Anyai repetíció

Napra pontosan egy hónappal ezelőttre nyúlik vissza történetem. Jún. 9.: Dorkával sétálás közben nagy fájdalom nyilal a hasamba, majd hatalmasra puffadok. Alig várom, hogy hazaérjek. Vettem be Espumisant, görcsoldót, Dorka ment aludni, vele együtt én is, majd a délutánt kihúztuk valahogy, esti szeánsz, elcsendesedik a ház, lefekszem én is. Jún. 10.: Éjjel 1 órakor olyan iszonyat görcsre ébredek. Ver a víz, a hálóból a nappali közepéig - 3 lépés - 40 perc alatt érek ki négykéz láb. Muszáj a wc-ig eljutni, nagyon kell kakilnom. Végre elértem a célt, de nem megy semmi, csak baromi erős tolási kényszer van bennem. Totális kitolási kényszer ... mint szüléskor. Ezzel elszarakodtam reggelig, majd 6-kor visszamásztam a hálóba, Krisz elvitte Dorkát a győri nagyszülőkhöz, én fél 8-kor hívtam az orvost, hogy olyan szorulásom van, hogy meghalok. Nospat javasolt egy Cataflammal. Bevettem, egy óra múlva a háziorvosnál voltunk, aki 2 egység nospa szurit tolt a fenekembe. Beutalót adott a sürgősségire akkut hassal vagy az előző nőgyógyos műtét maradványgyulladásával kapcsolatban. Fél 10-kor - ennek fontos szerepe lesz - 3 korty vizet ittam fél szál cigihez. Beértünk a sürgősségire. Szóltam, hogy van magándokim, ha nőgyógyászos gond lenne, ezt gyorsan ki kéne zárni ... viszont ő negyed 12-ig van, indul Izraelbe és csak csütörtökön lesz újra. Azt mondták, tuti nem nőgyógyászos dologról van szó, nyugodtan várjak. A nospa elkezdett kimenni, újra derékszögbe görbülve ücsörögtem, ácsorogtam, kapacskodtam, majd 11 óra után 20 perccel szóltak, hogy fussak már el a nőgyógyra egy UH-ra. Elküldem mindenkit a kurva anyjába, hogy a dokim most ment el ... Egy óra alatt átértünk a rendelésre. Ott jobbra-ballra küldözgettek, majd bementem az UH-ra, ahol a doki úgy belém baszta a vizsgálófejet, görcsösség közepette és még ő volt felháborodva ... a következő mondat találta elhagyni a számat halál nyugodtan: "amennyiben nem vesz vissza a stílusából, a hangnemből és a durvaságából úgy baszom pofán, hogy a nyitott ajtó éle adja a másikat. Itt fekszem magával szemben totál kiszolgáltatottan, fájdalmakkal és igaz, hogy van magándokim, de fizetem a kibaszott TB-t 15 éve és ugyanolyan jogom vana a vizsgálathoz, mintha doki nélkül lennék. Mégis mit képzel magáról???!!! Nem viccből vagyok itt és a 21 hónapos gyerekem vár odahaza és kibaszottul nem ért semmit." A szonográfus nőnek az álla a földet súrolta a dokiéval együtt. Legnagyobb meglepetésemre elnézést kért, onnantól kezdve nagyon normális volt. Megállapították, hogy a műtét nem volt sikeres teljesen. A daganat egy része bent maradt és valami folyadékot is látnak a méhben. Felküldtek az osztályra, kaptam újabb szurit - oxitocint mint szüléskor -, úja megvizsgáltak, majd szóltak, hogy akkor megmutatnák a helyem, fáradjak velük. Hát én biztos be nem fekszem. Gyerek nincs elrendezve, szerencsételn lóg a levegőben, ahol van, ott nem oké napokra, szóval hazamegyek, rendezkedem, egy óra múlva itt vagyok újra. Elrohantunk elköszönni a gyerektől, totál bújós volt, nem