Szülői értekezletes döbbenet, ami amúgy nagyon fain lesz

Imádom a fain szót ... az egyik kedvencem hangzásilag, stilisztikailag, ahogy a cigányok használják, ahogy tájszólással mondják ... jelentése: kiváló, szuper, tetszetős. Na ez az, amit magára a bölcsire, a gondozónőkre, a tevékenységekre, a foglalkozásokra, az épületre, az udvarra, a hangulatra, a nevelési alapelvekre, a napirendre és mindenre el tudok mondani. DE!!! Az embertelenségben és az ellehetetlenítésben a legemberiebben viseltetés, a néma szóval tűrés és a gyerekek mindenek előtt címszó ebben a baszott rendszerben egyszerűen hihetetlen. Politika mindennemű formája messze áll tőlem a blog kapcsán, de ezt most nem tudom kikerülni és a felháborodásomnak oka legfőképp ez. Induljunk az elejétől: Én már fél 4-re pucc parádéba vágtam magam - fél 5-kor kezdődött -, miközben az uram és Gabcsi - alias Gábor, Moncsika párja - barátom visítva röhögtek a ruhaválaogatásom kínján. A szoknyát és a forrónacit Moncsi mondata által már alapjáraton elvetettem, mert a repertoárt végigsasolva nem rúdtáncos méretű ruciban akartam megjelenni az első mustrán. Valljuk be őszintén, mindenki mindenkit végignézett, ki milyen, hány kiló, milyen a cipője, a haja, a sminkje és a többséget a bölcsi érdekelte a legkevésbé. Krisszel végigsétáltunk a kerten, megmutattam neki a szobákat, az öltözőt, a mosdókat; mi már Dorkával jártunk itt. Aztán persze hangosan nevettünk - néztek is, de pont leszartuk - a Gru című mesében van egy rész, ahol Vektor, miután megszerezte a zsugorsugarat, otthon játszik vele, miközben mondja, hogy ici-pici szájvizecske, ici-pici wc ... majd amikor felcsap a víz az összezsugorított klótyóból: "Dugulj el pici wc!" - ez így most egyáltalán nem vicces, de ali látta ezt a részt, mosolyog :) szóval minden pici, abszolút gyerek méret pelenkázóval, színes mintákkal, törölköző tartóval stb ... mindenkinek külön pohara, külön törölközője van stb ... A szobák tiszták, rendezetettek, gyerekillat mindenhol. Millió játék és a fejlesztéshez szükséges eszközök, módszertani leírások minden-minden. Abszolút tökéletes, a lehető leggondosabb, legjobb gondozónőkkel. Szégyen ide, szégyen oda ... elfelejtettem, hogy Dorka melyik csoportba fog kerülni - asszem katica lett a végleges, de ezt majd szeptemberben megmondom -. Egy biztos nem bárányba. Nekünk ez volt a legfontosabb Krisszel ... milyen már a bárány?! Meg amúgy is van egy ismerősünk gyereke a "nókoment nókomenjte" és bárány csoportos egy másik intézményben ... de nem élünk sztereotípiák között ... ááááá, nem :) 7-en lesznek egy csoportban, 5 fiú és 2 lány. Dorka lesz a legminibb korban. Ebből az új szabályozás szerint, aki januárban betölti a harmadik életévét, mennie kell óvodában, így maradnak a csajom csoportjában 4-en 2 gondozónőre novemberig, ugyanis novemberben fognak érkezni a kis pajtások. Én azt gondolom, hogy ez így ebben a formában faszább az überfaszánál. Egy igen nagy tapasztalattal és szaktudással bíró karakán, határozott Ilcsi néni, aki 30 éve van a pályán és Mónika - asszem - aki egy pályakezdő, nagyon aranyos kis csajszi. Nálam egy tízessel kevesebb korban. Ilcsi néni fogja Dorka beszoktatását segíteni. Nála voltunk bölcsi látoógatás során is, nekem először nem volt szimpi, aztán imádtam, Dorka tátott szájjal csüngött rajta, épp hogy csak anyának nem szólította. Eddig minden szép és jó, ennél jobban nem is alakulhatott volna EDDIG, de ezt majd leírom akkor is, amikor oda kerülünk, hogy szeptember 30 van és Dorka átlépi bölcsisként az intézmény kapuit életében először. Hűűűű, most könnybelábadt szemmel folytatom ... meghatódtam ... az én nemrég még pici babám "kiccsaj"-ként a sárga kacsás hátitáskájával csini ruhában, két copffal kezemet fogva bemegy azon a nagy vasajtón ... Szeptember 30-cal kezdjük a beszoktatást az új törvények értelmében. Eddig - egy héttel ezelőttig évek óta működő rendszer felrúgásával - úgy volt, hogy a munkáltató által kiállított papírral - ami csak egy szándéknyilatkozat, hogy visszavesznek, becsszó október néggyel, a szabimat nem veszem ki, hanem kifizetik ... mind a 97 felhalmozott napot - szeptember elejétől vihetem Dorkát nyugodtan, majd ráírják a papírjára, hogy több idő kellett neki az átalgosnál. Előfordult már ilyen, jó lett volna egyszerre kezdeni, nem hurcolni a munkahelyemre, ha épp anyós, anya vagy valaki nem ér rá, akkor keríteni kell az utcáról valakit, elmondtam a gondozónak, hogy 10 hónapos kora óta dolgozom, nagyon jó lenne, felírtuk, megbeszéltük, ez így oké lesz én még dugiba a pénzt is odaadom, azt csinálnak vele, amit akarnak a kajára stb ... erre az átmeneti időszakra ezt így kitaláltuk és tényleg baromi segítőkészek voltak, megértőek stb ... de Hoffman anyánk beintett - ribanc - csak és kizárólag a GYED lemondó nyilatkozattal kezdik meg a beszoktatást és nincs munkáltatói szándéknyilatkozat már, csak konkrét munkáltatói igazolás. Ezt félrehívva közölték, rohadtul szíven ütött, mert megcsináltattam már minden papírt, hoztam a pénzt ... nagyon sajnálták, nagyon emberségesek voltak most is, és kigondoltak