Mint az öreglányok.
Az elmúlt héten reggel fél 10-ig némasági fogadalmat tettem minden nap. Na nem magam miatt, legfőképp a környezetem miatt. Hányinger, hányás, mihely'st kinyitom a szám vagy megszólalok. Anyukám azt tanácsolta, reggel mielőtt felkelnék az ágyból, vegyek be pár szem kekszet, pihizzek 20 percet, majd azután induljon a nap. Ok. Holnap kipróbálom. 5-kor kelek, ha ez segít. Tulajdonképpen ennél már csak jobb lehet. A legcikibb az egészben az, hogy az eddigi kedvenc ételeimre rá sem tudok nézni. Véres hurka.... a fél lábamat odaadnám érte, ha meg tudnám enni. De nem megy. Sőt semmilyen disznóhús sem megy. Apukám mit szól majd hozzá... pláne, ha megtudja, hogy a nyers hús látványától is rosszul vagyok. Biztosan egyből csomagolja majd kilószámra a húst, a szalonnát, sonkát mérleg és vasbeton szerelvény nélkül. Aki kompetens, tudja miről van szó, egy következő bejegyzésemben elmesélem, hogy zajlik nálunk a gyilkolászás, a kimérés és a csomagolás.
.
.
.
Jó, jó ez a terhesség, de ezeket a járulékos költségeket csak olvastam és nem gondoltam, hogy tényleg lesznek nekem is.
Ha sokat ülök, fáj a pocakom, ha sokat állok , fáj a lábam, feküdni csak háton tudok már, jobban mondva most tanulom. Ezeket sokkal későbbre írta a szakirodalom. Igaz, a pocaknövekedést is. A terhesgondozóban a kismamák irigykedve néznek, hogy milyen jó nekem, már nem sok van hátra. Mondják ezt a lapos hasukkal a 4. hónapban és mind a 45 kilójukkal. Én csak nézek értelmesen és forr a düh bennem, hogy csak én vagyok ekkora 7 hetes 5 naposan? Mi lesz a 8. hónapban? Külön épületrészt nyitnak nekem a terhesgondozóban vagy a kötelező kórházi UH-ot kint az udvaron csinálják meg? Anyukám! Ezt neked köszönhetem!
Sebaj! Nem számít, ha rosszul vagyok, nem számít, ha kövér állat vagyok, nem számít, ha itt fáj, ott fáj, nem számít, hogy semelyik ruhám sem jön rám, nem számít, hogy éjjel nem tudok aludni, majd alszom akkor, ha megszületik a baba és anyám itt lesz egy hétig, hogy segítsen nekem, vagy inkább a gyereknek életben maradni. Az sem számít, hogy az eddigi 45-50 fokos forró fürdő helyett langyos vízzel zuhanyzom és majd' megfagyok. Nem számít, semmi sem számít....
4 éve Édes Kis Pöttyre várunk. Ha ezek az utánfutói az áldott állapotnak, akkor hősiesen viseljük és nem panaszkodunk.
Csak itt ... s csak néha ... s csak egy kicsit.
Nézzük a dolgok jó oldalát!
1. Nekem aztán most egyik duci ember se mondhatja, hogy te ezt nem tudhatod milyen érzés...
2. A buszon átadják a helyet. Mind az egy alkalommal a héten, amikor Krissztől sikerül kiharcolnom, hogy hadd menjek el busszal, mert kell a büdös, influenza-vírussal teli levegő néha. Mindentől óv. Lassan a levegővételtől is. Reggel úgysem szabad sok levegőt belélegezni és kifújni az autóban, mert párásodik az ablaküveg. Csak lassan szabad szuszogni vagy egyáltalán nem szabad lélegezni. Így tuti a védelem a vírusok és a bacik ellen. Nem leszek influenzás... igaz, élő ember sem!
De mindezektől függetlenül köszönöm, hogy vagy nekem!
3. A legjobb: az állandó pisiléstől képtelen vagyok bármilyen vesebetegséget hordozni.
4. Minden héten jön Moncsi barátosnőm és megsimogatja a hasam.
5. Hetente - kivéve a mostani hetet, mert beteg egy kicsit - találkozom Dóri barátnőmmel, aki egy angyal. Ritkán találkozik az ember élete során ennyire önzetlen, "csupaszív", "csupamosoly" emberrel. Feltölt energiával minden alkalommal. És nagy szó! Örül nekem! Én tudom, hogy ez mennyire nehéz. Amikor nagy mosolygások közepette bejelenti egy ismerősöd, hogy babát várnak. Nekem muszáj teli pofával, 1000 $-os mosollyal üdvözölni a hírt, mert mekkora bunkónak tűnnék, ha nem örülnék s közben forrok magamban, hogy nekem miért nem sikerül már, pedig sokkal régebben szeretnék már s próbálkozok ezerrel. Én ugyanezen estem át a 4 év alatt szinte mindenkivel. Kivétel Zsuzsi barátnőmet. Ő volt az első és egyetlen talán, akiknek tiszta szívből örültem s nagyon szorítottam nekik. Itt jön a 6. pont
6. Áron babával sokkal többet talizok most... persze azé' Zsu te is fontos vagy !
7. Idesanyám a kedvenc kajáimat készíti el. Bár eddig is megcsinált bármit, amit kértem, de most még szólnom sem kell, gondolatolvasó... Aranyom csirkemájból olyan libamájat készít, hogy mind a 20 ujját megnyalja az ember utána!!!! Ezt tanítani nem lehet!
8. Ebben az állapotban annyit hisztizek, amennyit akarok, ráfogom, hogy most lehet. Tény, nem tudatosan török-zúzok.
Lehetne még sorolni, de tudom, hogy Krisz lelkes rajongóm... nem akarom egyből porig rombolni az eddig felépített üvegkalitkát.
Mai tanulságom, jobban monda nem az enyém, hanem Bujdos Zsu szokta volt mondani és milyen igaza volt!
"Ami nem öl meg, az erősít!"
Ráadás VV-s Dórimnak illetve mindenkinek, aki most azt hinné, hogy a depiből átesek öngyibe, mert a napszemcsim olyan szarcsi...
"Jól vagyok, igen jól vagyok!"
Akkor ezek szerint a kis róka is állandó vendégetek lett? Gondolj arra, hogy ez azért van, mert szépen fejlődik a kis pöttyötök. Dolgoznak a hormonok ezerrel! Akkor sírós filmet ne s vigyek át neked? Pedig a Szív Bajnokai is olyan.... de azért nézd meg, mert tetszeni fog. :)
VálaszTörlésAnyukád csirkemáját nagyon megkóstolnám! Imádom a liba és kacsamájat is, nálunk András anyukája a nagy mágus ebben... mármint ő is csirkéből varázsol csodákat! Ezek az anyukák.... :)