... hát én nem. Dorka meg pláne nem.
Történt ugyanis tegnap a déli evészetnél, hogy leöntöttem Dorkát egy tányér forró levessel. Csak annyira volt meleg, hogy anyósom akkor kapcsolta le a gázt a tészta befőzése után ... gondolhatjátok. Egyik kezemben a gyerek és a tányérr, a másikban a merőkanál. Szedek magamnak, Dorka még mutatja is, hogy meleg, nem szabad hozzányúlni, majd egyszer csak odacsap a tányérhoz és annyira szenencsésen löki meg a tőle messzebb eső irányba ... majd vissza, hogy már én sem tudtam korrigálni a dolgon és a lábára, kezére borult a húsleves. Azzal a lendülettel eldobtam a tányért, felrántottam a nadrágját és lekaptam róla a pulcsit - egy mozdulattal - ekkor eszmélt Dorka és kezdett őrült sírásba. Mászott felfele a nyakamon. Gyorsan úgy, ahogy volt cipőstül, zoknistul beleállítottam a mosogatóba, engedtem a combjára, lábszárára a hideg vizet, miközben a kezét is tartottam alá. Totál vörösség, igazából nem volt egy négyzetmilliméter hely rajta, ahol ne égett volna neki - látszatra. Amíg folyt rá a víz, baromi csúnyának tűnt a dolog, gondoltam, hogy ebből doki lesz. Ám ahogy kivettem a víz alól, ahol egyéb iránt már azért sírt, mert fázott ... egyből elmúlt a pirosság, majd Dorka is abbahagyta a sírást.
Semmi sem látszik neki. Jobban mondva 2 foltja van, ami az előtte történt macskaszeretgetésből fakad. Lefújtam neki Aloe Verával és szerencsére megúsztuk ennyivel a dolgot most.
Rémálmaimban szerepelt ez, csak annyival más helyzetben, hogy egybe magára rántja a húslevest a gázról.
Szóval befejeztük az együtt merést. Innentől csak én és ő csak messziről.
Eddig annyira megbízható volt, sosem nyúlt oda, sosem kapott oda, ha érezte, vagy mondtuk neki, hogy vigyázni kell, mert megégeti a kezét. Egész nap ölelgettem, elnézést kértem tőle, hogy nem vigyátam rá jobban ... nagyon lelkismeret-furdalásom volt.
Van aki forrón szereti ... mi nem
Rémálmaimban szerepelt ez, csak annyival más helyzetben, hogy egybe magára rántja a húslevest a gázról.
Szóval befejeztük az együtt merést. Innentől csak én és ő csak messziről.
Eddig annyira megbízható volt, sosem nyúlt oda, sosem kapott oda, ha érezte, vagy mondtuk neki, hogy vigyázni kell, mert megégeti a kezét. Egész nap ölelgettem, elnézést kértem tőle, hogy nem vigyátam rá jobban ... nagyon lelkismeret-furdalásom volt.
Van aki forrón szereti ... mi nem
Nekem is napokig lelkiismeret furdalásom volt, amikor Levi beütötte a fejét (blogomban szerintem olvastad) , de beláttam, hogy most ilyen korszakban vannak, hogy nincs félelem-érzetük, akármilyen kis okosak is. Az biztos, hogy eddig is para-mami voltam, de ez most felerősödött. Már előre látom, hogy nyáron az udvaron mennyit fog esni :D
VálaszTörlésNéztem szegény Leventét!! De neki még a kötés is jól áll!!! :)
VálaszTörlésSzerencsére nem vagyok parás, de azért most megállt bennem az ütő ... utólag .. mert ha helyzet van, akkor csinálni kell :)
Én is tapasztalom, hogy úgy gondolja, hogy tud már menni, akkor szaladni akar ... vagy már nem figyel oda annyira, mint régebben ... szeleburdibbak sokkal, de majd jobban figyelünk rájuk. Meg hát ott van a másik dolog is, hogy nem tudjuk mindentől megóvni őket ... és azt gondolom nem is akarhatjuk.
Jaj Istenem, szerencse, hogy nem történt nagyobb baj... Igen, ez a jobban figyelés dolog nem egyszerű... Hol van a túlaggódás és hol van féltés határa, ki tudja. Nagyon nem könnyű jót tenni, ez már nálunk is igencsak aktuális...
VálaszTörlésNehez megtalalni az egyensulyt, megis torekedni kell a gyerek kozremukodesevel egyutt. Azt hiszem erre nincs recept.
VálaszTörlés