nekem egy nagyon édes megoldást, amit megígértettek, hogy soha senkinek ... így majd csöpögtetek néha. :) A hivatalos bölcsödei tájékoztatás, amin eldurrant az agyam és felháborodásom határtalan mértékű: Minden egyes mondat úgy kezdődött: "Nem kérhetem, nem mondhatom, CSAK javaslat, mert az új törvénykezés ezt írja elő". Minden mondat!!!!!! Aztán amin majdnem lefordultam a gyerekszékről: "Ne haragudjanak, ezt mondhatom, féltem az állásom!" - mindezt lesütött szemmel, szégyenkezve. Hát mi a kurva anyja folyik ebben az országban? Hova jutottunk? Mi az, hogy nem lehet mondani, kérni ... bazd meg csak javasolni????!!!!! Mi a fasz van????!!!!! A következőket nem lehet kérni, csak javaslatot lehet tenni rá: - Tisztasági csomag: wc papír - amit Dorka Vécccccepapíjnak hív -, papírzsepi, szappan, stb ... Ezen akkorát lestem. Nem evidens hogy vinni kell tisztasági csomagot? Könyörgöm nem csak a mi időnkben KELLETT, hanem anyámnak is már!!! - Csoportpénz. Kettőszáz, írom még egyszer 200, leírom mégegyszer kettőszáz forint, amin a szülők hepajoznak. Nem mindenki fizeti be. Mi a lófaszt lehet venni 200,- Ftért? Az elhasznált zsírkrétát, papírt ilyeneket cserélnek belőle. Vicc, vicc, vicc, nevetséges. Mikor még az ING-nél dolgoztam, kaptun krepibe zsírkrétákat van vagy 500 darab. Azt beviszem, aztán osztogasság. Lapok, amire rajzolnak: be lehet vinni olyat is, aminek az egyik oldalán van valami, a másik tiszta. Nálunk a cégnél milliárdnyi ilyen van, viszek azt is. Fertőtlenítős kézmosóval elláttam az intézményt évekre előre, grátisz bevittem a cégtől. Ja és a legnevetségesebb az volt, amikor a mittoménki felszólalt, hogy jó lenne 400 vagy 500 Ft-ra felemelni a pénzt mindezt szemlesütve ... -Sószobapénz: 1.000,-Ft/októbertől áprilisig ÖSSZESEN!!!!!!! Egyösszeg, nem havi díj, amiből a sóoldatot és az ionizált vizet veszik, amivel párologtatnak. Nyilván befizetem, emellett viszek be 1000 köbméter ionizált vizet, ha kell, mert az is van ingyen ... ezt sem mindenki fizeti, de mindenki használja. - Bábszínházbérlet éves 1.800,- Ft - Alapítványi pénz: egy számlaszám, aki amit tud utal cégesen, magánemberként. Ami kötelező: - Kajapénz: 509,-Ft/nap/4 étkezés plusz folyamatos szomjoltás - Pelenka, popsitörlő, krém, lázcsillapító - Váltóruha 3 és váltócipő - Napirend betartása: Reggel negyed 6-tól lehet vinni a gyerekeket, délután 3/5-ig el kell hozni. Mi 7-re fogunk járni. 8-kor reggeli, aki 8-ig nem ér oda, csak fél 9 után mehet, hogy ne zavarja a többieket kaja közben. 10-kor tízórai tejtermék és valami mellé szendvics, sajt stb... de van tea is.ű Amíg idő engedi udvaron játszáűs, -5 fok alatt már nem viszik ki a gyerekeket. Fél 12-kor ebéd, majd alvás fél 3-ig, utána uzsi és lehet értük menni. Nagyon változatos az étrend amúgy mindenre kiterjed tényleg. 4 nap főzelék van ebédre valamivel - na ez fura lesz Dorkának, mert nálunk minden nap más van. Amitől félek, hangsúlyozom nem őt féltem, én félek tőle ... tudom, hogy ezen is könnyen átlendül: az a délig tartó fent lét, amikor ő többségében nagyon durván maximum fél 11-kor eldől. Majd hozzászokik. Meg hát megnézem mikor alszik két és fél órát ... de lehet fog :) 3-kor fogom elhozni, utána miénk a világ. Jó lesz ... nagyon jó lesz .. máshogy nem lehet. De mégis frusztrál ez a politikai helyzet és amíg az ember nem kerül be egy rendszerbe, mint pl. az oktatási rendszerébe szülőként, azt hiszi, működnek a dolgok, de rá kell jönni, hogy nem. Nekem senki se mondja, hogy a gyerek érdekeit tartja az a szemelőtt, aki másfél milliót von el egy bölcsitől egy évben. Aki miatt nem merik felvállalni az amúgy húszonharminciksz éve a szakmában dolgozó elismert pedagógusok a véleményüket. Akik olyan faszán hanzatos szabályokat lobogtatnak, csak a gyakorlatban kivitelezhetetlenek vagy legalábbis akadályokkal teli és bukik vele az ember mindenképp. Amikor nem kötelező kérni wc papírt a szartörlésre a szülőktől, de központilag pénzt nem adnak rá. Akkor milyen papírral fogják törölni a másik seggét? A gyerekem papírjával? Milyen világban élünk, amikor 200,-Ft-ot nem adnak be csoportpénzre, de amikor a gyereknek szülinapja van, csak blokk ellenében vesznek be tortát?! Egy 16 szeletes díszített torta alsó hangon 5.000,- Ft boltban, blokkal. Amit én elkészítek maximum 2.000,- Ftból, friss házi tojásból, minőségi lisztből, cukorból tartósítószer és egyéb baszás mentesen. Emellett a legfontosabb, hogy olyat, amit én csinálok ízre, boltban soha nem kapsz minden nagyképűség nélkül. Plusz 500 főre kisütök 8 féle apró süteményt a sóstól az édesig szintén házi tojásból, házi lekvárral házi kurva anyámmal mindennel együtt és így elértem majdnem az 5.000,- Ft-ot. Amikor elindultunk szülőire, épp mondtam Krisznek, milyen jó lesz, hogy süthetek gyerekeknek, hiszen lesz Dorka szülinapja, névnapja, farsang, nyuszi stb ... beleéltem magam, teljesen feldobott, erre bejelentik. Persze valahol megértem, fertőzés, szalmonella stb ... na de kérem ... a ti anyátok boltban vette a sütit? Az enyém nem!!!!! Hozzáteszem mindezt úgy, hogy Dorkának fertőzése volt ... felelőtlenség? Nem