értette, mégis valamit megérzett. Anyósom szerint onnantól kezdve egy szót sem szólt, anya is azt mondta nagyon visszafogott volt és összehányta magát az autóban. Ilyet még sohasem csinált. Ugyanis az történt, hogy gyerekmustra után hazarobogtunk, összepakoltam Dorka cuccait, az enyémet, Krisz visszavitt a kórházba, majd elment bevásárolni, este Dorkát levitte anyámékhoz én akkor nyugodtam meg, amikor jött a telefon, Dorka lerakva. Vissza a délutánhoz: visszamentünk a kórházba. Szóltak, hogy várjak az ágyamra pár percet, amiből több mint egy óra lett, ekkor - azt hittem - már nagyon görcsölt a hasam, nyilván hatott az oxitocin. Ugyanis a protokoll eljárás a következő: ilyen esetekben orvos és magánorvos függvényében nyilvánvalóan. Oxitocin injekcióval méhtevékenységet idéznek elő szült nőknél, ezt nevezték ők méhszájtágítónak, majd ha megnyílt, ez a trutyi távozik magától, ha nem, akkor műtéti úton eltávolítjá. Vizsgálat során szóltak előre, hogy a méhszájam olyan, mintha terhes se lettem volna soha, nemhogy szültem volna, jobb lenne a műtét egyből, mert a protokoll eljárással nem lesz hatékony. Mit ittam? Mit ettem? Mondom több mint egy napja nem ettem és fél 10-kor ittam utoljára 3 korty vizet. Ekkor délután 4 volt. Áááá, akkor nem lehet műteni, mert hányni fogok, nehezebben altatható stb ... hát gondoltam, hogy ez a görcs még viselhető, nem lesz ebből gond. Megkaptam az ágyam, őrült szobatárs kíséretében, majd jött Gabika, akinek kivették azóta az egész méhét. Az őrültet -szó szerint- elvittél fél 6-kor megműteni - vetélés befejezés -, ő délben ebédelt stb ... ha őt megműtik úgy, hogy evett-ivott, engem miért nem ... nem értem. Újra megvizsgáltak, majd nyugodtan visszafekszem egy cigi után Gabikával, jön a nővérke, hogy ezt a zacsit most beköti. Oxitocin ... mit mondjak ... ültem, álltam, sétáltam, sehogysem volt jó, fájt nagyon. Lement a folyadék a zacsiból, este fél 8-kor jött a következő. Ezzel kimentem a redvás összeszart, összevérzett fürdőbe és a padlón guggolva-térdelve kínlódtam, miközben úgy sírtam, mint egy óvodás ... ez kurvára fájt, csillagokat láttam szó szerint. Jött a nővér, szólt, hogy aludjak, mondom kérnék valami görcsoldót, majd jót nevetve megállapította, hogy "aranyoska nem gondolja, hogy görcsoldót fogok adni az oxitocinra, hiszen pont a görcs kell, így van méhtevékenység" ... "aranyoska ám a kurva nénikéd ... " Hajnali fél 5-kor sikerült elbólintanom, majd 5-kor se szó, se beszéd, se ébresztés se egy kapd be vagy semmi ... belebasznak a seggembe egy injekciót, majd még egyet. Megrántva megfordít, majd a kezembe is szúrást érzek, vért vettek, mindezt egy szó nélkül ... elüvöltettem magam, mégis mit képzel itt mindenki, hogy nem tudják emberszámba venni a beteget, nem jókedvemből vagyik itt, mi az, hogy tájékoztatás nélkül úgy basznak seggbe, hogy egy kibaszott szót nem, mond senki. Úgy feljelentek itt mindenkit, hogy leég a hajuk. A kurva életbe!!!" Teli totkból teljes hangerővel. Majd a szobatársak és a szomszéd asszonyságok is átjöttek és szóltak, hogy