Vérvétel

Soha nem féltem a vérvételtől. Nem viszolygok a tűtől a vértől, aki ismer, tudja a fájdalom-küszöböm az egeket súrolja.

A vérvétel nálam mégis kényes dolog. Nem félek tőle, nem fáj, csak izzad a tenyerem és az engem kísérőket sajnálom.

Általános eset: bemegyek a kórterembe, tenyérizzadás, felveszik az adatokat, már szédülök, szúrnak és jobb esetben ettől a mozdulattól nem emlékszem semmire.

Szóltam előre itt is, hogy rosszul szoktam lenni. A hölgyike kikészítette a kispárnát, hogy puhára essek, megvetette az ágyat, nagyon kis helyes volt és én nagyon röhögtem. Végülis csak pizsit felejtettem el hozni magammal vagy eleve trizsben kellett volna jönnöm. Ezek után a magyar egészségügyet merje leszólni valaki! Ez biztos Viktor atyánknak köszönhető és a gazdasági programnak. Már kispárnára  és kistakaróra is tellik. De pisihez fiolát nekem kell vinni, mert nincs. Ok, túlléptem rajta.

Szokásos történt egy kivétellel: bemegyek a kórterembe, tenyérizzadás, felveszik az adatokat, kikészítenek 3 ampullát. Mondon a nővérkének ugye csak eggyel vesznek le és átöntögetik a másik kettőbe? Válasz: nem, 3 lesz... Már szédülök, szúrnak ÉS látom az ablakot, a nővérke arcát, az ablakból a fákat, az épületeket még mindig röhögök a kispárnán és a takarón. Visszaadják a kiskönyvem, kijövök, Krisz nagy szemekkel néz. K.: Nem vagy rosszul?

L.: Nem, de kérek iszit, mert rosszul vagyok egy kicsit, meg csokit is.

Elindulunk kifelé, mert nem kaptam levegőt bent az épületben. Megörültem, ilyen még nem volt, hogy úgy jöttem volna ki a vérvétel után, hogy emlékszek konkrétan a kifelé vezető útra.

Meglepetésemre ott ért utol a vég. Megcsapott Győr jellegzetes szaga. Az uram betámasztott egy sarokban és ott tudtam maradni állva, nem hanyattdobós, földhözcsapós módon terültem el az úttest közepén, úgyhogy az uram szerintem nagyon büszke volt rám. A fehér kabátomban, a félig felvett, inább lelógó babakék sálamban, rogyadozva, fejemet hátradöntve, a kezemben alig megtartott szanaszétt esett tásámmal úgy néztem ki, mint egy rossz, lecsúszott alkoholista. S a járásomon ez mégjobban látszódott. Krisz csak nevett, na az alkoholista kismama, meg a gengszter kinézetű pasi... Szép páros. Én még hangosabban röhögtem, közben nagy tekergések árán csak sikerült kinyitnom a kocsiajtót.

Az arra sétálók arcát néztem. Egy férfi mosolygott, a kuytát sétáltató nagymama iszolygott... reggel 8 óra... és már piás, de legalább nem ő vezet.

Ma ismét bemutatkoztam, de ebből is van tanulság.
Tanulság 1.: Autóval parkolni ilyen esetben szigorúan csak rendelőintézet előtt szabad!
Tanulság 2.: A lányok pisilni párosával járnak, de vérvételre is csak így szabad!