hiszem. Nem bölcsödei hiba, maga a rendszer hibás. Nem a más gyerekétől sajnálom a wc papírt, a papírtörlőt a miegymást, hanem a gyereket sajnálom a szülei miatt. Fel vagyok háborodva. Aztán Krisz kimondta az igazságot: "Cica te egy igazi falusi parasztleány vagy legbelül, a szíved és az eszed a helyén, ezek a sütéses szarságok csak neked fontosak, hogy a gyerek egy évesen tudjon piskótát sütni, pedig itt a szomszéd Kati néni nem fogja megszólni, ha még nem tud 3 évesen lakodalmat kisütni ... majd adunk a többieknek is szartörlőt meg wc papírt!" Nem pénz kérdés, hiszen minket sem vet fel a gazdagság. Ma elkezdtem összeszedni az újra felhasználható papírokat az irodában, szóltam a többieknek is, ami van, mindent. Összeszedtem a krétákat is otthon. Popsitörlőt rendeltem egy raklappal 500 darab, illetve egy raklap kistekercses wc papírt is azt hiszem ez ki fog tartani egy darabig a bölcsibe. MINDENKINEK! Emellett a gyerekemnek LESZ tisztasági csomagja. Nem pénz kérdés, csak szervezés és kapcsolat ... tudjátok hogy mi a legemberségesebb? Hogy a szállítási költségen kívül nem kérnek semmit, amikor elmondtam, hogy mi a helyzet hova kellene a segítség. Nyilván ez annak köszönhető, hogy a cégek, akikkel tartom a kapcsolatot szeretnek, mint embert, mert normális vagyok én is ... és emberséges. Tudjátok mit mondott erre a vezető? Ez lehet sok szülőnek fogja szurni a szemét. Visszakérdeztem ... engem nem zavar ... magát igen?! Az nem gáz, ha nincs tisztasági csomagja, ha kap az igen?! - egy mosollyal zártuk a dolgot. Még mindig nem pénzről beszélünk. Ja, de mégis, mert 1.500,- Ft lesz a szállítási költség. Aztán a végére egy aranyoska: "Jó napot kívánok - mondom én a bölcsöde vezetőnek -, Edvy Dorka anyukája vagyok" - 2-szer találkoztunk eddig. "Tudom" - válaszolta ezen azért elakadtam. :) Aztán tényleg vége, csak hogy kerete legyen: Amikor Gabcsi jött nagy ruhamustra közepében voltam, belép a lakásba, Krisz a kanapén ül, én felöltözve, miközben Gabcsi épp telefonál: "bocs, most le kell tennem, mert egy jó nőhöz jöttem" - beleszóltam a telefonjába, miközben puszit adtam neki, hogy "rakd le a pénzt és vetkőzz édes" - erre visszaszól a haverja, hogy ha negyvenezret fizetne egy órára ő is eljöhetne? Krisz egyből rávágta a háttérből, hogy csak előre szóljon, mikor ne legyen otthon a ház ura. Negyvenért per óra bárhova elmegy. :))) Ruha: fehér feszülős 3/4-es nadrág, bézs ing ... de cipőbe nem találtam 20 centi alatt, úgyhogy a szegecses tűsarkúban nyomtam. :)))

Mindenes, aminek a végére a katica "kiepű és éj!"

Annyi minden van, amivel elmaradtam, de már nem pörgetem magam ... ami eszembe jut lejegyzem, ami meg nem, az marad az én fejemben szép vagy kevésbé szép emlékként. Holnap szülőértekezletre megyünk ... én ... mi ... Moncsi barátnőm meg is jegyezte: "De gáz, baszod, venned kell egy olyan szoknyát, amiből nem lóg ki a kerek segged, meg egy olyan cipőt, aminek a sarka 20 centinél alacsonyabb, mert különben rohadtul fognak ott utálni!" Asszem ezzel az idézettel elmondtam mindent. :) Nagyon várom a bölcsit, Dorkával sokat beszélgetünk róla és úgy látom, hogy kíváncsi ő is. Igen, beszélgetünk. Mert hogy már lehet vele. Mondatokban kezdett beszélni egyik pillanatról a másikra ragozás, többesszám és igeidők nélkül, de azt gondolom ez még abszolút nem elvárt ebben a korban. Minden egyes alkalommal kivétel nélkül ha ad valamit, mondja, hogy "Tesszék anya!" "Tesszék apa!" vagy akinek éppen adja. Minden alkalommal megköszöni: "Köszi anya!", "Köszi apa!" - vagy akitől éppen kap valamit. Krisszel beszélgettünk tegnap éjjel alvás helyett és színt vallott: "Tudod, hogy utáltam, amikor minden egyes szájbabaszott kukacnál mondani kellett, hogy tessék Dorka, amikor elvette, köszönöm ... de most olyan büszke vagyok erre a szarosra, hogy mindenhol megdicsérik." "Azért ezt a gyereket megérte megcsinálni ugye?" - hát nagyon úgy néz ki ... Mindenkinek köszön! Előre, hangosan és integet is hozzá. Jön velem reggel dolgozni, először lerakom a cuccom az irodában, bejön, köszön, hogy "Sia Buci básika!", "Sia papa!" "Sia Gyugyi bási!" "Sia básik Gyugyi bási!" - ez a másik Gyuri bácsi, ugyanis ketten vannak. Mindenkinek külön köszön a buszon, a városban, mindenhol. Kedvenc meséi a "Tabban mese" - Tappancs mesék, "Teveteve vájos" - Tesz-Vesz város a "Gyógyi bási" - Gógyi felügyelő Emellett a Hupikék törpikék közül favorit apa Tescós vásárlása óta a "Töjpapa meg á "Dujiduji" - dulifuli -. Emellett megunhatatlan a "Macaca" - malacka -, "Micimajjó" - micimackó -, "Fui" - Füles -, "Tiggis" - tigris -, "Zsejibaba" - zsebibaba -. Most már bármilyen hosszú szót kimond utánunk, egyedül Krisz által szívatásnak használt palalelogrammával vannak némi nemű gondjai. :) Könyvet vesz a kezébe, mesél nekünk. Leültet minket a kanapéra és hallgatni kell, majd a végén mondja, hogy a "mese vége, sussál ébe" - ez szerintünk azt jelenti, hogy itt a vége, fuss el véle -. Hát igen ... totózunk keményen. Amikor benne vagyunk a szituációban, könnyű rájönni, hogy mit akar mondani. Ám amikor egyedül játszik, én főzök-sütök