velük, is hasonló történt. Ez volt az éjszakás műszak ... A kezem a vérvételtől a csuklótmól a könyökömig véraláfutás lett. Igaz, hogy sajnálkoztak stb ... jelentettem az egészet osztályvezetőnek. Soha nem csináltam még ilyet és nem azért tettem, mert én vagyok a "mittoménki", hanem mert brutál buta módon bántak a betegekkel. Nyilván semmi jelentősége és vonzata nem lesz, legalább azt elértem, hogy utána képesek voltak emberszámba venni minket. Ekkor már órák óta június 11-e volt. Reggel 8-kor vizit. Megérkezett a dokim. Nagy vita a folyosón. Miért csinálták ezzel a kislánnyal ezt? Miért nem műtötték meg, amikor evidens volt, hogy a tágító nem használ. Itt már vágtam, hogy rólam van szó. Leküldtek UH-ra, megnézték változozz-e a helyzet, persze minden ugyanolyan. Visszaérkezésemkor 3 gyógyszert, közöttük a vérzékenységre adott bogyó. Fut a nővérke, hogy ezt azonnal vegyem be 3 korty vízzel. MI VAN????!!!!! Most lehet inni 3 korty vizet, tegnap erre hivatkozva nem nyúltak hozzám? Igazából kisebb sokkott kaptam, húgom szavaival élve "erőssssssen idegállapotban voltam". Csak a a vérzéscsillapítót vettem be, mást nem. Nem volt fél 9 - vizit, UH, bogyóbevétel 8 órától kezdve stb ... -, amikor berobog a műtősfiú - hát ilyen kerek feneket ritkán lát az ember lánya, hozzá kidolgozott test, napbarnított arc, hófehér fog ... Biztos voltam benne, hogy engem még nem műthetnek, hiszen fél óra sem telt a vizit óta és se előkészítés, a vérzéscsillapító bogyó egy óra hatóidős ... aztán szólt, hogy a tűzrőlpattant menyecske dobja le a bugyiját és a pizsijét és megyünk a műtőbe. Köpni-nyelni nem tudtam, viszont megjegyeztem, ha nem ebben a helyzetben lennék, nem a műtét okán tolnám le a bugyim. Szóval felfeküdtem a tolikocsira, majd kérdezték, hogy műtős sapka, műtős ruha hol van? Fingom sincs, még a műtétről sem szóltak. A beleegyező nyilatkozatot a műtőbe menetközben írtam alá és a srác a folyosón öltöztetett fel, miközben tolta a kocsit a műtőbe. Nagyon diszkréten, tényleg nagyon rendes volt ... és baromi finom keze. Karszalagot is kutyafuttába kötötték rám, majd jött a szokásos cucc ... visítva röhögtem ismét, kérdezték, hogy a refrén mehet-e ismét, nálam ekkor megtörtént a filmszakadás. 20 perc alatt végeztek, deréktól térdig vérben úsztam ébredéskor, viszont jól altatott a dokim ismét. Nem voltam rosszul, sőt marha jól éreztem magam közben. Másfél óra után kimentem lezuhanyozni, majd összapakoltam, felöltöztem és szóltam, hogy akkor én most hazamennék. Persze visszafeküdtem, maradtam még egy napot és pénteken délelőtt engedtek ki. Hihetetlen normálisan, emberien, jókedvűen és pozitívan bántak velünk, a 303-as szobával. Elvileg minden jól sikerült, szövettani eredmény 6 hét múlva. Kaptam egy csomó bogyót, 3 hét alatt sikerült magam összeszedni, az első hetet nem kívánom senkinek. Közben otthon is voltam, anyáék segítettek sokat. Majd visszajöttünk, most a héten már dolgoztam is. Kedden megyek dokihoz újra ... ismét görcsölök, de már remélem amiatt, hogy menstruálni fogok ... ugyanis az fél éve kimaradt ...