akármit tevékenykedek és kirohan a konyhába, nagy elánnal magyaráz ... akkor sokszor csak lesek ... vagy segítséget hívok, mert van egy olyan hülye tulajdonsága, hogy addig ismétli, amíg meg nem értem, nem reagálok rá, ki nem mondom az adott szót. Folyamatosan beszél, szünet nélkül. Szombaton Krisszel este fél 8-kor ültünk egymás mellett, mint a mosott fos, mert egyszerűen kicsinált minket a non-stop szöveg, a mindenre magyarázat ez mi és hányszor és hol az anyukája, hol a babája, apa mese, apa ezt nézd, anya hol van, pisi, kaki, "tutus" - kutyus, babaház kutyafasza stb ... Kaki: Amíg Balatonon voltunk apával, Dorka "Józsi" mamival és "Sanyi" papával múlatta az időt. Kínlódott, nem ment, csak kínkeservesen. Hazajött, kínlódott, ment, de kínkeservesen. Aztán kitalálta az én őrült gyerekem, hogy: "Dótá katica szaj" - és azóta minden nap 2-3 alkalommal kaki helyett katicát kakil a bilibe. Majd a jött a nagy "hoppá" fejbebaszós dolog ... mi Krisszel így hívjuk. Dorka kínlódik, nyüsszög, fel-alá futkozik, az én idegeimet is kicsinálta már, mert tartogatta a katicáját. Totál belementem a hülye jáétékába, milliószor ültünk a bilire, sírt rajta stb ... aztán 7-kor feladtam. Mondtam neki:"Ide figyelj, ezt most itt befejeztük! Ha akarsz, egyedül nyüsszögsz tovább, én többet nem ültetlek a bilire, leszarom mit kínlódsz ... a katica meg jól megdöglik a valagadban, ha sokáig tartogatod. Eltelt tíz perc, totyorog, futkozik stb ... de nem mer hangoskodni. Épp a konyhában tejbepapit készítek vacsira, egy hatalmas nyögést hallok, egy pottyanással, nagy üdvrivalgás, kiabál Dorka, hogy "kiepű és éj!" - kirepült és él a katicája - kakija-. Életemben nem röhögtem akkorát és olyan sokáig. Krisz majdnem megfulladt a visítástól ... Off! Azóta okosan kakil. Este van már csak "beus" - pelus -. Próbál poénkodni: Hova szabad pisilni Dorka? Beus, biji, majd vigyorogva sundán-bundán hozzáteszi, bui - bugyi -. Nagy felháborodást színlelve kérdezem, hogy a bugyiba szabad pisilni? Édesen kacagva rázza a fejét, intésre mutatja a mutatóujját és mondja, hogy nem-nem, csak baba. Tovább is van ... mondjam még? :))))

Kiscsaj Dorka

Talán jobb a helyzet egy kicsit ... szobatisztulás rögös útja

... avagy egy olyan bejegyzés, aminek minden szava a fekáliával kapcsolatos ... Nem akarom elkiabálni, de talán elindultunk a szobatisztaság kakilós felének rögös útján, ami már nem szarheggyel, csak szarbuckákkal van kikövezve - csak a hasonlat végett -. Írtam már, hogy egy hete kínlódott Dorka a székletürítéssel. Visszatartotta, sírt, nem akart játszani, nyügődött, hisztizett, amikor jött az inger egyből hasra vágta magát, a takarójával és sírva könyörgött: "Ana, simi poci". Ez ment gyakorlatilag nulla-huszonnégyben az alvási időket leszámítva. Hashajtót adtam neki, persze akkor nem tudta visszatartani sokáig - 2 óra -, viszont sírt kakilás közben. Eljött a péntek. Én ilyet filmen sem láttam, de a legvadabb képzeletemben sem jött elő a következő kép: Moncsi barátnőm jött hozzánk, Dorka kelt délután fél 5-kor, majd indult a nyüglődés a székletvisszatartás, a puncigyömöszölés, a nyekegés. Moncsika mondta, hogy ha nem a saját szemével látja, nem hiszi el, mi lett abból a mindig kedves, mosolygós Dorkából, akit mindenki imád, aki mindenkivel kedves, barátságos. Moncsika 6-kor elment, előtte megkérdezte poénból -, hogy 3 xanaxot hagyjon-e itt, nem érti hogy bírom ... Becsuktuk az ajtót Moncsi mögött, Dorka szó szerint a földbe verte magát, ordított, toporzékolt, amivel érte ütötte magát, a fejét az ajtófélfába verte. Egyértelműen látszott, hogy bünteti magát és szándékosan fájdalmat akar okozni saját magának. Közben elhasalt, "Ana, simi poci". Mondom mégegyszer mindez a szarás miatt ... közben fel-alá futkozoztt, felüvöltött, nekiment mindennek, majd összeesett kínjába, aztán ismétlődött a kör milliószor. Ültem a kanapén és az járt a fejemben, hogy én nem lehetek egy ekkora őrület kellős közepén. Beszéltem hozzá folyamatosan, meg sem hallotta a tombolás közben ... és a tombolást írd és mond szó szerint, mint egy őrült, falfehéren, az ájulás környékén csapzottan, izzadva. A kényszerzubbonyosok kurva élet ezt csinálják az elmegyógyintézetbe. Vártam negyed órát, aztán amikor láttam, hogy ebből nem lesz karika, Dorka totál kikelt magából, teljes önkívület csukott szemmel taknya-nyála egyben ... felhajtottam a szőnyeget, aztán jött az, amit senkinek sem kívánok: Sikerült elkapnom egy guggolós helyzetét épp a fejét az asztalba verés és a földhöz csapás között. Lefogtam - én, aki ilyet soha, semmilyen körülmények között - szóval lefogtam guggoló helyzetben, üvöltött, csapkodott, sírt, közben kiabálta, hogy "fáj, nabbaj, nem-nem". Iszonyatosan megterhelő volt lelkileg ... már sírtam én is, miközben fogtam, szívem szerint eltördeltem volna a saját kezeimet, hogy ilyet csinálok és rohadt módon szarul voltam magamtól ... mondtam Dorkának, hogy addig ebből a fogásból ki nem jön, amíg nincs kaki a seggünk alatt. Nem érdekel, hogy a parkettára szarik, az sem érdekel, ha végigfossa az egész lakást faltól falig, de itt és most valami lesz. 2 perc alatt végzett Dorka. Közben üvöltött, a végére gyakorlatilag teljes kimerülésben ernyedt a kezemben. Elvittem zuhanyozni. A szemeit nem bírta kinyitni, hulla fehéren raktam a kanapéra vissza, majd ahogy a törölközőt vittem vissza a fürdőbe összehányta a fél nappalit. Nem nyitotta ki a szemét, közben folyt a könnye, a szájából, az orrából a hányásmaradék. Nyilván a stressz, az őrület hozadéka volt. Krisz erre a képre ért haza, a gyerek elájulva összeokádva magát, szanaszét minden és a nappali közepe össze van szarva. Visszalépett az ajtóba megnézni, hogy jó helyen jár-e, mert hogy ez biztos nem az otthonunk. Amíg Dorkát istápolta, összepakoltam, felpucoltam a koszt, Krisz fürdetni vitte Dorkát, nem volt értelme tovább fent lenni, aztán a fürdőkádat is szó szerint összefosta a gyerek. A fürdésből csak zuhanyzás lett, törölközés, kakaó és alvás. Éjfélre végeztem a teljes takarítással és fertőtlenítéssel ... hát mit mondjak ... inkább semmit azt hiszem. Szombaton délelőtt volt egy hasonló, ám nagyon light-os körünk ebben a témában, ám akkor már a wc-n játszottuk el és okulva előző napból figyelve a saját butaságomra. Szombat délutántól viszont ügyesen kakil, pisil wc-be annyi nehézséggel, hogy nem használ szűkítőt ... nem fogadja el. Emellett bilizik is már. Na azt nem mondom, hogy a kaki hang nélkül megy, mert sokszor elkeseredik a wc-n töltött idő kapcsán, de beszélgetünk közben, nézegetjük magunkat stb ... így kezelhető. Majd amikor végzett - pisi, kaki - megtörli magát EGYEDÜL, leengedi a wt-t, elküldjük a tartalmat "az anujához" - anyukájához -, majd wckefével kipucolja a csészét ... igazi gondos gyerek. Szombat éjjel nem aludtam, gondolkoztam mi legyen, hogy csináljam, visszaadjam-e a pelenkát stb ... Aztán végülis a következő konzekvenciákat vontam le: Azért okozott neki ekkora stresszt a székelés, mert összefüggésbe hozta a kukorica által okozott szorulásos fájdalmat az addig problémamentes kakilással. Ehhez hozzákapcsolódott az, hogy nehezen enged el dolgokat a tárgyi életben is, ez is megterhelte lelkileg, hiszen hülyeség ilyet mondani, de a kakija az övé, el kell engednie a wc-be és nem értette, hogy mi lesz a sorsa. Nálunk mindennek van "anuja". a növénytől az állaton keresztül vagy bármilyen tárgyról is legyen szó, így kitaláltam azt, hogy csak akkor fog a gyerek megnyugodni, ha anyuval kötöm össze a dolgot. Megbeszéltük, hogy ami belemegy a wc-be, az elmegy az anyukájához, mivel a lepisiljük, lekakiljuk a 'mittoménmit' nálunk nem működött. Szóval Dorka megnyugodott, hogy jó helyre kerülnek a dolgok. A másik brutál hiba, amit elkövettem és egyértelműen magam okolhatom csak: Mindenki, akivel beszéltem azt mondta, hogy túl lesz rajta, átlép rajta stb ... lófaszt lesz túl rajta, hiszen azt sem tudja min kell túllépni és igazából elmagyarázni sem tudom neki. Legyek türelmes, hagyjam a folyamatot a gyerekre, ő tudja milyen ritmusban halad ... ez igaz lehet egy olyan gyerekre, akinek nem okoz gondot a kakilás, egy rossz élménnyel társítás és az elengedés. Magát a szobatisztulási folyamatot nem lehet sürgetni. Ameddig fejben nem érik meg rá a gyerek, addig szerintem a szülő a feje tetejére állhat sem lesz pelusmentes gyerek. Hagytam, hogy kínlódás gyanánt hasra vágja magát ezzel enyhítve a székelési ingert, visszatartva ezzel a kakit. Holott ha ezt nem hagyom, keményebb és következetes vagyok, megelőzhettem volna ezt az őrületet, hiszen nem az rögzült volna benne, hogy inger, hasra vágom magam, ódázni tudom és kínkeserv az egész, hanem inger, séta wc-re és ott anyuhoz küldés. Azt hiszem könnyebben ment volna, ha egy helyen vagyunk, egy emberrel zajlik stb ... nyilván nem tudok szobatisztulási szabadságot kivenni. A felvigyázónak is elmagyaráztam hogy csinálom, hogy kérem, természetesen nem úgy csinálta, hanem ahogy ő gondolta. Észrevettem, mondtam neki, hogy holnaptól nem hozom a gyereket, amin aztán észbe kapott, mert másnap tényleg nem mentünk. Ez így működik. Arra jöttem rá, hogy a folyamat elindultával irányítani kell, hogy a szokások helyesen rögzüljenek, meg legyen mindennek a helye. Név nékül - 3-an a fürdőben:Dorka én és valaki - a világ legnagyobb marhaság: Én:-"Ügyes vagy Dorka, hogy pisiltél. Gyere elküldjük anyujához" - letépi a wc papírt, megtörli magát, eldobja, lehúzzuk, lehajtja a wc ülőkét. Majd tartja a kezét és mondja ... Dorka:-"Appan!" - szappan -. Valaki:-"Jaj, hát fölösleges minden pisi után kezet mosni egy ekkora gyereknek!" Én:- "Miért te a hugyos kezeddel turkálsz a szádban?" - ugyanis Dorkának kijött 2 foga, a keze a szájában volt folyamatosan. Erre sem írok semmit. A lényeg: nem merem elkiabálni, de szebbek a délutánok, játszunk újra, mosolyog Dorka, el tudtunk menni egyszer közösségbe is, pelus és őrület nélkül. Végre eszik normálisan. Hosszúhétvégére péntektől keddig megy a Somlói nagyszülőkhöz. Tudom, hogy anya mindent úgy csinál, ahogy mondom neki, remélem Dorka ügyesen veszi a környezetváltozást Úgy látszik, hogy nekünk mindenért meg kell kínlódni ... értékelni tudom csak és egy nagyot mosolyogni!!!

A szobatisztulás rögös útja, ami nálunk szarheggyel van kikövezve

Júlis 28 - vasárnap lesz 3 hete - a lánykám fogta magát, levette a pelusát, kihozta a bilit a nappali közepére, letette az asztal elé, belepisilt, kivett egy zsepit a helyéről, megtörölte magát, szólt, hogy "pisi", persze visongva, nagy örömben, mi kész katarzisban, tűzijátékkal, konfettivel és nagy áldással dícsértük össze-vissza, szerintem a fél megye azt hallgatta, hogy az Edvy Dorka pisilt, egyedül, ügyesen. Az elmúlt 3 hétben még úgy sem pisilt be, ha egy órát utaztunk. Szól, ha lesz pisi, megállunk, kiszállunk, dolgát elvégzi és minden megy tovább. A buszt is bugyiban űzzük hazáig: egy óra, 47,7 fok például szerdán. Strandon kijön a tóból, elmegy egy füves részre és pisil. Az éjszakái bizonytalanok. Hol napokig száraz fenékkel veszem ki, hol egymás után kétszer pisis a pelus. A nappali alvások pelus nélül mennek, ha otthon vagyunk. Megállapítottam, hogy frankó, ez tényleg úgy működik, hogy a gyerek gondol egyet, elhagyja a pelust ... pár nap és szobatiszta ... már teljesen beleéltem magam, aztán jöttek a nehézségek. A kakilás az elmúlt egy hétben kínszenvedés, pedig olyan ügyesen ment neki eddig. Vasárnap strand előtt szokásos wc-zés - mert már megy wc-re, sőt azóta egyszer bele is esett egyszer fejjel, de nem volt gond. Az járt a fejembe - miközben visítottam a röhögéstől -, ha nyomnék rá egy kis sampont és rátolnám a lehúzó kart, meglenne a hajmosás "túinvan", aztán annyira tetszett neki is épp, hogy nem kacsázott a toalettbe. Utána nem győztem sikálni a gyereket - szóval vissza a tóra indulás előtti dologrendezésre, akkor, ott csak pisi volt. Tolt, de nem jött nagydolog, leszállt a wc-ről és ahogy kijött a konyhába, egy ezredmilliméternyi pötty kipottyant, leesett a konyhakőre és Dorka rálépett. Lemostama lábát, feltakarítottam, megbeszéltük, hogy semmi gond, bárkivel előfordulhat, ügyes volt, hogy wc-be pisilt stb ... de ott már Krisszel észrevettük, hogy valami történt Dorka fejében ... Aztán kiokoskodtam, hogy tuti a kukorica okoz fennakadást, az a két cső, amit az Ikrényi strandon tolt be, ezért nem jött semmi. Hétfőn már babáknak való hashajtót adtam neki, mert kínlódott. Sírt, verte a víz, hisztizett, visszatartotta. Először semmi, majd rátoltam még egy kicsi adagot, gondoltam, na ezt tartst vissza ... persze nem tudta szegényem. Kijött kis túlzással a két cső kukorica egyben. Nagyon sírt, de látszott rajta a megkönnyebbülés. Nagyon sajnáltam. Azóta napi milliószor "pisi-pisi-pisi" amivel már az őrületbe kerget. Szorítja, markolja a punciját, nyilván kakira gondol, mert ha pisi lesz, szó nélkül ráül a bilire, vagy szól, hogy menjünk a "bécére" - wécére -. Szerdán megfordult a fejemben és mondtam Kriszne, hogy ha nem a sajátom lenne már "főőőőrúgtam" volna, annyira idegörlő a helyzet a 40 fokos hőséggel egyetemben. Az, hogy nem tudok neki segíteni, hogy nem tudom megértetni vele, hogy a kaki az nem "naaaaba", ami azt hiszem - nagy bajt - jelent és fingom sincs, hol hallotta ezt vagy honnan vette. Pisi oké, kaki nagyon nem oké. Már megpróbáltam azt is, hogy pelust adok rá kakiláskor, de ugyanúgy kínlódik vele. Most ott tartunk, hogy amíg nincs meg a kakilás, nem megyünk le játszani, mert ugyanezt az őrületet csinálja társaságban is. Lehasal, úgy helyezkedik, hogy vissza tudja tartani. Vakarja a fejét állandóan - ami az izzadságtól már egy merő seb, kaptunk hintőport is dokitól, ami segít szárítani a sebet -, izzad, bepörgeti magát. Baromi nagy stresszhatás alatt van, én értem, megértem, de már nem tudom hogy segítsek neki. Azt is megpróbáltam, hogy visszaadtam a pelust rá, ráér a szobatisztulásra, de már ciki a pelus, bugyi kell neki. A pelust nem viseli meg magán. Doki azt mondja túl lesz rajta ... na jó, de addig olyan látványosan szenved és fáj, hogy a mindig mosolygós, vidám Vidorka kínlódik és alig-alig jókedvű. Pisil szépen, bárhol, bármilyen wc-be, földre, fűre, akárhova. Azt hiszem ott volt a legnagyobb gebasz, hogy amikor a kakilás is biztossá vált volna, jött ez a hülye szorulás ... a földre pottyantással együtt. Ha bárkinek van tanácsa, tapasztalata vagy akármi, nagyon szívesen veszem!!!!!

Anyai repetíció

Napra pontosan egy hónappal ezelőttre nyúlik vissza történetem. Jún. 9.: Dorkával sétálás közben nagy fájdalom nyilal a hasamba, majd hatalmasra puffadok. Alig várom, hogy hazaérjek. Vettem be Espumisant, görcsoldót, Dorka ment aludni, vele együtt én is, majd a délutánt kihúztuk valahogy, esti szeánsz, elcsendesedik a ház, lefekszem én is. Jún. 10.: Éjjel 1 órakor olyan iszonyat görcsre ébredek. Ver a víz, a hálóból a nappali közepéig - 3 lépés - 40 perc alatt érek ki négykéz láb. Muszáj a wc-ig eljutni, nagyon kell kakilnom. Végre elértem a célt, de nem megy semmi, csak baromi erős tolási kényszer van bennem. Totális kitolási kényszer ... mint szüléskor. Ezzel elszarakodtam reggelig, majd 6-kor visszamásztam a hálóba, Krisz elvitte Dorkát a győri nagyszülőkhöz, én fél 8-kor hívtam az orvost, hogy olyan szorulásom van, hogy meghalok. Nospat javasolt egy Cataflammal. Bevettem, egy óra múlva a háziorvosnál voltunk, aki 2 egység nospa szurit tolt a fenekembe. Beutalót adott a sürgősségire akkut hassal vagy az előző nőgyógyos műtét maradványgyulladásával kapcsolatban. Fél 10-kor - ennek fontos szerepe lesz - 3 korty vizet ittam fél szál cigihez. Beértünk a sürgősségire. Szóltam, hogy van magándokim, ha nőgyógyászos gond lenne, ezt gyorsan ki kéne zárni ... viszont ő negyed 12-ig van, indul Izraelbe és csak csütörtökön lesz újra. Azt mondták, tuti nem nőgyógyászos dologról van szó, nyugodtan várjak. A nospa elkezdett kimenni, újra derékszögbe görbülve ücsörögtem, ácsorogtam, kapacskodtam, majd 11 óra után 20 perccel szóltak, hogy fussak már el a nőgyógyra egy UH-ra. Elküldem mindenkit a kurva anyjába, hogy a dokim most ment el ... Egy óra alatt átértünk a rendelésre. Ott jobbra-ballra küldözgettek, majd bementem az UH-ra, ahol a doki úgy belém baszta a vizsgálófejet, görcsösség közepette és még ő volt felháborodva ... a következő mondat találta elhagyni a számat halál nyugodtan: "amennyiben nem vesz vissza a stílusából, a hangnemből és a durvaságából úgy baszom pofán, hogy a nyitott ajtó éle adja a másikat. Itt fekszem magával szemben totál kiszolgáltatottan, fájdalmakkal és igaz, hogy van magándokim, de fizetem a kibaszott TB-t 15 éve és ugyanolyan jogom vana a vizsgálathoz, mintha doki nélkül lennék. Mégis mit képzel magáról???!!! Nem viccből vagyok itt és a 21 hónapos gyerekem vár odahaza és kibaszottul nem ért semmit." A szonográfus nőnek az álla a földet súrolta a dokiéval együtt. Legnagyobb meglepetésemre elnézést kért, onnantól kezdve nagyon normális volt. Megállapították, hogy a műtét nem volt sikeres teljesen. A daganat egy része bent maradt és valami folyadékot is látnak a méhben. Felküldtek az osztályra, kaptam újabb szurit - oxitocint mint szüléskor -, úja megvizsgáltak, majd szóltak, hogy akkor megmutatnák a helyem, fáradjak velük. Hát én biztos be nem fekszem. Gyerek nincs elrendezve, szerencsételn lóg a levegőben, ahol van, ott nem oké napokra, szóval hazamegyek, rendezkedem, egy óra múlva itt vagyok újra. Elrohantunk elköszönni a gyerektől, totál bújós volt, nem értette, mégis valamit megérzett. Anyósom szerint onnantól kezdve egy szót sem szólt, anya is azt mondta nagyon visszafogott volt és összehányta magát az autóban. Ilyet még sohasem csinált. Ugyanis az történt, hogy gyerekmustra után hazarobogtunk, összepakoltam Dorka cuccait, az enyémet, Krisz visszavitt a kórházba, majd elment bevásárolni, este Dorkát levitte anyámékhoz én akkor nyugodtam meg, amikor jött a telefon, Dorka lerakva. Vissza a délutánhoz: visszamentünk a kórházba. Szóltak, hogy várjak az ágyamra pár percet, amiből több mint egy óra lett, ekkor - azt hittem - már nagyon görcsölt a hasam, nyilván hatott az oxitocin. Ugyanis a protokoll eljárás a következő: ilyen esetekben orvos és magánorvos függvényében nyilvánvalóan. Oxitocin injekcióval méhtevékenységet idéznek elő szült nőknél, ezt nevezték ők méhszájtágítónak, majd ha megnyílt, ez a trutyi távozik magától, ha nem, akkor műtéti úton eltávolítjá. Vizsgálat során szóltak előre, hogy a méhszájam olyan, mintha terhes se lettem volna soha, nemhogy szültem volna, jobb lenne a műtét egyből, mert a protokoll eljárással nem lesz hatékony. Mit ittam? Mit ettem? Mondom több mint egy napja nem ettem és fél 10-kor ittam utoljára 3 korty vizet. Ekkor délután 4 volt. Áááá, akkor nem lehet műteni, mert hányni fogok, nehezebben altatható stb ... hát gondoltam, hogy ez a görcs még viselhető, nem lesz ebből gond. Megkaptam az ágyam, őrült szobatárs kíséretében, majd jött Gabika, akinek kivették azóta az egész méhét. Az őrültet -szó szerint- elvittél fél 6-kor megműteni - vetélés befejezés -, ő délben ebédelt stb ... ha őt megműtik úgy, hogy evett-ivott, engem miért nem ... nem értem. Újra megvizsgáltak, majd nyugodtan visszafekszem egy cigi után Gabikával, jön a nővérke, hogy ezt a zacsit most beköti. Oxitocin ... mit mondjak ... ültem, álltam, sétáltam, sehogysem volt jó, fájt nagyon. Lement a folyadék a zacsiból, este fél 8-kor jött a következő. Ezzel kimentem a redvás összeszart, összevérzett fürdőbe és a padlón guggolva-térdelve kínlódtam, miközben úgy sírtam, mint egy óvodás ... ez kurvára fájt, csillagokat láttam szó szerint. Jött a nővér, szólt, hogy aludjak, mondom kérnék valami görcsoldót, majd jót nevetve megállapította, hogy "aranyoska nem gondolja, hogy görcsoldót fogok adni az oxitocinra, hiszen pont a görcs kell, így van méhtevékenység" ... "aranyoska ám a kurva nénikéd ... " Hajnali fél 5-kor sikerült elbólintanom, majd 5-kor se szó, se beszéd, se ébresztés se egy kapd be vagy semmi ... belebasznak a seggembe egy injekciót, majd még egyet. Megrántva megfordít, majd a kezembe is szúrást érzek, vért vettek, mindezt egy szó nélkül ... elüvöltettem magam, mégis mit képzel itt mindenki, hogy nem tudják emberszámba venni a beteget, nem jókedvemből vagyik itt, mi az, hogy tájékoztatás nélkül úgy basznak seggbe, hogy egy kibaszott szót nem, mond senki. Úgy feljelentek itt mindenkit, hogy leég a hajuk. A kurva életbe!!!" Teli totkból teljes hangerővel. Majd a szobatársak és a szomszéd asszonyságok is átjöttek és szóltak, hogy velük, is hasonló történt. Ez volt az éjszakás műszak ... A kezem a vérvételtől a csuklótmól a könyökömig véraláfutás lett. Igaz, hogy sajnálkoztak stb ... jelentettem az egészet osztályvezetőnek. Soha nem csináltam még ilyet és nem azért tettem, mert én vagyok a "mittoménki", hanem mert brutál buta módon bántak a betegekkel. Nyilván semmi jelentősége és vonzata nem lesz, legalább azt elértem, hogy utána képesek voltak emberszámba venni minket. Ekkor már órák óta június 11-e volt. Reggel 8-kor vizit. Megérkezett a dokim. Nagy vita a folyosón. Miért csinálták ezzel a kislánnyal ezt? Miért nem műtötték meg, amikor evidens volt, hogy a tágító nem használ. Itt már vágtam, hogy rólam van szó. Leküldtek UH-ra, megnézték változozz-e a helyzet, persze minden ugyanolyan. Visszaérkezésemkor 3 gyógyszert, közöttük a vérzékenységre adott bogyó. Fut a nővérke, hogy ezt azonnal vegyem be 3 korty vízzel. MI VAN????!!!!! Most lehet inni 3 korty vizet, tegnap erre hivatkozva nem nyúltak hozzám? Igazából kisebb sokkott kaptam, húgom szavaival élve "erőssssssen idegállapotban voltam". Csak a a vérzéscsillapítót vettem be, mást nem. Nem volt fél 9 - vizit, UH, bogyóbevétel 8 órától kezdve stb ... -, amikor berobog a műtősfiú - hát ilyen kerek feneket ritkán lát az ember lánya, hozzá kidolgozott test, napbarnított arc, hófehér fog ... Biztos voltam benne, hogy engem még nem műthetnek, hiszen fél óra sem telt a vizit óta és se előkészítés, a vérzéscsillapító bogyó egy óra hatóidős ... aztán szólt, hogy a tűzrőlpattant menyecske dobja le a bugyiját és a pizsijét és megyünk a műtőbe. Köpni-nyelni nem tudtam, viszont megjegyeztem, ha nem ebben a helyzetben lennék, nem a műtét okán tolnám le a bugyim. Szóval felfeküdtem a tolikocsira, majd kérdezték, hogy műtős sapka, műtős ruha hol van? Fingom sincs, még a műtétről sem szóltak. A beleegyező nyilatkozatot a műtőbe menetközben írtam alá és a srác a folyosón öltöztetett fel, miközben tolta a kocsit a műtőbe. Nagyon diszkréten, tényleg nagyon rendes volt ... és baromi finom keze. Karszalagot is kutyafuttába kötötték rám, majd jött a szokásos cucc ... visítva röhögtem ismét, kérdezték, hogy a refrén mehet-e ismét, nálam ekkor megtörtént a filmszakadás. 20 perc alatt végeztek, deréktól térdig vérben úsztam ébredéskor, viszont jól altatott a dokim ismét. Nem voltam rosszul, sőt marha jól éreztem magam közben. Másfél óra után kimentem lezuhanyozni, majd összapakoltam, felöltöztem és szóltam, hogy akkor én most hazamennék. Persze visszafeküdtem, maradtam még egy napot és pénteken délelőtt engedtek ki. Hihetetlen normálisan, emberien, jókedvűen és pozitívan bántak velünk, a 303-as szobával. Elvileg minden jól sikerült, szövettani eredmény 6 hét múlva. Kaptam egy csomó bogyót, 3 hét alatt sikerült magam összeszedni, az első hetet nem kívánom senkinek. Közben otthon is voltam, anyáék segítettek sokat. Majd visszajöttünk, most a héten már dolgoztam is. Kedden megyek dokihoz újra ... ismét görcsölök, de már remélem amiatt, hogy menstruálni fogok ... ugyanis az fél éve kimaradt ...

Parsoros eletjel

Ismet csak telefonrol megy... Roviden: Elunk, Dorka nappali szobatisztasaga kipipalva. Ugyesen hasznalja teljesen egyedul a bilit, segitseggel a wc-t. Jovo heten jovok az ujabb anyamutet tortenetevel, Dorka fejlodesevel es minden massal. :-)